6. fejezet

Nathan szemszöge

/június 12. szerda/

- Megyek! - álltam fel a kanapéról.

És mentem kinyitni az ajtót.

- Csááá - mondta vidáman Dave és felemelte a rekesz sört.

Irigykedek rá, hogy neki mindig jó kedve van. Még a legrosszabb napján is.

- Szia! Gyere be - biccentettem a fejemmel.

Dave bejött. Levette a cipőjét majd bementünk a nappaliba.

- Kaja! - ült le és szuggerálta az asztalon lévő nasit.

Én is helyet foglaltam mellette. Dave pedig kinyitott 2 üvegsört és az egyiket a kezembe nyomta.

- Mizu veled haver? - érdeklődött.

- Semmi. Tegnap randiztam egy igazán különleges lánnyal.

Egyből eszembe jutott Chelsea és mosolyra húzódott a szám.

- Ne bassz. És milyen a csaj?

- Az a lány az, akivel 3 évvel ezelőtt találkoztam az állomáson mikor futottam a vonat után - emlékeztettem a vicces sztorimra.

- Igen. És hogy néz ki? - nézett rám kérdően.

- Chelseanek hívják... Elbűvölő egy teremtés.

Tárult elém gyönyörű mosolya, az édes hangja és maga az egész lány.

- Jól elvette az eszedet, ha már így ábrándozol róla - mosolygott rám.

- Nem, ez nem igaz! - tagadtam.

De lehet, hogy inkább csak magamnak akartam bebeszélni ezt a hazugságot, mert az első perctől kezdve valami megfogott benne.

- De, igenis igaz!

Sajnos már Davenek se tudok hazudni kiismert az évek alatt és vált a legjobb barátommá.

- Szombaton házibuliba megyünk! - jelentettem ki.

Mert egyedül mégse akarok elmenni. Dave meg erre jó társaság.

- Ezt most jól hallottam? Te bulizni hívtál? - esett le az álla.

- Igen jól hallottad.

- Tuti a csaj miatt megyünk - vágta le egyből mi a szitu.

- Igen - mondtam halkan.

 Nyúltam a távirányítóért. Bekapcsoltam a tévét. Ezzel jelezve, hogy részemről vége a beszélgetésnek.

/3 nap múlva, szombat/

Dave kocsijával épp tartunk a házibuliba. Nem nagyon szeretem ezt a kocsit, olyan büdös van benne mindig. Még akkor is, ha mindenhol le van húzva az ablak. Majd a telefonom elkezdett rezegni és dallamosan megszólalt jelezve, hogy üzenetet kaptam. Elővettem a zsebemből és megnéztem. "Szia! Bocsi, de még nem vagyok ott a buliba. Hamarosan indulok :D Chels xx" "Szia! Még én se vagyok ott, de akkor megvárlak kint xx" Tettem el a telefonom.

- Na, mondd mi írt? - kíváncsiskodott Dave.

- Még nincs ott a buliba én meg mondtam, hogy megvárom kint.

Kíváncsi vagyok Chels mit fog felvenni. Talán egy ruhát. Vagy sportosra veszi a figurát. De amúgy nekem tök mindegy, hogy mit visel. Mindig gyönyörű. A mai napig nem fogtam fel, hogy tudott ennyire megbolondítani, hisz alig egy hete ismerem. Majd Dave leparkolt. Kiszálltunk a kocsiból. Jó nagy buli lehet. Jó sokan vannak itt. A tömeg többsége alig áll a lábán, pedig még csak 22 óra lesz. Nem értem mire jó ez nekik. Pia nélkül is lehet magadat jól érezni.

- Hova üljünk le várni a csajodat? - kérdezte Dave.

Dave is előre tervez. Pedig csak 80%, hogy komolyabb dolog is fog történni Chelsea és köztem.

- Szerintem a bejárat köré kéne.

Majd leültünk a földre és neki támaszkodtunk a kerítésnek. Soha nem értettem azokat a lányokat, akik kihívóan öltözködnek fel, mert a szépség az belülről fakad. Minek kell, annyi smink szinte elcsúnyítja őket. És az a 20 centis magassarkú a fele nem bír benne járni.

- Mikor jön már? Kezek kiszáradni - mondta türelmetlenül.

- Nem tudom. Azt írta hamarosan.

- Aaaaaa - kezdet el nyafogni, mint egy lány.

Kicsit se volt ez homokos megmozdulás tőle. Meg nem értem miért nyafog, még csak 5 perce ülünk itt.

- Nincs kedved felhívni, hogy merre van?

- Nincs.

Nem fogom zaklatni. Ha azt mondta itt lesz, akkor biztos mindjárt jön. Majd egy ismerős nevetés csapta meg a fülem. Mondtam, hogy jönni fog. Egyből felálltam. Leporoltam a seggem. Megigazítottam a fullcapem és megpillantottam őt. Kecsesen jött felém barátnőjével. Hosszú haja lófarokba volt fogva, ez így szépen kiemelte nőies arcvonásait. A válla szabadon volt és egy lila pántnélküli top volt rajta, ami szorosan simult felsőtestéhez. És az a miniszoknya rajta... Huuu... Itt a jó példa rá, ha nem teszed ki mindened, akkor is lehetsz sexi.

