8. fejezet

Nathan szemszöge

- Bocsi a kérdésért - mondta Chelsea és puha ajkaival nyomott egy lágy puszit az arcomra.

- Ezt most miért kaptam? - vezettem rá a pillantásom.

- De...

- Sss - tette a mutatóujját a szám elé. - Előbb kérdeztél... - mosolygott rám gonoszul.

Úristenem! Ez a lány, hogy kijátszott engem. Kedves, aranyos és olyan kislányos. Ez annyira bejön nekem. Egyre több mindent tudok róla és egyre jobban tetszik.

- Könnyen esel szerelembe? - tette fel a kérdését Chels.

- Attól függ, hogy a lány engedi-e, hogy szeressem, mert ha igen akkor érte bármire képes vagyok - mondtam az őszintét.

A következő kérdésem legszívesebben az lenne, hogy 'szűz vagy?'. De nem teszem fel, mert nem akarok tolakodó lenni... Majd később úgyis választ kapok rá. Épp tenném fel a kérdésem, de Chels telefonja megszólalt... Kivette a táskájából és felvette.

- Szia, Anya!...... De minek?...... Az ma lesz? Nem úgy volt, hogy jövő héten?...... De nekem nem szoltál...... Hát kösz. És mikor kelünk?...... 9? Te normális vagy? Tudod, milyen vagyok, ha nem alszok sokat...... Jól van, megyek. Szia! - rakta el a telefonját.

Megint itt fog hagyni... De biztos fontos dologról van szó, ha az anyukája hajnal 4-kor felhívta... Pedig én úgy terveztem, hogy megkérem, aludjon itt. De ez a tervem kudarcba fulladt.

- Menned kell? - kérdeztem egy kicsit szomorúan.

- Igen - mondta ő is szomorkásan.

- Elviszlek - álltam fel és nyújtottam a kezem.

Megfogta a kezem. Felállt és elindultunk lefele. Az előszobában felvettük a cipőnket. Az akasztóról leakasztottam a kocsim kulcsát. Majd kimentünk a házból és beültünk az utcán parkoló autómba és elindultunk.

- És miért hívott anyukád, ilyenkor? - érdeklődtem.

- Elfelejtette mondani, hogy 9-kor kell kelnem, mert megyünk családi ebédre a nagyihoz.

- Aham. Értem.

Majd kb. 10 perc múlva megálltam a házuk előtt. Kiszálltunk a kocsiból és úriemberek módjára elkísértem a bejárathoz.

- Hát... Akkor... Szia! - mondta és úgy tűnt, mintha várt volna valamire.

Én nem tudtam mit akar, így zsebre dugott kézzel álltam és néztem jobbra, balra... Majd meghallottam a kulcszörgést. Chelsea épp dugná be a kulcsot a zárba...

- Chels! - fogtam meg óvatosan a kezét és magam felé fordítottam.

Zavarodottság tükröződött a szeméből. Lepillantottam az ajkaira és csak úgy hívogattak, hogy csókoljam meg. Lehunytam a szememet és szép lassan közeledtem felé. Várva az édes csókjára... De nem történt ez meg, mert eltolt magától. Majd gyorsan elmorgott egy sziát és bement a házba... Csak megdermedve álltam, nem értettem mit rontottam el.

/vasárnap, délután 4 óra/

- Jess! - kopogtam a szobája ajtaján.

- Gyere! - kaptam meg a választ.

Kinyitottam az ajtót és beléptem a húgom birodalmába. Olyan rózsaszín minden. Az én ízlésemtől elég távol áll. Nem sűrűn járok ide, de most muszáj volt ide belépnem. Fontos dologról kell beszélnem vele.

- Haaaah! - sóhajtottam egyet és leültem az ágyára.

- Mi a baj bratyó? - ült le mellém az ágyra.

- Hivatalosan is kijelenthetem, hogy a testvéred egy balfasz - mondtam magam elé meredve.

- Ilyet ne mondj! Nem vagy az! - ölelt meg.

- Miért ilyen nehéz veletek, nőkkel? Miért kell mindent túlbonyolítani? - kérdeztem meg.

- Ááá... A tegnapi csaj a baj. Mi történt? Pedig olyan kis vidámnak, aranyosnak tűnt.

- Az is... Csak én elrontottam mindent - hibáztattam magam a majdnem csókért.

- Ugye nem akartad megfektetni? - gondolt Jessica a legrosszabbra.

- Nem, dehogy. Csak...

- Csak mi?

- Meg akartam csókolni, de ő elutasított engem... Nem értem miért. Pedig minden jó volt. Még arra is rávett, hogy zongorázzak neki - túrtam bele a hajamba.

- Nehogy már magadat hibáztasd ezért. Lehet váratlanul érte a cselekedeted. Vagy egyszerűen csak tesztel téged, hogy meddig mész el érte - mondta együtt érzően.

Ezzel a mondatával Jess elgondolkoztatott... Hisz mondta, hogy nehéz eset lesz. Miért nem gondoltam én egyből erre? Hisz így már szinte minden világos. Túl hamar léptem.

- Köszi. Te vagy a világ legjobb testvére! - öleltem meg és nyomtam egy puszit az arcára.

Majd felálltam és elhagytam ezt a habos-babos szobát.

/hétfő, június 17./

Gondoltam egyet meglepem Chelseat. Most egy csokor rózsával és bonbonnal a kezembe állok az ajtaja előtt. Reménykedek benne, hogy nem az anyukája fogja kinyitni az ajtót, mert még nem készültem fel arra, hogy bemutatkozzak neki. Először is a lányát akarom meghódítani. Kifújtam a levegőt és megnyomtam a csengőt. Egy kis idő múlva az ajtó kinyílt.

- Szia! - mondta széles mosollyal az arcán Chels.

- Szia! - mosolyogtam vissza rá. - Ezt neked hoztam - nyújtottam át neki az ajándékom.

- Ohh... Köszi. Bejössz?

- Aham. Ha nem zavarok.

Ő csak kitárta nekem az ajtót és biccentett a fejével, hogy menjek be. Bementem. Chelsea becsukta az ajtót és követtem őt a konyhába. A virágot vázába rakta. A bonbont pedig berakta a hűtőbe, mivel ma elég forró napunk van.

- És minek köszönhetem a látogatásod? - fordult felém.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni, ha már ilyen szép időnk van - húzódott fél oldalas mosolyra a szám.

- Végül is miért ne? Csak adj, 5 percet átöltözök. Te addig maradj itt! - mondta és elhagyta a konyhát.

Hát igen nem ártana átöltöznie... Elég hiányos öltözet van rajta. Egy sport melltartót és egy elég rövid, rövidnadrágot visel. Mint ne mondjak sexi volt. Majd egy pár perc múlva visszajött.

- Kész vagyok! - mondta nagyon jó kedvvel.

Majd kimentünk és elindultunk a park felé.

- Milyen volt a tegnapi ebéd? - kérdeztem.

- Unalmas - mondta és elnézett a másik irányba.

Most megint mi van? Előbb még jó kedve volt, most meg ilyen. Nem értem a nőket. Esküszöm! Inkább jobbnak láttam nem meg szólalni... Némán sétáltunk egymás mellett, míg egyszer csak Chelsea egy szintbe nem került a földdel. Én egyből leguggoltam elé.

- Jól vagy? - kérdeztem és megfogtam a kezét.

- Persze - mondta nevetve.

Majd felálltam. Nyújtottam felé a kezem és segítettem neki feltápászkodni a földről.

- Biztos jól vagy? - kérdeztem aggódva.

- Igen - mondta egy kicsit bizonytalanul és lenézett a térdére.

Én is lenéztem és láttam, hogy egy seb ékeskedett ott.

- Na, mindegy inkább menjünk! - mondta és közben elindult.

Ment előttem és édesen riszálta formás popsiát. Megnyaltam a felső ajkamat és csak néztem.

- Nathan, nem jössz? - állt meg és nézett hátra.

- De, de, de - zökkentem ki a bambulásomból.

És felzárkóztam Chelsea mellé. Majd egymás mellett lépkedve sétáltunk el a parkig. Kerestünk egy nyugodtnak tűnő padot és leültünk.

- Nathan! Miért ültél ilyen messzire tőlem? Van köztünk legalább egy dagi gyereknyi hely - nézett rám a nagy boci szemeivel és a végét elmosolyodta.

Én csak értetlenül néztem. Jól hallottam? Azt kérte, hogy üljek közelebb hozzá? Kicsit meglepett a kérése, de boldog is voltam tőle. Valószínűleg ez azt jelenti, hogy nem rontottam el semmit...

- Most már nincs! - csúsztam közelebb hozzá.

Ezzel megszűntetve a közöttünk lévő távolságot. A kezem-áttettem a vállán és hagytam, hogy nyugodtan hozzám bújjon. És ismét megcsapott az illata.

- Szeretem az illatod olyan édes, mint te - simítottam végig karján.

- Én szeretem, ha egy gyerek elesik előttem gördeszkával - mondta gonoszul.

Felállt és egy fadarabot a járda középére rakott. Majd visszaült mellém és a kezem pedig a derekára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz.

- De gonosz vagy - mondtam és már láttam magam előtt, hogy mekkorát fog esni az, aki erre jön.

