25. fejezet

Nathan szemszöge

- Van itt valaki akinek beszeretnélek mutatni - kopogtattam be a kocsim ablakán.

Chelsea csak értelmetlenül meredt rám és kibontakoztunk az ölelésből. Hallottam, hogy nyitódik az autóm ajtaja majd megpillantottam Jay göndör haját utána pedig a magas termetét. A szemem sarkából rápillanatottam Chelsre... A szemei elkerekedve nézték Birdöt, gondolom sikerült meglepnem... Majd Jay idecamogott.

- Szia, Jay McGuiness vagyok! Nathan egyik régi haverja. Tudod az, aki egy kicsit megijesztett, nem volt szándékos - nyújtotta Chelsea felé a kezét.

- Szia! Chelsea! - rázott vele kezet, de még mindig sokk hatása alatt állt. - Nathan, beszélhetnénk? - kérdezte és karon ragadott.

Meg se várta a válaszomat egyből húzott magával, hogy négyszemközt tudjunk beszélni.

- Mit keres itt Jay? - kérdezte.

- Hát... - vettem kezembe az egyik kezét. - Az úgy volt, hogy ma eljött hozzám. Elmondta, hogy kirugta Scooter és megbeszéltük a dolgokat - kezdtem el simogatni az ujjait. - És ezért késtem.

- Jujj az tök jó! Vagyis az, hogy kibékültetek - mondta mosolyogva és igazán látszott rajta, hogy örül ennek.

És kézen fogva elindultunk vissza. Jaynek a mosolya fülig ért, ahogy az összekulcsolt kezünkre pillanatott és az én szám is mosolyra húzódott. Chelsea bőröndjét beraktam a csomagtartóba és intettem nekik, hogy szálljanak be...

/másnap, este 7 óra/

- Szia, Harry! Majd jövünk! - csuktam be magam mögött az ajtót.

Majd beültünk az autómba és elmentünk Chelseavel a mosodába a szenyessel. Beraktuk őket 2 mosógépbe, kifizettem és elindítottam a programot.

- Merre menjünk szépségem? Van 45 percünk - öleltem magamhoz a derekánál fogva.

- Azt nem tudom, de éhes vagyok valami édesre - nézett rám a csillogó szemeivel.

Én ha éhes vagyok édességre csak megízlelem Chelsea csókját és máris csillapodik a vágyam. Azok a gumicukor szerű ajka. mágnesként vonza az enyémet.

- Akkor én tudom hova megyek, Chelsealand-be - mondtam és szerelmesen megcsókoltam.

Mikor rövid csókunk véget ért. A kezemet belefúrtam Chelseaébe és összekulcsolt ujjakkal elindultunk a legközelebbi cukrászdához. Az égbolt kezdett egyre jobban besötétedni, az utcán fél homály uralkodott, a lámpák éppen kezdtek felvillanni. Egy tipikus nyári este kezdete Londonban... A szembe jövő párok egyike se fogható hozzánk. Úgy hiszem, hogy mi Chelseavel tényleg nagyon különlegesek vagyunk. Rövid idő telt el a találkozásunk óta, de nagyon belelopta magát a szívembe, mondhatni örökre. És mindent megfogok tenni azért, hogy senki ne álljon közénk, mert úgy érzem egy olyan kincset találtam, amit hiba lenne elengedni. És mind ezek mellett remélem a rajongóim tiszteletben tartják az érzéseimet Chelsea iránt és elfogják fogadni őt...

- Nathey! - szólt nekem Chelsea és megrángatta a kezem.

Ahj én de utálom ha így hívnak... De neki elnézem.

- Hallgatlak - mosolyogtam rá.

- Ha jól hallom mögöttünk pár lány tipeg egy autogrammért tőled. Szóval ne okozz nekik csalódást. Én meg várlak itt - mondta és elengedte a kezem.

- Rendben, sietek - nyomtam Chelsea arcára egy puszit és a lányok felé fordultam.

4-en álltak ott, körülbelül egy korosztályból valók. Mosolyogva odasétáltam hozzájuk és kedvesen köszöntem nekik. Majd készítettem velük képet és adtam autogrammot is. Mikor végeztem ezekkel elköszöntem tőlük és visszamentem Chelseahez.  Olyan kis édes várt rám az utca kellős-közepén, mint egy ártatlan kislány, aki az apukájára vár. Ezen a gondolatomon kénytelen voltam elmosolyogni.

- Te min mosolyogsz? - kérdezte Chelsea is mosolyogva.

Én csak ráztam a fejem, hogy semmin és az ölelő karjaimba zártam. De most mi hova is indultunk? - kérdeztem magamtól... A francba, cukrászdába.

- Chelsea, van egy rossz hírem... - húzódtam el tőle annyira, hogy épp a szemébe tudjak nézni. - Elhagytuk a cukrászdát - mondtam és közben beletúrtam a hajamba.

- Kár... - mondta lebiggyesztett ajkakkal.

Tudom, hogy most csalódást okoztam neki, de karpótolnom kell ezért valamivel. De előtte megnézem ki keres engem, mert csörög a telefonom. Kikotortam a zsebemből készüléket, Harry neve villogot a képernyőn.

- Bocsi, de ezt fel kell vennem - mutattam a telefonomra.

- Szia Hazz! Mit akarsz? - szóltam bele és közben Chels közelebb lépett hozzám és átölelt.

- Csá van haver! Van egy iszonyatosan nagy probléma... Colbyról van szó. Ma hajnalban meghalt autóbalesetben - mondta komolyan a tényeket Harry.

- Hogy micsoda? - kérdeztem vissza, mert nem hittem a fülemnek.

- Igen jól hallottad. Most láttam a hírekben. És tudod mit jelent ez? Már megint nincs menedzserünk... Emlékezz őt is milyen nehezen szereztük meg. Szóval gyere haza, mert ki kell találnunk valamit, de sürgősen - nyomta ki.

/másnap, délután 4 óra/

A gyönyörű mercedesemmel tartunk Jayhez, aki meghívott minket egy kerti partira. Nem tudok sokat erről, mert Jay nem mondott semmit csak annyit hogy grillezni fog. Azt se tudom kik lesznek ott, de azért remélem nem futok össze sok ismerős arccal. Nincs nagy kedvem mesélni az elmúlt évekről és azt hallgatni, hogy nekik pedig milyen jól telt.

Majd leparkoltam Jay háza előtt. Leállítottam a motort és mindketten kiszálltunk az autóból. Odasétáltam Chelsea mellé, összekulcsoltam a kezünket és bementünk a kapun. Az udvarról szűrődő hang felé vettük az irányt, amint Jay megpillantott minket idejött Emilyvel üdvözölni, de hamar odébb álltak. A partin a szememmel kiszúrta pár ismerős arcot, de szerencsére a The Wanted egyik tagját se láttam. Ilyenkor nagy kő esett le a szívemről, pont ő velük nincs kedvem összefutni.

- Na és mit csináljunk? - nézett rám Chelsea.

- Nem tudom, de szerintem üljünk le - mondtam és elindultunk.

Kinéztem egy szabad napozó ágyat, helyet foglaltam és Chels meg belült az ölembe a pehely könnyű súlyával. Gyönyörűen csillogott a napbarnított bőre, ahogy a nap sugarai rásütöttek. Csodálatosan nézett ki, akár mint egy tündöklő gyémánt. Drága, törékeny, de csak az enyém. Viszont abba belehalnék, ha összetörne, mert akkor az apró szilánkjai döfködnék a szívem.

- Nathan miért vagyunk mi ekkora szenzáció, hogy ennyire nézni kell minket? - nézett rám egy picit rémületen.

- Ne is foglalkozz velük csak irigykednek rám, mert én tudhatom magamnak a világ legszebb nőjét - húztam végig az újbegyemet Chelsea arcélén.

Az érintésemtől Chelst a hideg rázta ki. Ahogy rápillanatottam telt ajkaira egyszerűen hívtak engem, hogy csókoljam meg őket. Nem kellett sokáig noszogatni ajkunk máris összeért. Erre a pár percre kizártam a külvilágot és csak mi ketten léteztünk ebben a pillanatban. Mikor a csókunk véget ért lassan kinyitottam a szemem. És egy olyan látvány fogadott, amire a legkevésbbé számítottam. Elkerekedett szemekkel bámultam rájuk. Az érzés, ami feltört bennem nem tudom, hogy az most boldogság vagy inkább félelem attól, hogyan is fogok hozzájuk viszonyulni. Semmit se változtak egytől-egyig az évek alatt.

Maxet utoljára a börtönben láttam, csodálkozok, hogy Scooter azok után visszavette őt a bandába. De mégis benne van, még ő is tovább bírta, mint Jay. Tom arcáról az a mosoly pedig levakarhatatlan, ahogy Kelseyre néz, még mindig azt a szerelmes pillantást látom, mint anno. Egyet tudok az ő szerelmük biztos örökkre szól, őket az Isten is egymásnak teremtette. Ugyanúgy mint Nareeshat és Sivat...

Ahogy a tekintetemet végig futattam rajtuk egy pillantra összeakadt Tom meglepő pillanatásával. Egyből elkaptam onnan a fejem és inkább közelebb húztam magamhoz Chelseat és ráhajtottam a buksim a mellkasára. Az ő látványuk nagyon felkavart... Hirtelen nagyon sok emlék jutott az eszembe, jó és rossz egyaránt... De úgy látszik a sors azt akarta, hogy ma újra találkozzunk. Összefogom szedni minden erőmet és még egy pillanatra se fogom azt mutatni, hogy mennyire fáj a múlt. Nekik elég, ha csak azt látják mennyire boldog vagyok, nélkülük. Hogy milyen jól is halad az életem...

- Chelsea! - kotorásztam a zsebemben a kocsi kulcsért. - Tessék! - adtam a kezébe. - Várj meg a kocsinál.

- Oké, de ígérd meg, hogy minden rendben lesz. Jó? - fogta a kezébe az arcom és mondta a szemembe.

- Ígérem - mondtam én is a szemébe nézve.

Majd Chelsea kiszállt az ölemből és én is felálltam. A csipőjénél fogva magamhoz öleltem és a számat rátapasztottam az övére. Ezzel a csókkal azt akartam tudatni, hogy Chelsea az enyém. Hogy már elloptam a szívét, de ő is ezt tette velem. Mikor a csókunk véget ért Chelsea elindult a kocsihoz.

Én is összeszedtem minden bátorságomat és szép lassan elkezdtem sétálni feléjük emelt fővel. Tényleg nem akarok balhét, csak köszönni és megmondani Jaynek, hogy mi elmentünk. Ezzel akarom kimutatni nekik, hogy nem vagyok gyáva.

- Sziasztok! - álltam meg az egész brancs mellett.

Enyhén meglepett pillanatásokkal találkoztam. Voltak páran akik úgy néztek rám, mintha szellem lennék... Egy hang se jött ki a torkukon, köszönni se tudtak. De legjobban Chris arckifejezése lepett meg... Mosolygott, de nem gúnyosan, hanem úgy mint aki örül nekem. Pont ő, aki miatt idáig jutottam. De lehet megint csak játssza magát, mindent kinézek belőle...

- Csak jöttem szólni Jay, hogy mi elmentünk - mondtam neki.

Majd mit sem törődve a többiekkel elindultam. Sokkal jobban ment mint amire számítottam, egyedül csak Chris arckifejezése nem megy ki a fejemből... Nem tudom mit akart ezzel, talán csak összezavarni, de arra nem gondolt, hogy én nem fogok ezzel foglalkozni.Mikor kimentem a kapun Chelsea az autómnál támaszkodott, én pedig odamentem hozzá.

- Minden okés? - lépett közelebb és átfonta a karjait a nyakam körül.

- Persze - öleltem át én is és a fejem a nyakába fúrtam.