- Sziasztok, lányok! - néztem mosolyogva Chelseare.

- Szia! - mosolygott ő is rám.

Majd elém lépett és egy mozdulattal megölelt. Meglepett ez a gesztus tőle, de nem hagytam viszonzatlanul. Visszaöleltem. Nagyot szippantottam bódító illatából. Epres parfümje szinte elszédített. Egy apró puszit nyomtam feje búbjára és elengedtem ölelésemből. Majd megismertem Maxine barátnőjét ők meg Dave haveromat.

- Bemegyünk, vagy egész este itt akarunk ácsorogni? - kérdezte Maxine.

- Na ná, hogy bemegyünk! - mondta Dave és elindult.

Majd Maxine is utána.

- Nem bírom levenni rólad a tekintetem, olyan csodálatosan nézel ki - mértem végig megint.

- Köszi - mondta egy kicsit zavarban.

Olyan kis aranyos ilyenkor. Pedig nem direkt csinálom, hogy zavarba hozom. Egyszerűen ezt hozza ki belőle.
 

- Bemegyünk? - kérdezte és közben a kezével babrált.

Bólintottam, hogy igen. Chelsea pedig elindult és én is utána. Beléptünk egy öreg vaskapun. Pár lépés után már a bejárat előtt voltunk. Majd egy srác kirontott az ajtón és elrohant közöttünk nevetve. Ahogy kinyitódott az ajtó a zene még hangosabban hallatszódott és az alkohol szag áradt kifele.

- Merre lehetnek? - fordult hátra Chels.

Csak egy ötletem van, hogy Dave hol kezdi a bulit.

- A piáknál - szólaltunk meg szinte egyszerre.

Majd mosolyodtunk el mindketten ezen. Chelsea belépett a házba én meg baktattam mögötte.

- A nappalin keresztül jutunk el a konyhába - mondta Chels és nyújtotta felém a kezét.

Én megfogtam a kezét. Nagyon puha volt és hideg. Remélem, nem veszi észre, hogy az én kezem meg izzadt. Majd Chels elindult be a tömegbe. Szorosan fogta a kezem nehogy elveszítsük egymást. És nagy nehezen eljutottunk a konyhába.

- Te látod őket? - kérdeztem.

Mert én nem láttam egyáltalán egyikőjüket se.

- Nem - nézett rám és még mindig nem engedte el a kezem.

- Majd előkerülnek. Addig is iszunk valamit?

Chels rázta a fejét, hogy oké és odahúzott a piákhoz. Nem volt nagy választék. Csak bor, sör, whiskey és vodka volt. Elvettem egy poharat és öntöttem magamnak sört. Chels pedig vodka-narancsot öntött magának.

- Nathan - szólt Chels.

Én meg felé kaptam a tekintetem.

- Igen? - kérdeztem és minden figyelmemet rászenteltem.

- Áhh... Mindegy... Semmi... Hagyjuk - rázta meg a fejét és belekortyolt egyet az italába.

- Chelsea, ha már belekezdtél mondjad - tettem a kezem a vállára.

Ő csak bámulta a kezében lévő poharat.

- Miért pont én? - pillantott fel rám. - Vagyis miért egy ilyen átlagos lány, mint én?

Hogy tehet fel ilyen kérdést? Biztos nincs tisztában az adottságaival.

- Átlagos? Egyáltalán nem vagy az. Épp ellenkezőleg nagyon különleges vagy. Lehet, hogy a többi ember ezt nem így érzékeli, de én így látlak. Egy aranyos, kedves, jószívű, humoros lány és ennek ellenére még csinos is. Nekem nem is kell ennél több, ha minden nap láthatom a gyönyörű mosolyod - mondtam, amit a szívem súgott.

- Jó pár pasival jártam már. De egyik se éreztette velem igazán, hogy nem vagyok átlagos. De te egy perc alatt elhitetted velem. Köszönöm - mondta és hozzám bújt.

- Szívesen. Ígérem, megpróbálom minden egyes nap éreztetni veled ezt - simítottam végig a hátán.

Azok a pasik biztos hülyék voltak. Na meg vakok is. Hogy hagyták elengedni őt.

- Még soha senki nem mondott nekem ilyet - húzódott el egy kicsit tőlem és csillogó szemeivel rabul ejtette az enyémeimet.

- Chelsea! - termett itt a semmiből Maxine.

- Igen? - figyelt rá Chels.

- Beszélhetnénk négyszemközt? - nézett rá türelmetlenül.

- Mindjárt jövök Tanár bácsi. Kérem, szépem várjon meg itt - mondta és kislányosan rám mosolygott.

Majd elment Maxinenel karöltve.