- Nem is - mondta duzzogva és belemélyesztette a körmeit a hasamba. - Áuuu! - kapta el gyorsan a kezét.

Én nem éreztem semmit, de úgy látszik neki fájt...

- Beletört a körmöm a hasadba - mondta mosolyogva és mutatta a mutatóujját.

Tényleg hiányzott belőle egy darab... De senki se kérte, hogy ezt csinálja...

- Mit rejtegetsz te a pólód alatt? - húzta fel a pólóm.

Nem nagyon örültem ennek, mivel nem nagyon szeretem mutogatni magam. De amúgy nincs mit szégyellnem. Meg van mind a 6 kockám. Az edzőterem meghozta a gyümölcsét.

- Aszta! - mondta elképedve és végig simított a hasamon. - Most már félek kikezdeni veled - nézett fel rám.

- Pedig téged soha nem bántanálak. Még hagynálak is nyerni, ha téged ez boldoggá tenne - mondtam és megpusziltam a feje búbját.

- Jön az áldozatom! - suttogta kuncogva.

Odanéztem. A srác átment a fadarabon. Bukfencelt egyet és kiterült. A deszkája pedig a fejének ütközött. Enyhén volt vicces látvány. Chelsea pedig egyből nevetésben tört ki. Én se tudtam visszatartani a nevetésem... A srác pedig felállt és sírva elrohant a deszkájával együtt...

- Hát ez jól elfutott - mondta félvállról. - De ami azt illeti, nekem van egy ötletem... - harapta be az alsó ajkát.

- Mire gondolsz? - ráncoltam a homlokom.

- Csak gyere utánam - kulcsolta össze a kezünket.

Majd elkezdett húzni maga után. Nagyon kíváncsivá tett, hogy mit akar. Olyan kis huncutnak tűnt. Majd megálltunk a szökőkút előtt. Elengedte a kezem. Ledobta magáról a papucsot, lerakta a táskáját és belépett a szökőkútba és óvatosan lépkedett beljebb...

- Gyere, jó a víz! - mondta.

Mikre rá nem vesz. Kivettem a zsebemből a telefont, a pénztárcám és kulcsokat...

- Belerakom a táskába a dolgaid - mondtam neki.

- Rendben.

Beleraktam a cuccaim. Levettem a papucsom és én is bementem Chels után. Amint beléptem majdnem elvesztettem az egyensúlyomat. Elfelejtette Chelsea mondani, hogy nagyon csúszik. Lassan eltotyogtam hozzá. Mikor odaértem megfogtam mind a két kezét. Rámosolyogtam, ő is rám.

- Nem akarod megismételni? - kulcsolta össze a kezét a nyakam körül és teljesen hozzám simult.

Egy picit rám nehezedett. Elvesztettem az egyensúlyomat és éreztem, hogy kicsúszott a lábam alól a talaj. Hátraestem és Chelseat meg rántottam magammal. A víz teljesen ellepte az arcom és egy éles fájdalmat éreztem a hátamnál. Szerencsére Chels nem ütötte meg magát, mert rám esett... És éreztem, ahogy felhúz a vízből.

- Nath jól vagy? - firtatta kíváncsian az arcom.

Én meg csak arra tudtam figyelni, hogy milyen kis cuki vizes hajjal. Ahogy a tincsei a bőréhez tapadnak, mint ahogy a ruha is, ami rajta volt.

- Gyönyörű vagy - tettem egy kósza tincset a füle mögé.

Lenéztem szájára. Éreztem, amint vérem áramlani kezd az ereimben, ahogy elnéztem azokat a nedves, telt ajkakat. Már szinte éreztem az ízüket. Közelebb hajoltam hozzá és mikor megérintettem az ajkát, olyan volt, mintha tűk fúródnának testem minden egyes pórusába. De nem fájt, csak bizsergető érzés volt. Melegem volt és fáztam is egyszerre, és valami új érzés áradt szét bennem, valami teljességgel zavarba ejtő. Miután elválltak ajkaink szorosan magamhoz öleltem. A vállába fúrtam a fejem és a fülébe búgtam.

- A szád olyan, mint az édesség egész nap rajta lógnék.

Chelsea egy puszit nyomott az arcomra és kiszállt az ölemből. Majd apró lépésekkel elindult kifele. Hu! Elég jó ez a ruha így vizesen. Ahogy a tökéletes alakjához tapad egyszerűen észveszejtő. El tudnám nézni egész nap ezt a látványt. Majd én is felálltam és kitotyogtam a szökőkútból. Chels a ruhájából csavarta ki a vizet. Lekaptam magamról a pólóm és én is úgy tettem. A szemem sarkából láttam, hogy Chels engem sasol.

- Tetszik mi? - fordultam vele szembe és a szám mosolyra húzódott.

- Talán? - kapta el gyors a tekintetét.

Ez mindent elárult. Bejövök neki... Vagyis külsőleg, de én azt szeretném, ha önmagamért szeretne meg. Nem a kockás hasamért. Ezért gyorsan magamra kaptam a nedves pólómat.

- Nathan! - mondta rémülten és óvatosan kezdett el felém jönni Chelsea.

- Mi az? - kérdeztem aggódva.

- Mögötted egy fura alak minket bámul elég feltűnően - bújt hozzám a biztonságot adó karjaimba.

Óvatosan átnéztem a vállam fölött. Egy feketébe öltözött, kapucnis, napszemüveges férfi állt nem messze tőlünk.

- Gyere Chels! Menjünk! - kulcsoltam össze a kezünket.

A földről gyors felvettem Chelsea táskáját és elindultunk arra, amerről jöttünk.

- Követ minket - jött közelebb hozzám.

- Nem lesz semmi baj - mondtam és áttettem a kezem a vállán.

Ő pedig a derekamon pihentette a kezét... Majd gyorsabb tempóra váltottunk, hogy mihamarabb lerázzuk az embert. Kiértünk a parkból, de még mindig a nyomunkban volt az illető.

- Nathan, úgy félek... - mondta Chels és a hangja megremegett.

- Ne félj, míg engem látsz - mondtam és amennyire tudtam magamhoz húztam és egy apró puszit nyomtam a feje búbjára.

Nem tudom mi lett volna, ha Chelsea nem szúrja ki időben ezt az alakot... Talán bántott volna mindkettőnket vagy a legrosszabb, hogy Chelseavel mit tett volna... Bele se merek gondolni.

- Nathan! - markolta a pólómat. - Mit akar ez tőlünk? - kérdezte kétségbeesetten.

- Nem tudom...

Majd hátra néztem és láttam, hogy az alak egyre jobban távolodik el tőlünk. Majd pár perc múlva megérkeztünk Chelseaékhez... És a fickó is eltűnt...

- Huu! - fújtam ki a levegőt. - Leráztuk. Most már megnyugodhatsz.

- Sziasztok!



Halika! :D Köszönöm az előző részhez a 6 komit :D Nagyon örülök, hogy tetszik a blog :D Ebben a részben pedig már több minden is történik. De vajon ki lehet a kapucnis alak? :) 

#1 #2 Díj

Köszönöm a díjat Dorina Bősze-nek és Andrea Kelemen-nek :D <3. El se hiszem, hogy ilyen hamar kapni fog díjat a blogom :D és ráadásul 2-őt is :) WOW! <3

Szabályok:

1. Válaszolj 10 kérdésre.

2. Írj magadról 10 dolgot.

3. Tegyél fel 10 kérdést.

4. Küldd tovább 10 embernek.

10 Válasz:(1)

1. TW vagy 1D? - Mindkét bandát szeretem :) de ha nagyon muszáj választani akkor a The Wanted-re esne a választásom :)

2. Ki a példaképed? - Demi Lovato <3

3. Buli vagy otthon csücsülés? - Naná, hogy buli :D

4. Kedvenc zenéd? - Perpill Conor Maynard - R U Crazy című száma :) ha még nem hallottad ITT meghalgathatod :P

5. Kedvenc filmed? - Nincs kifejezetten kedvencem :) De leginkább a horror kategóriát szeretem :D

6. Hány éves vagy? - 18 vagyok nem rég töltöttem (aug. 4.-én :P, a TWFanmily-nek ismerős lehet a dátum)

7. Miért kezdtél el blogolni? - Sok-sok One Direction-os blogot olvastam és arra gondoltam, hogy én miért ne vágjak bele :)

8. Hobbid? - nincs kifejezetten hobbim..

9. Kit szeretsz a 1D-ből? - Ez jó kérdés... Mindenkit szeretek valamiért..:) Talán Niall a cukisága miatt 

10. Kit szeretsz a TW-ből? - Hmm... Jaythan <3 :D

10 Válasz:(2)

1. Ma hánykor keltél? - olyan 9 fele :D

2. Milyen színű a hajad? - festett vörös <3

3. Szoktál az élet nagy dolgain gondolkozni? - néha amikor rám jön :)

4. Hány díjat kaptál eddig? - Ez a blog csak 2-őt :D <3

5. A blogodban szereplők mennyire hadonlítanak rád? - egy kicsit :)

6. Meddig szeretnéd folytatni a blogolást? - addig míg meg nem unom és nem lesz ihletem :)

7. Van kedvenc blogod amit te olvasol? - Nincs

8. Hány blogot írtál eddig? - 4-et :D

9. Van olyan blogodamit valakivel közösen írsz? - nincs

10. Mikor kezdted a blogolást? - lassan lesz 1 éve :D kb október vagy november :)

10 kérdés:

1. Változtatnál valamit a múltatdban?

2. Hány éves vagy?

3. Mióta írsz blogot?

4. Jártál-e már külföldön?

5. Mit csinálnál, ha az utcán veled szembe sétálna a kedvenc énekesed/színészed hasonmása?

6. Milyen zenét hallgatsz mostanában?

7. Mit gondolsz Ariana Granderól?

8. Hova szeretnél eljutni az életed során?

9. Ismered-e a Janoskians-t?

10. Mit üzensz az olvasóidnak?

10 dolog rólam:

1. utálom a sulit!!!

