16. fejezet

Nathan szemszöge

- Engem nem akarsz megmasszírozni? Fáj a hátam - nyávogott Hazz.

- Nem. Nincs kedvem - mondta Chelsea kicsit bágyadtan.

- Most szomcsi lettem - görbült le a szája és nézett szomorúan Harry.

- Engem nem érdekel - mondta Chels nagyon halkan, de én hallottam.

Jaj, szegénykém biztos azért lett ilyen durci, mert nem nagyon foglalkoztam vele az elmúlt pár órában pedig csak miattam jött át. Most én érzem magam szarul emiatt.

- Harry, kettesben hagynál minket? - próbáltam minél kedvesebb lenni.

- Persze, úgyis pakolnom kell. Aztán csak halkan - mosolygott és kiment a szobámból.

- Chelsea! - fordultam hátra hozzá. - Nagyon sajnálom. Tudom, hogy nem azért jöttél át, hogy hallgasd Harry meg az én beszélgetésem. Hanem miattam. Én meg nem is foglalkoztam veled - mondtam szomorúan és megöleltem.

Istenem, de szörnyű pasi vagyok, hogy nem foglalkozok a barátnőmmel.

- Nincs semmi baj. De végre jó kettesben lenni - lehelt egy puszit a nyakamra. - És döntöttél már mit kérsz? - húzódott el és a szemembe nézett.

- Hogy éljek, a te szavaiddal már mindenem megvan, de nagyon szeretnék melletted ébredni. Reggel elsőnek a te arcodat meglátni és így biztos lehetek benne, hogy jól indult a napom - mondtam végig a szemébe nézve és a mondat véget egy puszival pecsételtem meg.

- Te aztán tudod, hogy vegyél le egy lányt a lábáról. Csak meg kell szólalnod. Minden, amit mondasz olyan mintha nem is a valóság lenne - nézett lefele és a takarómmal babrált.

- Pedig az hidd csak el. Ez mind neked szól hercegnőm - mondtam és végig simítottam arcélén.

Állánál fogva magamhoz húztam. Majd az ajkamat az övéire tapasztottam. Először gyöngéden majd szenvedélyesen csókoltam és Chelsea ugyanolyan hevesen viszonozta ezt. Csók közben az ölembe húztam és bársonyos combját simogattam. A szenvedély hullámai járták át a testem. Chelsea az ujjaival a hajamba túrt. Aztán elválltak ajkaink és szorosan ölelve tartottuk egymást.

- Imádlak! - simogattam fedetlen derekát, mivel egy ing volt rajta a melle alatt megkötve.

- Még ha ezt csinálom, akkor is? - húzta végig a karmait a hátamon.

Még a nem létező szőr is felállt a hátamon, de azért jó érzés volt. Szeretem, ha karmolásznak.

- Csak finoman, ne látszódjon meg - hintettem apró puszikkal a nyakát.

Chelsea pedig tovább folytatta. Később viszont áttért a nyakamra. Ezt nem kellett volna. Nem tudja mit indított el bennem.

- Chelsea! - szóltam rá.

- Igen? - nézett rám érdeklődően.

- Ezt most hagyd abba, kérlek! - néztem rá kérlelően.

- Miért? Zavar? - folytatta ugyanúgy tovább.

Mit gondoltam én? Azt, hogy rászólok és abbahagyja? Pedig jó lenne, ha befejezné, mert nem tudom, meddig tudok bírni magammal. Nem jó piszkálni az erogénzonámat... Még nem akarom, hogy az megtörténjen, de Chels feszegeti a határaimat. Valamivel le kell állítanom. Ekkor ránéztem a fölsőjéért. Csak egy görcs. Csak egy húzás. Egy mozdulattal kioldottam... Ajaj! Már megint nem gondolkodtam ez nekem is rossz. Rálátást nyertem telt melleire. Csak egy apró, csipkés, lila anyag takarta őket. Beharaptam az alsó ajkam és úgy szuggeráltam. Nem bírtam levenni róluk a tekintetem.

- Nathan! - szólt le és elkezdte visszakötni a görcsöt.

Ez az hagyjad! Neked is jobb lesz! Nem! - kezdtem el rázni a fejemet is. Most már mindegy! Állítsd meg!

- Ne! - fogtam meg a kezeit.

Most miért mondtam ki? De most már mindegy, nagyon mindegy... Tétovázva megérintettem ujjaimmal az ajkait. Az érintésemre Chelsea megremegett. Majd egy lágy csókot leheltem ajkára viszont ő meg se moccant. Kérdőn rápillantottam, hogy ezt most miért? Ő csak viszonozta a pillantásom és felénken, de biztatóan elmosolyodott. Majd mélyet sóhajtottam. Tudom, hogy elbasztam. De mégis olyan közel hajoltam hozzá, hogy a leheletünk szinte már összekeveredett. Chelsea átölelte a nyakam és magához vont. A mellével teljesen hozzásimult a meztelen felsőtestemhez. A nyelvével szép lassan végigsiklott az ajkamon. Ettől az érintéstől a testem minden izma megfeszült. De az ajkam nem árulta el az izzó vágyat, mely belülről csaknem szétfeszített. Már nagyon nem bírtam magammal. Lassan kezdem elveszíteni az önuralmamat. És egy mozdulattal hevesen ajkára tapadtam. Majd óvatosan hátra dőltem. Egy örökkévalóság telt el, míg ajkunk végre elvállt egymástól. Mélyet sóhajtva fogtam Chelsea arcát két tenyerem közé és egy ideig így maradtunk mozdulatlanul. Eléggé kényelmetlen volt már a nadrág nekem. Chels arckifejezéséből ítélve ő is észrevette. Mit meg nem adnék azért, hogy segítsen rajtam. Majd Chels elfordította a fejét és belecsókolt a tenyerembe. Én rögtön reagáltam rá. Ajkunk ismét összeolvadt. A kezem lassan a mellére csúsztattam és óvatosan masszíroztam. Milyen jó melle van Chelseanek pont marokra való. Majd egy mozdulattal alulra küldtem. De ajkunk nem vált el egymástól ugyanolyan szenvedéllyel csókoltam tovább. A kezem fel-le siklott Chels testén míg meg nem állapodott a nadrágja szélénél. Egy mozdulattal kigomboltam...

- Szeretkezni akarok veled - mondtam miközben puszilgattam a nyakát.

Majd Chels a kezét a mellkasomra tette és eltolt magától.

- Hazudnék, ha azt mondanám, én nem akarom, de nekem ez így túl gyors - nézett rám bocsánatkérően.

Amíg eljutottak a tudatomig Chelsea szavai akkor fogtam fel, hogy mi is történt majdnem. Lemásztam róla és az ágy szélére ültem. Egy barom vagyok, hogy idáig hagytam elfajulni a dolgokat - temettem a kezembe az arcom. Chelsea minden nap egyre fontosabb nekem én meg majdnem elrontottam ezzel.

- Igazad van. Nyugodtan fürödj le. Póló a szekrénybe - fordultam hátra és rá mosolyogtam.

Chelsea törökülésben ült az ágyon és ide-oda pillantgatott. Majd a tekintette megállapodott egy ponton és megszólalt.

- Szerintem én most inkább hazamegyek - szállt le az ágyamról.

Basszus! Tényleg elrontottam mindent. Miért nem tudtam uralkodni magamon? Én vagyok a főnök és nem ő. Nem hagyhatom, hogy elmenjem, ez nem mehet a kapcsolatunk rovására.

- Chels, kérlek ne menny el - felállni mégse állhattam fel így arrébb csusszantam az ágyon.

- De... De most jutott az eszembe, hogy megígértem valamit apának és még nem csináltam meg - mondta Chelsea és csavargatta közben a haját.

Majd sarkon fordult és kiment a szobámból. Utána mennék, ha nem ilyen állapotban lennék... Én hülye elkövettem azt, amit a legtöbb pasi. Szégyellem magam emiatt... Megrémít, hogy Chelseavel a kapcsolatunk már nem lesz a régi, miattam...

/4 nap múlva, július 13. péntek/

Tudom, hogy egy idióta vagyok, de Chelseat a mai napig nem hívtam fel. Nincs hozzá merszem. Egyszerűen még mindig szégyellem magam azért a dologért. Harry kedd délelőtt hazament, viszont most megint itt van. De nem lakik itt, csak átjött, hogy végre kezdetét vegye a közös munka. Most is itt ülünk a szobámba...

- Akkor először is döntsük el, hogy milyen stílusú legyen a dal. Pop, hip-hop, R&B, rock, metal, rap - kezdett hülyébbnél hülyébbeket felsorolni Harry.

- Szerintem inkább valami lassú ballada kéne. Mint például Adele - Someone like you - mondtam az ötletem.
 

- Rendben. Akkor gondolkozzunk - mondta.

Előtte megnyitottam a laptopomon a wordöt, hogy fel tudjuk írni az ötleteinket. Majd elkezdtem gondolkodni, hogy melyik dalt lenne jó feldolgoznunk...

- Valamit Justin Biebertől? - húzta fel a szemöldökét Hazz.

- Áhh inkább ne. Tudod Scooter miatt - mondtam.

Harry bólintott egyet és tovább gondolkoztunk... Egy óra alatt összeszedtünk pár számot: One Direction - Little things, Miley Cyrus - Stay, Demi Lovato - Skyscraper, Olly Murs - Dear darlin... Nehéz a döntés mindegyik jó zene...

- Szerintem énekeljük a Little thingst - ajánlottam fel.

- Ez egy jó ötlet. Mindig is én voltam a legboldogabb, mikor Ed Sheeran nekünk adta ezt a dalt - mondta mosolyogva.

Szerintem jó választás lesz ez a dal. Remélem millió szívet fogunk elrabolni vele. Örülök, hogy Harry egyből belement, mivel a régi bandájáról van szó. Én biztos nem mentem volna bele, hogy a The Wantedtól dolgozzunk fel egy dalt. Majd rá googleztam a dalszövegre és 2 példányban kinyomtattam. És az egyiket odanyújtottam Harrynek. Majd elosztottuk a dalszöveget. 

