25. fejezet

Nathan szemszöge

- Van itt valaki akinek beszeretnélek mutatni - kopogtattam be a kocsim ablakán.

Chelsea csak értelmetlenül meredt rám és kibontakoztunk az ölelésből. Hallottam, hogy nyitódik az autóm ajtaja majd megpillantottam Jay göndör haját utána pedig a magas termetét. A szemem sarkából rápillanatottam Chelsre... A szemei elkerekedve nézték Birdöt, gondolom sikerült meglepnem... Majd Jay idecamogott.

- Szia, Jay McGuiness vagyok! Nathan egyik régi haverja. Tudod az, aki egy kicsit megijesztett, nem volt szándékos - nyújtotta Chelsea felé a kezét.

- Szia! Chelsea! - rázott vele kezet, de még mindig sokk hatása alatt állt. - Nathan, beszélhetnénk? - kérdezte és karon ragadott.

Meg se várta a válaszomat egyből húzott magával, hogy négyszemközt tudjunk beszélni.

- Mit keres itt Jay? - kérdezte.

- Hát... - vettem kezembe az egyik kezét. - Az úgy volt, hogy ma eljött hozzám. Elmondta, hogy kirugta Scooter és megbeszéltük a dolgokat - kezdtem el simogatni az ujjait. - És ezért késtem.

- Jujj az tök jó! Vagyis az, hogy kibékültetek - mondta mosolyogva és igazán látszott rajta, hogy örül ennek.

És kézen fogva elindultunk vissza. Jaynek a mosolya fülig ért, ahogy az összekulcsolt kezünkre pillanatott és az én szám is mosolyra húzódott. Chelsea bőröndjét beraktam a csomagtartóba és intettem nekik, hogy szálljanak be...

/másnap, este 7 óra/

- Szia, Harry! Majd jövünk! - csuktam be magam mögött az ajtót.

Majd beültünk az autómba és elmentünk Chelseavel a mosodába a szenyessel. Beraktuk őket 2 mosógépbe, kifizettem és elindítottam a programot.

- Merre menjünk szépségem? Van 45 percünk - öleltem magamhoz a derekánál fogva.

- Azt nem tudom, de éhes vagyok valami édesre - nézett rám a csillogó szemeivel.

Én ha éhes vagyok édességre csak megízlelem Chelsea csókját és máris csillapodik a vágyam. Azok a gumicukor szerű ajka. mágnesként vonza az enyémet.

- Akkor én tudom hova megyek, Chelsealand-be - mondtam és szerelmesen megcsókoltam.

Mikor rövid csókunk véget ért. A kezemet belefúrtam Chelseaébe és összekulcsolt ujjakkal elindultunk a legközelebbi cukrászdához. Az égbolt kezdett egyre jobban besötétedni, az utcán fél homály uralkodott, a lámpák éppen kezdtek felvillanni. Egy tipikus nyári este kezdete Londonban... A szembe jövő párok egyike se fogható hozzánk. Úgy hiszem, hogy mi Chelseavel tényleg nagyon különlegesek vagyunk. Rövid idő telt el a találkozásunk óta, de nagyon belelopta magát a szívembe, mondhatni örökre. És mindent megfogok tenni azért, hogy senki ne álljon közénk, mert úgy érzem egy olyan kincset találtam, amit hiba lenne elengedni. És mind ezek mellett remélem a rajongóim tiszteletben tartják az érzéseimet Chelsea iránt és elfogják fogadni őt...

- Nathey! - szólt nekem Chelsea és megrángatta a kezem.

Ahj én de utálom ha így hívnak... De neki elnézem.

- Hallgatlak - mosolyogtam rá.

- Ha jól hallom mögöttünk pár lány tipeg egy autogrammért tőled. Szóval ne okozz nekik csalódást. Én meg várlak itt - mondta és elengedte a kezem.

- Rendben, sietek - nyomtam Chelsea arcára egy puszit és a lányok felé fordultam.

4-en álltak ott, körülbelül egy korosztályból valók. Mosolyogva odasétáltam hozzájuk és kedvesen köszöntem nekik. Majd készítettem velük képet és adtam autogrammot is. Mikor végeztem ezekkel elköszöntem tőlük és visszamentem Chelseahez.  Olyan kis édes várt rám az utca kellős-közepén, mint egy ártatlan kislány, aki az apukájára vár. Ezen a gondolatomon kénytelen voltam elmosolyogni.

- Te min mosolyogsz? - kérdezte Chelsea is mosolyogva.

Én csak ráztam a fejem, hogy semmin és az ölelő karjaimba zártam. De most mi hova is indultunk? - kérdeztem magamtól... A francba, cukrászdába.

- Chelsea, van egy rossz hírem... - húzódtam el tőle annyira, hogy épp a szemébe tudjak nézni. - Elhagytuk a cukrászdát - mondtam és közben beletúrtam a hajamba.

- Kár... - mondta lebiggyesztett ajkakkal.