2. lusta vagyok...:( xd

3. Imádom a Bravo újságot :)

4. panelban élek..:S 

5. minden hétvégén bulizok a barátaimmal :D

6. szeretem anyám főztjét :D

7. minden nap lefekvés előtt TW, 1D és egyéb videókat nézek a húgommal :D xD (persze ez mind pendrive-on van rajta >.<)

8. mániákusan szedek le képeket a The Wanted-ról *.*

9. nagyon örülök a követőknek Twitteren :P nem bánom ha bekövetsz, visszakövetlek:) csak írj https://twitter.com/Ms_Betty_95

10. Imádlak titeket <3 :D

Akiknek küldöm:

1. R. W.

2. Shakee Andi

3. Tündii

4. D.L

5. Julia Boo

7. fejezet

Nathan szemszöge

- Chelsea! - termett itt a semmiből Maxine.

- Igen? - figyelt rá Chels.

- Beszélhetnénk négyszemközt? - nézett rá türelmetlenül.

- Mindjárt jövök Tanár bácsi. Kérem, szépem várjon meg itt - mondta és kislányosan rám mosolygott.

Majd elment Maxinenel karöltve.

Van egy olyan érzésem, hogy nem fog egy hamar leszállni arról, hogy tanár vagyok. De nem baj neki elnézem még egy darabig. Elbambultam a kezembe lévő pohárra és vártam, hogy visszajöjjön Chelsea.

- Nath! - tette rá a kezét az alkaromra Chels.

- Igen? - emeltem fel a fejem.

- Jössz táncolni? - kérdezte mosolyogva.

- Menjünk! - tettem le az asztalra a poharamat és mentem utána.

Bementünk a tömegbe. A kezem óvatosan a derekára csúsztattam. Ő pedig átkulcsolta a kezét a nyakam körül és elkezdtünk táncolni a zene ritmusára.

- Örülök, hogy itt vagy - súgta a fülembe.

Én csak rámosolyogtam és láttam a szeméből, hogy az igazat mondta. Én se bántam meg, hogy eljöttem. Most jól érzem magam Chelsea társaságában. Egyre többen lettünk a helyiségben. A tömeg által mi is közelebb kerültünk Chelseavel. Olyannyira, hogy a teste teljesen hozzá simult az enyémhez.

- Nem megyünk ki levegőzni? - kérdeztem meg.

- De.

Összekulcsoltam a kezünket és én előre mentem, hogy utat törjek magunknak. Majd kimentünk az udvarra. Itt sokkal jobb idő volt. Kint is voltak páran, de sokkal kisebb volt a tömeg, mint bent.

- Cukik a körmeid - emeltem fel az összekulcsolt kezünket.

Mert láttam, hogy a sötétben lila színben pompázott. Közelebbről megnéztem. A gyűrűsujján egy kis angol zászló virított a többinél meg csak a körme vége világított lilán.

- Anyám unatkozott és kipróbálta rajtam az új készletet - mesélte.

- Tehát anyukád műkörmös? - csodáltam még mindig a körmeit.

- Az is meg sminkes, stylist is néha.

Akkor már értem honnan örökölte a stílus érzekét.

- Már csak ők hiányoztak ide - biccentett jobbra. - Hát, ha nem vesznek észre - jött közelebb hozzám és hozzám bújt.

Én pedig magamhoz öleltem. Oldalra pillantottam. Láttam, hogy Ashley jön a haverjai társaságában. Egy tipikus könnyen kapható lánynak nézett ki. Szőke haja szög egyenes volt, arcán 5 kg smink. Egy fekete testhez simuló miniruha és egy fekete 10 centis magassarkú volt rajta. Ha ránézek, csak egy szó jut eszembe: kurva.

- Elmentek már? - kérdezte halkan Chels.

- Még nem - válaszoltam én is halkan.

- Nocsak-nocsak, kit látnak szemeim a kis Chelseat... És látom egy új áldozatod is van - lépdelt élénk Ashley.

Chels elhúzódott tőlem...

- Mit akarsz? - kérdezte meg.

- Semmit csak jöttem gratulálni - mondta műmosollyal.

Úristenem! Ez a lány, hogy teszi-veszi magát. Davenek való nő.

- Jó, megtetted. Most már mehetsz - zavarta el.

- Mi ez a nagy ellenségeskedés? Be se mutatsz a barátodnak? - mért végig engem.

Még a hideg is kirázott, ahogy rám nézett. Ez a sok smink elcsúnyította.

- James vagyok - mondtam a második nevem. - Nyújtanám, a kezem csak tudom mit fogtál vele előtte - mondtam.

A csaj meg meg se mert szólalni. Valószínűleg igazam volt...

- Ráadásul ez a ruha kövérít. Meg a sminked is elfolyt. Talán ha többet innál, valaki elvinne egy éjszakára - mondtam a tényeket.

- Látom megtalálta a zsák a foltját. A szűz kurva és a buzi pasija. Gloucester új álompárja - dobta hátra a haját.

Lehet, hogy azt hiszi, hogy minket ezzel most megbántott. Pedig nem.

- Kösz a bókot - mosolygott Chelsea Ashleyre.

- Gyere Chels ne pazaroljuk az időnket egy ilyen senkire - kulcsoltam össze a kezünket és elindultunk a kerten keresztül ki az utcára.

Ilyen csaj, hogy lehet ennyire undok. De majd pár év múlva rá fog jönni, hogy amit tett az nem volt helyes, de akkor már késő lesz. Mindegy is a világon mindig lesznek ilyen emberek.

- Köszi, hogy kiálltál mellettem. Ez nagyon jól esett - mosolygott rám édesen és egy apró puszit nyomott a bal arcomra.

- Semmiség volt.

Levettem a fullcapem. Beletúrtam a szabad kezemmel a hajamba, majd visszaraktam a fejemre.

- Most merre? Mert nincs nagy kedvem visszamenni, se haza - mondta.

Nekem lenne, egy ötletem csak nem akarom, hogy úgy vegye le, hogy én nekem csak arra kell. Mivel én sokkal többet szeretnék tőle.

- Hozzám? - kérdeztem bátortalanul.

- Oké. Menjünk! - vette lazára a dolgot.

Huuu! Én azt hittem el fog küldeni melegebb éghajlatra, de hála Istennek nem tette. Majd elindultunk kézen fogva hazafele. Ahogy távolodtunk el a bulitól egyre kevesebb ember jött velünk szembe. Szinte csak a lépteinket lehetett hallani a kihalt utcákon. Szinte büszkeséggel töltött el, hogy kiállhattam egy ilyen gyönyörű lány mellett. De nem hiába. Jutalmat is kaptam, egy puszit tőle.

- Nem akarok tolakodó lenni, de Ashley miért ilyen bunkó veled? - pillantottam oldalra.

- Hosszú sztori, de elmondom. Az általános iskolában legjobb barátnők voltunk. Mindent tudtunk a másikról. De aztán jött a közép suli. Új iskola. Új barátok. Így volt ez velünk is. Eltávolodtunk egymástól, megszakadt a kapcsolatunk. Viszont amikor tavaly összefutottunk eléggé megváltozott. Tudod ő az a tipikus ribanc lett én meg a ribanc áldozata. Attól a perctől kezdve próbálta megkeseríteni az életem. Pletykált rólam hazugságokat, leégetett mindenki előtt... stb. És amint látod az óta se változott semmit - mesélte.

Szegénynek milyen rossz érzés lehetett ezt átélnie. Én nem voltam még ilyen helyzetbe, de biztos rossz lehetett neki.

- Remélhetőleg ez soha nem fog újra bekövetkezni. De ha mégis én itt leszek neked - szorítottam egyet a kézen biztatásképp.

Majd tovább sétálgattunk a sötét utcákon, mikor megálltam.

- Megérkeztünk! - fordultam vele szembe.

- Szép ház. Mindig is mondtam Maxinenek, hogy egy cuki pasi lakik itt - kuncogott egy kicsit.

- Szóval cuki vagyok - mondtam féloldalas mosollyal.

- Nem megyünk be? - kérdezte és a ház felé pillantott.

Ügyesen tereli a témát. De legalább megtudtam, hogy cukinak tart.

- De! - mondtam.

Kinyitottam a kaput és előre engedtem. Majd mentem utána. Chelsea pedig elindult a bejárati ajtó felé.

- Nem arra megyünk - húztam vissza. - A garázson át megyünk be, mert nyikorog az ajtó és nem akarom, hogy a húgom fel kelljen. - Csak ő van itthon? - kérdezte.

Miközben sétáltunk a garázs felé.

