14. fejezet

Nathan szemszöge

/1 hét múlva péntek, július 6./

- Nathan! Kong az ürességtől a hűtő! - kiabálta Harry.

Aki, hogy minél jobban összeszokjunk egy pár napra hozzánk költözött.

- Biztos kell lennie még valaminek - mentem be a konyhába és benéztem a hűtőbe.

Igaz tele volt, de tényleg nem volt benne értelmes kaja. Főzelék, répa, leves... stb.

- Menjünk, vegyünk valamit - vetettem fel az ötletet.

- Menjünk! - indult is el.

Én meg mentem utána. Még jó, hogy tudja hova kell menni.

- Khmm... Harry! Másik irányba! - szóltam utána.

- Jah - fordult meg és jött mellém.

Majd beszálltunk a kocsimba és elindultunk a kedvenc pékségemhez.

- Te szent habakuk! - tapadt az ablakra Harry. - Nem mondanék neki nemet!

Oldalra néztem, hogy Harry milyen lányt nézett ki magának. Ezt a véletlen egybe esést Chelsea az. De megértem, hogy ezt mondta rá. Abban a rövidnadrágban és abban a haskilógos felsőben. Egyszerűen minden tekintet rászegeződik. Megálltam a kocsimmal és visszatolattam Chels mellé.

- Rövidebb nadrágot nem bírtál felvenni cica? - mondta Harry és a tetszését kifejezve füttyentett neki egyet.

- Harry! - basztam oldalba. - Ő a barátnőm!

- Ne bassz! - kerekedett el a szeme.

- Tartogasd másnak a beszólásaid - nézett be az ablakon Chelsea Harry felől és rám mosolygott.

- Jó! - nézett kifele a szélvédőn Hazz.

- Merre mész? - kérdeztem.

- Anyám felhívott, hogy vigyem utána az ebédjét, mert otthon hagyta és éhen fog halni - mondta úgy, mint aki "nagyon" örült neki.

- Elvigyelek? - ajánlottam fel.

- Hát jó lenne, de... - nézett Harryre Chels.

- Befogom - tette a szája elé a kezét Harry.

Majd Chelsea beszállt.

- És merre dolgozik anyud? - kérdeztem.

- Rainbow Street 7. - mondta és elindultam.

- Mi is odatartunk. Vagyis a szemben lévő pékségbe - mondtam.

- Az jó. És mi jót csináltok ma? - érdeklődött Chels.

- Nem tudom, de megyünk enni az biztos - válaszolt Harry.

- És te Chels mit csinálsz? - néztem rá a visszapillantó tükörből.

- Elméletileg ezt elviszem, anyámnak utána megyek haza unatkozni - mondta Chels nagy sóhajjal a végén.

Ez tuti célzás volt, hogy velünk, vagyis legalább velem akarja tölteni a napot.

- Nem kell otthon unatkoznod, ha akarsz, tarts velünk - fordult hátra H.

- Oké - mosolygott úgy, mint aki elérte a célját.

Majd leparkoltam. Kiszálltunk a kocsimból. Összekulcsoltam Chelseavel a kezünket és bementünk a pékségbe. Harry pakolt 3 kakaóscsigát, 2 virslis táskát és egy xxl-es muffint.

- Ezt mind magadnak? - kérdeztem.

- Igen. Későbbre is kell - nézett rá úgy a kajára, mint valami kincsre.

Én csak vállat rándítottam, hogy biztos. Pedig ha anya hazajön, tuti csinál valami normális kaját.

- Neked kell valami Chelsea? - kérdeztem és magamhoz öleltem.

- Igen, amit ide kell adni - mutatott a szép íves ajkára.

Én csak féloldalasan elmosolyodtam és egy lágy csókot nyomtam szájára.

- Kell még valami? - kérdeztem és a kezemmel végig simítottam hosszú haját.

- Hát... Ami azt illeti igen - mondta és beharapta az alsó ajkát.

Majd egy mozdulattal lekapta a fejemről a fullcapemet és felrakta a sajátjára. És gonoszul rám mosolygott. Nem hiszem el rajta még ez is jól áll. Még sportosan is észveszejtően néz ki. Majd pakoltam magamnak is pár pék sütit, csokit és beálltunk a sorba. Harry már kint állt a kocsi előtt és várt minket. Miután fizettem mi is kimentünk. - Jössz velem anyámhoz vagy menjek egyedül? - nézett rám kiskutyaszemekkel.

Ennek a tekintetnek senki nem tud ellenállni. De mégis én és az anyukája? „Nagyon” csíp engem. Úgy, mint én a kelbimbót, de valahogy muszáj nála bevágódnom.

