4. fejezet

Nathan szemszöge

/június 11. kedd/

Szia! :) Mizujs? Gondoltam rád írok, ha nem baj Nath xx

Szia! :) Punnyadok a suliban és valami gagyi filmet 

kéne néznem. És veled tanár bácsi? :D

Hahaha :D Nézem a tévét és közben eszembe jutottál. 

És arra gondoltam, hogy ma nincs kedved összefutni? :D

Szerencséd van ma ráérek, de csak 4 után :)

Rendben. Akkor fél 5-re éled megyek

Oké, de ne késs!

Nem fogok. Főleg, ha egy ilyen 

szép lány kéri.

Szóval annak tartasz. Szólok előre 

nehéz eset vagyok :P

Nem baj :D

:D

Szóval randira viszem a város leggyönyörűbb lányát. Szerencse, hogy igent mondott egy ilyen embernek, mint én. Kikapcsoltam a tévét és felmentem a szobámba. Hanyatt dőltem az ágyamon és csak a plafont bámultam. Ha már nem élhetek az álmaimnak, akkor legalább egy lány legyen benne, aki mellett boldog lehetek. És talán ez a lány Chelsea lesz. 13:05. Van még 3 és fél órám. Felültem. Óvatosan elnyújtózkodtam a táskámért. Előhalásztam belőle a keményfedelű naplómat. Belelapoztam...

"Kedves Naplóm!

Ma voltam a fiúkkal a börtönben Max-nél. Max 3 évet kapott. De azt mondták, ha jó lesz a magaviselete, akkor 2,5 év múlva szabadulhat. Az ügyvéde azt mondta ez a leggyengébb ítélet, amit ilyen helyzetben kaphatott. Tehát Max jól megúszta ezt az egészet. Elmondta, hogy nincs valami jó dolga a börtönben, mert szinte mindenki utálja. Ezért van neki külön egy luxus cellája, ahol egyedül lehet. Minden van ott tévé, kanapé, függöny, szőnyeg és egy külön fürdőszoba számára. Jó lenne, ha már most kiengednék, mert hiányzik a bandából és nekem is. Bocsi, hogy csak ennyit írtam, de nagyon fáradt vagyok. Megyek is aludni. Szia!

2013. április 11." 

"Kedves Naplóm!

Tudom már megint nem írtam majdnem egy hónapja, de alig volt szabad időm. Szinte minden nap a stúdióban voltunk és az új lemezen dolgoztunk. A szólóim nagy részét elvesztettem, mert Chris azt mondta, hogy túl sok ez nekem és a többieknek kevés van. Ösz-visz 2 perc maradt nekem az 5 percből. És nemhogy a többiek kapták volna meg, nem. Chris kapta meg a nagy részét. Az a kis szemét. Nem hiszem el, hogy több mint 5 perc szólója van. Most került be a bandába. Csak Max-et helyettesíti és ő csak egy pótlék. Nincs semmi beleszólása a banda ügyeibe. De a legfurcsább az, hogy ezt az egészet Scooter nem ellenzi. Lehet, hogy hülye vagyok, és csak beképzelem magamnak, de itt bűzlik valami. De mindegy is biztos is, hogy csak beképzelem magamnak. Ma hazajöttem, kellet egy kis levegőváltozás. Szeretek itthon lenni. Az itthoni környezet mindig megnyugtat és anya főztje is hiányzott már, meg a szeretnivaló kis húgom is.

2013. május 1."

"Kedves Naplóm!

Ma volt az első koncertünk Chrisszel együtt. Hát jó volt, de nem a legjobb. Vagyis talán én nem élveztem annyira. Chris egész jó volt. Jobb, mint amire számítottam. Csak egy dolog tűnt fel, mintha. Nem akarok hülyeséget írni, de mintha egy kicsit próbálna utánozni engem. De az is lehet..."

És ekkor megcsörrent a telefonom... A kezembe vettem, látom Dave az. Hát ez meg mit akar?

- Csá, Nath! - szólt bele.

- Csá! Mond, mit akarsz? - kérdeztem meg.

- Hát csak emlékeztetlek, hogy holnap foci és megyek.

- Az holnap lesz? - lépődtem meg, mert teljesen kiment a fejemből.

- Na, látod ezért hívtalak, ha így haladsz, a fejedet fogod elveszíteni - szidott le.