- Igen. Anya és Phil elutaztak egy pár napra - mondtam és kinyitottam a garázs ajtót.

Chelsea bement, majd én is és feloltottam a villanyt. Millónyi emlék eme helységben. Gyerekkori dolgaim dobozokba rakva fent a polcon és sok más... Chels elengedte a kezem és elindult az a tárgy felé, amit rég nem használtam itthon. Levette róla a poros takarót. Ujjaival végig simította a zongora tetejét...

- Nincs kedved játszani? - mosolygott rám.

- Nem akarom Jessica-t fölkelteni, majd talán máskor.

- Létsziiiii! - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Na, jó! - adtam be a derekam, mert ilyen tekintetnek egyszerűen nem lehet nemet mondani.

Odasétáltam leültem a zongorához. Chelsea is leült mellém. Ütöttem le egymás után a billentyűket és szép lassan elkezdtem játszani Bruno Marstól a Just the way you are-t. Azért ezt a dalt választottam, mert erről Chels jut az eszembe. Majd leütöttem az utolsó akkordot.

- Miért pont ezt a dalt választottad? - kérdezte meg.

- Ismered? - kérdeztem egy kicsit meglepődve.

- Igen. Ki ne ismerne egy ilyen gyönyörű dalt Bruno Marstól - mondta és óvatosan rám emelte a tekintetét és elmosolyodott.

- Ebben igazad van. Valószínűleg Bruno is egy ilyen szép lánynak írhatta, mint te - mosolyogtam vissza rá.

Ő pedig halványan elpirult és kerülte a tekintetemet.

- Gyere, menjünk be - kulcsoltam össze a kezünket.

Felálltunk és bementünk a házba. Sötétség lepte el az egész helyet csak az ablakokon át szűrődött be a fény. Kezemmel megkerestem a villanykapcsolót és feloltottam. A fény szinte már bántotta a szemet... Majd levettük a cipőnket és bementünk a konyhába.

- Kérsz valamit inni, enni? - kérdeztem meg udvariasan.

- Ami azt illeti, egy pohár valami jól jönne - mondta és felült a konyhapultra.

Odamentem a hűtőhöz. Kinyitottam és elkezdtem sorolni a választékot.

- Bubis víz, mentes víz, kóla, sprite, fanta, paradicsom lé - néztem rá kérdően.

- Kóla jó lesz - válaszolta.

Kivettem a hűtőből. A polcról levettem két poharat és öntöttem magunknak. Majd visszaraktam a kólát a helyére.

- Tessék! - nyújtottam neki a poharat.

- Köszi! - vette el.

Bementem a kamrába elvettem egy kis nasit és szóltam Chelseanek, hogy jöjjön. Egy mozdulattal leugrott a pultról és idejött hozzám. Majd elindultunk fel az emeletre.

- Nathan az Isten szerelmére... - kezdte a papolását Jessica mikor felértem az emeletre. - Ohh... Sziasztok! - lepődött meg, amikor Chels is felért.

- Szia, Chelsea vagyok! - ment oda a húgomhoz és nyújtotta a kezét.

- Jessica! - ráztak kezet.

Majd Chels visszajött mellém...

- Ööö... Szerintem most megyek vissza aludni. Jó szórakozást srácok! - fordított nekünk hátát Jess és visszament a szobájába.

Én csak értetlenül nézem Jessica hűlt helyét. Biztos félre értette a helyzetet... Hát ez ciki! Majd bementünk a szobámba... Feloltottam az íróasztalon lévő kis villanyt és leültem az ágyra, majd Chelsea is. A poharunkat pedig letettem az éjjeliszekrényre. Levettem a sapit a fejemről és leraktam az ágyam mellé. A kezemben lévő nasit pedig kibontottam és ráraktam az ágyra...

- Szerintem a húgod igen félreértette a helyzetet - mondta kuncogva.

- Szerintem is pedig nem szoktam lányokat felhozni főleg nem egy éjszakára - mondtam.

És visszaemlékeztem, hogy az utolsó lány, akit felhoztam egy éve volt. Az akkori barátnőm, aki csak azért volt velem, mert a nevem Nathan Sykes.

- Mi lenne, ha kérdez felelekeznénk? - kérdezte mosolyogva és elkezdte tördelni a kezét.

- Rendben, de én kezdem - mondtam mosolyogva. - Kedvenc virágod?

- Rózsa... Azt hittem nehezebb kérdést teszel fel. De most én jövök... Hány barátnőd volt eddig?

Na kezdjük számolni...

- Öt... Tudom, hogy nem sok, de ezek voltak komolyabbak... És neked hány pasid volt? - kérdeztem vissza.

- Hat... Ha jól számoltam... Mitől félsz?

- Sok mindentől, de leginkább attól, hogy újra szembenézzek velük - beszéltem rémbuszokba, de azt hiszem Chels tudta kikre gondolok.

- Ne rágódj a múlton csak rosszabb lesz - mondta és közelebb csusszant hozzám.

Majd megölelt... Biztos látszott rajtam, hogy rossz helyre tapintott.

- Bocsi a kérdésért - mondta Chelsea és puha ajkaival nyomott egy lágy puszit az arcomra.

- Ezt most miért kaptam? - vezettem rá a pillantásom.

- Csak úgy... De most én kérdezek - villantotta meg kislányos mosolyát.



Sziasztok! :D Köszi a kb 3000 oldal megtekintést <3 és a 11 feliratkozót :D. Örülök, hogy legalább 2 komi mindig van a részekhez, de örülnék, ha több lenne, mivel fontosnak tartom a véleményeteket és hiba észrevételeiteket :). A következő rész az már sokkal izgalmasabb lesz. Addig is jó olvasást :D <3

6. fejezet

Nathan szemszöge

/június 12. szerda/

- Megyek! - álltam fel a kanapéról.

És mentem kinyitni az ajtót.

- Csááá - mondta vidáman Dave és felemelte a rekesz sört.

Irigykedek rá, hogy neki mindig jó kedve van. Még a legrosszabb napján is.

- Szia! Gyere be - biccentettem a fejemmel.

Dave bejött. Levette a cipőjét majd bementünk a nappaliba.

- Kaja! - ült le és szuggerálta az asztalon lévő nasit.

Én is helyet foglaltam mellette. Dave pedig kinyitott 2 üvegsört és az egyiket a kezembe nyomta.

- Mizu veled haver? - érdeklődött.

- Semmi. Tegnap randiztam egy igazán különleges lánnyal.

Egyből eszembe jutott Chelsea és mosolyra húzódott a szám.

- Ne bassz. És milyen a csaj?

- Az a lány az, akivel 3 évvel ezelőtt találkoztam az állomáson mikor futottam a vonat után - emlékeztettem a vicces sztorimra.

- Igen. És hogy néz ki? - nézett rám kérdően.

- Chelseanek hívják... Elbűvölő egy teremtés.

Tárult elém gyönyörű mosolya, az édes hangja és maga az egész lány.

- Jól elvette az eszedet, ha már így ábrándozol róla - mosolygott rám.

- Nem, ez nem igaz! - tagadtam.

De lehet, hogy inkább csak magamnak akartam bebeszélni ezt a hazugságot, mert az első perctől kezdve valami megfogott benne.

- De, igenis igaz!

Sajnos már Davenek se tudok hazudni kiismert az évek alatt és vált a legjobb barátommá.

- Szombaton házibuliba megyünk! - jelentettem ki.

Mert egyedül mégse akarok elmenni. Dave meg erre jó társaság.

- Ezt most jól hallottam? Te bulizni hívtál? - esett le az álla.

- Igen jól hallottad.

- Tuti a csaj miatt megyünk - vágta le egyből mi a szitu.

- Igen - mondtam halkan.

 Nyúltam a távirányítóért. Bekapcsoltam a tévét. Ezzel jelezve, hogy részemről vége a beszélgetésnek.

/3 nap múlva, szombat/

Dave kocsijával épp tartunk a házibuliba. Nem nagyon szeretem ezt a kocsit, olyan büdös van benne mindig. Még akkor is, ha mindenhol le van húzva az ablak. Majd a telefonom elkezdett rezegni és dallamosan megszólalt jelezve, hogy üzenetet kaptam. Elővettem a zsebemből és megnéztem. "Szia! Bocsi, de még nem vagyok ott a buliba. Hamarosan indulok :D Chels xx" "Szia! Még én se vagyok ott, de akkor megvárlak kint xx" Tettem el a telefonom.

- Na, mondd mi írt? - kíváncsiskodott Dave.

- Még nincs ott a buliba én meg mondtam, hogy megvárom kint.

Kíváncsi vagyok Chels mit fog felvenni. Talán egy ruhát. Vagy sportosra veszi a figurát. De amúgy nekem tök mindegy, hogy mit visel. Mindig gyönyörű. A mai napig nem fogtam fel, hogy tudott ennyire megbolondítani, hisz alig egy hete ismerem. Majd Dave leparkolt. Kiszálltunk a kocsiból. Jó nagy buli lehet. Jó sokan vannak itt. A tömeg többsége alig áll a lábán, pedig még csak 22 óra lesz. Nem értem mire jó ez nekik. Pia nélkül is lehet magadat jól érezni.

- Hova üljünk le várni a csajodat? - kérdezte Dave.

Dave is előre tervez. Pedig csak 80%, hogy komolyabb dolog is fog történni Chelsea és köztem.