- Harry várj meg itt. Mi megyünk Mrs. Lawsonhoz - mondtam neki.

Majd átsétáltunk Chelseavel a túloldalra. Egy nagyobb szalon volt ott és bementünk.

- Szia, Abby! Anya? - kérdezte Chels a recepciós lánytól.

A lány csak nézett minket az elkerekedett szemeivel. Most nem tudom, hogy azon lepődött meg, hogy Chelseanek pasija van. Vagy talán ismer engem. Vagy ennyire fura, hogy egy pasi van a szalonba.

- Hátul dolgozik - mondta alig hallhatóan és mutatott balra.

- Köszi, szia! - köszönt Chels és húzott maga után.

Az anyukájának nagyon jól mehet az üzlet, most is 4 fodrász dolgozik. Minden van itt pedikűr, manikűr... Azt hiszem ez a speckó neve. Néhány nőnek valami az arcára volt kenve. Furán méregettek engem, hogy mégis mit keresek én itt. Majd megpillantottam Mrs. Lawsont, amint épp műkörmöt csinál egy roppant csinos nőnek. Felpillantott a munkájából, és ahogy meglátott engem, szemei elkerekedtek és a szemöldökét összehúzta.

- Szia! Itt a kajád, Anya! - rakta a földre Chels.

- Jó napot Mrs. Lawson! - köszöntem neki kedvesen.

- Chelsea, mit mondtam, hogyha így öltözködöl egy könnyen kapható lánynak tekintenek majd - nézett undorodva Chelsre.

- Chelsea sose nézett ki könnyen kapható lánynak, azért ezt maga se gondolhatja komolyan a lányáról! Attól, mert maga nem tudja elfogadni, hogy mi együtt vagyunk nem kéne Chelseat leszólnia - álltam ki a barátnőm mellett.

- Ezt te nem értheted, nem vagy a család tagja és sosem leszel az! - emelte fel a hangját Mrs. Lawson.

Még mindig nem értem, miért ilyen velem. Szerintem jobban járok, ha most elmegyek.

- Kint megvárlak - súgtam a fülébe és egy puszit nyomtam az arcára. - További jó napot Mrs. Lawson! - köszöntem el.

És elindultam kifele az üzletből. Éreztem magamon minden nőnek a pillantását. Végig kísérték a szemükkel minden lépésemet. Kellemetlenül éreztem magam a sok szempártól. Alig vártam, hogy minél hamarabb ki mennyek innen. Örökké valóság volt mire kisétáltam. Harry még mindig ugyanabban a pózban tömte a fejét. Én meg odasétáltam hozzá. Ahogy elnéztem már én is éhes lettem.

- Hol hagytad a nyálcserés partneredet? - kérdezte Hazz teli szájjal.

- Mindjárt jön - mondtam és előszedtem magamnak egy csokis croassantot.

Majd elkezdtem enni. Mindenegyes falatot jól megrágtam és közben néztem ki a fejemből. Amikor a szemem megakadt egy eléggé testes nőn, akin miniszoknya volt. Most komolyan nem azzal bajom, hogy húsosabb a kelleténél. De azért ne mutogassa már a narancsbőrét. Szerintem sok ember nem kíváncsi rá. Inkább gyors elfordítottam a fejem, mert még elmegy az étvágyam. Ekkor már milliószor szebb látvány fogadott. Chelsea jött ki a szalonból eléggé sietősen.

- Jó étvágyat! - jött ide hozzánk Chelsea.

A vállánál fogva magamhoz öleltem ő meg hozzám bújt.

- Kérsz? - nyújtottam felé a croassantot.

Ő nem válaszolt csak beleharapott a csokis részbe. Tudhattam volna, hogy azt szúrta ki magának.

- És most merre megyünk? - kérdezte Chels rágva a falatot.

- Hát még nem tudjuk, de ahova óhajtja kisasszony - nézett ránk Harry.

- Játékterem megfelel nektek? - nézett ránk és csavargatta közben a haját.

- Felőlem oké. Harry? - néztem rá.

- Nekem is megfelel - indult el beszállni az anyósülés felől.

- Oda én akartam ülni - mondta egy picit szomorkásan Chels.

- Harry nem ülsz inkább hátra? - néztem rá kérlelően.

- Jó - forgatta a szemeit és beült hátra.

- Köszi - mondta mosolyogva Chels.

- Neked bármit bármikor - mosolyogtam vissza rá.

Majd Chels átsétált a túl oldalra és beszállt, én is beültem a kocsiba és elindultam.

- És Harry te hogy állsz a lányokkal? - fordult hátra Chelsea.

- Nem találtam meg azt a bizonyos lányt, aki több mint 2 hónapig el tudna viselni - vigyorgott eléggé hülyén.

