7. fejezet

Nathan szemszöge

- Chelsea! - termett itt a semmiből Maxine.

- Igen? - figyelt rá Chels.

- Beszélhetnénk négyszemközt? - nézett rá türelmetlenül.

- Mindjárt jövök Tanár bácsi. Kérem, szépem várjon meg itt - mondta és kislányosan rám mosolygott.

Majd elment Maxinenel karöltve.

Van egy olyan érzésem, hogy nem fog egy hamar leszállni arról, hogy tanár vagyok. De nem baj neki elnézem még egy darabig. Elbambultam a kezembe lévő pohárra és vártam, hogy visszajöjjön Chelsea.

- Nath! - tette rá a kezét az alkaromra Chels.

- Igen? - emeltem fel a fejem.

- Jössz táncolni? - kérdezte mosolyogva.

- Menjünk! - tettem le az asztalra a poharamat és mentem utána.

Bementünk a tömegbe. A kezem óvatosan a derekára csúsztattam. Ő pedig átkulcsolta a kezét a nyakam körül és elkezdtünk táncolni a zene ritmusára.

- Örülök, hogy itt vagy - súgta a fülembe.

Én csak rámosolyogtam és láttam a szeméből, hogy az igazat mondta. Én se bántam meg, hogy eljöttem. Most jól érzem magam Chelsea társaságában. Egyre többen lettünk a helyiségben. A tömeg által mi is közelebb kerültünk Chelseavel. Olyannyira, hogy a teste teljesen hozzá simult az enyémhez.

- Nem megyünk ki levegőzni? - kérdeztem meg.

- De.

Összekulcsoltam a kezünket és én előre mentem, hogy utat törjek magunknak. Majd kimentünk az udvarra. Itt sokkal jobb idő volt. Kint is voltak páran, de sokkal kisebb volt a tömeg, mint bent.

- Cukik a körmeid - emeltem fel az összekulcsolt kezünket.

Mert láttam, hogy a sötétben lila színben pompázott. Közelebbről megnéztem. A gyűrűsujján egy kis angol zászló virított a többinél meg csak a körme vége világított lilán.

- Anyám unatkozott és kipróbálta rajtam az új készletet - mesélte.

- Tehát anyukád műkörmös? - csodáltam még mindig a körmeit.

- Az is meg sminkes, stylist is néha.

Akkor már értem honnan örökölte a stílus érzekét.

- Már csak ők hiányoztak ide - biccentett jobbra. - Hát, ha nem vesznek észre - jött közelebb hozzám és hozzám bújt.

Én pedig magamhoz öleltem. Oldalra pillantottam. Láttam, hogy Ashley jön a haverjai társaságában. Egy tipikus könnyen kapható lánynak nézett ki. Szőke haja szög egyenes volt, arcán 5 kg smink. Egy fekete testhez simuló miniruha és egy fekete 10 centis magassarkú volt rajta. Ha ránézek, csak egy szó jut eszembe: kurva.

- Elmentek már? - kérdezte halkan Chels.

- Még nem - válaszoltam én is halkan.

- Nocsak-nocsak, kit látnak szemeim a kis Chelseat... És látom egy új áldozatod is van - lépdelt élénk Ashley.

Chels elhúzódott tőlem...

- Mit akarsz? - kérdezte meg.

- Semmit csak jöttem gratulálni - mondta műmosollyal.

Úristenem! Ez a lány, hogy teszi-veszi magát. Davenek való nő.

- Jó, megtetted. Most már mehetsz - zavarta el.

- Mi ez a nagy ellenségeskedés? Be se mutatsz a barátodnak? - mért végig engem.

Még a hideg is kirázott, ahogy rám nézett. Ez a sok smink elcsúnyította.

- James vagyok - mondtam a második nevem. - Nyújtanám, a kezem csak tudom mit fogtál vele előtte - mondtam.

A csaj meg meg se mert szólalni. Valószínűleg igazam volt...

- Ráadásul ez a ruha kövérít. Meg a sminked is elfolyt. Talán ha többet innál, valaki elvinne egy éjszakára - mondtam a tényeket.

- Látom megtalálta a zsák a foltját. A szűz kurva és a buzi pasija. Gloucester új álompárja - dobta hátra a haját.

Lehet, hogy azt hiszi, hogy minket ezzel most megbántott. Pedig nem.

- Kösz a bókot - mosolygott Chelsea Ashleyre.

- Gyere Chels ne pazaroljuk az időnket egy ilyen senkire - kulcsoltam össze a kezünket és elindultunk a kerten keresztül ki az utcára.