- Szerintem a bejárat köré kéne.

Majd leültünk a földre és neki támaszkodtunk a kerítésnek. Soha nem értettem azokat a lányokat, akik kihívóan öltözködnek fel, mert a szépség az belülről fakad. Minek kell, annyi smink szinte elcsúnyítja őket. És az a 20 centis magassarkú a fele nem bír benne járni.

- Mikor jön már? Kezek kiszáradni - mondta türelmetlenül.

- Nem tudom. Azt írta hamarosan.

- Aaaaaa - kezdet el nyafogni, mint egy lány.

Kicsit se volt ez homokos megmozdulás tőle. Meg nem értem miért nyafog, még csak 5 perce ülünk itt.

- Nincs kedved felhívni, hogy merre van?

- Nincs.

Nem fogom zaklatni. Ha azt mondta itt lesz, akkor biztos mindjárt jön. Majd egy ismerős nevetés csapta meg a fülem. Mondtam, hogy jönni fog. Egyből felálltam. Leporoltam a seggem. Megigazítottam a fullcapem és megpillantottam őt. Kecsesen jött felém barátnőjével. Hosszú haja lófarokba volt fogva, ez így szépen kiemelte nőies arcvonásait. A válla szabadon volt és egy lila pántnélküli top volt rajta, ami szorosan simult felsőtestéhez. És az a miniszoknya rajta... Huuu... Itt a jó példa rá, ha nem teszed ki mindened, akkor is lehetsz sexi.

- Sziasztok, lányok! - néztem mosolyogva Chelseare.

- Szia! - mosolygott ő is rám.

Majd elém lépett és egy mozdulattal megölelt. Meglepett ez a gesztus tőle, de nem hagytam viszonzatlanul. Visszaöleltem. Nagyot szippantottam bódító illatából. Epres parfümje szinte elszédített. Egy apró puszit nyomtam feje búbjára és elengedtem ölelésemből. Majd megismertem Maxine barátnőjét ők meg Dave haveromat.

- Bemegyünk, vagy egész este itt akarunk ácsorogni? - kérdezte Maxine.

- Na ná, hogy bemegyünk! - mondta Dave és elindult.

Majd Maxine is utána.

- Nem bírom levenni rólad a tekintetem, olyan csodálatosan nézel ki - mértem végig megint.

- Köszi - mondta egy kicsit zavarban.

Olyan kis aranyos ilyenkor. Pedig nem direkt csinálom, hogy zavarba hozom. Egyszerűen ezt hozza ki belőle.
 

- Bemegyünk? - kérdezte és közben a kezével babrált.

Bólintottam, hogy igen. Chelsea pedig elindult és én is utána. Beléptünk egy öreg vaskapun. Pár lépés után már a bejárat előtt voltunk. Majd egy srác kirontott az ajtón és elrohant közöttünk nevetve. Ahogy kinyitódott az ajtó a zene még hangosabban hallatszódott és az alkohol szag áradt kifele.

- Merre lehetnek? - fordult hátra Chels.

Csak egy ötletem van, hogy Dave hol kezdi a bulit.

- A piáknál - szólaltunk meg szinte egyszerre.

Majd mosolyodtunk el mindketten ezen. Chelsea belépett a házba én meg baktattam mögötte.

- A nappalin keresztül jutunk el a konyhába - mondta Chels és nyújtotta felém a kezét.

Én megfogtam a kezét. Nagyon puha volt és hideg. Remélem, nem veszi észre, hogy az én kezem meg izzadt. Majd Chels elindult be a tömegbe. Szorosan fogta a kezem nehogy elveszítsük egymást. És nagy nehezen eljutottunk a konyhába.

- Te látod őket? - kérdeztem.

Mert én nem láttam egyáltalán egyikőjüket se.

- Nem - nézett rám és még mindig nem engedte el a kezem.

- Majd előkerülnek. Addig is iszunk valamit?

Chels rázta a fejét, hogy oké és odahúzott a piákhoz. Nem volt nagy választék. Csak bor, sör, whiskey és vodka volt. Elvettem egy poharat és öntöttem magamnak sört. Chels pedig vodka-narancsot öntött magának.

- Nathan - szólt Chels.

Én meg felé kaptam a tekintetem.

- Igen? - kérdeztem és minden figyelmemet rászenteltem.

- Áhh... Mindegy... Semmi... Hagyjuk - rázta meg a fejét és belekortyolt egyet az italába.

- Chelsea, ha már belekezdtél mondjad - tettem a kezem a vállára.

Ő csak bámulta a kezében lévő poharat.

- Miért pont én? - pillantott fel rám. - Vagyis miért egy ilyen átlagos lány, mint én?

Hogy tehet fel ilyen kérdést? Biztos nincs tisztában az adottságaival.

- Átlagos? Egyáltalán nem vagy az. Épp ellenkezőleg nagyon különleges vagy. Lehet, hogy a többi ember ezt nem így érzékeli, de én így látlak. Egy aranyos, kedves, jószívű, humoros lány és ennek ellenére még csinos is. Nekem nem is kell ennél több, ha minden nap láthatom a gyönyörű mosolyod - mondtam, amit a szívem súgott.

- Jó pár pasival jártam már. De egyik se éreztette velem igazán, hogy nem vagyok átlagos. De te egy perc alatt elhitetted velem. Köszönöm - mondta és hozzám bújt.

- Szívesen. Ígérem, megpróbálom minden egyes nap éreztetni veled ezt - simítottam végig a hátán.

Azok a pasik biztos hülyék voltak. Na meg vakok is. Hogy hagyták elengedni őt.

- Még soha senki nem mondott nekem ilyet - húzódott el egy kicsit tőlem és csillogó szemeivel rabul ejtette az enyémeimet.

- Chelsea! - termett itt a semmiből Maxine.

- Igen? - figyelt rá Chels.

- Beszélhetnénk négyszemközt? - nézett rá türelmetlenül.

- Mindjárt jövök Tanár bácsi. Kérem, szépem várjon meg itt - mondta és kislányosan rám mosolygott.

Majd elment Maxinenel karöltve.

5. fejezet

Nathan szemszöge

Felpillantottam az ital lap mögül és Chelseat néztem. Aranyosan beharapta az alsó ajkát, majd ő is rám emelte a tekintetét. És csak nézett a nagy, barna boci szemeivel.

- Választottál már? - tettem le az ital lapot az asztalra.

- Olyan nagy a választék nem tudok dönteni. Mit ajánlsz nekem? - nézett rám várva a választ és közben dobolt az ujjaival az asztalon.

Újra a kezembe vettem az ital lapot. Szerintem valami csokisat kéne néznem neki, mert édes szájúnak tűnik.

- Csokis shake exra csokival? - néztem rá kérdően.

Remélem jól döntöttem.

- Jól hangzik. Akkor egy olyat kérek. Tanár úr - mosolygott rám élvezve a helyzetet.

- Mindjárt hozom - mondtam.

Felálltam. Odasétáltam a kasszához.

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte egy meglehetősen szép, szőke, kék szemű lány.

- Hello! Egy csokis shake exra csokival. Meg egy zöld tea tejjel és két cukorral - adtam le a rendelést.

- Rendben. Még valamit?

- Igen. Egy szelet csoki tortát és egy muffint.

- Oké. £10.95.

Elővettem a zsebemből a pénztárcám és kifizettem.

- Pár percen belül kiviszem. Addig üljön le.

Visszamentem az asztalhoz.

- Szóval Tanár úr - ültem le - Maradjunk a Nathannél, Nath. Mégse vagyok annyira öreg, hogy tanár uraz.

- Rendben - mondtam, de nem hiszem, hogy Nathannek fog hívni.

- És mesélj milyen volt a napod? - kérdeztem, mert tényleg érdekelt. 

- Feledtén unalmas. Egész nap filmet nézni fárasztó. Aztán hazajövök, váratlanul anyám betoppan. Elsőnek is lekiabálta a fejem, mert nem mosogattam el. Majd elkezdett fárasztani. Szó szerint az idegeimre ment. Alig vártam, hogy elmenjek otthonról, de ennek ellenére szeretem - mesélte.

Olyan elragadó volt, ahogy ezt mondta. Az ember szinte bele tudta élni magát a helyzetébe. A szőke lány idejött egy tálcával együtt, amin a rendelésünk volt. Lerakta a tálcát az asztalra és itt hagyott minket. Magam elé húztam a teát és muffint.

- Köszi - húzta maga elé a shaket és a csoki tortát.

- Tehát anyukáddal élsz? - kérdeztem meg.

- Igen már egy jó ideje. Mert apukám Los Angelesben dolgozik. A bátyjám meg 2 évvel ezelőtt odaköltözött hozzá.

- És te nem tervezed, hogy L.A.-be mész? - kérdeztem.

Számomra nem lenne jó, ha igennel válaszolna.

- Nem. Itt az életem. És különben is szeretem ezt a várost.

- Akkor mi a célod a jövővel kapcsolatban? Mert egy határozott lánynak tűnsz, olyannak, aki tudja, mit szeretne a jövőben.

Chelsea elmosolyodott a kérdésemen és csak annyit mondott:

- Nincsenek terveim. Nem tudom, mit szeretnék. Csak sodródok az árral.