Annyira édes tőle, hogy így aggódik értem. Ezzel is bizonyítja, hogy mennyire szeret engem.

- Nathan! - tolt el magától Chelsea a bánatomra.

- Igen? - kérdeztem.

Chels csak a fejével biccentett mögém. Nem akarom elhinni, hogy utánam jött valamelyik... Majd "nagy" életkedvvel hátra pillantottam. Kellemesen csalódtam a személyben, mert Nareesha állt ott.

- Baby Nath felnőtt. Istenem, el se hiszem, hogy látlak! - mondta mosolyogva Nunu.

Hát igen, mindig ő volt a The Wanted barátnők közül az, aki a legközelebb állt hozzám. Sokszor lebaszott, de meg is érdemeltem akkor. Viszont ezek mellett tényleg szerettem úgy mint egy barátot és úgy látszik neki volt egyedül annyi bátorsága, hogy utánam jöjjön.

- Pedig itt vagyok, higgy a szemednek - mosolyogtam vissza rá.

- Már hiányzott ez a bugyuta fejed - ölelt meg.

Fáj más lányt ölelgetni, mert tudom, hogy ez Chelseanek is fáj. Azt is tudom, hogy ő csak egy "barát"... De mégis ez hogy eshet neki? Ha ez fordított helyzetben lenne, engem felemésztene belülről a féltékenység... Majd mikor mindketten kibontakoztunk az ölelésből, bemutattam Nareeshanak az én gyönyörű barátnőmet. Úgy hiszem ők ketten igazán kitudnának jönni egymással...

- Tényleg nagyon cukik vagytok együtt és ha szabad megtudnom mióta tart a románc? - érdeklődött Nunu és a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról.

- Hamarosan két hónapja - öleltem meg hátulról Chelseat és a fejem a vállára támasztottam. - De lesz ebből még százszor ennyi is - nyomtam egy puszit az arcára.

- Egyelek meg titeket. Én drukkolok nektek - örült nekünk.

- Köszönjük - mondta Chels és közben simogatta a kezem.

- Igazán nincs mit, tudjátok hogy ez szívből jött. Meg amúgyis olyan jó látni, hogy Nathan ennyire boldog és ha ezt neked köszönheti Chelsea, akkor kérlek soha ne bántsd meg, soha - mondta Nareesha a soha szót nyomatékosan.

- Nem lenne szívem ahhoz, hogy fájdalmat okozzak neki, túlságosan is szeretem - mondta Chelsea és én éreztem, hogy egyik szava se hazugság.

Bízok benne és tudom, hogy nem tudna engem bántani, sehogy se. Én se lennék képes erre, akármilyen rossz dologot követne el, én elsőnek megpróbálnám  rendbe hozzni a kapcsolatunkat, nem pedig eldobni. 

24. fejezet

Nathan szemszöge

/pár héttel később, augusztus 7. szerda/

A pár hét alatt csak egy rossz dolog történt, hogy otthagytam Glouchestert és Londonba költöztem Harryvel egy lakásba. Nem azért volt rossz, mert Londonba kellett jönnöm hanem, mert távol vagyok a családomtól és a barátnőmtől. Nehéz volt Chelseatől elválnom, de mostanra már megszoktam. Nagyon hiányzik, de minden nap beszélünk telefonon és megbeszéljük a dolgainkat és ha tudunk skypolunk. Azt is tudom, hogy ez nem olyan mintha itt lenne és magamhoz tudnám ölelni, de jobb, mint a semmi. Viszont az jó, hogy hetente eljön hozzám pár napra és akkor megpróbálok megadni neki mindent, hisz ő mindent megérdemel, mert ő a hercegnőm. És hogy mégis miért jöttem Londonba? Ez egyszerű. A karrierem miatt, mivel nagyon is beindult. Az új menedzserünk Colby sok fellépést intézett eddig. Hetente 3-4 biztos volt és elég sokan eljöttek. Ezáltal pedig én nagyon boldog vagyok. Twitteren is megnőtt a követőim száma és kapom az aranyosabbnál arányosabb tweeteket, üzeneteket, amik nagyon jól esnek. Persze vannak utalkozóak is, de azokkal nem foglalkozok. Valamelyik nap is elmentem a boltba és összefutottam pár rajongóval és olyan jó érzéssel töltött el adni pár autogrammot és fotót készíteni velük. Imádom a fanokat olyan őrűltek és nagyon sok mindenre képesek egy képért, egy autogrammért vagy egy twitter követésért, olyan kis elszántak a céljaik eléréséért. És ők az ok arra, hogy sok sztár élheti az álmát. Viszont a gondolatmenetemből a csengő szó zökkentett ki. Felálltam a kanapéról és elsétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam.

- Mit akarsz? - kérdeztem meglepődve Jaytől.

Jay nem válaszolt egyből a kérdésemre, csak a lábtörlőt nézte. Majd szép lassan rám emelte tekintetét. A szemei csillogtak, de nem a boldogságtól, hanem a könnytől.

- Scooter kirugott - mondta szomorúan.

A mondata teljességgel sokkolt. Elsőre nem is akartam elhinni... De akkor így most még jobban darabokra hullott a banda. Nem is értem miért érintett ez ilyen rosszul. Talán még mindig fontosak nekem... És szegény Jay mit élhet át most...

- Gyere be! - engedtem be.

Jay belépett a jelenlegi lakásomba, levette a cipőjét és beinvitáltam a nappaliba. Majd leültünk a kanapéra.

- Mesélj, mi történt? - kérdeztem együttérzően.

- Hát az igazat megvallva már régen kezdődött, akkor amikor elmentél. Tudod nélküled nagyon rossz volt nekem, nagyon hiányoztál és tudom én vagyok a hibás azért, amiért nem álltál velem szóba. Most is csak azért engedtél be, mert megsajnáltál, de mindegy legalább meghallgatsz, tudod ez is fontos nekem. Szóval azért rugott ki Scooter, mert nem voltam elég elővigyázatos. Megszegtem a szabályait, az értelmetlen szabályait. Nem bírtam elviselni azt, hogy ennyire kontrollálni akar minket. És akkor nagyon kihúztam nála a gyufát, amikor Emilyt elküldtem hozzád. Nagyon mérges lett rám, azt kérte, hogy szakítsak a barátnőmmel. Azzal a lánnyal aki mindig mellettem állt még akkor is ha rossz döntést hoztam. Én erre egy határozott nemet válaszoltam, de neki nem tetszett ez és azonnali hatállyal kirúgott. Elérte a célját, mostmár nem vagyok ott és nem vagyok a lába alatt. De tudod mit engem ez már nem érdekel. A banda már úgyis a végét járja, szinte már nem is vagyunk egy csapat. És az a legszarabb, hogy elpazaroltam az életemből 3 évet ahelyett, hogy melletted álltam volna. Szóval sajnálom, hogy én voltam a világ legrosszabb barátja. Remélem egyszer majd megtudsz bocsátani - mesélte.

A mondandója alatt teljesen beletudtam élni magam a helyzetébe. Nekem is nagyon hiányzott, hisz mégis ő volt a legjobb barátom, ő állt a legközelebb hozzám a bandából. Minden titkomat tudta és annyi hülyeséget csináltunk együtt, hogy soha nem fogom azokat elfelejteni. Főleg nem, az együtt átbulizott éjszakákat. Tisztelem, mivel beismerte a bűnét, nem sok embernek van bátorsága ehhez. És lehet itt az ideje megbocsájtanom neki. Soha nem fogom elfelejteni az utóbbi 3 évet, de talán eltudok tekinteni a rossz dologoktól és hiszem, hogy minden okkal történt.

- Ne aggódj haver már rég megbocsájtottam neked, csak nem mertem beismerni magamnak se ezt a tényt. És hidd el az életed is rendbe fog jönni, melletted van a családod, én és a barátnőd is, akire most még nagyobb szükséged lesz - mondtam tapasztalatból az egészet.

- Nem hiába vagy a legjobb haverom. Köszönök mindent - öleltük meg egymást.

Rég öleltük meg egymást, tudom hogy homokosan hangzik, de már hiányzott. Az ember nem tud könnyen kiverni 4 évet a feléből, ez nálam sincs másképp...

- Tudod Scooter felkeresett engem az előző hónapban és felajánlotta, hogy menedzselni fog engem. Akkor ha teljesítem egy piszkos feltételét... Nem tudom, hogy képzelte azt, hogy én ilyenre képes lennék... Összekellett volna törnöm darabokra a barátnőm szívét, de csak azért mert az apja egy menedzser... Nem értettem eddig, hogy mit akart ezzel, de jobban belegondolva, ha Chelsea szíve összetörik azaz apjának is fáj és Scooter ezt élvezte volna - mondtam.

- Minden ügyfélével ezt csinálja mielőtt elkezdené őt menedzselni. Okos voltál, hogy nem vállaltad el, sose jó, ha Scooterrel alkut kötsz. Én még nem tapasztaltam, de biztos nem lehet jó - helyeselte a döntésem.

- És a többiekkel mi a helyzet? - érdeklődtem.

- Siva és Nareesha már egy fél éve házasok, nagyon boldogok együtt, szerintem hamarosan lesz egy gyerek is és nagyon szomorúak voltak, mikor nem látták téged az esküvőn...

- De én nem is kaptam meghívót - vágtam a szavába Jaynek.

- Pedig küldtek, de mindegy lehet, hogy elkeveredett... Max most szingli, sokat bulizik és ő is boldog... Tom és Kelsey, hát ők már egy éve jegyesek, de még nem tervezik az esküvőt, ismered őket tudod milyenek... És hát Chris... Amióta te elmentél ő is megváltozott. Sokkal kedvesebb és segítőkészebb, mint akkor volt...

Jay beszédét félbe szakította a telefonom csörgése...

- A francba - nyúltam a zsebembe.

Ekkora balfasz is csak én lehetek, hogy elfelejtem, Chelsea vár rám az állomáson.

- Szia! 10 perc és ott vagyok - álltam fel és mutattam Jaynek, hogy haladjon.

- Oké, aztán haladjál - nyomta ki Chelsea.

Ajajaj kicsit morcis... Jayel kimentünk a házból, beültünk a kocsimba és jó gyorsan elindultam az állomás felé.

- Hova sietünk így? - kérdezte Jay.

- Ki fogsz nevetni, de elfelejtettem, hogy jön a barátnőm - válaszoltam.

- Sssssz... Uhh... Az sose jó - mondta "nagyon" biztatóan. - Amúgy még mindig az a kis csajszika a barátnőd?

- Igen - mondtam büszkén.

- Mennyi idős? 16? - kérdezett rá.

- Dehogy! Nem! 19 lesz hamarosan.

- Pedig eskü nem néz ki annyinak. Szerintem olyan kis lányos és cuki. Pont hozzád való.

És tovább beszélgettünk Chelsearől, büszkén meséltem róla, hisz ő a világ legelbűvölőbb teremtése és csak jót lehet mondani róla. Alig vártam, hogy megérkezzünk. Az a 10 perc se 10 perc lett... Befordultam a parkolóba és megpillantottam őt amint a lila bőröndjén ül majd leparkoltam elé.

- Maradj a kocsiban, majd kopogok, ha kiszállhatsz - mondtam Jaynek és elhagytam a járművet.

Chelsea rám emelte a tekintetét mikor becsaptam az ajtót és egy halvány mosolyt villantott felém.

- Sajnálom, hogy késtem - mondtam bocsánatkérően, de nem mertem a szemébe nézni.

Lehet, hogy gyávának tűnök, de nagyon röstellem magam emiatt.

- El van felejtve az a lényeg, hogy itt vagy - mondta Chelsea az édes csilingelő hangján.

Majd egy ölelő kart éreztem a nyakam körül. A többi lány már rég megharagudott volna rám, de innen látszik ő más, mint a többi.