Ilyen csaj, hogy lehet ennyire undok. De majd pár év múlva rá fog jönni, hogy amit tett az nem volt helyes, de akkor már késő lesz. Mindegy is a világon mindig lesznek ilyen emberek.

- Köszi, hogy kiálltál mellettem. Ez nagyon jól esett - mosolygott rám édesen és egy apró puszit nyomott a bal arcomra.

- Semmiség volt.

Levettem a fullcapem. Beletúrtam a szabad kezemmel a hajamba, majd visszaraktam a fejemre.

- Most merre? Mert nincs nagy kedvem visszamenni, se haza - mondta.

Nekem lenne, egy ötletem csak nem akarom, hogy úgy vegye le, hogy én nekem csak arra kell. Mivel én sokkal többet szeretnék tőle.

- Hozzám? - kérdeztem bátortalanul.

- Oké. Menjünk! - vette lazára a dolgot.

Huuu! Én azt hittem el fog küldeni melegebb éghajlatra, de hála Istennek nem tette. Majd elindultunk kézen fogva hazafele. Ahogy távolodtunk el a bulitól egyre kevesebb ember jött velünk szembe. Szinte csak a lépteinket lehetett hallani a kihalt utcákon. Szinte büszkeséggel töltött el, hogy kiállhattam egy ilyen gyönyörű lány mellett. De nem hiába. Jutalmat is kaptam, egy puszit tőle.

- Nem akarok tolakodó lenni, de Ashley miért ilyen bunkó veled? - pillantottam oldalra.

- Hosszú sztori, de elmondom. Az általános iskolában legjobb barátnők voltunk. Mindent tudtunk a másikról. De aztán jött a közép suli. Új iskola. Új barátok. Így volt ez velünk is. Eltávolodtunk egymástól, megszakadt a kapcsolatunk. Viszont amikor tavaly összefutottunk eléggé megváltozott. Tudod ő az a tipikus ribanc lett én meg a ribanc áldozata. Attól a perctől kezdve próbálta megkeseríteni az életem. Pletykált rólam hazugságokat, leégetett mindenki előtt... stb. És amint látod az óta se változott semmit - mesélte.

Szegénynek milyen rossz érzés lehetett ezt átélnie. Én nem voltam még ilyen helyzetbe, de biztos rossz lehetett neki.

- Remélhetőleg ez soha nem fog újra bekövetkezni. De ha mégis én itt leszek neked - szorítottam egyet a kézen biztatásképp.

Majd tovább sétálgattunk a sötét utcákon, mikor megálltam.

- Megérkeztünk! - fordultam vele szembe.

- Szép ház. Mindig is mondtam Maxinenek, hogy egy cuki pasi lakik itt - kuncogott egy kicsit.

- Szóval cuki vagyok - mondtam féloldalas mosollyal.

- Nem megyünk be? - kérdezte és a ház felé pillantott.

Ügyesen tereli a témát. De legalább megtudtam, hogy cukinak tart.

- De! - mondtam.

Kinyitottam a kaput és előre engedtem. Majd mentem utána. Chelsea pedig elindult a bejárati ajtó felé.

- Nem arra megyünk - húztam vissza. - A garázson át megyünk be, mert nyikorog az ajtó és nem akarom, hogy a húgom fel kelljen. - Csak ő van itthon? - kérdezte.

Miközben sétáltunk a garázs felé.

- Igen. Anya és Phil elutaztak egy pár napra - mondtam és kinyitottam a garázs ajtót.

Chelsea bement, majd én is és feloltottam a villanyt. Millónyi emlék eme helységben. Gyerekkori dolgaim dobozokba rakva fent a polcon és sok más... Chels elengedte a kezem és elindult az a tárgy felé, amit rég nem használtam itthon. Levette róla a poros takarót. Ujjaival végig simította a zongora tetejét...

- Nincs kedved játszani? - mosolygott rám.

- Nem akarom Jessica-t fölkelteni, majd talán máskor.

- Létsziiiii! - nézett rám kiskutya szemekkel.

- Na, jó! - adtam be a derekam, mert ilyen tekintetnek egyszerűen nem lehet nemet mondani.

Odasétáltam leültem a zongorához. Chelsea is leült mellém. Ütöttem le egymás után a billentyűket és szép lassan elkezdtem játszani Bruno Marstól a Just the way you are-t. Azért ezt a dalt választottam, mert erről Chels jut az eszembe. Majd leütöttem az utolsó akkordot.

- Miért pont ezt a dalt választottad? - kérdezte meg.

- Ismered? - kérdeztem egy kicsit meglepődve.