Egy kicsit meglepődtem ezen a válaszán. Látszik, hogy még meg kell ismernem.

- Semmi egyetem, semmi munka, semmi? - kérdezem egy halvány mosoly keretében.

- A-a - rázta édesen a fejét és közben mosolygott.

- Mondták már, hogy gyönyörű a mosolyod? - mosolyodtam el én is.

- Igen. A bátyjám Dylan szerint úgy nézek ki, mint egy pocok - biggyesztette le az ajkait.

- Ha ez megnyugtat szerintem nincs igaza a bátyjádnak. Inkább úgy nézel ki, mint egy földre szállt angyal, aki mindenkit elbűvöl - mondtam az igazságot, hisz velem is ezt tette.

- Hmmm... Tényleg? Akkor téged is?

- Aham - szürcsöltem bele a teámba és kerültem a tekintetét.

Az igazat megvallva zavarban voltam. Ennek pont fordítva kéne lennie. Chels meg elkezdett magában nevet...

- Mi olyan vicces? - kérdeztem meg.

- Eszembe jutott, hogy anno, hogy futottál a vonat után - mondta még mindig nevetve.

Jaj Istenem! Az kínos volt. Nagyon, kínos volt.

***

- Anya most már tényleg megyek, mert le fogom késni a vonatot - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára.

- Jól van fiam, vigyázz magadra! Szia!

Intettem egyet a családomnak és beszálltam a taxiba.

- Az állomásra kérem, de siessen - mondtam.

Majd a sofőr elindult. Az út némán telt. Szinte örökké valóság volt, mire megérkeztünk. Kifizettem a taxist és amilyen gyorsan csak tudtam a jegypénztárhoz siettem, hogy jegyet váltsak. Mentem volna gyorsabban, ha nem kellett volna magam mögött húznom a bőröndöm.

- Egy jegyet szeretnék a londoni járatra - kértem.

- Renden. £5.70 lesz - tolta elém a jegyet.

Én kifizettem és elvettem. Majd kimentem. Nem nagyon siettem, mert még állt a vonat. De hirtelen elindult. Basszus!

- Álljanak meg! Álljanak meg! - kezdtem futni a vonat után és közben a szabad kezemmel kalimpáltam.

De, mintha a falnak beszéltem volna a vonat elment. Majd lihegve támaszkodtam a térdemen.

- A picsába!

Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. A következő vonat is csak egy óra múlva jön. Haza nem megyek, mert anya leszid, hogy miért nem indultam el hamarabb. Jessica meg kinevetne, hogy futottam egy vonat után. Inkább leültem egy kinti padra.

- Ez egy élmény volt. Nincs kedved megismételni? - ült le mellém a hang tulajdonosa.

De jó! Látta a futásomat. Biztos jót nevetett rajta. Nem mintha én nem. Csak én lehetek ilyen szánalmas, hogy egy vonat után futok.

- Amúgy Chelsea vagyok - nyújtotta felém a kicsi kezét.

- Nathan - ráztunk kezet.

Majd felpillantottam. Világos barna, göndör haja természetesen omlott a vállára. És egyből, amit kiszúrtam azok a nagy, igéző, barna szemei. Hogy lehet egy lánynak ilyen szép szeme?

- Talán a pasidat várod? - kérdeztem, mert így megtudhatod, hogy van-e valakije.

Ügyes vagy Nathan állomáson csajozni. Itt is ki kell próbálni.

- Bárcsak, inkább azt várnám. De nem, helyette az idióta bátyjámra várok.

Akkor nincs pasija. Szabad a pálya.

- Gloucesteri csajszi vagy? Még soha nem láttalak.

Hogy a francba kérdezhettél ilyet? Biztos az, ha a bátyjára vár. Ennél jobban nem is égethetted volna be magad. Grat!

- Ami azt illeti igen.

- Az jó, mert én is gloucesteri vagyok - villantottam meg az 1000W-os mosolyomat felé.

Chelsea reakciója az volt, hogy elkezdte a földet vizslatni és egy enyhe pír jelent meg az arcán. Cuki.

- Te más vagy, mint a többi lány - mondtam.

- Miért milyen a többi? - nézett fel.

- Nem támadtál le. Nem sikongattál és nem esedeztél egy autogrammért vagy fotóért. Viszont látom rajtad, hogy tudod, ki vagyok.

- Itt mindenki ismeri a nevedet. Jó, hogy tudom ki vagy...

***

- Nathan! - lengette a kezét Chelsea előttem.

Már megint sikeresen elbambultam...

- Bocsi csak elgondolkodtam - kértem bocsánatot.

- És min? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Azon, hogy 3 évvel ezelőtt is milyen gyönyörű voltál - pillantottam rá és féloldalasan elmosolyodtam.

- Ohh... - szúrt fel egy torta falatot a villájára.

A szája elé helyezte és egy apró mozdulattal bekapta. Hirtelen az arckifejezése megváltozott. Olyan mintha zavarná valami. Lehet, nem ízlik neki a torta.

- Valami baj van? - kérdeztem aggódva.

- Semmi. Csak csörög a telefonom - nyúlt a zsebébe és előhúzta a telefonját. - Bocsi, de ezt fel kell vennem - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Jó. Rendben - mosolyogtam rá bátorítóan.

Chels pedig a füléhez tette a telefont.

- Szia! Na, mond!...... Most?...... Hát most nem igazán, de mond mi a baj...... Nyugi!...... Azonnal menj haza!...... Azt mondtam haza. Mindjárt megyek én is hozzátok...... Szia! - tette el a telefont. - Sajnálom, de mennem kell - nézett rám szomorúan.

- Kár, de biztos fontos lehet. Látszik rajtad - törtem le, mert azt hittem több időt tudunk együtt tölteni.

- Tényleg nagyon sajnálom Nathan, de ha gondolod szombaton az egyik barátnőm házibulit tart és eljöhetnél - mondta.

Buli... de jó, a  sok alkoholista tini szana-széjjel issza magát, de Chelsért bármit.

- Rendben... Ne vigyelek el? - kérdeztem, hisz addig is vele lehetek.

- Tényleg? Az jó lenne.

Felálltunk az asztaltól és elindultunk a kijárat felé. Amint kiléptünk az ajtón, meleg párás levegő csapta meg az arcom. Odasétáltunk a kocsimhoz és mindketten beszálltunk. Mielőtt beindítottam volna a kocsit, megkérdeztem:

- És hova lesz a fuvar, Chelsea?

- Darwin St. 5.

Elfordítottam a slusszkulcsot és szépen felbőgött a motor. Minden egyes beindításkor egyre büszkébb leszek a járgányomra. Elindultunk. Az út némán telt, de egyszer csak Chelsea megtörte a csendet.

- Voltál már úgy, hogy tömegben vagy, de mégis egyedül érezted magad? - kérdezte miközben bámult kifele az ablakon.

Ha tudná mennyire ismerős ez az érzés. Én is így éreztem magam anno.

- Igen, nem is egyszer. Szóval tudom, miről beszélsz - pillantottam rá a szemem sarkából. - Miért tetted fel ezt a kérdést? - kérdeztem.

Mert aggasztott, hogy egy ilyen lány, miért tesz fel egy ilyen kérdést. De nem válaszolt csak nézett ki tovább az ablakon. Nem tudom miért, de aggódok érte. Igaz, hogy alig ismerem, de nagyon megfogott és érdekel, hogy mi játszódik le benne. Majd leparkoltam egy kis sárga ház előtt.

- Köszi, a fuvart és tényleg nagyon sajnálom. Akkor majd küldöm a buli címét smsben és köszi, ezt a pár órát.

Kikapcsolta az övét. Majd felém fordult. A jobb kezével megfogta az arcom. Maga felé húzta és egy lágy puszit lehelt a bal arcomra.

- Szia! - köszönt el és nyitotta ki az ajtót.

- Szia! Majd hívlak! - mosolyogtam.

- Rendben - mosolygott vissza és becsukta az ajtót.

4. fejezet

Nathan szemszöge

/június 11. kedd/

Szia! :) Mizujs? Gondoltam rád írok, ha nem baj Nath xx

Szia! :) Punnyadok a suliban és valami gagyi filmet 

kéne néznem. És veled tanár bácsi? :D

Hahaha :D Nézem a tévét és közben eszembe jutottál. 

És arra gondoltam, hogy ma nincs kedved összefutni? :D

Szerencséd van ma ráérek, de csak 4 után :)

Rendben. Akkor fél 5-re éled megyek

Oké, de ne késs!

Nem fogok. Főleg, ha egy ilyen 

szép lány kéri.

Szóval annak tartasz. Szólok előre 

nehéz eset vagyok :P

Nem baj :D

:D

Szóval randira viszem a város leggyönyörűbb lányát. Szerencse, hogy igent mondott egy ilyen embernek, mint én. Kikapcsoltam a tévét és felmentem a szobámba. Hanyatt dőltem az ágyamon és csak a plafont bámultam. Ha már nem élhetek az álmaimnak, akkor legalább egy lány legyen benne, aki mellett boldog lehetek. És talán ez a lány Chelsea lesz. 13:05. Van még 3 és fél órám. Felültem. Óvatosan elnyújtózkodtam a táskámért. Előhalásztam belőle a keményfedelű naplómat. Belelapoztam...

"Kedves Naplóm!