Harry:

A kezed beleillik a kezembe

Mintha csak nekem lett volna megtervezve

De észben kell tartanom azt

Hogy ennek így kell lennie

Az arcodon lévő szeplőkhöz

Különböző emlékeket kötök

Amiket csak én tudok értelmezni

Tudom, hogy sosem szeretted

Azt, amikor a mosolygás miatt

Ráncocskák jelennek meg a szemeid alatt

Sosem szeretted

A hasadat, vagy a combjaidat

Vagy azt a két kis gödröcskéket

A hátsód felett

De az irántuk érzett szerelmem végtelen

Harry és én:

Nem engedem, hogy ezek az apróságok

Kicsússzanak a számon

De ha mégis megteszem, az azért van

Mert rólad rólad szólnak és én, szeretlek

És azt az összes apróságot is, ami jön veled

Én:

Nem tudsz lefeküdni anélkül

Hogy ne innál előtte egy csésze teát

És talán emiatt van az

Hogy beszélsz az álmod alatt

Azokat a monológokat

Megőrzöm az emlékezetemben

Még akkor is ha értelmetlenek

Harry:

Tudom, hogy sohasem szeretted visszahallgatni a hangodat

Sosem akartad tudni, hogy éppen hány kiló vagy

Mert a farmerodba kell préselned magad

De számomra tökéletes vagy

Harry és én:

Nem engedem, hogy ezek az apróságok

Kicsússzanak a számon

De ha mégis megteszem, az azért van

Mert rólad rólad szólnak és én, szeretlek

És azt az összes apróságot is, ami jön veled

Én:

Sosem fogod fele annyira se szeretni magadat

Mint amennyire én, szeretlek téged

Sosem fogsz jól bánni magaddal

De én szeretném, ha ez nem így lenne

Talán ha tudatom veled

Hogy itt vagyok neked

Akkor lehet, hogy úgy szereted majd magadat, ahogy én szertelek téged

Harry (én meg vokálozok alatta):

Nem engedem, hogy ezek az apróságok

Kicsússzanak a számon

De ha mégis megteszem, az azért van

Mert rólad rólad szólnak és én, szeretlek

És azt az összes apróságot is, ami jön veled.

Miután megbeszéltük a beosztást odaültem a zongorához. Elkezdtem leütni az akkordokat és belevágtunk a munkába.

15. fejezet

Nathan szemszöge

- Nathan! - kezdte el a pólómat rángatni Harry.

Chelseavel elválltak ajkaink és ránéztem.

- Mi van Harry? - kérdeztem kicsit bunkón.

De egyből választ kaptam a kérdésemre. Egy öltönyös férfi, őszes hajjal áll egy taxi mellet egy barna hajú, velem egy magas sráccal.

- Ajaj! - nézett rám kétségbeesetten Chels.

- Én beültem a kocsiba - mondta Hazz és hiper gyorsan már bent is volt.

Ha jól következtetek, akkor ez itt Chelsea apukája és bátyja. Remélem ők jobban el fognak fogadni, mint anyuci. Ha meg nem akkor meg bele se merek gondolni mi lesz. A szülőknek fontos az első benyomás, mert ez hatással van arra, hogy milyen képet alakítanak ki magukban rólam.

- Nem lesz semmi baj - mosolygott rám megnyugtatóan és összekulcsolta a kezünket.

- De attól még félek - mondtam az igazat, mert nem igen tudom, mire számítsak az anya után.

Majd elindult felénk a bátyja maga mögött húzva a bőröndjét. Elég furán méregetett minket. Remélem jó fej lesz és nem az a tipikus srác, aki védi mindentől a kishúgát.

- Sziasztok! - ült rá a bőröndjére és engem nézett karba tett kézzel. - Inkább óvszert hoztam volna ajándékba.

- Te barom! - lépett hozzá Chelsea és belebokszolt egyet a vállába. - Hiányoztál! - ölelte meg.

Igazi testvéri szeretet. Látszik, hogy jó a kapcsolatuk a távolság ellenére is.

- Dylan be szeretném mutatni a pasimat - húzta fel a bőröndről. - Dylan ő itt Nathan. Nathan ő itt Dylan - mutatott be egymásnak.

- Hello! - nyújtottam a kezem.

- Csá! - ráztunk kezet. - Chelsea, nem csalódtam benned - nyomott egy puszit az arcára és indult be a házba.

Ezzel most mire akart kilyukadni Dylan? Arra célzott, hogy Chelsea milyen jó pasit talált magának? Vagy talán ismer engem? Vagy egyszerűen látszik rajtam, hogy sok pénzem van? Vagy talán... Áhh az biztos nem... Biztos nem arra gondolt, hogy sikerült Chelseanek behálóznia engem. Ez képtelenség Chels nem lenne ilyenre képes vagy én legalább is nem ilyennek ismertem meg és inkább elfojtottam magamban ezeket a gondolatokat. Majd az apukája is elkezdett felénk sétálni. Hazudnék, ha azt mondanám, kicsit se izgulok, mert eléggé határozott kiállású az apja és szigorúnak tűnik. De jó már elkezdett izzadni a tenyerem is...

- Szia, apa! - ugrott Chelsea a nyakába.

- Chelsea drágám! - ölelték meg egymást.

- Úgy örülök, hogy hazajöttél - mondta még mindig ölelve az apját. - De be szeretnék mutatni valakit - bontakozott ki az ölelésből és rám nézett.

Majd az apukája is érzelemmentesen rám. Ajaj! Most mit kéne tennem? Állják itt, mint egy idióta? De az nem lenne jó, mert akkor Mr. Lawson azt hiszi, hogy egy beszari alak vagyok. Gyerünk Nathan menni fog! Odamész, hozzá bemutatkozol szépen és ennyi az egész. Nem kell ettől félni. Bátorságot vettem és határozottan közelebb léptem.

- Jó napot, uram! Nathan Sykes vagyok - nyújtottam felé a kezem.

- Szia! Simon Jack Lawson. De nyugodtan tegezz és hívj csak Simonnak - ráztunk kezet.

Huuu! De megkönnyebbültem. Azt hittem rosszabb lesz. De szerencsére tévedtem. Még azt is kérte, hogy tegezzem.

- Ő a barátod? - nézett rá Chelseare.

- Igen - kulcsolta össze a kezünket.

- És Jennifer hogy viselni? - kérdezte Simon.

Áhh most már tudom, hogy Jennifernek hívják anyucit.

- Hát, ami azt illeti, nem nagyon kedvel - túrtam bele a szabad kezemmel a hajamba.

- És miért? Valami rosszat mondtál neki? Eddig Chelsea minden pasiját bírta - mondta meglepődve az apja.

- Dehogy is! Nathan nagyon kedves anyával egy árva rossz szót nem mondott róla - bújt hozzám.

Nem nyugodtam meg egyáltalán attól, hogy az exekkel kedvesebb volt, mint velem. De legalább tudnám, miért nem kell. Tennék ellene. De azért jól esett, hogy Chels kiállt mellettem és, hogy ilyen kedves szavakkal illetett engem.

- Akkor meg nem tudom mi baja, de nem is zavarok tovább. Sziasztok! - köszönt el és indult be.

/hétfő/

Itt ülök a kanapén Harryvel félmeztelenül, mert már eléggé melegünk volt és autó versenyzünk a PSP-n. Nem tudom hány óra lehet, mert már nem most kezdtük a játékot.

- Jó lökdösni hátulról? Nem engem kéne, hanem Chelseat - szólalt meg Harry.

Jól van Hazz te akartad és úgy belementem hátulról, hogy kipördült és neki ütközött a gumifalnak.

- Baszódj meg! - káromkodott.

Én csak vállat rándítottam és szépen beértem a célba.

- Még egyet. Visszavágót akarok! - mondta Harry.

- Rendben - mondtam.

És egy újabb kör vette kezdetét. Nem hiszem, el Harry most ugyan azt csinálja, mint amit én előbb vele.

- Harry! - mordultam rá, de ugyanúgy folytatta.

Most már tudom mit érezhetett, amikor én csináltam. Nagyon idegesítő. Görcsösen szorongatom a kontrollert, mikor egy lágy érintést éreztem a kezemen és egy puha puszit az arcomon.

- Szia! - suttogta a fülembe Chelsea.

Gondoltam le akar ülni így arrébb csusszantam tovább koncentrálva a játékra. Valószínűleg helyet foglalt, mert éreztem, hogy besüppedt mellettem a kanapé. Nem sok kellet és megint nyertem. Leraktam a kontrollert és egyből Chelseahez fordultam.

- Szia! - mosolyogtam rá.

Majd egy apró puszit nyomtam csókolni való ajkaira.

- Hogy-hogy átjöttél? - vettem a kezembe az egyik kezét és elkezdtem simogatni.

- Már agyamra ment Dylan a hülyeségeivel és gondoltam ti jobb társaság vagytok - válaszolt a kérdésemre.

- Úgy ni nézzétek levegőnek, mintha itt se lennék - mondta szarkasztikusan Hazza.

- Szia, Harry! - köszönt neki Chels.

- Én nem vagyok itt, szellem vagyok. De amúgy, szia - mondta durcásan és elnézett a másik irányba.

- Ez most megsértődött? - kérdezte suttogva Chelsea tőlem.

- Nem tudom. Talán - válaszoltam.

- Most haragszol? - kérdezte Chelsea.

Harry csak vállat rándított és elővette a telefonját. Ezen besértődni? Szerintem direkt csinálja.

- Harry! - szólongatta Chels.

- Hagyjad. Gyere, menjünk ki a konyhába - suttogtam a fülébe.

Majd felálltunk a kanapéról. Megfogtam a kezét és elkezdtem húzni magam mögött. Viszont Chels rántott egyet a kezemen. Én hátranéztem és értetlenül meredtem rá. Ő lenézett. Én is így tettem és azt láttam, hogy a jobb bokája be van fáslizva.

- Mit csináltál? - néztem fel rá.

- Leestem a lépcsőről - mondta majdnem nevetve.

- Jaj, de kis béna vagy. Még jó, hogy nem esett nagyobb bajod - öleltem meg.