- Nagyon hiányoztál - öleltem át a derekánál.

Olyan jó érzés volt egy hét után újra a karjaimban tartani és beszívni édeskés illatát.

- Van itt valaki akinek beszeretnélek mutatni - kopogtattam be a kocsim ablakán.

Chelsea csak értelmetlenül meredt rám és kibontakoztunk az ölelésből. Hallottam, hogy nyitódik az autóm ajtaja majd megpillantottam Jay göndör haját utána pedig a magas termetét. A szemem sarkából rápillanatottam Chelsre... A szemei elkerekedve nézték Birdöt, gondolom sikerült meglepnem... Majd Jay idecamogott.

23. fejezet

Nathan szemszöge

- Chelsea! - fúrtam a fejemet a nyakába.

- Igen? - kérdezte és végig simított a hátamon.

- Utálom azt a tudatot, hogy ma még nem csókoltalak meg, úgy igazán - nyomtam egy puszit a fedetlen vállára.

Majd egy kicsit eltávolodtam tőle, de csak annyira, hogy a gyönyörű szemeibe tudjak nézni. Pár pillanatig meredtünk egymásra. Majd lágyan magamhoz vontam és ajkaink találkoztak. Sóhajva túrtam bele Chelsea hajába és szenvedélyesen csókoltam őt. Annyira jól esett érezni Chels szájának az ízét, már hiányzott. Utálom, hogy levegőt kell vennem azért, hogy éljek, mert egy örökké valóságig tudnám csókolni a hercegnőmet. Szeretem Chelseat. Efelől biztos vagyok. Soha egyetlen lányt sem szerettem még úgy, mint őt, és mindig is szeretni fogom. Érzem. Végigsimítottam Chelsea hátát, majd erősen magamhoz öleltem. Lassan magamhoz húztam karcsú csipőjét.

- Szeretlek! - dörmögtem a fülébe.

- Én is szeretlek! - simult annyira hozzám, hogy még egy bankkártya se fért volna el köztünk.

- Bocsi, bocsi, bocsi - szólalt meg Maxine és eltolt Chelseatől.

Az érzés, amikor távolodtunk egymástól olyan volt mintha elszakítanák tőlem az egyik felem. De egy kötelék összetartott minket, fogtam a puha kezét.

- Chelsea, beszélhetnénk? - kérdezte Maxine titokzatosan.

- Nagyon fontos? - húzta össze a szemöldökét Chels

.

- Igen - mondta, belekarolt Chelseabe és elkezdte húzni.

Én elengedtem a kezét, nagyon nem tudtam ellene tenni semmit, barátnők. Átvergődtem a tömegen és leültem egy üres bár székre. Mellettem ülő fazon jól kiütötte magát, elterülve feküdt a bárpulton. Vicces, de Jayre emlékeztett. Ő is mindig így nézett ki, ha túl sokat ivott. Egy kezemen nem tudom megszámolni hányszor segítettem haza és veszekedtem a taxi sofőrökkel, hogy vigyenek el minket. Hát igen a régi szép idők akkor még minden rendben volt. De nézzük a jó oldalát, ha nem lépek ki akkor valószínűleg nem lenne nekem itt Chelsea...

- Egy kólát - rendeltem.

- Dehogyis! 2 dupla whiskyt - foglalt helyet mellettem Harry.

Whiskyt? Na mindegy egy pohárka nem árthat meg annyira. Elénk tolták a rendelt piánkat. Kezembe vettem és néztem az arany sárga lötyöt benne. Majd egy húzásra kiürítettem a poharat. Éreztem ahogy a folyadék tartalma csúszik le a torkomon, és ahogy végig égetti a nyelőcsövemet. Az üres poháramat grimaszolva raktam le a pultra. Még mindig éreztem a pia ízét a számba. Majd meglepetségemre Harry még egy poharat nyomott a kezembe. Én meg ezt is lehúztam. A végén már nem is tartottam számon, hogy hány agaddal pusztítottam el. Akkor tudtam, hogy már elég lesz nekem, mikor már nehéz lett a fejem és a látásom is kezdett szaggatottá válni. A bárpultba kapaszkodtam, mert úgy éreztem, hogy forog velem a világ és bármelyik pillanatban lecsúszhatok a székről.

- Na, igyál még - tolta elém egy poharat Harry.

- Nem - ráztam a fejem.

De rossz ötlet volt, mert egyből elkezdtem szédülni és majdnem leestem a székről. De nem következett ez be, mert egy kéz megtartott engem.

- Nathan? - kérdezte döbbenten Chelsea és éreztem az érintését a hátamon.

Nekem nem elég ennyi az érintéséből. Ezért az egyik kezemmel megkerestem a csipőjét és odahúztam a lábam közé. A nehéz fejemet meg ráhajtottam a mellkasára és a derekánál fogva átöleltem.

- Nagyon hiányoztál! - húztam végig a kezemet a derekától lefele egészen a combjáig.

Majd ráemeltem a tekintetemet és közben szélesen mosolyogtam. Csak néztem őt. Igaz nem bírtam kivenni az alakját, mert kettőt láttam belőle. Túl zavaros volt minden. De még akkor is a lelki szemeim előtt láttam őt, láttam ahogy mosolyog. Tudom, hogy Chelseat megkapni nem annyi, mint magamévá tenni holmi partikurvát. Chels nem csak észvesztően érzéki teremtés hanem, mint ember is rendkívül vonzó jelenség. Cuki, sexi, mégis színes egyéniség, aki mellett érdekesebb az élet. Épp ezért szeretem őt annyira.

- Nem úgy tűnik az ital mennyiségből - vetette szememre, hogy túl sokat ittam.

Nagyon hülye vagyok. Egy pohárnál megkellett volna állnom. Ha Chelsea ezért megharagszik rám, azt nem élném túl. Nem akarok összeveszni vele egy ilyen dolgon.

- Nagyon sajnálom. Nem akarom, hogy megharagudj, ezért rám. Nem bírnám ki, ha rosszban lennénk - öleltem magamhoz úgy, mintha bármelyik pillanatban elszökhetne tőlem.

- Dehogy haragszok rád - karolta át a nyakam.

- Az jó. Akkor adok egy csókot - mosolyogtam rá kajánul.

Felálltam ülő helyzetemből és egy mozdulattal a pulthoz toltam Chelseat. Jó mélyen beszippantottam illatát, szinte mégjobban megrészegültem tőle. Lecsaptam az ajkára és érzéki játékba kezdtem a nyelvével. A testemet kellemes bizsergés járta át. A jobb kezemmel a nyakán lévő kendővel babráltam, de sehogy se akart lejönni. A bal kezemmel pedig megtaláltam formás kis popsiját és finoman elkezdtem markolászni. Chelsea engedte, hogy a lába közé csúsztassam a lábaimat és teljességgel hagyta azt, amit csinálok. Olyan büszke voltam magamra, mikor sikerül kikötnöm a kendőjét, hogy már szinte tomboltam magamban, de az lehet, hogy a hormonjaim voltak. Az ajkáról letértem a nyakára és jó nagy cuppanós puszikat hagytam ott.

- Khmmm... Létszi ezt ne itt! - szólt ránk a pultos.

Én a fülem mellett elengedtem ezt a megszólalását és folytattam tovább Chelsea kényeztetését vagy inkább az én izgalmam növelését... Áhh már én se tudom.

- Nathan! - tolt el Chels magától. - Gyere menjünk innen! Útban vagyunk... - ragadott karon és elkezdett maga után húzni.

Jaj! Szédültem meg egy kicsit. Alig bírtam nyitva tartani a szemem. Ezek az átkozott fények kiégetik a retinámat. Ráadásul még a tömeg is lökdöss. Egyik másik olyan büdös izadság szagú, hogy felkavarodik a gyomrom tőle. Majd megálltunk a vécéknél.

- Várj meg itt. Sietek! - nyomott egy puszit a homlokomra Chelsea és elnyelte az ajtó.

Én csak álltam ott és dülöngéltem jobbra-balra. Jobbnak láttam azt, hogy neki dőlök a falnak. Addig támasztottam a falat, míg ki nem jött Chelsea. Egy örökké valóság volt mire újra láthattam őt. Nem mondtam semmit neki csak karon fogtam őt és a tömegbe húztam, mert táncolni akartam vele. Épp valami duc-duc zene szólt, de engem nem érdekelt én lassúztam vele. Gyengéden megfogtam az állát és magam felé fordítottam. Szemében különös fény csillogott. Megbabonázva néztem a barna szempárba. Közelítettem Chels felé és az ajkunk egy csókban forrt össze. Rövid idő volt, de számomra hosszúnak tűnt. Mikor véget ért a csókunk a fejemet Chelsea nyakába fúrtam és jó szorosan magamhoz öleltem, majd így táncoltunk tovább. A szívem iszonyat gyorsan lüktetett úgy éreztem túl harsongja a zene ritmusát. De viszont egyre jobban éreztem, hogy kezd fülledt lenni a levegő. Kezdet egyre jobban melegem lenni. Egy picit eltávolodtam Chelseatől, de a testünk még mindig összeért. A kezemmel megkerestem a legfelső gombot az ingemen és kigomboltam. Egy fokkal jobb volt, de nem a legjobb, ezért gomboltam tovább.

- Szerelmem - mondtam és ránéztem Chelsre a lehető legaranyosabban, mert elkezdte vissza gombolni az ingem.

- Buliban vagyunk és itt nem kéne mutogatnod magad - mondta és folytatta tovább.

- De melegem van - nyafogtam.

Chelsea csak sóhajtott egyet és megfogta a kezem. Majd a tömegen keresztül kimentünk és leültünk a legközelebbi lépcsőház lépcsőjére. Kint máris sokkal jobb idő fogadott. Nem volt se túl meleg, se túl hideg. Pont megfelelő volt a hőmérséklet.

- Most már jobb? - kérdezte Chelsea és megvillantotta gyönyörű mosolyát.

Ráztam a fejem mosolyogva, hogy igen. És a derekánál fogva közelebb húztam magamhoz és szorosan átöleltem.

- Fura ez az egész. Ha valaki azt mondja nekem 2 hónappal ezelőtt, hogy most itt fogok ülni veled, nyíltan kinevettem volna. Most meg már el se tudom képzelni az életem nélküled - mondta Chelsea miközben apró köröket írt le a combomon.

Még jobban magamhoz öleltem és egy puszit nyomtam a homlokára. A pia a szervezetemből kezd kiürülni és kezdek kijózanodni. De erre a mondatára biztos vagyok benne, hogy még részegen is emlékeznék. Valahogy én is úgy érzek, mint ő. Ha nekem is valaki ezt mondta volna tuti kinevettem volna. Most meg azt se tudom mi lenne velem Chelsea nélkül. Ő a fény az életemben, ő a másik felem és nélküle egy senki vagyok. Csak egy srác lennék, aki szeretne újra énekelni, de nekem ennyi nem lenne elég... Úgy érezném, hogy hiányzik valami az életemből... És tudnám, hogy egy lány lenne az... De szerencsére nekem van a világ legaranyosabban barátnője, aki mindig mellettem áll, akárhogy döntök. Biztos vagyok benne ha úgy döntöttem volna, hogy nem állok össze Harryvel egy bandába vagy esetleg elfogadtam volna Simon ajánlatát ő akkor is támogatott volna. Hisz szeretjük egymást és elfogadjuk a másik véleményét, döntését. Még akkor is, ha valamelyikőnk nem úgy látja jól.

- Még soha nem mondtam, de amikor utánam jöttél a buliban, amikor Ashley beszólt és elkezdtél vigasztalni nagyon jól esett. Nem gondoltam volna soha, hogy van még a Földön egy ilyen jószívű srác, mint te. És azt hiszem kijelenthetem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb lánya, mivel te az enyém vagy - emelte rám a tekintetét.