Tudom, hogy most csalódást okoztam neki, de karpótolnom kell ezért valamivel. De előtte megnézem ki keres engem, mert csörög a telefonom. Kikotortam a zsebemből készüléket, Harry neve villogot a képernyőn.

- Bocsi, de ezt fel kell vennem - mutattam a telefonomra.

- Szia Hazz! Mit akarsz? - szóltam bele és közben Chels közelebb lépett hozzám és átölelt.

- Csá van haver! Van egy iszonyatosan nagy probléma... Colbyról van szó. Ma hajnalban meghalt autóbalesetben - mondta komolyan a tényeket Harry.

- Hogy micsoda? - kérdeztem vissza, mert nem hittem a fülemnek.

- Igen jól hallottad. Most láttam a hírekben. És tudod mit jelent ez? Már megint nincs menedzserünk... Emlékezz őt is milyen nehezen szereztük meg. Szóval gyere haza, mert ki kell találnunk valamit, de sürgősen - nyomta ki.

/másnap, délután 4 óra/

A gyönyörű mercedesemmel tartunk Jayhez, aki meghívott minket egy kerti partira. Nem tudok sokat erről, mert Jay nem mondott semmit csak annyit hogy grillezni fog. Azt se tudom kik lesznek ott, de azért remélem nem futok össze sok ismerős arccal. Nincs nagy kedvem mesélni az elmúlt évekről és azt hallgatni, hogy nekik pedig milyen jól telt.

Majd leparkoltam Jay háza előtt. Leállítottam a motort és mindketten kiszálltunk az autóból. Odasétáltam Chelsea mellé, összekulcsoltam a kezünket és bementünk a kapun. Az udvarról szűrődő hang felé vettük az irányt, amint Jay megpillantott minket idejött Emilyvel üdvözölni, de hamar odébb álltak. A partin a szememmel kiszúrta pár ismerős arcot, de szerencsére a The Wanted egyik tagját se láttam. Ilyenkor nagy kő esett le a szívemről, pont ő velük nincs kedvem összefutni.

- Na és mit csináljunk? - nézett rám Chelsea.

- Nem tudom, de szerintem üljünk le - mondtam és elindultunk.

Kinéztem egy szabad napozó ágyat, helyet foglaltam és Chels meg belült az ölembe a pehely könnyű súlyával. Gyönyörűen csillogott a napbarnított bőre, ahogy a nap sugarai rásütöttek. Csodálatosan nézett ki, akár mint egy tündöklő gyémánt. Drága, törékeny, de csak az enyém. Viszont abba belehalnék, ha összetörne, mert akkor az apró szilánkjai döfködnék a szívem.

- Nathan miért vagyunk mi ekkora szenzáció, hogy ennyire nézni kell minket? - nézett rám egy picit rémületen.

- Ne is foglalkozz velük csak irigykednek rám, mert én tudhatom magamnak a világ legszebb nőjét - húztam végig az újbegyemet Chelsea arcélén.

Az érintésemtől Chelst a hideg rázta ki. Ahogy rápillanatottam telt ajkaira egyszerűen hívtak engem, hogy csókoljam meg őket. Nem kellett sokáig noszogatni ajkunk máris összeért. Erre a pár percre kizártam a külvilágot és csak mi ketten léteztünk ebben a pillanatban. Mikor a csókunk véget ért lassan kinyitottam a szemem. És egy olyan látvány fogadott, amire a legkevésbbé számítottam. Elkerekedett szemekkel bámultam rájuk. Az érzés, ami feltört bennem nem tudom, hogy az most boldogság vagy inkább félelem attól, hogyan is fogok hozzájuk viszonyulni. Semmit se változtak egytől-egyig az évek alatt.

Maxet utoljára a börtönben láttam, csodálkozok, hogy Scooter azok után visszavette őt a bandába. De mégis benne van, még ő is tovább bírta, mint Jay. Tom arcáról az a mosoly pedig levakarhatatlan, ahogy Kelseyre néz, még mindig azt a szerelmes pillantást látom, mint anno. Egyet tudok az ő szerelmük biztos örökkre szól, őket az Isten is egymásnak teremtette. Ugyanúgy mint Nareeshat és Sivat...

Ahogy a tekintetemet végig futattam rajtuk egy pillantra összeakadt Tom meglepő pillanatásával. Egyből elkaptam onnan a fejem és inkább közelebb húztam magamhoz Chelseat és ráhajtottam a buksim a mellkasára. Az ő látványuk nagyon felkavart... Hirtelen nagyon sok emlék jutott az eszembe, jó és rossz egyaránt... De úgy látszik a sors azt akarta, hogy ma újra találkozzunk. Összefogom szedni minden erőmet és még egy pillanatra se fogom azt mutatni, hogy mennyire fáj a múlt. Nekik elég, ha csak azt látják mennyire boldog vagyok, nélkülük. Hogy milyen jól is halad az életem...