Ma voltam a fiúkkal a börtönben Max-nél. Max 3 évet kapott. De azt mondták, ha jó lesz a magaviselete, akkor 2,5 év múlva szabadulhat. Az ügyvéde azt mondta ez a leggyengébb ítélet, amit ilyen helyzetben kaphatott. Tehát Max jól megúszta ezt az egészet. Elmondta, hogy nincs valami jó dolga a börtönben, mert szinte mindenki utálja. Ezért van neki külön egy luxus cellája, ahol egyedül lehet. Minden van ott tévé, kanapé, függöny, szőnyeg és egy külön fürdőszoba számára. Jó lenne, ha már most kiengednék, mert hiányzik a bandából és nekem is. Bocsi, hogy csak ennyit írtam, de nagyon fáradt vagyok. Megyek is aludni. Szia!

2013. április 11." 

"Kedves Naplóm!

Tudom már megint nem írtam majdnem egy hónapja, de alig volt szabad időm. Szinte minden nap a stúdióban voltunk és az új lemezen dolgoztunk. A szólóim nagy részét elvesztettem, mert Chris azt mondta, hogy túl sok ez nekem és a többieknek kevés van. Ösz-visz 2 perc maradt nekem az 5 percből. És nemhogy a többiek kapták volna meg, nem. Chris kapta meg a nagy részét. Az a kis szemét. Nem hiszem el, hogy több mint 5 perc szólója van. Most került be a bandába. Csak Max-et helyettesíti és ő csak egy pótlék. Nincs semmi beleszólása a banda ügyeibe. De a legfurcsább az, hogy ezt az egészet Scooter nem ellenzi. Lehet, hogy hülye vagyok, és csak beképzelem magamnak, de itt bűzlik valami. De mindegy is biztos is, hogy csak beképzelem magamnak. Ma hazajöttem, kellet egy kis levegőváltozás. Szeretek itthon lenni. Az itthoni környezet mindig megnyugtat és anya főztje is hiányzott már, meg a szeretnivaló kis húgom is.

2013. május 1."

"Kedves Naplóm!

Ma volt az első koncertünk Chrisszel együtt. Hát jó volt, de nem a legjobb. Vagyis talán én nem élveztem annyira. Chris egész jó volt. Jobb, mint amire számítottam. Csak egy dolog tűnt fel, mintha. Nem akarok hülyeséget írni, de mintha egy kicsit próbálna utánozni engem. De az is lehet..."

És ekkor megcsörrent a telefonom... A kezembe vettem, látom Dave az. Hát ez meg mit akar?

- Csá, Nath! - szólt bele.

- Csá! Mond, mit akarsz? - kérdeztem meg.

- Hát csak emlékeztetlek, hogy holnap foci és megyek.

- Az holnap lesz? - lépődtem meg, mert teljesen kiment a fejemből.

- Na, látod ezért hívtalak, ha így haladsz, a fejedet fogod elveszíteni - szidott le.

- Hú kösz, hogy emlékeztettél. Holnap úgyse lesz itthon senki, tehát nyugodtan nézhetjük a focit.

- Rendben. Viszem a piát te meg intézd a kaját.

- Oké. Csá!

- Csá! - nyomtam ki.

Nem is tudom, mi lenne velem Dave haverom nélkül. Ő mindig mellettem volt. Sok mindenben segített. Jó lesz végre holnap egy kicsit kikapcsolódni. De most már ideje lenne készülődnöm, mert nagyon eltelt az idő és nem szeretnék elkésni. Felálltam az ágyról és a régi szekrényem felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtaját, már évek óta nyikorog. Tudom, hogy meg kéne csináltatnom, de már hozzá szoktam és így szeretem. Kivettem a szekrényből egy piros trikót meg egy fekete csőnadrágot majd becsuktam az ajtaját. És magamra kaptam az említett ruhadarabokat. Mentem a polcomhoz és levettem a felejthetetlen fullcapek közül egy piros színűt és a fejemre tettem. Majdnem kész voltam már csak egy kis parfüm hiányzott. Miután fújtam magamra indulásra készen álltam. Remélem tetszeni, fogok így Chelseanek. Lesétáltam a lépcsőn. Az előszobában felkaptam egy fehér tornacipőt. Leakasztottam a kocsim kulcsát és kimentem. Beültem a fekete Mercedes Benz autómba. Nagyon szeretem a kocsim. Olyan szépen duruzsol a motorja. Beindítottam a motort. Beraktam a kedvenc válogatás lemezemet és elindultam. Pár perc kocsikázás után leparkoltam Chelseaék előtt. A nagy házuk világos lila színben pompázott. Kétemeletes volt hatalmas ablakokkal. A kertet különböző virágok borították. Egyszerűen gyönyörű volt az összhang. Kiszálltam. Ideges vagyok, a kezem is izzad. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy tényleg tetszik Chels. Megtöröltem az izzadt kezemet a nadrágomba és elindultam a ház felé. Mikor az ajtó elé értem vettem egy mély levegőt és becsöngettem. Most ugrik a majom a vízbe. Ne bassz el semmit! Majd szép lassan kinyílt az ajtó.

- Szia! - köszönt és édesen mosolygott.

Én is visszamosolyogtam és végig mértem. Egyenes haja rendezetten omlott a vállára. Egy kék póló volt rajta, amin sponge bob virított. Olyan kis édes volt ebben, mint egy kislány. A rövid farmer nadrágja meg kiemelte vékony, sexi lábait.

- Szia! - próbáltam mosolygással leplezni az idegességem.

Majd elindultunk a kocsim felé. Én pedig mellette sétáltam zsebre dugott kézzel. Megcsapta az orrom a kellemesen édes, azt hiszem epres parfümje. Kinyitottam az anyósülés felől az ajtót.

- Hölgyem! - mondtam.

Ő megvillantotta a gyönyörű mosolyát és beült. Átkocogtam a túl oldalra és én is beültem. Bedugtam a slusszkulcsot és beindítottam a motort. Majd elindultam.

- Szép autó illik hozzád - mondta és közben bámult ki az ablakon.

- Szerintem is szép, de most már szebb, mert te is benne ülsz - néztem az utat és közben mosolyogtam.

Chelsea reakciója egy halk kuncogást volt. 

A nevetése elnyomta a motor zaját olyan szépen csilingelt.

- Hova viszel? - kérdezte.

- A kedvenc kávézómba. Szerintem neked is tetszeni fog - mondtam.

Az út további része némán telt, majd leparkoltam a kávézó előtt.

- Megérkeztünk - mondtam és ránéztem a volán mögül.

Mosolyogva bólintott, hogy vette a lapot és kiszállt. Majd én is követtem példáját. Besétáltunk a kávézóba. Elfoglaltunk egy üres asztalt. Mindketten a kezünkbe vettük az ital lapot. Én már igazából tudom, mit akarok rendelni. Csak nem akartam, hogy kellemetlenül érezze magát, hogy rá várok. Felpillantottam az ital lap mögül és Chelseat néztem. Aranyosan beharapta az alsó ajkát, majd ő is rám emelte a tekintetét. És csak nézett a nagy, barna boci szemeivel.

3. fejezet

Nathan szemszöge

- Kérem, szánjanak meg egy kis pénzzel, éhezek! - mondtam az előttem elsétáló embereknek.

De egyikőjük se figyelt rám, siettek. Mégis ki figyelne fel egy csövesre? Igen idáig jutottam, hogy kuncsorogjak egy kis pénzért, hogy legyen mit ennem. Nagyon rossz érzést látni azt, hogy az emberek szinte undorodnak tőlem. Jó nagy ívben kikerülnek, de azért van pár rendes ember, aki pár fonttal megszán engem.

- Szép vagy Nathan, sokra vitted! - guggolt le elém Jay. - Néz rám mindenem meg van, de te elbasztad, mert TE kiléptél holmi kis semmiség miatt. De már késő bánat Chris jobban énekel, mint te valaha. Scooter is megmondta, hogy nélküled többre visszük. De hagylak is, éld csak a szánalmas kis életedet - állt fel Jay és elment.

- Ne foglalkozz vele, csak gyere velem! - nyújtotta a kezét egy világos barna, göndör hajú lány.

Mégis mit veszíthetek ezzel? Vele mentem...

- Ki vagy te és hova megyünk? - kérdeztem.

A lány nem válaszolt csak húzott tovább maga után. Majd egyszer csak vége lett a rohanásnak, a színfalak mögött álltunk. Normálisan néztem ki, nem úgy, mint egy kukás.

- Végre, hogy itt vagy Nathan! Nyomás fel a színpadra - nyomott egy mikrofont a kezembe egy ismeretlen fazon és a színpad felé mutatott.

- Igen, menjél már! - tolt a színpad felé az a lány.

Felmentem a színpadra és elkezdtem énekelni. A közönség velem együtt énekelte a dalomat. Majd mikor végeztem lementem.

- Nagyon jó voltál! - ugrott a nyakamba a lány.

Majd lazított a szorításán és az ajkaival közelített felém. Becsuktam a szemem és vártam, hogy megtörténjen. Eléggé fura volt a csókja, olyan szőrös.

- Elfelejtettél borotválkozni? - kérdeztem meg.