Csak nézett rám az elbűvölő szemeivel és egy apró szájra puszit kaptam tőle. Számomra természetes volt, hogy utána megyek, hisz egy lány se érdemel meg ilyen bántó szavakat.

- Szerencsésnek is érezheted magad, hisz a szívem nálad van és kérlek rakd jó helyre, 7 lakat alá, úgy hogy senki más ne találja meg rajtad kívül - hajoltam közelebb hozzá.

Annyira, hogy az ajkunk már majdnem összeért és a számat rátapasztottam az övére. Szenvedélyesen csókoltam és úgy magával ragadtak az érzések hullámai, hogy egy kis időre mindenről megfeledkeztem. Arról, hogy hol vagyok, kik vannak körülöttünk, mennyi az idő... Chelsea a kezét a vállamra csúsztatta, és a nyakam köré fonta. Ezáltal még közelebb kerültünk egymáshoz. Mikor elváltak ajkaink Chelsea nyomott még egy apró puszit a számra majd felállt. Most látom milyen rövid is a ruhája, csak ha 2 centivel lenne rövidebb már is többet mutatna mint kellene.

- Megyünk vissza? - nyújtotta felém a kezét Chelsea.

Bólintottam egyet, majd összekulcsoltam a kezünket és felálltam. Lementünk a lépcsőn és a szórakozóhely felé vettük az irányt...

Sziasztok! :D Azt hiszem kijelenthetem, hogy egy cuki részt hoztam :) Nagyon remélem, hogy tetszett nektek :) Csak ennyit szerettem volna, most :P Szóval, ha olvastad a részt komizz :P

22. fejezet

Nathan szemszöge

/másnap, július 20. szombat/

Már egy pár perce fent vagyok és az én kis Chelseaim a mellkasomon alszik. Olyan kis édesen szuszog, mint egy ártatlan kislány. Pedig nem az,  tegnap be is bizonyította nekem. Életem legjobb éjszakáját töltöttem vele... Szükségem volt már erre.

- Chelsea - szólongattam és elkezdtem simogatni az arcát.

Az érintésemre elkezdett mocorogni, majd szép lassan kinyitotta a szemét. Reggel is gyönyörűen néz ki, semmi sminkkel is elbűvölő és ez a kócós haja nagyon sexivé teszik.

- Jó reggelt gyönyörűség - nyomtam egy puszit a homlokára.

- Neked is - dünnyögte.

Még a hangja is sexi volt így reggel. Majd bánatomra megszólalt a csengő. Tuti Harry az, jött próbálni.

- Lemegyek, majd te is gyere - szálltam ki az ágyból.

Magamra kaptam egy nadrágot és egy pólót és mielőtt kimentem volna a szobából odamentem az ágyhoz.

- Szeretlek! - nyomtam egy gyors puszit a szájára és kimentem.

Harry még mindig a csengőn lógott. Én pedig mondtam, hogy elég csak egyszer megnyomnia, nem kell százszor. Szép lassan lementem a lépcsőn és lassított felvételben elsétáltam az ajtóhoz, majd kinyitottam.

- Csá! Talán felébresztettelek? - kérdezte Hazz.

- Nem - engedtem be és bementünk a konyhába.

/este 7 óra után/

Harryvel beléptünk a bárba ahol fel fogunk lépni. Ugyanaz a látvány fogadott, mint évekkel ezelőtt. Semmit se változott ez a hely. Ugyanolyan puccos, mint régen. Majd leültünk a foglalt boxunkba. Ahogy körbe néztem láttam az embereken, hogy tele vannak lével. Márkásabbnál márkásabb borokat ittak és annál drágább ételeket ettek. Nem is tudom honnan van ezeknek ennyi pénzük...

- Császtok! - érkezett meg Dave és leült Harry mellé.

- Szia! - köszöntünk Harryvel.

Már csak a lányoknak kell ide érniük. Alig várom, hogy Chelsea megérkezzen ő mindig meg tud nyugtatni. Ha itt van mellettem akkor rá gondolok és az idegességem is csillapul.

- Te jó ég! - szólalt meg Harry és a bejárat felé pillantott.

Én is odavezettem a tekintetem és Maxinet pillantottam meg. A hosszú fekete, egyenes haja a derekáig ért és egy rövid fekete miniruhát viselt, egy 15 centis kék magassarkúval. Szép volt, de nagyon nem az esetem. Viszont, amit látom Harrynek nagyon bejön. Majd megpillantottam az én hercegnőmet. A szőkés, göndör haja rendezetlenül omlott a vállára. Egy szűk és rövid kék ruhát viselt. Tökéletes volt benne az alakja. A szivás nyomott a nyakán egy apró kendővel fedte el. A kecses lábain pedig egy fekete saru volt. Az én barátnőm a világ leggyönyörűbb lánya. Hihetetlenül szeretem.

- Sziasztok! - köszönt Maxine és leült Dave mellé.

- Sziasztok! - köszönt Chelsea is és leült mellém.

A kezem a derekára tettem és közelebb húztam magamhoz, majd egy puszit nyomtam a szájára.

- Gyönyörű vagy - suttogtam a fülébe.

- Te is jól nézel ki - hajtotta a fejét a mellkasomra.

Én meg a haját kezdtem el simogatni. Nem értem miért is nézek én ki jól? Csak egy fekete csőnadrág, egy kék ing és egy fehér supra cipő van rajtam. De örülök, hogy tetszek neki.

- Mikor is kezdtek? - érdeklődött Dave.

Majd Harry az órájára pillantott és megszólalt.

- 10 perc múlva.

10 perc? Kezdett el hevesebben verni a szívem. Az igazat megvallva mindig izgulok a fellépések előtt. Főleg most, hogy most fogunk Hazzával elsőnek előadni pár dalt és elég rövid időnk volt felkészülni. Remélem eleget gyakoroltunk nem szeretnék beégni, de bízok magunkban tudom, hogy jók leszünk. De attól még izgulok, a kezem is izzad már, a lábam is jár. Már csak pár perc...

- Nyugi - kezdte el Chels simogatni a combom és összekulcsolta a kezünket.

Mint mondtam, ha ő itt van, én is nyugodtabb vagyok... Még közelebb húztam magamhoz és egy puszit leheltem az arcára. Beszippantottam édeskés illatát és a szívem már nem az izgalomtól dobogott. Hanem attól, ahogy érzek Chelsea iránt.

- A főnök üzeni, hogy mehettek - szólt ide egy pincér.

- Sok szerencsét - nyomott egy csókot Chels a számra és kiengedett.

Huu fújtam ki a levegőt és megigazítottam magamon az inget... Majd Harryvel felmentünk a "színpadra"... Az emberek nagy része ránk se hederitett csak ettek tovább vagy iszogattak... Leültem a zongora mellé és rápillanatottam Harryre. Ő bólintott egyet és elkezdtem leültni az akkordokat... És előadtuk a feldolgozott dalainkat... Rég volt ilyen élményben részem, de hihetetlenül élveztem. Az embereknek is tetszett így én is nagyon boldog vágyuk. Harryvel nagyon jók voltunk a rövid felkészülési idő ellenére is és ez még csak a kezdett. Van jövőnk, de még mekkora.

- Kibaszott jók voltatok! - pacsizott le velünk Dave.

- Jó voltál - ölelte meg elég hosszan Maxine Harryt.

- Nagyon ügyesek voltatok - kulcsolta össze a kezét a nyakam körül Chels és szorosan hozzámsimult.

Egyszerűen hihetetlenül boldog vagyok. Kezd beindulni a karrierem, itt van nekem Chelsea. Nem is vágyok már többre...

- Mit szóltok ahhoz, hogy elmegyünk bulizni egyet a sikeres fellépés megünneplésére? - kérdezte Dave.

Harry és Maxine egyből igent mondtak. Én és Chelsea is belementünk, hisz ezt megkell ünnepelnünk. Hívtunk is 2 taxit majd mikor megérkeztek. Én és a hercegnőm beszálltunk az egyikbe a másikba pedig a többiek és elindultunk a szórakozóhely felé. A mosoly az arcomról levakarhatatlan volt, egyszerűen imádok énekelni.

- Ugye tudod, hogy a szerelmes dalokat mind neked énekeltem? - fogtam meg Chelsea kezét.

- Aham - mondta és közben bámult ki az ablakon.

Egy szavas válasz,  Chelseatől... Valamit nem vettem észre, ennyire figyelmetlen lennék? Magammal foglalkoztam és nem azzal, hogy valami nyomasztja őt.

- Chelsea valami baj van? - kérdeztem aggódva.

- Semmi. Csak bele gondoltam, hogy egyre híresebb leszel és egyre kevesebb időt fogunk együtt tölteni - mondta szomorúan.

Lehet igaza van, de én mindent meg fogok tenni azért, hogy ez ne így legyen. Tudod mennyien fogják utálni őt és akkor mellette kell lennem, mert akár széjjel is szedhetnek minket. De bízom benne, hogy lesz annyira erős a kettőnk szerelme, hogy még ezt is átvészeli.

- Chelsea tudom, hogy félsz ettől, de szeretlek és ígérem neked, nem foglak elhanyagolni - mondtam és biztatóan megszorítottam a kezét.

Chelsea felém fordította a tekintetét és egy halvány mosolyt eresztett felém.

- Megjöttünk! - mondta komolyan a taxis.

Kifizettem a taxis, hagytam neki egy kis borravalót és kiszálltam. Szépen lassan odaballagtam az én Drágámhoz és jó szorosan a karjaimba vontam. Egyszerűen imádom őt ölelgetni....
Majd a többiek is megérkeztek és bementünk a szórakozóhelyre. Voltak már egy páran, de még nem voltak olyan sokan, hogy túrodni kelljen. Egy üveg pezsgő társaságában leültünk az egyik boxba és elkezdtünk ünnepelni. Mielőtt konccintottunk volna Harry tartott egy apró beszédet. Majd nem sokkal utána Harry és Maxine elhagyták az asztalunkat és elmentek táncolni, nem sokkal később Dave is követte a példájukat. El se hiszem, hogy végre kettesben hagytak minket.

- Chelsea Lawson felkérhetem egy táncra? - nyújtottam felé a kezem.

- Persze - mondta fülig erő mosollyal.

Fölálltunk a helyünkről és hogy Chelseat ne vesszítsem szemelől magam elé küldtem. Mindkét kezemet a derekán pihentettem és így indultunk be a tömegbe. Majd Chels megállt, felém fordult. És összekulcsolta a kezét a nyakam körül, én is így tettem a derékánál és így mozogtunk együtt a zene ritmusára. Bátran kimerem jelenteni, hogy itt mi vagyunk a legkultúráltabb pár. Most is tőlünk jobbra egy meleg pár tapizza egymást. Nem ellenzem ezeket a kapcsolatokat, de szerintem ez undorító. Balról meg egy csapat sokat mutató lány van, akik eléggé kihívóan táncolnak. Jó sok pasi figyelmét felkelltették ezzel a ribancos tánccal, de az enyémet egyáltalán nem kötötték le. Viszont mégis előttünk volt a leggusztustalanabb látvány. Olyan szinten egymás szájában lógtak, hogy már lehetett tudni, hogy ezek az ágyban kötnek ki...

- Chelsea! - fúrtam a fejemet a nyakába.

- Igen? - kérdezte és végig simított a hátamon.

21. fejezet (+18)

Nathan szemszöge

Úristen, de jó végre a karjaimban tartani. Olyan örökké valóságnak tűnt ez a pár nap, míg nem láttam őt. Kibontakoztunk az ölelésből, de a kezét nem engedtem el. Kéz a kézben vezettem a kocsimhoz. Úriember modjára kinyitottam neki ajtót és még mielőtt beszállt volna egy apró csókot loptam tőle. A Mercim előtt elkocogtam és én is beültem majd elindultam. Próbáltam az útra koncentrálni, de muszáj volt sokszor Chelseare pillantanom. Egyszerűen mesésen festett. Az a ruha... Huhh...