Majd egy mozdulattal felkaptam. Pehelykönnyű volt. Összekulcsolta a kezét a nyakam körül és kivittem a konyhába és felültettem a pultra.

- Ugye nem fáj? - simítottam meg az arcát.

- Nem - rázta a fejét.

- Ha bármikor elkezd fájni vagy szükséged van, valamire csak szólj nekem - öleltem magamhoz és egy apró puszit leheltem nyakára.

Az érintésemtől Chelsea libabőrös lett. Ő meg viszonzás képpen végig húzta a körmeit a hátamon.

- Hát most lenne egy kívánságom - suttogta a fülembe.

- És mit szeretne a hercegnőm? - mosolyogtam rá.

- Már mindenem meg van, de jól esne egy kis süti - fonta át a karját a nyakam körül.

- Rendben és milyet óhajtasz? - kérdeztem.

- Muffint - harapta be az alsó ajkát.

Előkészítettünk mindent hozzá és neki láttunk. Harry is kijött, úgy mintha misem történt volna és segített nekünk. Chelsea kihívott egy versenyre, aminek az volt a lényege, hogy csináltunk egy wasabis, csilis muffint. Azt kellett megtalálni 9 muffinból és teljes egészében megenni. Amelyikünk hamarabb megtalálja, az a másiktól kérhet bármit.

- Készen álltok? - beszélt a mikrofont helyettesítő fakanálba Harry.

- Igen, kezdjük! - nézett rám kihívóan.

- 3... 2... 1... Éves! - számolt vissza Hazza
.

Nyúltam az első darabért óvatosan beleharapta és csalódottan tapasztaltam, hogy ez nem az. Ránéztem Chelseare és láttam, hogy ő se fogta ki. Ennek örültem, én akarok nyerni. Nyúltam a másodikért, beleharaptam. Ez se volt az. Melyik lehet az? - vizslattam őket. Mind egyforma nem tudom eldönteni. Majd a szemem sarkából ránéztem Harryre, hogy segítsen. Mert ő tudja melyik a csilis, ő kavarta össze a muffinokat.

- Mindjárt jövök, csak elmegyek mosdóba. Addig csak egyetek - indult el Harry viszont az ajtóban megállt.

És elkezdett tátogni valamit. Közértbe? Néztem rá értetlenül majd a sütikre, mert nem akartam lebukni. Újra felnéztem és tátogta megint. Közepén. Áhh és nyúltam a győztes süti felé. Leharaptam egy kis falatot, már ez is égette a számat.

- Meg van - mondtam.

- Akkor edd is meg! - könyökölt fel az asztalon és elkezdett nézni Chels.

Majd Harry is bejött a konyhába. Hajrá Nathan! És leharaptam belőle egy nagyobb darabot. Mindenegyes rágás után egyre jobban égett a szám, de nagy nehezen sikerült lenyelnem. Bekaptam a maradékot és amilyen gyorsan csak tudtam lenyeltem. Már a nyelvemet se éreztem, a könnyem is folyt, de megcsináltam. Egyből felálltam és a csap alá tettem a fejem és a számba folyattam a vizet. Mikor már egy fokkal jobb volt kijöttem a csap alól.

- Amint látom nem volt erős - mondta szarkasztikusan Harry.

- Hagyjad már Harry - nevette el kicsit a végét Chelsea. - Jól vagy? - kérdezte tőlem.

- Jobban lennék, ha ide jönnél és adnál egy csókot - mondtam szélesen mosolyogva.

- Ezt most nekem szántad? Én nem adok neked csókot. Nem vagyok buzi - mondta full komolyan Harry és a végén elkezdett grimaszolni.

Ez nagyon hülye. Még, ha ránéztem volna...

- Te meg akartál csalni egy pasival? - nézett Chels is rám full komolyan.

- Nem. Hülyének nézel? Hetero vagyok. És soha nem csalnálak meg senkivel - mentem oda hozzá.

Megöleltem hátulról és egy puszit nyomtam az arcára.

- Úgy is legyen - mondta Chelsea.

- Ígérem - szorítottam még jobban magamhoz.

Én lennék a világ legidiótább pasija, ha megcsalnám őt. És az a tudat, hogy ezért megutálna engem, felemésztene. Majd tovább beszélgettünk apróságokról és felmentünk a szobámba.

- Látom felkerült a zongora - szólalt meg Chelsea.

- Aham - ráztam a fejem.

Tegnap felhoztuk Harryvel a garázsból. Megszenvedtünk vele, azt hittem könnyebb. De mindegy itt van. Majd bekapcsoltuk a tévét a zenecsatornára. A The Janoskians-tól ment a Best friends... Majd pechemre pont a The Wanted legújabb zenéje jött. 'Break my heart' címmel.

- Ilyen szart nem hallgatunk! - mondta Chelsea és kikapcsolta a tévét. - Inkább hallgatnálak titeket - mosolygott ránk.

Én csak a fejemet vakartam, hisz még ezzel nem is foglalkoztunk.

- Hát, ami azt illeti... - kezdtem bele.

- Azt ne mondjátok, hogy még nem is beszélgetettek arról, hogy melyik számot akarjátok feldolgozni?

- Pedig ez az igazság - mondta Harry.

- Jobb lenne, ha minél hamarabb elkezdenétek - mondta C.

Van benne valami, amit mond tényleg el kéne kezdenünk. De kellett ez a 2 hét ismerkedés. Most már biztos vagyok benne, hogy tudnánk együtt dolgozni.

- Hamarosan neki látunk - mosolyogtam rá.

- Tényleg Nathan mikor is lesz a City vs. United meccs? - kérdezte Harry.

- Szombaton 16-tól - válaszoltam a kérdésére.

- Na az jó. Tuti nyer a United - mosolyodott el a végén.

- Jaja, én is remélem - mondtam.

- De muszáj nyerniük, mert akkor mennek a döntőbe - mondta izgatottan.

- A Cityt tuti elverik, ha meg nem akkor nagyon bénák - jöttem én is izgalomba a meccs miatt.

Majd éreztem Chelsea érintését, amint végig húzta a körmeit a hátamon. Majd éreztem, ahogy puha kezeivel elkezdte masszírozni a hátam.  Erős markaival kényeztetett, egész nap eltudnám ezt viselni.

- Engem nem akarsz megmasszírozni? Fáj a hátam - nyávogott Hazz.

- Nem. Nincs kedvem - mondta Chelsea kicsit bágyadtan.

- Most szomcsi lettem - görbült le a szája és nézett szomorúan H.

- Engem nem érdekel - mondta Chels nagyon halkan, de én hallottam.

Jaj szegénykém biztos azért lett ilyen durci, mert nem nagyon foglalkoztam vele az elmúlt pár órában pedig csak miattam jött át. Most én érzem magam szarul emiatt.

- Harry, kettesben hagynál minket? - próbáltam minél kedvesebb lenni.

- Persze, úgyis pakolnom kell. Aztán csak halkan - mosolygott és kiment a szobámból.



Sziasztok! :D
Íme felkerült a 15. rész és remélem elnyerte a tettszéseteket :P igaz nem lett valami esemény dús, DE a kövi rész az mindent fog vinni :D azt garantálom! :) 

14. fejezet

Nathan szemszöge

/1 hét múlva péntek, július 6./

- Nathan! Kong az ürességtől a hűtő! - kiabálta Harry.

Aki, hogy minél jobban összeszokjunk egy pár napra hozzánk költözött.

- Biztos kell lennie még valaminek - mentem be a konyhába és benéztem a hűtőbe.

Igaz tele volt, de tényleg nem volt benne értelmes kaja. Főzelék, répa, leves... stb.

- Menjünk, vegyünk valamit - vetettem fel az ötletet.

- Menjünk! - indult is el.

Én meg mentem utána. Még jó, hogy tudja hova kell menni.

- Khmm... Harry! Másik irányba! - szóltam utána.

- Jah - fordult meg és jött mellém.

Majd beszálltunk a kocsimba és elindultunk a kedvenc pékségemhez.

- Te szent habakuk! - tapadt az ablakra Harry. - Nem mondanék neki nemet!

Oldalra néztem, hogy Harry milyen lányt nézett ki magának. Ezt a véletlen egybe esést Chelsea az. De megértem, hogy ezt mondta rá. Abban a rövidnadrágban és abban a haskilógos felsőben. Egyszerűen minden tekintet rászegeződik. Megálltam a kocsimmal és visszatolattam Chels mellé.

- Rövidebb nadrágot nem bírtál felvenni cica? - mondta Harry és a tetszését kifejezve füttyentett neki egyet.

- Harry! - basztam oldalba. - Ő a barátnőm!

- Ne bassz! - kerekedett el a szeme.

- Tartogasd másnak a beszólásaid - nézett be az ablakon Chelsea Harry felől és rám mosolygott.

- Jó! - nézett kifele a szélvédőn Hazz.

- Merre mész? - kérdeztem.

- Anyám felhívott, hogy vigyem utána az ebédjét, mert otthon hagyta és éhen fog halni - mondta úgy, mint aki "nagyon" örült neki.

- Elvigyelek? - ajánlottam fel.

- Hát jó lenne, de... - nézett Harryre Chels.

- Befogom - tette a szája elé a kezét Harry.

Majd Chelsea beszállt.

- És merre dolgozik anyud? - kérdeztem.

- Rainbow Street 7. - mondta és elindultam.

- Mi is odatartunk. Vagyis a szemben lévő pékségbe - mondtam.

- Az jó. És mi jót csináltok ma? - érdeklődött Chels.

- Nem tudom, de megyünk enni az biztos - válaszolt Harry.

- És te Chels mit csinálsz? - néztem rá a visszapillantó tükörből.

- Elméletileg ezt elviszem, anyámnak utána megyek haza unatkozni - mondta Chels nagy sóhajjal a végén.

Ez tuti célzás volt, hogy velünk, vagyis legalább velem akarja tölteni a napot.

- Nem kell otthon unatkoznod, ha akarsz, tarts velünk - fordult hátra H.

- Oké - mosolygott úgy, mint aki elérte a célját.