- Aham - próbált érdeklődést mutatni, de én láttam rajta, hogy egyáltalán nem így van. - Nathan, amúgy anyám miatt ne aggódjál lerendeztem most már rendesen fog viselkedni - mondta egy picit komolyan.

Mit csinálhatott? Remélem azért nem vesztek össze még jobban miattam. Nem akartam, hogy ez legyen, én csak szeretném, ha az anyukája elfogadna és jóban lennénk. Mert én hosszú távon gondolkozok Chelseavel és nem szeretném, ha pont ez a dolog vetne véget a kapcsolatunknak.

- Miért mit csináltál? - néztem rá a szemem sarkából.

- Egy anya lánya beszélgetés volt.

Hát ezzel a mondatával nem nyugtatott meg. Majd rákérdezek később négyszemközt, hogy is történt az egész. Nem sokkal később pedig leparkoltam. Kiszálltunk a csodálatos Mercimből és útnak indultunk a játékteremhez. Beléptünk. Nem volt nagy forgalom.

- Menjünk csocsózni! - indult el Harry az asztal felé.

Mi is mentünk utána. Játszottunk egy pár menetet. Majd autóversenyeztünk, lég hokiztunk, biliárdoztunk. Szegény Chelsea majdnem mindenben kikapott, de ő ezt élvezte. Az volt a legjobb, amikor az autóversenynél visszafele ment, és amikor fejbe találta Harryt a hoki koronggal. Ezek voltak a nap fénypontjai, jó ízűt nevettem. Majd beültünk a játékteremtől nem messze egy kajáldába és ettünk.

- Mindjárt mehetünk, csak dobok egy sárgát - jelentette ki Harry és elindult a mosdó felé.

- Erre nem voltam kíváncsi - mondta Chels.

- Én se. De hogy is volt, azaz anya lánya beszélgetés? - tértem egyből a lényegre.

Ő csak az ujjaival babrált és nem válaszolt.

- Chelsea! - szóltam neki.

- Csak megmondtam neki, hogy ha nem viselkedik veled normálisan, akkor elmondom az egyik titkát apának - hadarta el a mondatot, de minden szavát értettem.

- Megfenyegetted anyudat? - kérdeztem meglepetten.

- Miről maradtam le srácok? - jött vissza Hazza.

Harry is jól tud időzíteni... Tudom, hogy jó érzéssel kellene eltölteni, hogy Chels ki állt mellettem az anyukájával szemben, de ez nem így van. Biztos meg tudtuk volna beszélni a dolgokat, nem kellett volna ez a fenyegetés.

- Semmiről. Megyünk? - kérdezte Chels.

Bólogattam, hogy igen. Felálltunk és elhagytuk a gyorséttermet. Kimentünk a kocsimhoz. Mindannyian beszálltunk és elindultam Chelseaékhez.

- Chelsea mi is a teljes neved? - kérdezte meg Hazz.

- Chelsea Lawson.

- Elég vicces L.A.-ben is van egy Lawson nevű fazon és mit ne mondjak meggyűlt vele a bajom. Szerinte egy éretlen, megbízhatatlan, sex mániás, fiatal srác vagyok. Ugye nem a rokonod? - mesélte.

Gratulálok Harry! Inkább tartottad volna magadban ezt az információt.

- Szerintem az apámról beszélsz, Harold! Ő is L.A.-ben dolgozik. Menedzser - mondta C.

- Igen róla van szó - nézte a földet.

Az út további részében már meg, se mert szólalni. Jól beégette magát elsőnek a találkozásuk most meg ez. Inkább maradt volna csöndbe mindenki jobban járt volna. Mikor megérkeztünk kiszálltunk a kocsiból.

- További jó napot neked és ígérem, be foglak mutatni pár barátnőmnek - ölelte meg Chelsea Harryt és adott egy puszit az arcára.

- Köszi és bocsi a megszólalásaimért - mondta.

- El van felejtve - mosolygott rá és idejött hozzám.

Átöleltem a vállát és óvatosan közelebb húztam magamhoz. A másik kezemmel gyengéden végigsimítottam az arcát, aztán belefúrtam ujjaim a selymes hajába és megcsókoltam. A csókom nem volt sem vad, sem szenvedélyes inkább szelíd és gyengéd. Chels ösztönösen fonta karjait a nyakam köré a kezem pedig a határa tapadt és szorosabban magamhoz húztam. Aztán a kezem lejjebb siklott a csípőjére.

- Nathan! - kezdte el a pólómat rángatni Harry.

Chelseavel elválltak ajkaink és ránéztem.

- Mi van Harry? - kérdeztem kicsit bunkón.