- Az utat nézd! - mondta Chelsea miközben bámult kifele az ablakon.

- Könnyű mondani ha egy ilyen különleges lány ül mellettem, aki ráadásul nagyon dögösen néz ki - mondtam mosolyogva és inkább az útra koncentráltam.

Majd még beszélgettünk apróságokról és megérkeztünk hozzám. Kiszálltunk a kocsiból és elsétáltunk a bejárathoz. A zsebemből előkotortam a kulcsaimat, de idegességemben elejtettem. Gyors lehajoltam érte majd kinyitottam az ajtót. Előre engedtem Chelst és én is utána bementem. Mindketten levettük a cipőnket. Majd megfogtam a kezét és elvetettem a tágas nappaliba. A függönyök bevoltak húzva. Közepén a dohányzó asztal megterítve: volt rajta szőlő, eper, csoki, tejszínhab... 1 üveg bor és 1 üveg pezsgő, nem tudom melyiket szereti ezért vettem mindegyikből. És hogy a hangulatot fokozzam gyertyákat tettem szerte széjjel a szobában, amiket hamarosan megfogok gyújtani.

- Wow! Ez mind miattam? - kérdezte Chelsea és a mosoly az arcáról levakarhatatlan volt.

Boldogsággal tölt el, hogy ez a mosoly miattam van. Ahogy ránézek a szívem egyből kivirul és én is mosolygok kívül belül.

- Igen, csak is miattad, de még nincs kész - kezdtem el keresgélni a zsebemben.

Megtaláltam az öngyújtót és kivettem. Majd körbe mentem a szobában és minden gyertyát meggyújtottam és leültünk a kanapéra. Chelsea a bort választotta, én kinyitottam és öntöttem mindkettőnknek. Egy pohár bor társaságában beszélgettünk kettőnkről. Átadtam neki az ajándékom, ami egy karkötő volt. Nagyon örült neki. Viszont azzal meglepett, hogy ő is vett nekem valamit. Egy gyönyörű Rolex órát, egy igazi vagyon lehetett.

- Szóval szerinted gyönyörű vagyok? - mosolygott rám Chels.

- Nem, te tökéletes vagy. Tökéletes az alakod, tökéletesek a lábaid, tökéletes a hajad, tökéletes a személyiséged és még sorolhatnám tovább. Akár egy könyv is betelne akkor se végeznék - mondtam a szemeibe nézve és elég közel hajoltam hozzá.

Chelsea szeme ragyogott és nedves, félig nyitott ajkai megremegtek. Engem nem kellet sokat biztatni. Gyengéd csókra készültem, de amikor a szánk összeért, már semmi se választhatott szét minket. Chelsea csókjának édes íze csillapithatatlan vágyat ébresztett bennem, hogy még többet kapjak. Ő a karját a nyakam köré fonta és szorosan hozzám simult. Amikor a bal kezemmel szinte véletlenül a melléhez értem, úgy éreztem, lángtenger borít el. Szívesen belevetettem volna magam ebbe a tűzbe, hogy a vágyamat csillapítsan, de tudtam, hogy ez még túl korai lenne. Majd Chelsea a kezét a mellkasomra tette és eltolt magától. Én meg értetlenül meredtem rá, hogy mi van. Ő pedig csak lepillantott a ruhájára. Egy folt éktelenkedett rajta. Basszus ez én voltam, raktam le egyből a poharat a kezemből.

- Bocsi, nem akartam. Veszek neked másikat vagy fizetem a tisztítását - ajánlottam fel, ennyivel tartozok neki.

- Semmi baj Nathan. Ez csak egy ruha - tette a vállamra a kezét.

Jó igaza van, ez csak egy ruha, de drágának tűnik... És én meg tönkretettem. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.

- De nagyon jól áll rajtad én meg olyan idétlen voltam, hogy leöntöttelek. Ráadásul vörös borral. Tényleg nem kell másik ruha? Én szívesen veszek neked, akár többet is - néztem rá bűnbánóan.

- Nehogy vegyél másikát, úgyis utáltam. Viszont egy póló jól jönne - mosolygott rám.

Örülök, hogy legalább nem olyan ruhát tettem tönkre amit szeret. Egyből felpattantam a helyemről és felrohantam a szobámba. Kivettem az egyik pólómat a szekrényből és vissza siettem a hercegnőmhöz. Ő már fehérneműben várt rám a kanapén.

- Tessék - nyújtottam át neki a pólót és végig mértem.

Azt a kurva eget! - ültem le a kanapéra és a kezemmel takartam a kilátást. Nem akarok ránézni, mert akkor nem tudok megálljt parancsolni az ösztöneimnek.

- Felvettem most már idenézhetsz - vette el Chelsea az arcom elől a kezem.

Ránéztem és a bájos mosolyával találtam szembe magam. Egy fokkal jobb, hogy felvette a pólóm, de még mindig nem az igazi.

- Tudod, hogy ilyenkor olyan kis cuki vagy? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Cuki, mi? - húztam fel a szemöldököm.

Chelsea csak mosolyogva bólogatott.

- De te még cukibb vagy - húztam az ölembe.

Majd gyengéden megcsókoltam. Közben végigsimítottam csipőjét és közelebb húztam. A csókom megtelt szenvedéllyel és a nyelvemmel a szájába hatoltam. Chelsea beletúrt a hajamba és finom izgalom futott át rajtam. Ebben a pillanatban nem tudtam gondolkodni, olyan érzés volt mintha álmodnék. A kezem a pólója alá csúszott és a lapos hasát kezdtem el simogatni. Majd haladtam egyre feljebb és ahogy az ujjbegyemmel megérintettem a melltartóját az izgalom hullámai járták át a testem. A picsába, már megint kezdődik. Nem hiszem el, hogy ilyen hamar ilyen érzelmeket tud kiváltani belőlem. Egy baj van, nem hiszem, hogy le tudok állni. A kezemmel a pólójának az alját kezdtem egyre feljebb sodorni. Szerencsémre Chelsea nem ellenkezett, engedte, hogy levegyem róla a felsőt. Ezáltal ajkaink elválltak egy pillanatra, de utána újra egy csókban forrt össze. Chelsea az apró kecses ujjaival elkezdte kigombolni az ingem, majd egy mozdulattal kibújtam belőle. Jézusom! - jutott eszembe ez a szó, mikor Chels a körmeivel hozzáért a nyakamhoz. Először apró köröket írt le, majd egy kicsit mélyebben végig húzta a körmeit.Odalent már teljesen kész voltam.  Az ajkam lejjebb csúszott a nyakára és apró puszikat leheltem rá. Majd még lejjebb haladtam és a puha melleit csókolgattam. De ő még mindig nem hagyta békén a nyakam. Én meg nem bírom ezt tovább. A szabad kezemmel megkerestem Chelsea rosszalkodó kezét és a meztelen felsőtestemen keresztül levezettem az izgalomtól lüktető férfiasságomhoz és óvatosan ráraktam. A hercegnőmről kiderült, hogy nem olyan tapasztalatlan mint amilyennek gondoltam. Tudta mit kell csinálnia, hogy még jobban izgalomba jöjjek. Alig várom, hogy ne csak nadrágom keresztül simogassa. Szeretném érezni az érintését ott. Teljesen fel vagyok izgulva, innen nincs vissza út. A kezem a combja alá csúszott és egy moulzdulattal felálltam vele. Majd elindultam a hálószobámba és mikor beértem óvatosan lefektettem az ágyra és föléje kerekedtem. Puszikat adtam az arcára. A szája csücskébe adtam egy utolsó puszit, majd a szememébe néztem, és megcsókoltam. Chelsea csókja édes, mint a méz, és tüzes. Ő a hajamba túrt, míg én az oldalát simogattam. Lábait a csípőm köré fonta, amitől egyre közelebb kerültünk. Remélem érezte mit tett velem és, hogy mennyire kívánom őt. A számmal lassan letértem a nyakára, apró puszikat hagytam ott és közben a melltartóját kapcsoltam ki. Megemeltem egy kicsit és levettem róla. Rácuppantam a nyakára, mint egy pióca és szívni, harapdálni kezdtem. Közben a kezemmel maszíroztam melleit, tovább növelve ezzel izgalmát. Miután végeztem haladtam egyre lejjebb puszikat hagyva magam után. A bugyijához érve hamar megszabadítottam tőle. Halvány mosoly jelent meg az arcomon és nyelvemet őrjítően lassan végighúztam belső combomján, aztán megint csak halálosan lassan a csikómján kezdetem el körözni nyelvemmel. Chelsea száját apró nyögések hagyták el. 2 ujjam a számba vettem, benedvesítettem azokat, majd felnyomtam neki és elkezdtem pumpálni. Hol gyorsabban hol lassabban. Majd mikor úgy éreztem, hogy közel van a csúcshoz hirtelen kivettem az ujjaimat.

- Nem most fogsz elélvezni - suttogtam a fülébe.

Majd megcsókoltam. Chels gyengéden végigsimította először a hajam, aztán a mellkasom, végül a csipőm. Egyre lejjebb csúszó keze a nadrágomat gombolta ki. Segítettem neki és lerugdostam magamról azt, és már egy boxerben feszítettem. Chelsea a körmét végig húzta a kockás hasamon és az ujját beleakasztotta az alsónadrágomba. Arra most nincs idő, hogy orálisan kielégítsen én már benne akarom tudni magam.

- Erre semmi szükség hercegnőm - toltam el gyengéden a kezét és kedvesen rámosolyogtam.

Majd Chelsea felett átnyúltam és a fiókból előszedtem egy óvszert. Hátra dőltem az ágyon majd leráncigáltam magamról a boxerem, alig bírtam tűrtőztetni magamat de még felkellett húznom az óvszert. Ezért kibontottam és felhúztam. Péniszemet a bejáratához helyeztem, majd óvatosan belé hatoltam, tövig. Chelsea száját pedig egy hangos nyögés hagyta el. Remélem nem okoztam neki ezzel fájdalmat, próbáltam minél óvatosabb lenni. Meg vártam, amíg megszokja méretemet. Majd mikor bátorítóan a vállamba karmolt tolni kezdtem. Először szép lassan majd egyre jobban gyorsítottam a tempómon. Chelsea az éles körmeit a hátamba mélyesztette, úgy mintha így tartaná magát a valóságban. Megcsókoltam őt, mert egy kicsit hangos volt és nem akarom, hogy felverje a szomszédokat. A nyelvemmel felkutattam a szája minden zugát és még jobban gyorsítottam a tempómon, mert már nem sok volt hátra nekem.

- Szeret... Lek - mondtam két nyögés között.

És mindkettőneket a gyönyör hullámai járták át.

- Csodálatos voltál - nyomtam egy puszit az arcára.

És kimerülten dőltem hátra. A használt óvszert leszedtem és a polcomra raktam. Lehajoltam az alsó nadrágomért és felvettem. Majd visszafeküdtem az ágyba, Chels a mellkasomra tette a fejét és betakartam magunkat...

Szóval itt az első +18-as rész :D Megpróbáltam jól megírni... Kisebb-nagyobb küszködéssel, mert hát pasi szemszögből sokkal nehezebb... De azért remélem tetszett! :D

20. fejezet

Nathan szemszöge

/másnap július 16, hétfő/

- Ezt látnod kell! - tolta a képembe a telefonját Harry.

Rápillantottam és láttam, hogy a youtubeos videónkon több, mint 90.000 klikk volt. Azért ez nem semmi, nem rég töltöttük fel és már ennyien látták. És ráadásul még 1000 komi is van. Úristenem!

- Ez igen és láttad, hogy menni komi van? - kérdeztem még mindig sokkolva.