- Igen. Ki ne ismerne egy ilyen gyönyörű dalt Bruno Marstól - mondta és óvatosan rám emelte a tekintetét és elmosolyodott.

- Ebben igazad van. Valószínűleg Bruno is egy ilyen szép lánynak írhatta, mint te - mosolyogtam vissza rá.

Ő pedig halványan elpirult és kerülte a tekintetemet.

- Gyere, menjünk be - kulcsoltam össze a kezünket.

Felálltunk és bementünk a házba. Sötétség lepte el az egész helyet csak az ablakokon át szűrődött be a fény. Kezemmel megkerestem a villanykapcsolót és feloltottam. A fény szinte már bántotta a szemet... Majd levettük a cipőnket és bementünk a konyhába.

- Kérsz valamit inni, enni? - kérdeztem meg udvariasan.

- Ami azt illeti, egy pohár valami jól jönne - mondta és felült a konyhapultra.

Odamentem a hűtőhöz. Kinyitottam és elkezdtem sorolni a választékot.

- Bubis víz, mentes víz, kóla, sprite, fanta, paradicsom lé - néztem rá kérdően.

- Kóla jó lesz - válaszolta.

Kivettem a hűtőből. A polcról levettem két poharat és öntöttem magunknak. Majd visszaraktam a kólát a helyére.

- Tessék! - nyújtottam neki a poharat.

- Köszi! - vette el.

Bementem a kamrába elvettem egy kis nasit és szóltam Chelseanek, hogy jöjjön. Egy mozdulattal leugrott a pultról és idejött hozzám. Majd elindultunk fel az emeletre.

- Nathan az Isten szerelmére... - kezdte a papolását Jessica mikor felértem az emeletre. - Ohh... Sziasztok! - lepődött meg, amikor Chels is felért.

- Szia, Chelsea vagyok! - ment oda a húgomhoz és nyújtotta a kezét.

- Jessica! - ráztak kezet.

Majd Chels visszajött mellém...

- Ööö... Szerintem most megyek vissza aludni. Jó szórakozást srácok! - fordított nekünk hátát Jess és visszament a szobájába.

Én csak értetlenül nézem Jessica hűlt helyét. Biztos félre értette a helyzetet... Hát ez ciki! Majd bementünk a szobámba... Feloltottam az íróasztalon lévő kis villanyt és leültem az ágyra, majd Chelsea is. A poharunkat pedig letettem az éjjeliszekrényre. Levettem a sapit a fejemről és leraktam az ágyam mellé. A kezemben lévő nasit pedig kibontottam és ráraktam az ágyra...

- Szerintem a húgod igen félreértette a helyzetet - mondta kuncogva.

- Szerintem is pedig nem szoktam lányokat felhozni főleg nem egy éjszakára - mondtam.

És visszaemlékeztem, hogy az utolsó lány, akit felhoztam egy éve volt. Az akkori barátnőm, aki csak azért volt velem, mert a nevem Nathan Sykes.

- Mi lenne, ha kérdez felelekeznénk? - kérdezte mosolyogva és elkezdte tördelni a kezét.

- Rendben, de én kezdem - mondtam mosolyogva. - Kedvenc virágod?

- Rózsa... Azt hittem nehezebb kérdést teszel fel. De most én jövök... Hány barátnőd volt eddig?

Na kezdjük számolni...

- Öt... Tudom, hogy nem sok, de ezek voltak komolyabbak... És neked hány pasid volt? - kérdeztem vissza.

- Hat... Ha jól számoltam... Mitől félsz?

- Sok mindentől, de leginkább attól, hogy újra szembenézzek velük - beszéltem rémbuszokba, de azt hiszem Chels tudta kikre gondolok.

- Ne rágódj a múlton csak rosszabb lesz - mondta és közelebb csusszant hozzám.

Majd megölelt... Biztos látszott rajtam, hogy rossz helyre tapintott.

- Bocsi a kérdésért - mondta Chelsea és puha ajkaival nyomott egy lágy puszit az arcomra.

- Ezt most miért kaptam? - vezettem rá a pillantásom.

- Csak úgy... De most én kérdezek - villantotta meg kislányos mosolyát.



Sziasztok! :D Köszi a kb 3000 oldal megtekintést <3 és a 11 feliratkozót :D. Örülök, hogy legalább 2 komi mindig van a részekhez, de örülnék, ha több lenne, mivel fontosnak tartom a véleményeteket és hiba észrevételeiteket :). A következő rész az már sokkal izgalmasabb lesz. Addig is jó olvasást :D <3