- Hú kösz, hogy emlékeztettél. Holnap úgyse lesz itthon senki, tehát nyugodtan nézhetjük a focit.

- Rendben. Viszem a piát te meg intézd a kaját.

- Oké. Csá!

- Csá! - nyomtam ki.

Nem is tudom, mi lenne velem Dave haverom nélkül. Ő mindig mellettem volt. Sok mindenben segített. Jó lesz végre holnap egy kicsit kikapcsolódni. De most már ideje lenne készülődnöm, mert nagyon eltelt az idő és nem szeretnék elkésni. Felálltam az ágyról és a régi szekrényem felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtaját, már évek óta nyikorog. Tudom, hogy meg kéne csináltatnom, de már hozzá szoktam és így szeretem. Kivettem a szekrényből egy piros trikót meg egy fekete csőnadrágot majd becsuktam az ajtaját. És magamra kaptam az említett ruhadarabokat. Mentem a polcomhoz és levettem a felejthetetlen fullcapek közül egy piros színűt és a fejemre tettem. Majdnem kész voltam már csak egy kis parfüm hiányzott. Miután fújtam magamra indulásra készen álltam. Remélem tetszeni, fogok így Chelseanek. Lesétáltam a lépcsőn. Az előszobában felkaptam egy fehér tornacipőt. Leakasztottam a kocsim kulcsát és kimentem. Beültem a fekete Mercedes Benz autómba. Nagyon szeretem a kocsim. Olyan szépen duruzsol a motorja. Beindítottam a motort. Beraktam a kedvenc válogatás lemezemet és elindultam. Pár perc kocsikázás után leparkoltam Chelseaék előtt. A nagy házuk világos lila színben pompázott. Kétemeletes volt hatalmas ablakokkal. A kertet különböző virágok borították. Egyszerűen gyönyörű volt az összhang. Kiszálltam. Ideges vagyok, a kezem is izzad. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy tényleg tetszik Chels. Megtöröltem az izzadt kezemet a nadrágomba és elindultam a ház felé. Mikor az ajtó elé értem vettem egy mély levegőt és becsöngettem. Most ugrik a majom a vízbe. Ne bassz el semmit! Majd szép lassan kinyílt az ajtó.

- Szia! - köszönt és édesen mosolygott.

Én is visszamosolyogtam és végig mértem. Egyenes haja rendezetten omlott a vállára. Egy kék póló volt rajta, amin sponge bob virított. Olyan kis édes volt ebben, mint egy kislány. A rövid farmer nadrágja meg kiemelte vékony, sexi lábait.

- Szia! - próbáltam mosolygással leplezni az idegességem.

Majd elindultunk a kocsim felé. Én pedig mellette sétáltam zsebre dugott kézzel. Megcsapta az orrom a kellemesen édes, azt hiszem epres parfümje. Kinyitottam az anyósülés felől az ajtót.

- Hölgyem! - mondtam.

Ő megvillantotta a gyönyörű mosolyát és beült. Átkocogtam a túl oldalra és én is beültem. Bedugtam a slusszkulcsot és beindítottam a motort. Majd elindultam.

- Szép autó illik hozzád - mondta és közben bámult ki az ablakon.

- Szerintem is szép, de most már szebb, mert te is benne ülsz - néztem az utat és közben mosolyogtam.

Chelsea reakciója egy halk kuncogást volt. 

A nevetése elnyomta a motor zaját olyan szépen csilingelt.

- Hova viszel? - kérdezte.

- A kedvenc kávézómba. Szerintem neked is tetszeni fog - mondtam.

Az út további része némán telt, majd leparkoltam a kávézó előtt.

- Megérkeztünk - mondtam és ránéztem a volán mögül.

Mosolyogva bólintott, hogy vette a lapot és kiszállt. Majd én is követtem példáját. Besétáltunk a kávézóba. Elfoglaltunk egy üres asztalt. Mindketten a kezünkbe vettük az ital lapot. Én már igazából tudom, mit akarok rendelni. Csak nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát, hogy rá várok. Felpillantottam az ital lap mögül és Chelseat néztem. Aranyosan beharapta az alsó ajkát, majd ő is rám emelte a tekintetét. És csak nézett a nagy, barna boci szemeivel.