- Jaja tök jó, hogy ennyien látták és hogy ilyen sok komment van hozzá. De amúgy te miről is akartál beszélni? - kérdezte.

Jaj igen Harryt azért hívtam át, hogy elmondjam neki Simon ajánlatát.

- Tegnap Chelseaéknél voltam, mikor Simon egy ajánlatott tett nekem. Azt mondta, hogy menedzselni fog, de téged nem. Szóval én azt mondtam, hogy ez nem fog működni. Valamiért nagyon ellenezte, hogy kettőnket menedzselje. Mi történt L.A.-ben? - érdeklődtem.

- Először is köszi, hogy nem hagytál cserben, nem tudom mi lett volna akkor velem.. Hát az úgy történt, hogy Simon elkezdett menedzselni engem. De én hülye voltam és elrontottam mindent. Kihagytam a fellépéseket, késtem... stb. Simonnak elege lett belőlem és kirugott, azóta nem nagyon csípi a búrám - mesélte.

Így már minden világos, hogy Simon miért ellenezte ennyire Harryt.

- De mindegy úgyis lesz egy menedzserünk. Amúgyis van egy jó hírem - mondta vidáman.

- Na és mi az? - érdeklődtem.

- Szombaton este 8-tól van egy fellépésük a helyi Juice bárban - mondta mosolyogva.

Hu ez tényleg jó hír. Végre haladunk előrébb. Főleg, hogy ebbe a bárba pénzes emberek járnak, elég előkelő hely. Anno régen sokat jártam oda családi vacsorákra.

- Na az tök jó. És hány percet adtak? - kérdeztem.

- Fél órát.

- Fél órát? Hisz még csak egy dalunk van - mondtam elkerekedett szemekkel.

- Tudom. Ezért bele kell húznunk. Van is pár ötletem. Például feldolgizhatnánk The Goo Goo Dools - Irisht, Mileytól a Stayt - mondta ötleteit.

Ez mind szép és jó, csak szerintem fél óra kicsit sok nekünk. Eddig van egy dalunk és még körülbelül fel kell dolgoznunk 5-öt. Ez annyit jelent, hogy minden nap munka órákon keresztül. És nekem még azon is kell gondolkodnom, hogy mit csináljak Chelseanek péntekre az egy hónapos fordulónkra. Sajnos a munka átka, hogy így nem láthatom egészen péntekig. Nem tudom, hogy fogom kibírni.

- Jó akkor álljunk neki a munkának, de én pénteken biztos nem dolgozok - jelentettem ki.

- Miért mi lesz akkor? - kérdezte értetlenül.

- Akkor leszünk Chelseavel egy hónaposak - válaszoltam.

/július 18, szerda/

- Hé Nathan! Egy kocsi áll a ház előtt egy jó 10 perce - mondta Harry és a függöny mögül kukkolt.

Felálltam az édes kis kicsike zongorámtól és odabagyogtam az ablakhoz és nem feltűnően kinéztem rajta. Egy fényes fekete Porsche Cayman S állt kint. Erre felé ilyen kocsit még soha nem láttam. Gőzöm sincs kié lehet... Majd nyitódótt az ajtaja és egy szőke, szögegyenes hajú csaj, 10 centis magassarkúban lépett ki belőle és elindult a ház felé.

- Azt a kutyafáját, de jó csaj. Ismered? - fordult felém Harry.

- Dehogy, azt se tudom ki ez - mondtam.

És ekkor megszólalt a csengőnk. Lerobogtam a lépcsőn Harry pedig követett engem. Egy mozdulattal kinyitottam a bejárati ajtót és a szőke csajjal találtam szembe magam. A hosszú lábait nem takarta véka alá, a rövid miniszoknyája alig fedett valamit. Hosszú festett szőke haja a derekáig ért. Akárhogy is nézem Chelsea haja ápoltabb. És azzal a szemüveggel úgy néz ki mint egy titkárnő...

- Szia! Valamiben segíthetek? - néztem fel rá, mert magasabb volt nálam.

- Szia, Emily vagyok - nyújtotta a kezét én meg el fogadtam. - Bizonyára te vagy Nathan - mért végig.

- Igen az vagyok - mondtam bátortalanul.

- Az jó. Üzenetem van számodra vagyis inkább egy levél, neked. Meg persze mondanivalóm is van. Csak nem szeretném itt kint az ajtóban elmondani ezeket. Akárki hallgatózhat és nem lenne ez senkinek se jó, ha ez valaki más fülébe jutna. Szóval bemehetek? - magyarázta el.

Még mindig nem tudom, hogy mit akart. Azt se tudom, hogy ki, de úgy tűnik ő ismer engem.

- Rendben gyere be - tártam kijjebb az ajtót.

Emily belépett a házba. Becsuktam az ajtót és engem követve leültünk a nappaliban.

- Ki vagy te? - emeltem rá a szép zöld szemeimet.

- Ha elmondom elfogsz küldeni - vezette körbe a tekintetét a szobában.

Egyre jobban furdal a kíváncsiság, mégis ki ő, ki küldte? Miért mondta ezt, hogy el fogom küldeni?

- Ígérem nem foglak kidobni, csak mondd el ki vagy - kértem meg.

- Emily McKenzei vagyok. Londonban élek és már évek óta modellkedek. És jelenleg tartós párkapcsolatban élek 2 éve, Jay McGuinessszel. Ebből gondolhatod már, hogy tőle van az üzenet, de mindjárt megkeresem és odaadom - kezdett el kutakodni a táskájában.

Jó Isten! Jay csaja! Már megint fáraszt a hülyeségeivel, ide küldi a barátnőjét, nem mintha az jobb lett volna, ha ő jön... Legszívesebben elküldeném, de megígértem neki, hogy nem teszem.

- Áhh meg - vette ki a táskájából a levelet és a kezembe adta.

Egy A4-es papír volt félbe hajtva...

- De mielőtt elolvasnád tudnod kéne pár dolgot. Nem tudom, hogy benne van-e az üzenetbe, de én jobbnak látom, ha elmondom - tette rá a kezét az enyémre.

Én egyből kirantottam onnan. Mégse fogdosson. Senki ő nekem, hogy hozzám érjen.

- Mondd! - mondtam komolyan.

- Biztos megfordult a fejedben, hogy miért levél formájában akar veled kommunikálni Bird [Hát az igazat megvallva nem éppen, de gondolom most elmondja] Az egész Scooter miatt van. Korlátozza az egész bandát. Megmondja nekik hova mehetnek, kivel mit csinálhatnak és még ráadásul azt is megszabja, hogy milyen kérdésekre válaszolhatnak az interjúkon. Ebből már nagyon elegünk van. [Tudom, hogy bunkón hangzik, de ez most kit érdekel?!] És még a Jayjel való kapcsolatomba is bele akart avatkozni. Legutóbb is amikor eljött hozzád és tudomást szerzett róla Scooter, ne tudd meg mit kapott érte. Sokat kockáztatod azzal, hogy meglátogatott téged te meg elküldted a jó büdös francba.

Ne pampogjon nekem örüljön, hogy legalább meghallgattam Jayt. Meg komolyan kit érdekel mind az amit elmondott? Már semmi közöm nincs hozzájuk, maguknak csinálták az egészet. Oldják meg!

- Ennyit akartál? Mert igazán sok dolgom van még ma - próbáltam kedvesen elzavarni.

- Még szeretném, ha elolvasnád a levelet - nyitotta szét a kezemben a lapot.

"Szia, Nathan!
Csak így tudok veled kommunikálni, mert Scooter figyeli a fiókomat és lehallgatja a telefonomat.
Beszélni szeretnék veled. Jövő héten Londonban leszek és összefuthatnánk. Itt van Emily telefonszáma: 06307776669 ha akarsz valamit itt üzenhetsz. "

Ez most komoly, ennyi? Azt hittem regényt fog írni ehelyett pár sorral lerendez. Ezt még a barátnője is elmondhatta volna nekem. De komolyan mit képzel már magáról ír nekem egy ilyen kis ízét és máris találkozni akarok vele? Na arról mondjon le!

- Szeretném, ha most szépen elmennél és kérlek csukd be magad után ajtót - szólaltam meg.

Emily felállt a kanapéról és elment.

/július 19, péntek/

Tegnap felhívtam Simont és megmondtam neki, hogy nem vállalom az ajánlatát. Próbált meggyőzni, hogy másképp döntsek, de nem ment vele semmire. Harryt soha nem hagynám cserben, mégis csak a haverom. Igen kijelentem, hogy igazán jó barátok lettünk ez a pár hét alatt. Fel is dolgoztunk már összesen 6 dalt, ami elég lesz, hogy ki tudjuk tölteni a fél órás fellépésünket. Tehát végre pihenhetnék, de nem fogok, mert ma egy igazán különleges nap van. Ma vagyunk együtt Chelseavel egy hónapja. Ez volt már hosszú idő óta a legjobb pár hetem és ezt nagy részben Chelseanek köszönhetem. Hiányzik már nagyon. Szeretném magamhoz ölelni és elmondani neki milliószor, hogy mennyire szeretem. Hosszú gondolkodás után elterveztem a mai napot is. Remélem tetszeni fog neki, hisz ő minden fáradságot megér. De ahhoz, hogy ezt teljesítsem felkéne kellnem és el kéne mennem vásárolni. Szép lassan kikecmeregtem az ágyból. Felszedtem pár tiszta ruhadarabot a földről és magamra kaptam. Az asztalra kikészített pénzt a zsebembe raktam és elindultam a boltba. Megvettem minden szükséges kelléket, ami mára kellhet. Majd még be néztem egy ékszerbolta is, ott megvettem Chelsea ajándékát. Majd hazamentem... Jessicat szépen megkértem, hogy aludjon Louisnál. Anyámékat is szépen elküldtem egy wellnes hotelba... Mert szeretném, ha ez a nap csakis Chelsearől és rólam szólna. Olyan délután 2 fele lehet, van még pár órám elkészülni, mert aztán megyek Chelsért. 4 óra alatt kitakarítottam, feldíszítettem a nappalit. Mehetett volna gyorsabban is csak nagyon lusta vagyok olykor. A munka után egy kiadós fürdőzéssel jutalmaztam magam. Miután végeztem beállítottam a hajamat és mentem ruhát választani. Egy fehér rövid ujjú inget, fekete gombokkal és egy fekete csőnadrágot vettem fel egy fehér supra cipővel. A kedvenc parfümömmel pedig befújtam magam. Majd kocsival elmentem Chelseahez. Kiszálltam az autómból és becsengettem. Rövid idő múlva nyílt az ajtó. Még a szám is tátva maradt mikor megpillantottam őt. Egyszerűen gyönyörű volt. A kék miniruhája tökéletesen tapadt tökéletes testéhez.

- Szia! - mosolygott rám nagyon bájosan és becsukta maga mögött az ajtót.

- Szia! - öleltem rögtön magamhoz. - Nagyon hiányoztál! - búgtam a fülébe.

- Te is nekem - bújt még jobban hozzám.

Úristen, de jó végre a karjaimban tartani. Olyan örökké valóságnak tűnt ez a pár nap, míg nem láttam őt. Kibontakoztunk az ölelésből, de a kezét nem engedtem el. Kéz a kézben vezettem a kocsimhoz. Úriember modjára kinyitottam neki ajtót és még mielőtt beszállt volna egy apró csókot loptam tőle. A Mercim előtt elkocogtam és én is beültem majd elindultam. Próbáltam az útra koncentrálni, de muszáj volt sokszor Chelseare pillantanom. Egyszerűen mesésen festett. Az a ruha... Huhh...   