- Chelsea! - kotorásztam a zsebemben a kocsi kulcsért. - Tessék! - adtam a kezébe. - Várj meg a kocsinál.

- Oké, de ígérd meg, hogy minden rendben lesz. Jó? - fogta a kezébe az arcom és mondta a szemembe.

- Ígérem - mondtam én is a szemébe nézve.

Majd Chelsea kiszállt az ölemből és én is felálltam. A csipőjénél fogva magamhoz öleltem és a számat rátapasztottam az övére. Ezzel a csókkal azt akartam tudatni, hogy Chelsea az enyém. Hogy már elloptam a szívét, de ő is ezt tette velem. Mikor a csókunk véget ért Chelsea elindult a kocsihoz.

Én is összeszedtem minden bátorságomat és szép lassan elkezdtem sétálni feléjük emelt fővel. Tényleg nem akarok balhét, csak köszönni és megmondani Jaynek, hogy mi elmentünk. Ezzel akarom kimutatni nekik, hogy nem vagyok gyáva.

- Sziasztok! - álltam meg az egész brancs mellett.

Enyhén meglepett pillanatásokkal találkoztam. Voltak páran akik úgy néztek rám, mintha szellem lennék... Egy hang se jött ki a torkukon, köszönni se tudtak. De legjobban Chris arckifejezése lepett meg... Mosolygott, de nem gúnyosan, hanem úgy mint aki örül nekem. Pont ő, aki miatt idáig jutottam. De lehet megint csak játssza magát, mindent kinézek belőle...

- Csak jöttem szólni Jay, hogy mi elmentünk - mondtam neki.

Majd mit sem törődve a többiekkel elindultam. Sokkal jobban ment mint amire számítottam, egyedül csak Chris arckifejezése nem megy ki a fejemből... Nem tudom mit akart ezzel, talán csak összezavarni, de arra nem gondolt, hogy én nem fogok ezzel foglalkozni.Mikor kimentem a kapun Chelsea az autómnál támaszkodott, én pedig odamentem hozzá.

- Minden okés? - lépett közelebb és átfonta a karjait a nyakam körül.

- Persze - öleltem át én is és a fejem a nyakába fúrtam.

Annyira édes tőle, hogy így aggódik értem. Ezzel is bizonyítja, hogy mennyire szeret engem.

- Nathan! - tolt el magától Chelsea a bánatomra.

- Igen? - kérdeztem.

Chels csak a fejével biccentett mögém. Nem akarom elhinni, hogy utánam jött valamelyik... Majd "nagy" életkedvvel hátra pillantottam. Kellemesen csalódtam a személyben, mert Nareesha állt ott.

- Baby Nath felnőtt. Istenem, el se hiszem, hogy látlak! - mondta mosolyogva Nunu.

Hát igen, mindig ő volt a The Wanted barátnők közül az, aki a legközelebb állt hozzám. Sokszor lebaszott, de meg is érdemeltem akkor. Viszont ezek mellett tényleg szerettem úgy mint egy barátot és úgy látszik neki volt egyedül annyi bátorsága, hogy utánam jöjjön.

- Pedig itt vagyok, higgy a szemednek - mosolyogtam vissza rá.

- Már hiányzott ez a bugyuta fejed - ölelt meg.

Fáj más lányt ölelgetni, mert tudom, hogy ez Chelseanek is fáj. Azt is tudom, hogy ő csak egy "barát"... De mégis ez hogy eshet neki? Ha ez fordított helyzetben lenne, engem felemésztene belülről a féltékenység... Majd mikor mindketten kibontakoztunk az ölelésből, bemutattam Nareeshanak az én gyönyörű barátnőmet. Úgy hiszem ők ketten igazán kitudnának jönni egymással...

- Tényleg nagyon cukik vagytok együtt és ha szabad megtudnom mióta tart a románc? - érdeklődött Nunu és a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról.

- Hamarosan két hónapja - öleltem meg hátulról Chelseat és a fejem a vállára támasztottam. - De lesz ebből még százszor ennyi is - nyomtam egy puszit az arcára.

- Egyelek meg titeket. Én drukkolok nektek - örült nekünk.

- Köszönjük - mondta Chels és közben simogatta a kezem.

- Igazán nincs mit, tudjátok hogy ez szívből jött. Meg amúgyis olyan jó látni, hogy Nathan ennyire boldog és ha ezt neked köszönheti Chelsea, akkor kérlek soha ne bántsd meg, soha - mondta Nareesha a soha szót nyomatékosan.

- Nem lenne szívem ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki, túlságosan is szeretem - mondta Chelsea és én éreztem, hogy egyik szava se hazugság.

Bízok benne és tudom, hogy nem tudna engem bántani, sehogy se. Én se lennék képes erre, akármilyen rossz dologot követne el, én elsőnek megpróbálnám  rendbe hozzni a kapcsolatunkat, nem pedig eldobni.