Majd leparkoltam. Kiszálltunk a kocsimból. Összekulcsoltam Chelseavel a kezünket és bementünk a pékségbe. Harry pakolt 3 kakaóscsigát, 2 virslis táskát és egy xxl-es muffint.

- Ezt mind magadnak? - kérdeztem.

- Igen. Későbbre is kell - nézett rá úgy a kajára, mint valami kincsre.

Én csak vállat rándítottam, hogy biztos. Pedig ha anya hazajön, tuti csinál valami normális kaját.

- Neked kell valami Chelsea? - kérdeztem és magamhoz öleltem.

- Igen, amit ide kell adni - mutatott a szép íves ajkára.

Én csak féloldalasan elmosolyodtam és egy lágy csókot nyomtam szájára.

- Kell még valami? - kérdeztem és a kezemmel végig simítottam hosszú haját.

- Hát... Ami azt illeti igen - mondta és beharapta az alsó ajkát.

Majd egy mozdulattal lekapta a fejemről a fullcapemet és felrakta a sajátjára. És gonoszul rám mosolygott. Nem hiszem el rajta még ez is jól áll. Még sportosan is észveszejtően néz ki. Majd pakoltam magamnak is pár pék sütit, csokit és beálltunk a sorba. Harry már kint állt a kocsi előtt és várt minket. Miután fizettem mi is kimentünk. - Jössz velem anyámhoz vagy menjek egyedül? - nézett rám kiskutyaszemekkel.

Ennek a tekintetnek senki nem tud ellenállni. De mégis én és az anyukája? „Nagyon” csíp engem. Úgy, mint én a kelbimbót, de valahogy muszáj nála bevágódnom.

- Harry várj meg itt. Mi megyünk Mrs. Lawsonhoz - mondtam neki.

Majd átsétáltunk Chelseavel a túloldalra. Egy nagyobb szalon volt ott és bementünk.

- Szia, Abby! Anya? - kérdezte Chels a recepciós lánytól.

A lány csak nézett minket az elkerekedett szemeivel. Most nem tudom, hogy azon lepődött meg, hogy Chelseanek pasija van. Vagy talán ismer engem. Vagy ennyire fura, hogy egy pasi van a szalonba.

- Hátul dolgozik - mondta alig hallhatóan és mutatott balra.

- Köszi, szia! - köszönt Chels és húzott maga után.

Az anyukájának nagyon jól mehet az üzlet, most is 4 fodrász dolgozik. Minden van itt pedikűr, manikűr... Azt hiszem ez a speckó neve. Néhány nőnek valami az arcára volt kenve. Furán méregettek engem, hogy mégis mit keresek én itt. Majd megpillantottam Mrs. Lawsont, amint épp műkörmöt csinál egy roppant csinos nőnek. Felpillantott a munkájából, és ahogy meglátott engem, szemei elkerekedtek és a szemöldökét összehúzta.

- Szia! Itt a kajád, Anya! - rakta a földre Chels.

- Jó napot Mrs. Lawson! - köszöntem neki kedvesen.

- Chelsea, mit mondtam, hogyha így öltözködöl egy könnyen kapható lánynak tekintenek majd - nézett undorodva Chelsre.

- Chelsea sose nézett ki könnyen kapható lánynak, azért ezt maga se gondolhatja komolyan a lányáról! Attól, mert maga nem tudja elfogadni, hogy mi együtt vagyunk nem kéne Chelseat leszólnia - álltam ki a barátnőm mellett.

- Ezt te nem értheted, nem vagy a család tagja és sosem leszel az! - emelte fel a hangját Mrs. Lawson.

Még mindig nem értem, miért ilyen velem. Szerintem jobban járok, ha most elmegyek.

- Kint megvárlak - súgtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára. - További jó napot Mrs. Lawson! - köszöntem el.

És elindultam kifele az üzletből. Éreztem magamon minden nőnek a pillantását. Végig kísérték a szemükkel minden lépésemet. Kellemetlenül éreztem magam a sok szempártól. Alig vártam, hogy minél hamarabb ki mennyek innen. Örökké valóság volt mire kisétáltam. Harry még mindig ugyanabban a pózban tömte a fejét. Én meg odasétáltam hozzá. Ahogy elnéztem már én is éhes lettem.

- Hol hagytad a nyálcserés partneredet? - kérdezte Hazz teli szájjal.

- Mindjárt jön - mondtam és előszedtem magamnak egy csokis croassantot.

Majd elkezdtem enni. Mindenegyes falatot jól megrágtam és közben néztem ki a fejemből. Amikor a szemem megakadt egy eléggé testes nőn, akin miniszoknya volt. Most komolyan nem azzal bajom, hogy húsosabb a kelleténél. De azért ne mutogassa már a narancsbőrét. Szerintem sok ember nem kíváncsi rá. Inkább gyors elfordítottam a fejem, mert még elmegy az étvágyam. Ekkor már milliószor szebb látvány fogadott. Chelsea jött ki a szalonból eléggé sietősen.

- Jó étvágyat! - jött ide hozzánk Chelsea.

A vállánál fogva magamhoz öleltem ő meg hozzám bújt.

- Kérsz? - nyújtottam felé a croassantot.

Ő nem válaszolt csak beleharapott a csokis részbe. Tudhattam volna, hogy azt szúrta ki magának.

- És most merre megyünk? - kérdezte Chels rágva a falatot.

- Hát még nem tudjuk, de ahova óhajtja kisasszony - nézett ránk Harry.

- Játékterem megfelel nektek? - nézett ránk és csavargatta közben a haját.

- Felőlem oké. Harry? - néztem rá.

- Nekem is megfelel - indult el beszállni az anyósülés felől.

- Oda én akartam ülni - mondta egy picit szomorkásan Chels.

- Harry nem ülsz inkább hátra? - néztem rá kérlelően.

- Jó - forgatta a szemeit és beült hátra.

- Köszi - mondta mosolyogva Chels.

- Neked bármit bármikor - mosolyogtam vissza rá.

Majd Chels átsétált a túl oldalra és beszállt, én is beültem a kocsiba és elindultam.

- És Harry te hogy állsz a lányokkal? - fordult hátra Chelsea.

- Nem találtam meg azt a bizonyos lányt, aki több mint 2 hónapig el tudna viselni - vigyorgott eléggé hülyén.

- Aham - próbált érdeklődést mutatni, de én láttam rajta, hogy egyáltalán nem így van. - Nathan, amúgy anyám miatt ne aggódjál lerendeztem most már rendesen fog viselkedni - mondta egy picit komolyan.

Mit csinálhatott? Remélem azért nem vesztek össze még jobban miattam. Nem akartam, hogy ez legyen, én csak szeretném, ha az anyukája elfogadna és jóban lennénk. Mert én hosszú távon gondolkozok Chelseavel és nem szeretném, ha pont ez a dolog vetne véget a kapcsolatunknak.

- Miért mit csináltál? - néztem rá a szemem sarkából.

- Egy anya lánya beszélgetés volt.

Hát ezzel a mondatával nem nyugtatott meg. Majd rákérdezek később négyszemközt, hogy is történt az egész. Nem sokkal később pedig leparkoltam. Kiszálltunk a csodálatos Mercimből és útnak indultunk a játékteremhez. Beléptünk. Nem volt nagy forgalom.

- Menjünk csocsózni! - indult el Harry az asztal felé.

Mi is mentünk utána. Játszottunk egy pár menetet. Majd autóversenyeztünk, lég hokiztunk, biliárdoztunk. Szegény Chelsea majdnem mindenben kikapott, de ő ezt élvezte. Az volt a legjobb, amikor az autóversenynél visszafele ment, és amikor fejbe találta Harryt a hoki koronggal. Ezek voltak a nap fénypontjai, jó ízűt nevettem. Majd beültünk a játékteremtől nem messze egy kajáldába és ettünk.

- Mindjárt mehetünk, csak dobok egy sárgát - jelentette ki Harry és elindult a mosdó felé.

- Erre nem voltam kíváncsi - mondta Chels.

- Én se. De hogy is volt, azaz anya lánya beszélgetés? - tértem egyből a lényegre.

Ő csak az ujjaival babrált és nem válaszolt.

- Chelsea! - szóltam neki.

- Csak megmondtam neki, hogy ha nem viselkedik veled normálisan, akkor elmondom az egyik titkát apának - hadarta el a mondatot, de minden szavát értettem.

- Megfenyegetted anyudat? - kérdeztem meglepetten.

- Miről maradtam le srácok? - jött vissza Hazza.

Harry is jól tud időzíteni... Tudom, hogy jó érzéssel kellene eltölteni, hogy Chels ki állt mellettem az anyukájával szemben, de ez nem így van. Biztos meg tudtuk volna beszélni a dolgokat, nem kellett volna ez a fenyegetés.

- Semmiről. Megyünk? - kérdezte Chels.

Bólogattam, hogy igen. Felálltunk és elhagytuk a gyorséttermet. Kimentünk a kocsimhoz. Mindannyian beszálltunk és elindultam Chelseaékhez.

- Chelsea mi is a teljes neved? - kérdezte meg Hazz.

- Chelsea Lawson.

- Elég vicces L.A.-ben is van egy Lawson nevű fazon és mit ne mondjak meggyűlt vele a bajom. Szerinte egy éretlen, megbízhatatlan, sex mániás, fiatal srác vagyok. Ugye nem a rokonod? - mesélte.

Gratulálok Harry! Inkább tartottad volna magadban ezt az információt.

- Szerintem az apámról beszélsz, Harold! Ő is L.A.-ben dolgozik. Menedzser - mondta C.

- Igen róla van szó - nézte a földet.

Az út további részében már meg, se mert szólalni. Jól beégette magát elsőnek a találkozásuk most meg ez. Inkább maradt volna csöndbe mindenki jobban járt volna. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból.

- További jó napot neked és ígérem, be foglak mutatni pár barátnőmnek - ölelte meg Chelsea Harryt és adott egy puszit az arcára.

- Köszi és bocsi a megszólalásaimért - mondta.

- El van felejtve - mosolygott rá és idejött hozzám.