19. fejezet

Nathan szemszöge

/másnap, június 15. dél fele/

Fekszünk Chelseavel egymás mellett az ágyban. Nem rég keltünk fel arra, hogy Jenifer jött szólni, hogy kész a kaja. Minden reggelemet ha tehetném Chelsea mellett kezdeném, hogy bearanyozza az egész napomat. Most tudatosul igazán bennem, hogy szívből szeretem. Most is ha ránézek a szívem kihagy egy ütemet. És a testemet kellemes melegség árasztja el, ami ebből a kis lüktető izéből jön a bal oldalamon. Reggel is olyan tökéletes legalább is számomra. Nem érdekel ki mit mond és gondol róla, ő az enyém és senki nem veheti el tőlem.

- Nem megyünk enni? Kicsit éhes vagyok - mondta Chels és felült az ágyban.

Az igazat megvallva a kaja illatától én is éhes lettem.

- De mehetünk. Csak előtte kérem a reggeli puszikámat - csücsörítettem neki.
Chelsea rám mosolygott és közelített az ajkaim felé. Én pedig behunytam a szemeimet és vártam, hogy összeforrjanak az ajkaink. De ehelyett a szám sarkában éreztem egy puszit. Kinyitottam a szemem és csalódottan néztem rá, hogy csak ennyi. Többet akartam.

- Ne nézz így rám csak egy puszit kertél - mondta és a szája sarkában egy gonosz mosoly húzódott.

- Bocs rosszul fogalmaztam - ültem fel az ágyban.

A mutatóujjammat végig húztam Chelsea arcélén. Majd közelebb hajoltam hozzá. Ő becsukta a szemét és várt a csókomra. Arra várhatsz hercegnőm. Fordítsuk ellene a játékát. Amikor az ajkunk már majdnem összeért elhúzódtam tőle. És egy apró puszit nyomtam a nyakára, majd finoman megharaptam. És egy mozdulattal kiszálltam az ágyból.

- Utállak! - mondta és a véget elnevette majd hozzám vágott egy párnát.

Én csak megvillantottam neki az 1000W-os mosolyomat és odasétáltam az íróasztalához. Magamra kaptam a nadrágomat és a pólómat. Majd beálltam a tükör elé. Jézusom! Ez volt az első gondolatom mikor megláttam magam a tükörben. Próbáltam valamit kezdeni a hajammal, hogy normálisan álljon, talán sikerült. Mikor végeztem Chelsea felé fordultam. Már fel volt öltözve...

- Mehetünk? - nyújtotta felém a kezét Chels.

- Persze - mondtam féloldalasan mosolyogva és összekulcsoltam a kezünket.

Kimentünk a szobából. Lementünk a lépcsőn, be a konyhába. Simon az asztalnál ült és újságot olvasott. Jenifer pedig mosogattott.

- Sziasztok! - köszönt Chels.

Majd elengedte a kezem és a konyhaszekrényből elővette 2 tányért.

- Jó napot, Mrs. Lawson - mosolyogtam rá a lehető legkedvesebben. - Simon! - köszöntem neki is.

- Szia Nathan - nézett fel az újságból Simon.

Aztán egy tányér csörömpölést hallottam egyből odakaptam a fejem. Jenifer mosogatás közben kiejtett a kezéből egy tányért. Az arckifejezese azt árulta el, hogy igazán megleptem. Nem akartam szegényként megijeszteni. Bele se merek gondolni mi játszódhat le ilyenkor egy anya fejébe. Pedig semmi rossz nem történt, azt hallotta volna. Jenifer pedig mint egy robot folytatta tovább a mosogatást.

- Gyere menjünk be a nappaliba - mondta Chelsea és a kezembe nyomott egy tányért.

Ahogy ránéztem egyből összefutott a nyál a számban. Sültkrumpli rántott hússal, örök kedvenc. Majd Chelseat követtem a nappaliba és leültünk a kanapéra. Mindketten neki láttunk az évesnek. A sültkrumpli pont úgy van elkészítve, ahogy szeretem, kívül ropogós belül omlós. A rántott hús is kellemesen megvolt fűszerezve. Két rágás között rápillantottam az én kis szerelmemre. Épp egy krumplit kapott be a szájába és leharapott belőle egy darabot. Olyan kis édesen nyámnyogott a falaton.

- Jó engem nézni? - mondta miután lenyelte a falatot.

- Igen - mondtam mosolyogva.

Ezer évig is eltudnám nézni ahogy eszik, van benne valami varázslatos. Miután lenyeltem az utolsó falatokat is Chelsea kivette a kezemből a tányért és kivitte a konyhába. De tele vagyok. Túl sok zsíros kaját eszek már megint. Kondizni kéne, mert a végén elhízok és nem fogom tudni tartani Chelseavel az iramot.

- Khmmm... Nathan. Beszélhetnénk? - kérdezte tárgyilagosan Simon és leült a kanapéra mellém.

Ezzel a hanglejtéssel kicsit megremitett. Mit akar ez tőlem?

- Persze. Miről? - kérdeztem egy picit felénken, mert féltem hogy mit akar.

- Idefigyelj Nathan nem fogok köntörfalazni. Kerek perec meg mondom mit szeretnék. Szeretném ha menedzselhetnélek, hiszem hogy betudnám indítani újra a karriered. De persze ha te is akarod - mondta el a mondandóját.

Szinte sokkolt az ajánlata. Csak egy kérdés járt a fejemben: miért pont most? Most amikor kezd helyreállni az életem.

- Ez igazán jól hangzik, de Harry Stylesszal egy közös bandát alakítottunk. És nem akarom cserben hagyni - tördeltem a kezeimet.

- Te és Harry? - esett le az álla.

- Igen - mondtam határozottan mégse fogom letagadni.

- Ezzel teljességel megleptél. Soha nem gondoltam volna, hogy idáig fogsz süllyedni, hogy egy ilyen emberrel állsz össze. Hidd el jobb lenne neked nélküle, többre vihetnéd - mondta Simon.

Nem igazán tudhatom, hogy mi történthetett a múltban, ha Simon ilyen véleménnyel van róla. De az emberek változnak és hiszem, hogy Harry is megváltozott. Nagyon elszántak tűnik. Ha nem érdekelné az éneklés akkor engem fel se keresett volna.

- Ebben szerintem nincs igazad, Harryvel jobbak vagyunk együtt - mondtam az őszintét és ránéztem.

- De én csak téged akarlak menedzselni, őt nem. Itt a névjegykártyám - nyújtotta át én meg elraktam a zsebembe. - Gondold át, nincs sok időd. Hamarosan visszamegyek L.A.-be.

- Rendben - mondtam "nagy" beleélessel, mert szerintem úgyse fogok belemenni.

Majd egy érintést éreztem a vállanom és Chelsea belehuppant az ölembe egy tálca sütivel a kezében. A sütit belerakta az ölébe és az egyik kezét átfonta a nyakam körül. Arányosan rám mosolygott majd megszólalt.

- Apa, anya vár, hogy menjetek már vásárolni.

- Jól van nem is zavarok tovább. Majd jövünk. Sziasztok! - állt fel Simon.

- Szia! - köszöntem el.

- Szia, Apa! - köszönt el Chels is és Simon elment.

Chelsea a kezébe vett egy sütit, leharapta a felét. Majd a másik felét, felém nyújtotta. Én meg bekaptam és próbáltam nem rá harapni az apró ujjaira. A süti kellemesen omlott széjjel a számba, nem tudom miért de ez Chels csókjaira emlékeztetett, olyan kis édes volt. Hiányzik már a csókja, tegnap óta nem kaptam. Elvonási tüneteim vannak ezért. Megnyaltam az ajkaimat és huncutúl rámosolyogtam Chelseare. Majd hosszan lepillantottam a szájára és közelebb hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg. Várok míg ő nem lép.

- Mit szeretne Mr. Sykes? - mosolyodott el bájosan.

Én nem válaszoltam neki. Csak a mutatóujjammal végig szántottam ívelt ajkain. Sok mindent szeretnék, de főleg azt hogy kimondja szeret engem. Akkor én lennék a világ legboldogabb embere. De talán nekem kéne megtenni az első lépést. Lehet ő is pont így érez csak nem meri kimondani. Akkor se fogok elkeseredni, ha most nem mondja ki, azon leszek, hogy ő is minél hamarabb így érezzen.

- Szeretlek - mondtam tiszta szívből.

Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ezt az egy szót kiejtsem a számon, ami igazán sokat jelentett nekem.

- Most jól hallottam? - simított végig az arcomon.

- Igen, már rég elakartam mondani csak nem volt hozzá bátorságom - kezdtem el simogatni a combját, de nem néztem a szemébe.

- Én is szeretlek Nathan - fogta az arcom a kezei közé ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

Alig tudtam elhinni, hogy ő is így érez. Ez az egy szó sokat jelentett számomra. És most érzem igazán azt, hogy teljes az életem. Majd gyengéden megcsókoltam. A csókunkban a szerelem játszott főszerepet. Chelsea az ujjait a hajamba fúrta és percekig nem engedtük el egymást...

Sziasztok! :D Tudom, hogy nem hosszú a rész és alig történt benne valami, de most csak ezzel tudtam szolgálni :) Azért remélem tetszett :)) Még mindig nincs komment határ, de nagoyn örülnék neki, ha egy kicsivel több komi lenne... :D 

Trailer 2.

Sziasztok! :D

Ahogy ígértem hoztam is az újabb trailert a bloghoz, vagyis inkább egy összefoglalót. :) Amit !ITT! meg is tekinthettek. :D Mivel szeretném, ha egy kicsit többen olvassnák a blogomat, így arra kérnélek titeket, hogy ezt a videót osszátok meg bárhol, ahol tudjátok. ÉS persze, ha ezt megteszitek akkor, Twitteren bekövetünk titeket és, ha van blogod akkor felveszzük a bloglistára, ami ezen az oldalon található. És komizzatok vagy cseten írjatok, ha megtettétek!

18. fejezet

Nathan szemszöge

Majd nem sokkal később megérkeztünk a strandhoz. Beszöktünk egy kisebb résen.

- Na, csajok itt az idő megmutatni mitek van - harapta be az alsó ajkát Harry és mindegyik lányt végig mérte, még az enyémet is.

Maxine és a másik csaj nem sokat filózott egyből lekapták magukról a fölösleges ruhákat. Harry, Dave és Dylan is ugyanígy tett és csobbantak egyett.

- Mi nem megyünk? - kérdeztem és a csípőjénél fogva magamhoz vontam Chelseat és meredtem a szemeibe. - Hmmm?

- De! - mosolygott rám és szép lassan kezdte felhúzni a pólóját.

Elsőnek lapos hasát majd rózsaszín melltartóval eltakart telt mellét láttam meg. A földre ledobta felsőjét majd a rövidnadrágot tolta le magáról. Minden mozdulatát figyelemmel kísértem. Egyszerűen hogy lehet valaki ennyire tökéletes? Beharapott ajkakkal tetőtől talpig végig mértem.

- Ne nézz így. Zavarba hozol - mondta és közben lefele nézett.

Jaj Istenem olyan cuki már megint. Én csak rámosolyogtam és extra sebességgel levetkőztem. Még jó hogy most egy szimpla fekete boxer volt rajtam nem úgy, mint legutóbb a supermanes. Kézen fogva belementünk a medencébe. Én leültem a medence szélén lévő kiálló részre (nem tudom, hogy hívják jobban meg nem bírtam megfogalmazni). Chelsea pedig terpeszben beleült az ölembe én meg tartottam a csípőjénél fogva. Chelsea elkezdett mondani valamit az anyukájáról és az apukájáról, de az igazat megvallva nem nagyon figyeltem. Mert valami más vonta el a figyelmemet a pár centire lévő melle...

- Nathan azért ne ilyen feltűnően - mondta rosszallóan Dave.

Majd ugrott egy bombát közvetlenül mellettünk.

- Basszódj meg Dave! - harapta le a fejét Chelsea és közben igazgatta a vizes haját.