Majd kinyitottam a szemem és a kis párnámmal találtam szembe magam. Fúj! Akkor csak álmodtam ezt az egészet. Elvettem az éjjeliszekrényről a telefonom és megnéztem mennyi az idő. 5:37. Minek aludjak vissza, úgyis kelek 10 perc múlva... Kikecmeregtem az ágyból és lement a konyhába. Feloltottam a kis villanyt. Csináltam magamnak egy bögre teát és leültem az asztalhoz. Úristenem, hogy bírok én ilyet álmodni azt, hogy már megint éneklek. Bírom, ezeket az álmokat hiú reményeket táplálnak, aztán rájövök, hogy ez biztos nem lehetséges. Meg ez a lány, azt hiszem Chelsea volt. Mit keresett az álmomban, pont ő? Ez jó kérdés, én se tudom. De olyan rossz, hogy nincs meg a száma és nem tudom elérni. Csak azt tudom, hol lakik, de mégse állhatok a ház előtt, mint egy kukkoló arra várva, hogy mikor jön ki. Csak abban tudok reménykedni, hogy újra összefutunk. Persze, ha a sorsunk úgy akarja. Rápillantottam a konyhában lévő fali órára. 6 óra 2 perc volt. Megittam a maradék teámat és elmostam a bögrémet. Majd felmentem az emeletre. Megfürödtem, rendbe szedtem magam és 7 után el is indultam a munkába. Az utat gyalog tettem meg, mert szeretek sétálni. És hiszek abba, hogy a reggeli friss levegő csodákra képes. Az iskola elé érve láttam, hogy a diákok se veszik komolyan ezt az utolsó pár napot. Mindenki arcán nagy mosoly, lenge öltözet, semmi tankönyv. Már készülnek a nyári szünetre.

- Jó napot, Mr. Sykes! - köszönt az egyik diáklány.

- Szia! - köszöntem vissza.

Majd beléptem az iskola ajtaján. Az utolsó napom ebbe az intézményben, de majd szeptembertől újra jöhetek vissza. Nem repdesek az örömtől, de el kell fogadnom... ez a munkám. Elsétáltam a titkárságra és elfoglaltam Mrs. Benett helyét, aki nem tudott bejönni, dolgozni. Mert elutazott Ibizára. Bekapcsoltam az asztalon lévő kis rádiót és hallgattam a reggeli műsort.

- Most pedig hallgassátok meg Liam Payne új szerzeményét a You're the only girlt. Lányok ez a dal nektek szól!

Hát igen ez a dal tényleg nagyon szép, illik Liamhoz. Amióta a One Direction feloszlott, csak neki jött be a szóló karrier. A többiek úgy eltűntek, mint ahogy én. Elméletileg azért oszlottak föl, mert Harry megfektette Louis anyját, de nem hiszem, hogy ez volt az igazi ok. Mint az, hogy rólam is azt terjesztették, hogy azért léptem ki a bandából, mert nem bírtam a nyomást... Soha nem merték az igazi okot elmondani, mert féltek, hogy a rajongóik elpártolnak tőlük. A Liamos sztoriból se tudom mi igaz, de úgy olvastam, hogy LA-ben egy híres manager beindította a karrierjét és most az USA-ban turnézik. Egy kicsit irigykedek rá, hogy neki összejött. Egy újabb álma vált valóra, tovább énekelhet nagy közönség előtt.

- Ez a lassú szám után, jöjjön egy kicsit pergősebb zene, hogy felébredjetek az iskolában. Itt van az Union Jtől a Party never die!

Tényleg jó kis zene. Nekik is bejött az élet. Mindenkinek bejött, csak nekem nem. Inkább kikapcsoltam a rádiót nem akartam tovább fájdítani a szívem. Kicipzároztam a táskám és kerestem a PSP-m... De helyette a naplómon akadt meg a szemem. Be se raktam a táskámba, azt se tudom, hogy került ide. Kiraktam az asztalra és nem foglalkoztam vele. Hanem tovább kerestem a PSP-m. Mikor egy lágy fuvallat csapott meg. Körbe néztem a helységben, egy ablak se volt nyitva. Viszont a naplóm a földön hevert kinyitva. Ez kezd egyre furcsább lenni, olyan mintha életre kelt volna, vagy nem tudom. És azt akarná, hogy újra átéljem a múltat, azt a sok rosszat. Lehajoltam értem és a kezembe vettem.

"Kedves Naplóm! 

Chris Blake, az új banda tagunk. Scooter ma mutatta be nekünk. 18 éves, londoni csodabogár. A fiúk igen jól elbeszélgettek Chris-szel, én viszont egy szót se váltottam vele. Mert valami nem tetszett benne. Nem tudom megmagyarázni, egyszerűen unszimpi volt nekem. - Én már akkor tudtam, hogy itt bajok lesznek. - Chris megmutatta a tehetségét elénekelt nekünk 2 dalt is, egy szabadon választottat és egyet tőlünk. A hangja az tényleg nagyon jó, nincs azzal baj. Csak kicsit túl sokat képzel magáról, már most. Nem tudom, hogy jó választás volt-e, nem nagyon illik a banda imidzséhez. De ez csak az én véleményem, a többiek nem így gondolják. Emiatt egy pici vitába keveredtem velük. Nem nagyon szeretek velük veszekedni, hisz már a testvéreimnek tekintem őket. A vitából mégis én jöttem ki rosszul, azt mondták, hogy fiatal vagyok és rosszul ítélem meg Chris-t. Hát jó talán igazuk van, egy kicsit túlreagáltam a dolgot. - Mégis nekem volt igazam. Mert, ha a többieknek lett volna, akkor most nem tartanék itt. - Próbálok vele egy kicsit kedvesebben viselkedni. El kell fogadnom, hisz együtt fogunk dolgozni. És abból sose jön ki jó, ha nézeteltérés van egy bandában.

2013. április 8."

"Kedves Naplóm!

Ma 5-en fiúk elmentünk bowlingozni. Mit ne mondjak rohadt szarul játszottam..."

Nem bírtam tovább olvasni, mert hallottam, hogy kopognak az ajtón. A naplóm gyors összecsuktam és visszaraktam a táskámba.

- Gyere! - mondtam.

Majd szép lassan kinyílt az ajtó és egy barna, göndör hajú lány lépett be. A szám tárva maradt, a szemeim elkerekedtek. Ez nem lehet, nem lehet ekkora szerencsém. Chelsea, pont itt. Ha Mrs. Benett nem utazik el, akkor valószínűleg össze se futok vele újra.

- Nathan? - kérdezte.

Láttam a meglepődöttséget az arcán és egy enyhe zavart is.

- Szia! - mosolyogtam rá.

- Te itt dolgozol? - kérdezte elkerekedett szemekkel.

Azok a szemek, még mindig csodaszépek. Jah, válaszolnom kéne a kérdésre.

- Igen itt tanítok és most helyettesítek - mondtam.

Közben kerültem a tekintetét és elkezdtem rendezni az asztalon lévő papírokat.

- Ez fura, még nem láttalak itt. Pedig már 4 éve ide járok.

- Biztos elkerültük egymást. Én éneket és zongorát tanítok. Téged meg egyszer se láttalak az órákon, lehet, hogy nagyon jól ellógtad, hogy én nem vettelek észre - pakolásztam még mindig.

- Nem, én nem járok ilyen órákra. Én nem ezt a faktott választottam.

- Aha. És akkor melyiket választottad? - érdeklődtem és felnéztem a papírkupacból.

- A táncot. Az legalább megy, nem úgy, mint a többi - nevetett a végén, a lágy, csilingelő hangjával.

- Szóval a tánc. Nekem az nem megy... - kezdtem el röhögni magamon.

Mert tényleg iszonyat béna vagyok.

- Chelsea, kérdezhetek valamit? - néztem az elbűvölő szemeibe.

- Aham.

- Hát... Ööö... A számodat nem írtad le végig... - mondtam egy kicsit dadogva.

- Jaj, bocs. Akkor add ide a telefonod - mosolygott rám aranyosan.

Kivettem a zsebemből a telefonom és átnyújtottam neki. Ő elvette és bepötyögte a számát, majd visszaadta a telefont.

- Köszi - mentettem el a számát.

El se hiszem, hogy végre meg van, és azt se hiszem el, hogy itt ül előttem és beszélgetünk. Ez annyira hihetetlenül hangzik.

- Jut, eszembe ezeket a papírokat Mr. Smith küldi - rakta le az asztalra.

- Rendben - tettem el az útból.

De az igazat megvallva azt se tudom, mit kell ezekkel csinálni.

- Én most megyek, mert már a többiek biztos keresnek - állt fel és az ajtó felé sétált.

- Chelsea, várj! - szóltam utána.

Megfordult és várta, hogy megszólaljak.

- Azt akarom kérdezni, hogy nincs-e kedved meginni egy teát például ma?

- Ami azt illeti, ma nem érek rá. Majd esetleg holnap - mondta és kisétált.


Sziasztok! :)
Köszönöm az előző részhez a 2 kommentet <3 nagyon örültem neki :D Tudom, hogy egy kicsit lassan haladnak az események, de szeretném, ha minden egyes részletet ismernétek :) És nem akarom azt a hibát elkövetni, amit sok blogba észrevettem, hogy 2 napi ismeretség után 'szeretlek' 'járunk' stb... Remélem ezt elnézitek így nekem :D <3