Átöleltem a vállát és óvatosan közelebb húztam magamhoz. A másik kezemmel gyengéden végigsimítottam az arcát, aztán belefúrtam ujjaim a selymes hajába és megcsókoltam. A csókom nem volt sem vad, sem szenvedélyes inkább szelíd és gyengéd. Chels ösztönösen fonta karjait a nyakam köré a kezem pedig a határa tapadt és szorosabban magamhoz húztam. Aztán a kezem lejjebb siklott a csípőjére.

- Nathan! - kezdte el a pólómat rángatni Harry.

Chelseavel elválltak ajkaink és ránéztem.

- Mi van Harry? - kérdeztem kicsit bunkón.

13. fejezet

Nathan szemszöge

/este 21:53/

Fekszek az ágyban. Korom sötét van a szobámba. Aludni próbálok, de nem megy. Kattog az agyam. Vajon Chelsea elkezdte már olvasni a naplómat? Remélem igen, mert szeretnék minél hamarabb találkozni vele.... Majd elkezdett búgni a telefonom. Érte nyúltam. A kijelzőn Louis neve állt. Ez mit akar? - tettem fel magamban a kérdést.

- Szia! - vettem fel.

- Szia! Jessica üzeni, hogy a barátnőd itt ül egy padon és sír.

Ahogy kimondta ezeket a szavakat. Kipattantak a szemeim. Egyből kikeltem az ágyból és felkapcsoltam a villanyt.

- Hol? - kérdeztem és már húztam fel magamra a nadrágom.

- Hát tőletek fordulj le balra, gyere egyenesen és meglátsz minket.

- Rendben. Pár perc és ott vagyok! - nyomtam ki és kaptam fel a földről egy tiszta pólót.

Mentem ki a szobámból és közben magamra kaptam a felsőm. Lerobogtam a lépcsőn. Leakasztottam a kulcsom és gyors lépéssel elindult balra. Mi baja lehet Chelsnek? Te jó ég! Mi történhetett vele? Cikáztak a kérdések bennem. Remélem nem bántotta senki. Majd egyre gyorsabban mentem és megpillantottam egy elég magas, sötét alakot. Ez Louis lesz. Még gyorsabban szedtem a lábaimat, szinte kocogtam. Amint odaértem azt láttam, hogy Jessica öleli Chelseat. Mikor Jess megpillantott egyből felállt.

- Nem tudom mi baja... Beszélj vele! - mondta és odébb álltak Louisszal.

- Chelsea, mi baj? - guggoltam le elé és az arcát a kezembe vettem.

Ahogy megpillantottam kisírt szemeit, rossz érzés fogott el. Nem volt jó így látni.

- Bántott valaki? - néztem a könnyes szemébe.

Nem tudom, meddig bírom így nézni, nagy erőfeszítés kell ahhoz, hogy én se sírjam el magam.

- Nem - rázta a fejét.

Ilyenkor egy nagyobb kő esett le a szívemről, de még mindig nem tudom mi baja. Majd éreztem, hogy kezd elzsibbadni a lábam, így felültem a padra Chelsea mellé. A válla felett átraktam a jobb kezem és magamhoz húztam.

- Sajnálom - mondta és átölelt. - É-é-én nem tudtam, hogy ilyen rossz volt neked.

Ezek szerint végig olvasta a naplómat. Tudom, köcsögül hangzik, de örülök, hogy csak ennyi a baj.

- Nincs semmi baj - nyomtam egy puszit a feje búbjára. - Ez már elmúlt, nem tudok rajta változtatni. Viszont most az a fontos, hogy te itt vagy nekem - kulcsoltam össze a kezünket a mellkasomon. - Hiányoztál nagyon - szorítottam egyet az ölelésemen.

- Te is nekem - nyomott egy puszit a kezemre. - Gázul nézek ki? - nézett fel rám.

- Nem, te mindig gyönyörű vagy - engedtem el összekulcsolt kezünket és a hüvelykujjammal végig simítottam arcélén.

Majd egy apró csókot leheltem ajkaira.

- Remélem nem gondoltad azt, hogy haza engedlek, így! - mondtam.

- Azt akarod, hogy veled aludjak? - húzódott mosolyra a szája.

- Akkor, ha te is akarod. Csak gondoltam jobb téged ölelgetni, mint a párnám - simogattam az arcát.

- De Nath...

- Jó-Jó-Jó. Tudom túl korai - vágtam a szavába.

- Had fejezzem már be - tette a mutatóujját a számra és folytatta. - Azt akartam mondani, hogy adnod kéne egy pólót, amit behúzhatok - mosolygott rám gonoszul.

Chelsea mindig meglep. Most is azt gondoltam, hogy azt fogja mondani, hogy nem. Nem tudom, miért hiszem mindig azt, hogy el fog utasítani. Próbálok, lassan közeledni felé nem akarom, hogy túlnyomulósnak higgyen. Majd felállt Chels. Én is így tettem. A kezem a derekára csúsztattam, ő is az enyémre és elindultunk vissza hozzám. Ahogy sétáltunk egymás mellett, úgy éreztem magam, mint egy álomban. Ahol a herceg megtalálja a hercegnőjét. Lassan 3 hete ismerem és mégis milyen hamar a szívembe lopta magát. Talán már szeretem is, de még nem tudom biztosra mondani. Ha ránézek egy angyalt látok, némi gonoszsággal fűszerezve. De ez engem zavar, nekem úgy jó, ahogy van. Nem akarom megváltoztatni, mert akkor nem önmagáért tudnám szeretni. Majd bementünk a kapun, be a házba. Levettük a cipőnket és próbáltunk minél halkabban felmenni a szobámba. Chelsea a kezembe adta a naplóm. Majd a tükrömhöz sétált és rendbe szedte magát. Én meg visszaraktam a helyére a naplóm és leültem az ágyra. Istenem, ez is milyen édes tőle, ahogy ott áll a tükröm előtt.

- Lefürödhetsz, ha akarsz - ajánlottam föl.

- Rendben az jó lenne - pillantott rám a tükörből.

Felálltam. Odamentem a szekrényemhez. Kinyitottam az ajtaját.

- Válasz! - támasztottam a szekrényajtót.

Mivel tartozok neki egy pólóval, amit behúzhat. Chelsea idesétált és elkezdte nézni a felhozatalt. Csak ne olyat válasszon, amit szeretek, mert nem szívesen válnék meg tőle. Kivette a lila, robotos felsőmet. Majd rám pillantott kérdően. Kigondolta volna, hogy nem olyan felsőt fog választani, amit szeretek. Én csak elhúztam a számát és ráztam a fejem, hogy nem. Ő elszomorodott és visszarakta majd tovább keresgélt. Majd kivett egy piros, 'kepp calm because i'm too lazy' feliratú pólót. Régen volt rajtam szinte már el is felejtettem, hogy van ilyenem.

- Ez a tiéd lehet - mondtam és becsuktam a szekrényajtót. - Gyere, megmutatom a fürdőt - fogtam meg a kezét és elvezettem a fürdőszobába.

Megmutattam neki mi hol van. Nyomtam egy apró puszit az arcára és magára hagytam. Visszamentem a szobámba. Leültem az ágyra. Kihúztam alóla a laptopomat és bekapcsoltam. Felmentem netre, azon belül pedig twitterre. Az előző profilomat felfüggesztették, így kénytelen voltam csinálni egy másikat. Nem igazán szoktam sokat tweetelni, de mégis van 15956 követőm. Ahogy bejött a twitter láttam, hogy Dave megosztott egy képet.  

@DaveGraig: Csajok tetszik vagy gyúrjak még egy kicsit? :P

 Lányok ne higgyetek neki PS - szóltam hozzá. Majd beírtam a keresőbe, hogy ChelseaLawson. Rámentem a profiljára és elkezdtem nézni a képeit. Mindegyik képen fantasztikusan nézett ki. Több sztárral is volt közös képe. Szép sorban elkezdtem RT-zni. Volt Liam Paynenel, az Union Jvel, Justin Bieberrel, Ian Somerhalderrel is képe, de ami a legjobban meglepett Tommal is. 2014. március 24-én készült... 

@ChelseaLawson: OMG! Nem hiszem el, hogy találkoztam veled @TomTheWanted

Majd nyitódott a szobám ajtaja... Ő lépett be rajta a ruháját szorongatta a kezében és a pólóm volt rajta. Csak egy kicsit volt nagy rá. Az ujja a könyökéig ért. A hossza pedig megegyezett egy miniruhájéval. Mit ne mondjak jól nézett ki.

- Ezt hova rakjam? - kérdezte és megemelte a kezében lévő ruhákat.

Ezáltal feljebb csúszott a póló rajta és kivillant zöld bugyija. Azonnal elkaptam onnan a tekintetemet és leraktam a földre a laptopot és felálltam.

- Rakd, oda ahova akarod - mondtam.

Ő pedig lerakta az asztalra. Elé léptem.

- Jól áll a pólóm - tettem a kezem a derekára és magamhoz húztam.

- Valóban? - nézett fel rám a szép szemeivel.

Mosolyogva bólogattam, hogy igen. Közelebb hajoltam és megcsókoltam. Csókom egyszerre volt gyöngéd és csábító. Chelsea beletúrt a hajamba és hozzám simult. Elfeledkeztem mindenről, megszűnt körülöttem a világ. Egész lényemmel csak ezt a csókot éreztem, semmi mást. Óvatosan lépkedtem hátra fele. Az ágy előtt megálltam és elválltak ajkaink. Szépen lassan kinyitottam a szemem. A tenyeremet végighúztam a vállán, és végül egy mozdulattal az ágyra fektettem Chelseat. Ő rémülten rám nézett. Szegény biztos azt gondolja, hogy meg akarom fektetni, pedig meg se fordult a fejemben ilyen.

- Még friss a kapcsolatunk nem rontanám el azzal - mondtam.

Miközben félig rajta feküdtem és remegő ujjakkal kisimítottam egy tincset az arcából.

- Ezt jó hallani - mondta.

Majd Chels a kezét a tarkómra csúsztatta és maga felé húzott. Addig, amíg ajkaink össze nem érték. Felkutattam a szája minden zugát, finoman szívtam ajkait és a nyelvét. A csók nem is egy, de több örökkévalóságig tartott.