Még jó hogy itt volt előttem én nem kaptam semmit csak pár cseppet. Ahogy elnéztem őt nem bírtam ki nevetés nélkül. Olyan kis édes volt, ahogy durcásan rendbe szedte magát.

- Nem vicces - nézett rám szúrósan.

Én csak ráztam a fejem, hogy az és nevettem tovább.

- Mindjárt jövök - mosolygott rám úgy, mint aki készül valamire.

Semmi jóra nem számítok. Egyből abbahagytam a nevetést is. Ő kiszállt az ölemből és kilépett a medencéből.

- Hova mész? - fordultam hátra és felkönyököltem a medence szélére.

- Ne aggódj, mindjárt visszajövök - mondta és elindult.

Minden lépését a figyelmemmel kísértem. A rózsaszín francia bugyija egyszerűen kikészített. Olyan tökéletesen passzolt a formás kis fenekére. Majd láttam, hogy bement az egyik bokorba. Jah, hogy pisilnie kell. Én egyből elkaptam onnan a tekintetem nehogy azt higgye kukkolom. Harry és Maxine eléggé el volt, biztos lesz köztük valami. Egy jó éjszaka az tuti. Mert egyikőjük se a hosszú távú kapcsolatok híve. Majd Chelsea visszajött és leült mellém. A bal kezemet átvetettem a vállán és szorosan magamhoz vontam. És egy apró, gyöngéd puszit nyomtam az édes kis pofijára.

- Ma még nem is mondtam milyen gyönyörű vagy - simogattam arcát a jobb kezemmel.

Chelsea megvillantotta csodálatos mosolyát. A karját a nyakam köré fonta és ajkával megérintette az enyémet. A kezem a csípőjére siklott és visszaültettem az ölembe. Chelsea hozzásimult a felsőtestemhez. A kezemmel a hátát kezdtem simogatni, majd lejjebb csúszott a fenekére. Ott pihentettem egy darabig majd óvatosan belemarkoltam feszes popsijába. Chels halkan felnyögött és puhán szétnyílt a szája. A nyelvemmel gyengéden cirógattam az ajkát és testünk még jobban összesimult. Nem akarok messzire menni, nem akarom, hogy az legyen, mint a múltkor. Ezért finoman eltoltam magamtól.

- Készülj, fürdünk! - mosolyogtam rá féloldalasan.

Ő csak értetlenül meredt rám, hogy mi van. Nem kellett sokat várnia rá, hogy megtudja. Mert előrébb csúsztam és mindketten a víz alá kerültünk. Chelsea a lehető leggyorsabban felment a víz felszínére ment majd én is így tettem.

- És én még meg akartalak kérni, hogy aludj nálam - mondta Chels és csavarta a hajából a vizet.

- Tényleg? - kérdeztem teljesen meglepődve, de közben örültem, hogy gondolt erre.

- Nem! - nézett rám ördögien és egy mozdulattal a víz alá nyomott.

Nem ellenkeztem hagytam, hogy tegye. Lent kinyitottam a szemem és a rózsaszín bugyijával találtam szembe magam. Most, hogy közelebbről megnéztem láttam, hogy alatt egy tetkó ékeskedik. Nem is tudtam, hogy van neki. Furdalt a kíváncsiság, hogy pontosan mit is ábrázol. Ezért óvatosan lejjebb húztam a bugyiját, de csak annyira, hogy a lássam a tetkóját. "Emma 2005-2014" Chelsea reakciója az volt erre, hogy hátrébb lépett. Biztos azt gondolta, hogy akarok valamit csinálni. Pedig semmi rosszat nem akartam. Majd feljöttem a víz tetejére.

- Ááá! - hallottam meg Maxinet sikítani.

Egyből a hang irányába kaptam a fejem és láttam, hogy Maxine fut ki egy bokorból.

- Mi a baj? - kapta el Harry és magához ölelte.

Nem igen értettem a válaszát...

- Fúj! - mondta egy kicsit hangosan Chelsea.

Én pedig abba az irányba néztem amerre ő. Egy eléggé ápolatlan, piszkos férfi egyed állt a medence szélénél. A szakálla a nyakáig ért és tele volt kaja maradékkal. Mit ne mondjak gusztustalan volt. Az a szakadt, koszos póló rajta úgy festett, mintha egy túlélő lenne az erdőből, aki nem látott három hete civilizációt. Valószínűleg hajléktalan. Sajnálom, nem irigylem az élete miatt, hogy az utcán kell élnie.

- Talán nem tetszek? Mert nekem te nagyon tetszel - mosolygott rá perverzül a szemét és elindult be a vízbe.

Na, jó azt elnéztem, hogy mindjárt elszédülök a szagától, és hogy ijesztgeti Maxinet. De azt hogy a barátnőmhöz szóljon, azt már nem tudom figyelmen kívül hagyni.

- Gyere, menjünk ki - fogtam meg Chelsea kezét és elsétáltunk a medence széléhez.

A pasas pár méterre volt tőlünk. Chels pedig már szinte reszketett a félelemtől. Dylan sincs itt. Harry és Maxine is eltűnt. Dave meg ilyen helyzetekben nem tud segíteni... Chelseanek segítettem kiszállni, majd utána én is kijöttem.

- Jó kis gebe vagy nem jössz el velem? - kérdezte és felkönyökölt, majd végig mérte a barátnőmet.

Ahogy végig mérte Chelseat egy iszonyatos düh áradt szét a testemben. Szinte minden izmom megfeszült és a kezem is ökölbe szorult. Nem nézheti így akárki főleg nem egy büdös kukás. Legszívesebben átplasztikáznám, a fejét még úgyis jobban nézne ki, mint most.

- Álmodozzál, hogy egy ilyen lány elmenne veled valahova. Undorító vagy - néztem rá és a szemeim szikrakat szórtak.

- Hagyjad nem ér annyit - mondta Chels és odaadta nekem a ruháimat.

Igaza van tényleg nem ér ennyit... Majd felvettem a pólóm, a nadrágom és a cipőmet. A bőrdzsekim és a fullcapem viszont Chelsean volt.

- Chh... Puccoséknál jól megy márkás cuccok, dögös barátnő, aki nemhogy engem szórakoztatna - mondta és közben csavargatta a szakállát.

Nálam itt betelt a pohár. Azt se hagyom, hogy a legjobb haverom így beszéljen a barátnőmről nemhogy egy ilyen senkiházi. Odasétáltam elé. Rámosolyogtam és a szakállánál fogva kiráncigáltam a medencéből.

- Látom anyukád nem tanította meg, hogy kell beszélni egy nővel. Most pedig kérj bocsánatot - rángattam meg a szakállát.

- Nathan, hagyd már! - karolt bele a bal kezembe Chelsea és elkezdett húzni.

Én engedelmeskedtem, mert egy nő szava számomra szent. Kimentünk a lyukon és azt hiszem Chelseaék felé kezdtünk el sétálni. Az út a házig némán telt. De nem mondanám kínosnak a csendet. Inkább csak mindketten élveztük egymás közelségét. Majd megérkeztünk.

- Hát akkor jó éjt! - mondta Chels és kezdte levenni a ruháimat.

Majd a kezembe nyújtotta a dzsekimet, a fullcapemet pedig a fejemre rakta.

- Aludj jól és álmodj velem - mondtam és egy gyengéd jó éjt csókot adtam neki.

Majd elindultam haza. Nem is tudom mikor voltam legutoljára ilyen védelmező... Látszik, hogy szeretem és sokat jelent nekem. Ma már többször is elmondhattam volna neki, hogyan is érzek, de nem mertem. Egyszerűen félek a reakciójától... A sarkon lehettem mikor éreztem, hogy rezeg a telefonom a zsebemben. Elővettem és láttam, hogy egy smst kaptam Chelseatől. "Jól van Nathan ezt megjegyeztem, inkább alszol egyedül... xx" Ezzel most mire akart kilyukadni? Hát én nem értem. Ő mondta, hogy felejtsem el azt, hogy nála alszok... Most mégis mit kéne csinálnom? Majd kaptam még egy smst. "Te kis hülye, gyere már vissza <3 xx" Ahogy olvastam mosolyra húzódott a szám, még én vagyok a hülye... Áhh mindegy. Elraktam a telefonom és indultam vissza. Chelsea a kapuban várt rám.

- Gonosz vagyok. Nagyon gonosz - jelentettem ki a tényt.

- Nem tudom, miről beszélsz - mondta angyalian.

- Arról, hogy játszol velem - mondtam a szemébe nézve.

A picsába megint előbb beszéltem, mint gondolkodtam. Hisz tudom, hogy Chels nem játszik velem csak ilyen a személyisége.

- Jaj Nathy, tudod, hogy nem tenném ezt veled - bújt hozzám. - Soha nem lennék rá képes. Túl fontos vagy nekem. És sajnálom, hogy ezt éreztettem veled, megpróbálok változtatni ezen - hajtotta a mellkasomra a fejét és szorosabban ölelt magához.

- Nem akarom, hogy megváltozz. Nekem így vagy jó, ahogy vagy - emeltem fel a fejét az állánál fogva és a szemébe néztem.

Majd lehajoltam hozzá, hogy lopjak tőle egy apró csókot, mikor elkezdett rezegni a telefonom. Akárki vagy jókor időzítesz... A zsebembe nyúltam a telefonomért. Harry neve virított a kijelzőn.

- Nem veszed föl? - kérdezte Chelsea.

Én csak a telefonomból felpillantottam rá.

- Nem! - válaszoltam mosolyogva és kinyomtam.

Chelsea összekulcsolta a kezünket és bementünk a házba. Csendben levettük a cipőnket és felakasztottuk a dzsekimet. Még halkabban felmentünk a lépcsőn utána be Chels szobájába. Eléggé sötét volt, de Chelsea felcsukta a kislámpát így legalább láttam valamit. A kezébe kapta a piros pólóm. Mondta, hogy laptopozzak míg ő átöltözik és kiment a szobából. Leültem az íróasztalához és bekapcsoltam a gépet. Rámentem a chromera és egyből a twitter jött be. Chelsea be volt jelentkezve. Nem szép dolog, de egy kicsit trollkodok. Googlebe rákerestem arra a képre, amikor szőke parókában virítok és leszedtem. Majd tweeteltem egyet.

@ChelseaLawson bocsi @NathanSykes1 lecseréllek, mert rájöttem, hogy a lányokat szeretem <3 már találtam is valakit :-D

- Attól még a szeretőm lehetsz. Nathalienek nem kell mindenről tudnia - suttogta a fülembe Chelsea.

A szívem hevesebben kezdett verni a frászt hozta rám Chels. Észre se vettem, hogy bejött. Egyszer
próbálok, rossz lenni erre egyből lebukok. Nem megy nekem a rosszfiús szerep. Én csak kiléptem a gépből és felálltam mintha misem történt volna.

- Ööö alszunk? - kérdeztem a tarkómat vakarva és felénken ránéztem.

Ő mosolyogva bólintott, hogy igen és már el is kezdte igazgatni az ágyat. Úgy tűnik nem haragudott meg a kis trollkodásomért.. Majd levettem magamról a fullcapem és az asztalra raktam miközben Chelseat néztem. Még mindig jól áll neki a pólóm és azt is észrevettem, hogy átvette a fehérneműjét. Most már nem rózsaszín, hanem fekete. Levettem magamról a ruháimat csak egy alsó nadrág maradt rajtam. Még egy kicsit vizes, de nem olyan vészes. Odamentem az ágyhoz és befeküdtem. Chelsea pedig leoltotta a villanyt majd ő is befeküdt mellém. A kis buksiját a mellkasomra tette, betakartam magunkat és a derekánál fogva magamhoz öleltem.

- Jó éjszakát - nyomott egy puszit az ajkaimra Chels.

- Te is aludj jól - simítottam végig az arcán.