- A csókod olyan számomra, mint a drog. Függővé tesz. Nem bírok leállni egyre többet, akarok - húztam végig a mutatóujjam a száján.

Majd kigurult alólam. Lenyúlt a laptopért és az ölébe rakta. Majd felültem. Megöleltem hátulról. A kezemet összekulcsoltam a hasánál. A fejemet pedig a vállára raktam.

- Te most a Tommal lévő közös képemet nézted? - nézett rám.

- Pont akkor jöttél be mikor ezt néztem. És hogy-hogy van vele képed? - kérdeztem rá.

- Hát az úgy volt, hogy épp L.A.-ben voltam összefutottam vele meg a barátnőjével. Én meg nem hagytam ki a lehetőséget, csináltam vele egy képet - mesélte.

- Szereted a zenéjüket? - kérdeztem meglepődve.

- Pontosítok szerettem, addig, amíg te is a bandába voltál - kezdte el simogatni a kezemet.

- Ezt eddig nem is mondtad.

- Nem akartam, hogy azt hidd, hogy csak a neved miatt jövök össze veled - mondta lefele nézve és az ujjaival kezdett el babrálni.

Szóval én voltam a kedvence. Engem nem zavar, hogy bírta anno a zenénket. Szerintem tök cuki, ahogy lereagálta ezt a helyzetet és az se zavar, hogy úgy mond egy volt fannal vagyok együtt.

- Csinálunk képet? - kérdeztem hirtelen ötletből.

- Most? Hogy nézek már ki? - kérdezte és a kezét az arca elé tette.

- Iszonyat dögösen - szedtem le a kezét az arca elől. - Létszi! Szeretnék dicsekedni, hogy milyen szép barátnőm van, és ha hiányzol, egy fokkal közelebb érezzelek magamhoz - mondtam.

Letettem tálcára a twittert és megnyitottam a webkamerát.

- Jó, de várjál, átülök.

Rakta ki az öléből a laptopot és féloldalasan beleült az ölembe. Egyik kezét átrakta a nyakamon a másikat a mellkasomon pihentette. Magunk elé húztam a laptopot és sorra készültek a képek. Eléggé el is telt vele az idő olyan éjfél körül lehetett.

- Álmos vagy? - kérdeztem, mert láttam, hogy már alig bírja nyitva tartani a szemét.

- Aham - rázta a fejét.

Én kikapcsoltam a laptopot és visszaraktam az ágy alá.

- Remélem nem gond, hogy alsónadrágban fogok aludni, de ha akarod, felveszek valamit, ha zavar - húztam féloldalas mosolyra a számat és közben a hajamat túrtam.

- Ezt most komoly megkérdezted? - nézett rám döbbenten. - Persze, hogy nem baj - mosolygott rám édesen.

Én csak visszamosolyogtam rá, hogy vettem a lapot. Majd kibújtam a pólómból és közben éreztem magamon Chelsea tekintetét. Bárcsak gondolatolvasó lennék, mert akkor most tudnám, hogy mi jár a fejében. Amint elképzeltem, hogy mit gondolhat egyből mosolyra húzódott a szám. Majd kigomboltam a nadrágomat, lehúztam a cipzárt és levettem. Viszont azt el is felejtettem, hogy supermanes boxer van rajtam. Most nem tudom eldönteni, hogy ciki vagy vicces. Chelsea feje nem árult el semmit. Befeküdtem féloldalasan az ágyba. Én meg akartam kérdezi, hogy szeretne aludni. Mikor a kezét a vállamra tette és hanyatt fektetett. Ő meg hozzám bújt és a fejét a mellkasomra helyezte. A jobb kezemmel leoltottam a kisvillanyt. Majd a derekánál fogva magamhoz öleltem.

- Aludj jól - nyomtam egy puszit a fejére.

- Te is - nyomott egy puszit a mellkasomra. 

12. fejezet

Nathan szemszöge

/június 28. csütörtök/

- Csá, Nath! - nyújtotta felém a kezét.

- Csá, Hazz! - ráztunk kezet.

Majd elindultam hazafele a focipályáról kezemben a focilabdával. Tök jó fej Harry. Nem értem miért nem voltunk soha jóban. Most is jól éreztük magunkat. Ha vele vagyok, akkor úgy érzem, hogy lehetek még valaki. Mondhatnám, hogy minden jól alakul, de ez nem igaz, mert ott van Chelsea. Még mindig nem beszéltünk telefonon... Félek, hogy ki fogja szúrni, hogy valami nem stimmel. De még mindig nem tudom, mit higgyek. Ha nem döntöm, el hamarosan mit szeretnék, az valószínűleg a kapcsolatunk kárára menne. De ha viszont igaz az amit Scooter mondott, akkor én fogok pofára esni... Majd bementem a kapunkon. Kinyitottam az ajtót és bementem.

- Megjöttem! - kiabáltam és rugdostam le magamról a cipőm.

A leraktam a labdát. Levettem magamról a büdös pólóm és a nyakamba raktam. És elindultam a konyhába egy kis vízért, mert megszomjaztam. Amint beléptem, kővé dermedve álltam. Anyu Chelseavel beszélgetett. Te jó Isten! Nem tudom felfogni, hogy ezek itt ketten beszélgetnek.

- Szerbusz, Fiacskám! - köszönt anya nagy mosollyal az arcán.

- Szia, Nath! - fordult hátra lassan Chelsea.

Még mindig elképedve álltam a konyhaajtóban... Mire eljutott a tudatomig, hogy ezek köszöntek nekem én is kinyögtem egy 'Sziasztok!'-ot. Szeretném azt hinni Chels nem mondta el anyucinak, hogy együtt vagyunk, de ebben kételkedek, mert anyu nagyon vigyorog. Azért nem kéne leszűrnie, hogy bajok vannak így odamentem Chelseahez. Egy apró puszit nyomtam az arcára és a kezemet a derekán pihentettem. Anya még mindig vigyorgott és a tekintete köztem és Chels között cikázott. Ez már engem zavart!

- Anya mi felmentünk a szobámba - fogtam meg Chelsea kezét.

Ő óvatosan leszállt a székről. Majd felfelé vettük az irányt és útközben kivettem a hűtőből egy palack vizet. Bementünk a szobámba. Chelsea leült az ágyamra. Én ittam a vízből és helyet foglaltam mellette. Némán ültünk egymás mellett. Kínos csend volt. Nem tudtam mit mondani neki. De éreztem, hogy nekem kell megszólalni először.

- Hogy vagy? - tettem fel egy hülye kérdést.

- Meg vagyok. És te? - adott tömör választ és még vissza is kérdezett.

- Én is - néztem a földet.

Majd megint beköszöntött a kínos csend. Tuti sejt valamit. Itt az alkalom, hogy megbizonyosodjak, nem ver át.

- Miért nem mondtad el, hogy apád menedzser? - néztem fel rá.

- Nem tartottam fontos információnak - mondta félvállról.

Lehet Scooternek igaza volt. Mi az, hogy nem fontos információ ez?

- Kérlek, mond a szemembe, hogy nem apád küldött rám - mondtam nagy levegőket véve és közben a földet bámultam.

- Ácsiácsi. Várjunk csak. Te azt hiszed apám miatt jöttem össze veled? Akkor most már minden világos - mondta Chelsea csalódottan.

- Ami azt illeti, igen? - kérdeztem bizonytalanul.

- Kösz szépen, hogy ilyet gondolsz rólam. Csalódtam benned - állt fel és már itt se volt a szobámba.

Mekkora egy hülye vagyok. Összeállt a kép. Scooter hazudott... Jay is mondta, hogy anno nem volt válogatás. Meg, azaz ajánlat is, hogy törjem össze Chels szívet... Normális ember nem kér ilyet! Rendbe kell hoznom, amit elbasztam. Nem veszíthetem el! Egyből felálltam és Chels után mentem. Előttem robogott le a lépcsőn...

- Chelsea, várj meg! - kérleltem és futottam le a lépcsőn.

De ő nem állt meg. Ment tovább, ki a házból, ki az utcára. Én meg csak követtem.

- Chels, állj már meg! - kiabáltam utána.

De mintha egy falnak beszéltem volna megse hallotta.

- Chels! - kaptam el a kezét és magam felé fordítottam. - Had magyarázzam meg! - néztem a szemeibe.

- Ezen nincs mit magyarázni - rántotta ki a kezét a markomból és újra elindult.

- De igen is van! - futottam és megálltam előtte. - Kérlek hallgass végig! - már szinte könyörögtem.

- Van egy perced! - tette csípőre a kezét.

- Pár nappal ezelőtt eljött hozzám Scooter. És tele tömte a fejemet olyanokkal, hogy te csak kihasználsz engem. És ez által megingott a bizalmam feléd. De rájöttem, hogy ez nem igaz, ugye? - mondtam már megint egy baromságot, előbb beszéltem mielőtt gondolkodtam.

- Jól van, már megint itt tartunk? Nem bízol bennem, ez ellen meg nem tudok tenni semmit - indult volna el, de én visszatartottam.

- Sajnálom. De annyian éltek vissza a bizalmammal, hogy nehezen bízok meg az emberekben - mondtam és eszembe jutottak a múlt sérelmei.

- De mégis kik? Nem mondasz semmit a múltadról, ezáltal nem tudlak megérteni - fogta meg a kezem és biztatóan megszorította.

- Tudom... - öleltem magamhoz jó szorosan.

Tudom, hogy beszélnem kéne a múltamról, de félek, hogy túl nagy sebeket ejtene. El kell mondanom neki! Muszáj neki tudni az egészről, hogy mit éltem át és hogyan is éreztem akkor. Én ezt nem bírom szemébe mondani, de talán, ha elolvasná a naplóm meg tud majd érteni.

- Várj itt, hozok valamit - mondtam és rohantam vissza a házba, fel szobámba.

Hova tehettem a naplóm? - vakartam a fejem. És egy huppanást hallottam. A hang irányába fordultam és naplóm hevert a földön. Egyből felkaptam, az se érdekelt, hogy-hogy került oda. Futottam vissza vele Chelseahez. Megálltam előtte lihegve.

- Ebből mindent megtudhatsz, amire kíváncsi vagy - mondtam gyorsan szedve a levegőt és átnyújtottam neki a naplóm.

Chelsea szemszöge

Nathan naplójával a kezemben elindultam... Fura, hogy a naplóját adta ide és nem a szemembe mondta. Furdal a kíváncsiság, hogy mi történhetett a múltjában, ami ennyire felzaklatta. Az biztos, hogy nem bírom ki hazáig, hogy ne olvassak bele. Úgy is itt egy pad. Leültem. Kinyitottam az első oldalt és neki láttam az olvasásnak. Haladtam sorba. Minden le volt írva... Azt is megtudtam, hogy Max miért kezdett el drogozni. Szegénynek egy lány csúnyán összetörte a szívét és ez rátett még egy lapáttal a többi bajára. Aztán jött a letartóztatás, a bajok. Én, nem gondoltam volna, hogy beleírt a naplójába és ekkora benyomást tettem rá. Majd jött a döntés, hogy új bandatag lesz, a válogatás, a viták, Chris, a lemez... Szegény Nathan az ő szemszögéből ez egyszerűen borzalmas lehetett. Már órák óta olvasom a naplóját, egyszerűen nem bírom lerakni... De már csak pár oldal van hátra.

"Kedves Naplóm!

Ma megint egy koncertet tudhatunk magunk mögött. Komolyan mondom, Chrisből már kezd elegem lenni. Ma is az én 'Game Overes" felsőm volt rajta. Szinte lopkodja a ruháim. Jó ez még semmi. Nincs azzal bajom, hogy hordja, a ruháim csak kérné el. Nemcsak úgy szó nélkül elvenné. Koncert közben Chris nem hagy énekelni. Legtöbbször belebeszél vagy beleröhög a mikrofonba miközben én éneklem a szólómat. Normális dolog az ilyen? Szerintem nem. Attól mert valamiért pikkel rám hagyhatna engem békén és inkább nem szólnánk egymáshoz. De ő pont az ellenkezőjét csinálja. És az a legszarabb, hogy akiket a testvéreimként szeretek, ezt nem veszik észre. Jayel is összevesztünk nem is egyszer. De mindig az jött le mindenki számára, hogy túlkomplikálom a dolgokat. Holott ez nem így van! Csak Chris az orruknál fogva vezeti őket. Már mindennel próbálkoztam, hogy felnyissam a szemüket, de hiába... Mindig én jöttem ki rosszul. És ha ez így folytatódik, nem tudom hova fog vezetni. Nem tudom, meddig fogom bírni idegekkel!

2013. június 13."

Ahogy ezeket a sorokat olvastam a szívem összefacsaródott és a szemem megtelt könnyel. Soha nem értettem az embereket miért bántják a másikat. Inkább mondaná meg a szemébe, hogy mi baja. Mindenkinek jobb lenne. A dolgokat megbeszélni kéne és nem pedig hagyni, hogy eddig elfajuljanak.

"Kedves Naplóm!

Ez volt életem legszörnyűbb napja! Véget ért az álmom! Elvesztettem a barátaimat, a munkám. Egyszóval mindent, amit eddig elértem az életembe. Úgy döntöttem, hogy hazamegyek Gloucesterbe, mindenkinek jobb lesz így. A vonatom egy 20 perc múlva meg

is érkezik. Addig talán van időm leírni, hogy mi is történt ma. Olyan 10 óra fele bementünk Scooter irodájába. Meg kellett beszélnünk a turné állomásokat. Mondtam a fiúknak, hogy Gloucesterbe biztos, hogy el kell mennünk meg Los Angelesbe is, mert nagyon szeretem azt a helyet. De senki se figyelt rám. Mintha ott se lettem volna. Bezzeg, ha Chris mondott valamit, azt egyből meghallották. Nem tudom, minek kell vele kivételezni. Én is ugyanúgy a banda tagja vagyok, rám is szánhatnának 5 percet, de ők még 1 percet se szántak rám. Már nem is érzem azt, hogy a banda tagja vagyok. Inkább úgy érzem, hogy csak ott vagyok, mert muszáj ott lennem. De ezt már úgy nagyjából kezdem megszokni. De mikor kimentem wcre és visszajöttem egy eléggé rossz dolog fogadott. Már az összes helyszín ki volt választva, és amiket én mondtam abból egy se volt köztük. Ráadásul még Scooter is lebaszott, hogy vegyem komolyabban a szólóim éneklését. Na, itt lett elegem mindenből. Felálltam és egyesével mindenkinek megmondtam a magamét. Scootert hagytam utoljára. Teljesen higgadtan megmondtam neki, hogy kiléptem és emelt fővel távoztam...

2013. június 14."

Úristenem! Soha nem gondoltam volna, hogy így történt, hogy Nathan lépett ki. Az újságok teljesen mást hoztak le. Szerintük Nath nem bírta a nyomást és inkább hátát fordított mindenki számára. Most már választ kaptam a kérdéseimre és értem miért nem akarta a szemembe mondani ezeket... Azt nem tudom meddig ültem a padon a gondolataimba merülve. De már besötétedett és csak az utcai lámpák égtek.

- Chelsea? - zavarta meg a bambulásomat egy ismerős női hang.

A hang irányába fordítottam a fejem és megpillantottam Jessicat valami sráccal. De azonnal el is kaptam a tekintetemet, mert nem akartam, hogy lássák a kisírt szememet és az elkenődött sminkem.

- Minden rendben? - ült le mellém Jess.

Egy hang se jött ki a torkomon csak ráztam a fejem, hogy nem. Jessica pedig együtt érzően átölelt.

- Mond el mi bánt - kezdte simogatni a hátam.

Még mindig nem bírtam megszólalni, mert annyira kiszáradt a torkom. És az arcomat megint a sós könnycseppek árasztották el. Próbáltam erős maradni, de fájt az, ahogy Nathannel bántak.

- Cssss - nyugtatgatott Jess. - Louis, hívd Nathant!

- És mit mondjak? - szólalt meg egy elég erélyes férfihang.

- Azt, hogy a barátnője itt ül egy padon és sír.

Sziasztok! Ebben a részben olvashattátok az utolsó naplóbejegyzéseket :D A naplónak ezentúl már nem lesz nagy szerepe vagy kitudja... Amint láttátok átválltottam Chelsea szemszögére, akkor próbáltam egy kicsit másképp írni, mert nem akartam őt is felruházni Nathan személyiségével. Én azt gondolom, hogy mindenkinek más-más személyisége van és ezt éreztetni kell pár mozdulattal, érzelemmel... stb. 

11. fejezet

Nathan szemszöge

/június 24. vasárnap/

Olyan jó végre Chelseat a barátnőmnek hívni. Tegnap is egy fantasztikus napot töltöttünk együtt. Annyit nevettünk, hogy még most is fáj a hasam... A gondolkozásomat egy fékcsikorgatás zavarta meg. Majd nem sokkal később csengettek az ajtón. Felálltam a székből és elindultam ajtót nyitni. Amint kinyitottam még a vér is megfagyott az ereimbe.

- Hello, Nath! - mondta, azaz ember, akit még a hátam középére se kívánnék.

- Mit akarsz? - tagoltam szép lassan és érezhetően a szavakat.

- Egy ajánlatom van számodra! - mondta komolyan.

Mégis milyen ajánlata lenne? Azok után, ahogy élválltunk, még azon is meglepődtem, hogy idejött.

- Hallgass meg! Gyere, tegyünk egy kört! - mondta feledtén barátságos hangnemben.

Majd Scooter méretes tenyerét a vállamra rakta és elkezdett finoman tolni a limuzin fele. Mit veszíthetek vele, ha meghallgatom? Semmit. Érdemel ennyit, barátok voltunk. És Scooter után beszálltam a limoba és az autó elindult.

- Kér valamit a kedvenc ügyfelem, vagyis volt ügyfelem!? - nyitotta ki a mini hűtőt.

- Nem. Kösz! - válaszoltam.

- Igazad van nem ezért jöttem, hogy igyunk. Mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, újra menedzselnélek téged - nézett rám.

Csak meglepve néztem magam elé ezek a szavak hallatán. Soha nem gondoltam volna, hogy azok után ilyet fog mondani nekem.

- Jól hallottam? - kérdeztem, mert még magam se hittem el.

- Igen. Szívesen menedzselnélek akár szólóban akár újra a bandában. Ha...

- Ha? - kérdeztem vissza.

- Ha teljesítesz egy roppant egyszerű feladatot - mondta szélesen vigyorogva.

Tehát ha teljesítek, egy feladatot újra a banda tagja lehetek. De nem biztos, hogy én ezt akarom. Vagy szóló karrierbe is kezdhetek, tudom, hogy Scooter mindent megtenne az érdekembe.

- Mit kéne tennem? - kérdeztem.

Hisz legbelül nagyon akarom a régi életem.

- Először is tudnod kell az előzményeket. Az egyik régi haverom, Simon Jack Lawson a fejébe vette, hogy megkaparint téged. Már lépett is az ügy érdekében. Chelsea Lawson. Bizonyára ismerős ez a név. Rád állította, hogy csavarjon téged az ujjai köré. A feladatod pedig egyszerű. Össze kell törnöd apró szilánkokra a lány szívét. 

Chelsea apja egy menedzser, eddig én erről miért nem tudtam? Ez az egész nem lehet igaz! Chels nem ilyen, legalább is én nem ilyennek ismertem meg. De mi van, ha mégis csak kihasznál? Megingott a bizalmam felé. Még ha átvág, akkor se tudnám összetörni a szívét, már most túl fontos számomra. Meg én nem vagyok olyan srác, aki ilyet tesz egy nővel.

- Ilyen áron nem kell a menedzselésed! Ne keverj bele a személyes ügyeidbe! - mondtam határozottan.

- Dehogy nem szükséged van rám! Össze fogja törni a szíved, hacsak te nem teszed meg hamarabb. De akkor már késő lesz, én nem fogok rád várni. Az idő pénz és az óra ketyeg. Tik-tak! - mondta az egészet rezzenéstelen arccal.

Teljesen össze vagyok, zavarodva már nem tudom, mit higgyek. Nem akarok hinni Scooternek de van igazság abban, amit mond. Az eszem azt mondja, hogy most azonnal szakítsak Chelseavel és szakítsak meg vele minden kapcsolatot. Viszont a szívem azt súgja, hogy hagyjam itt Scootert és menjek azonnal Chelseahez.

- Én ezt a feladatot nem tudom teljesíteni - mondtam és amennyire tudtam a szememet az övébe fúrtam.

- Hát jó Nath! Akkor nézzük a másik oldalról. Ha nemet mondasz, örökre egy kis senki maradsz. Ez se neked se a fanjaidnak nem lenne jó. Eléggé sokan rajonganak még mindig érted. Ha felmész, netre észreveheted, hogy még mindig kerülnek fel rólad képek. Sokakat érdekel a te sorsod. Szeretnek téged még mindig. De ha te nemet mondasz elveszed tőlük azt a lehetőséget, hogy újra énekelni lássanak téged a színpadon. És azt ugye te se akarnád, hogy az emberek csalódjanak benned?! - próbált hatni a lelkemre és a szívemre.

Soha nem gondoltam volna, hogy még mindig vannak rajongóim. De Scooter ráébresztett valamire. Igen is énekelni akarok, újra! Viszont az ő feltételeit nem tudom elfogadni.

- Akkor sem! - álltam ki a döntésem mellett.

- Jaj, Nathey, Nathey, Nathey! Ennyire hülye te se lehetsz. Csak össze kell törnöd a lány szívét és újra az álmaidnak élhetsz!

Nem igaz, hogy nem érti meg. Én nem vagyok ilyenre képes. Ha megtenném azzal saját magamnak is fájdalmat okoznék.

- Scooter létszi rakj ki! - mondtam.

- Biztos ezt akarod? Nem fontolod meg az ajánlatom? Itt van a szerződés is, csak alá kell írnunk!

- Azt mondtam, hogy nem! Ezen mit nem lehet fel fogni? - mondtam idegesen.

- Jól van Nathan nyugi! Ha neked ennyire fontos a lány, akkor válaszd őt a rajongóid helyett! - mondta Scooter és szólt a sofőrnek, hogy álljon meg. - Viszlát, Nathan!

- Szia! - nyitottam ki a limuzin ajtaját.

- Még találkozunk! - mosolygott rám gúnyosan.

Kiszálltam a kocsiból és rábasztam az ajtót. Majd elkezdtem hazafelé sétálni... Hogy lehet ilyet kérni egy embertől, hogy törje össze valakinek a szívét? Pont azt, ami a legnehezebben gyógyul be. Egyre volt jó a Scooterrel való beszélgetés. Ráébresztett arra, hogy én nem tanárnak születtem, hanem énekesnek. Elővettem a zsebemből a telefonom és tárcsáztam Harry számát. Pár csöngés után felvette.

- Hallo! Itt Harry Styles! - szólt bele.

- Szia, Harry! Nath vagyok!

- Áhh szia! - mondta már jobb kedvvel.

- Ráérsz valamelyik nap? Össze kéne ülnünk beszélni!

- Ömmmm... Kedd az jó neked?

- Persze. Ráérek.

- Akkor az úgy jó lenne, ha valamikor délután fele mennék hozzád?

- Aham.

- Akkor jó! Tudtam, hogy jól fogsz dönteni! Megbeszélünk mindent a dologgal kapcsolatban.

- Jaja. De most mennem kell. Akkor majd kedden. Szia!

- Rendben. Viszlát! - bontottam a vonalat.

/június 26. kedd délután/

Idegesen ülök a szobámban. A lábammal dobolok a szőnyegen. Várom, Harryt mikor jön. De közben Chelsean is kattog az agyam. Vasárnap óta nem merek vele telefonon beszélni. De azért, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy valami baj van, küldök neki smseket. Nem tudnék a szemébe nézni anélkül, hogy ne hangoznának Scooter szavai a fejembe. Majd meghallottam azt az ismerős dallamot, ami jelzi, hogy jöttek hozzám. Azonnal robogtam le a lépcsőn és kinyitottam a bejárati ajtót.

- Szia, Harry!

- Szia, Nathan! - ráztunk kezet.

Majd beengedtem. És felmentünk a szobámba ott mégis csak nyugodtabban tudunk beszélni.

- Anyás, de jó szobád van! - ámuldozott Harry.

Nem tudom mi olyan különleges benne, ez csak egy szoba.

- Köszi! - mondtam.

- Tényleg örülök, hogy így döntöttél - mondta mosolyogva. - És mégis hogy-hogy belementél? - érdeklődött

.

- Igazad volt nagyot ütnénk ketten és nem akarok örök életemre tanár lenni - eresztettem el egy halvány mosolyt felé.

- De még mekkorát fogunk ütni! Már látom magunkat a címlapokon - mondta csillogó szemekkel.

- Jó dolog, hogy így előre gondolsz. De szerintem töltsünk el együtt pár napot. Ezáltal jobban megismerjük egymást és megbizonyosodunk arról, hogy működni fog-e ez a dolog kettőnk közt - magyaráztam, hisz tudom milyen egy bandában dolgozni, de ezt ő is tudja.

- Igazad van. Ha nem vagyunk barátok, nem vagyunk egy banda!... Lenne egy dolog, amit jó lenne, ha tudnál Scooterről. 1,5 évvel ezelőtt felajánlotta, hogy menedzselni fog egy feltétellel. A feltétel pedig az volt, hogy elő adásban be kellett volna vallanom. Ha a Larry igaz és én féltékeny voltam Eleunorra ezért fektettem meg Louis anyát. Nem tettem meg, mert ez hazugság volt az egész. Louisal mindig is csak barátok voltunk. Ezt pedig azért meséltem el neked, mert tudom a teljes sztorit a múltadról és nem szeretném, ha Scooter felkeresne, tenne neked egy ajánlatot és te igent mondanál - fejezte be a mondandóját Harry.

Milyen ironikus Scooter pár nappal ezelőtt keresett fel és tett egy ajánlatot. ' Rád állította, hogy csavarjon téged az ujjai köré. A feladatod pedig egyszerű. Össze kell törnöd apró szilánkokra a lány szívét - hangoztak Sco szavai a fejembe.'

- Rendben-észben tartom... Amúgy te most hol is élsz, és mit dolgozol? - kérdeztem.

- Los Angelesben élek és gyerekeket tanítok golfozni. Nem a legjobb munka, de néha olyan jót röhögök mennyire bénák - mondta mosolyogva.

- El tudom képzelni - húztam én is mosolyra a szám.

- És mi a helyzet veled? Munka? Barátok? Barátnő? - tett fel kérdéseket.

- Zongorázást meg éneklést tanítok egy suliban. Egy igaz barátom van Davenek hívják. Teljesen különböző a személyiségünk, szinte az ellentétem. Mégis benne bízok meg a legjobban. És jelenleg van barátnőm. Eléggé friss a kapcsolatunk - válaszoltam a kérdéseire.

- Neked legalább van csajod. Nekem sose jön össze tartós kapcsolat. Valamivel mindig elrontom - fogta a fejét.

- Ne szomorkodj. Rád fog találni a szerelem. Ne keresd, az öledbe fog hullani pont, amikor a legkevésbé számítaná rá - mondtam saját tapasztalatból.

- Úgy legyen, tárt karokkal várom a leendő Mrs. Stylest - tárta szét a karjait.

- Az előbb mondtad, hogy tudod a teljes sztorit. Honnan? Kitől? - kérdeztem értetlenül, mert erről a dologról elég kevesen tudunk.

- Pár hete bulizni voltam. Összefutottam Chris Blakekel. Eléggé ittas volt és elkotyogta a sztorit.

De szánalmas ez a Chris. Még jó, hogy nem egy újságírónak pletykálta el. Igaz nekik lenne rossz, nem nekem.

- És igazából akkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne, ha összeállnánk... Mert talán te bosszút állhatnál így rajtuk. Én meg csak így énekelhetnék újra nagy közönség előtt - nézett rám.

- Ebből azt nem értem, hogy miért csak igy énekelhetnél újra nagy közönség előtt? Hisz biztos bárki menedzselni akarna egy világhírű banda egyik énekesét...

- Ez nem igaz! Túl sok botrányt halmoztam föl. Senki nem akart ilyen zűrös ügyfelet.

- Tehát igazak voltak azok, amiket az újságok írtak? - kérdeztem.

- Részben. Egyre többet balhéztunk. Egyre többet voltunk címlapon. Túl sokat csajoztam. Niall csak részegen tudott énekelni a színpadon ezért sokszor mást énekelt. Aztán ott volt Louis és Eleunor pornográf képe. A menedzsment teljesen kivolt és mi még csak többet tettünk a lapátra. A legszarabbul az esett mikor Niall megfektette az akkori barátnőmet és erről Louis tudott és nem szólt nekem. Majd csúnyán összevesztem Tommoval. Aminek az lett a vége, hogy meghúztam az anyát. Csak is a bosszú vezérelt. De belátom, hogy akkor hülyeséget csináltam. Ha nem teszem ezt akkor valószínűleg a banda se oszlott volna fel. Az egész az én hibám volt. Fiatal és éretlen voltam.

Nagy részt tényleg Harrynek köszönhető, hogy a One Direction feloszlott. De azért mindenkinek a keze benne van, nem lehet egy emberre fogni egy banda feloszlását.

- Uh, ez így elég komoly. Egyáltalán tartod még velük a kapcsolatot? - kérdeztem meg.

- Csak Liammal. A többiekkel azt se tudom, mi van - láttam a szemében a szomorúságot, hogy megbánta az egészet, igazán.

Majd egyre több mindent tudtam meg róla. Egyre jobban kezdtem megismerni és úgy értem talán menni fog együtt... TALÁN...!

Halika! :D Nagyon köszönöm az előző részhez a 4 komit :D és ígérem nem fogom abba hagyni a blogot :D Nagyon örülök a sok látogatónak és a rendszeres olvasóknak is :D Remélem ez a rész is tetszett :D