33. fejezet

Nathan szemszöge

/pár hónappal később, április 4./

Épp egy hosszú nap után vagyok és a fotóalbumomat lapozgatom. Annyi emlék van benne...

A Coca Cola Fest-es fellépésünkre mindig emlékezni fogok. Hihetetlen érzés volt újra színpadon állni annyi év elteltével és boldogsággal töltötte el a szívemet, hogy az emberek nem feletkeztek meg rólunk. A több száz lány velünk együtt énekelték a dalainkat. És igen ettől a naptól fogva hivatalosan is újra van The Wanted. A srácokkal minden rendben van köztünk, minden a régi, olyan mintha az utóbbi 3 év meg se történt volna. Magunk mögött tudhatunk egy turnét, 2 klippet és egy új albumot. Ez sok munkával járt, de megérte. Megérte azért, mert így láthatom, hogy több ezer ember hallgatja a dalainkat, amelyek olykor-olykor meg is érintik őket.

Nem is tudom, miért van még meg mindig ez a kép. Talán, mert Harry is eléggé felborította az életemet. Elsőnek jött azzal, hogy alakítsunk egy bandát, majd "szépen" átvágott. Egyszerűen hülye voltam, tudnom kellett volna, hogy itt valami nem stimmel. De annyira örültem annak a reményének, hogy talán újra lehetek valaki, hogy ez teljesen elvakított. De nem számít, ami megtörtént az megtörtént ezen már nem tudok változtatni. Én is a régi bandámban vagyok, ő is, mivel újra összeállt a One Direction, körülbelül az év elején jelentették be ezt a hírt. És a kapcsolatunk velük a régi, utáljuk egymást.

Ez a kép karácsonykor készült. Emlékszem mennyire örült nekem Jessica, hogy végre újra láthatott. A mi kapcsolatunk mindig is szoros volt, bármi történt mindig mellettem állt és ha tudott ellátott pár jó tanáccsal. Nagyon szeretjük egymást és azt hiszem nekem van a világon a legjobb húgom. Karácsonykor is olyan jó volt látni, hogy boldog Louisszal, remélem még sokáig együtt lesznek. Mivel Louis pont a húgomhoz való.

Az első közös képem Chelseavel. Azzal a lánnyal, aki lassan egy éve az egyik legjobb dolog az életemben. Szeretem és nem tudom mi lenne velem nélküle. Az ő segítségével hoztam meg jó pár nehéz döntést és ha nem lett volna mellettem akkor talán rosszul döntöttem volna. Az utóbbi pár hónapban kevés időt töltöttünk együtt a munkám miatt, de megpróbáltam minden szabad időmet rá áldozni. És azt hiszem, hogy ezek mellett sikerült fenntartani a kapcsolatunkat. Minden rendben van köztünk, eltekintve pár vitától, de egy percnél tovább úgyse tudunk rosszban lenni. Tehát köszönöm a sorsnak, hogy összehozott minket.

A 22. születésnapomon készült a kép, a 2 leggyönyörűbb nővel a világon. Anyának köszönhetek mindent. Ő hozott a világra és miatta vagyok az, aki. Sok mindenre megtanított az életem során, de arra kifejezetten emlékszem, hogy azt mondta: "Kisfiam! Téged Isten valami nagyra teremtett!". És igaza lett, neki mindig igaza van. Sokszor nem értettem vele egyet, nem értettem, hogy mit miért tesz. De az évek alatt minden világossá vált. Ő csak óvott engem minden bajból és csak a családja érdekeit nézte. Jobb anyukát nem is kívánhatnék!

Dave kicsi korom óta az egyik legjobb haverom és az is marad. Sok hülyeséget csináltunk már együtt, igaz párat jó lenne kiverni a fejemből, de nem megy. Attól mert én most Londonban lakok ő meg Glouchesterben attól még tartjuk a kapcsolatot. Meg amúgyis ha hazamegyek mindig összfutunk legalább egy kávé erejéig és meséli nekem a hülye sztorijait arról, hogy épp milyen lányt szedett össze. De bízok benne, hogy egyszer neki is benő a feje lágya és talál magának valami normális lányt.

A képek nezegetését a telefonom búgása zavarta meg. Kivettem a zsebemből és Tom neve virított a képernyőn.

- Szia! - vettem fel.

- Csá! Azonnal a plázához kell jönnöd! MOST! - hadarta a mondandóját.

- Miért? - kérdeztem értetlenül.

És közben elindultam a kocsimhoz, mivel Tom kicsit megijesztett...

- Majd megtudod, csak gyere! - nyomta ki.

A kocsimhoz érve beszálltam és elindultam az 5 percre lévő plázához. Csak reménykedni tudok, hogy nem valami rossz hírt akar velem közölni, mert nem igazán lennék vevő rá. Nincs szükségem bajra. Mikor megérkeztem Tom egyből idejött hozzám és beráncigált a parkolóházba. Majd az egyik kocsi mögé mentünk és leggugoltunk.

- Most miért csinálod ezt? - értetlenkedtem.

Mivel eléggé furának tartottam azt, hogy egy kocsi mögött guggolunk.

- Sajnálom, Nathan! - veregette meg a vállam. - De nézz oda! - mutogatott a jobb kezével.

Felnéztem és... És... És... A lélegzetem is elakadt. Olyan érzés volt, mintha valaki egy késsel darabolná össze a szívem és ez még a halálnál is jobban fájt. A lány, aki a mindenem most más pasi karjaiban van. Ez a legszörnyűbb dolog, ami egy emberrel történhet... Legalább mondta volna a szemembe, hogy nem kelek, minthogy megcsaljon valakivel. Tudom, hogy kevés időt töltöttünk együtt mostanában, de ennek akkor se így kéne történnie. Tegnap még a szemembe mondta, hogy szeret és én hittem neki. De úgy tűnik ő csak átvágott, már kitudja, hogy mióta teszi ezt velem. Mióta hazudik nekem az érzéseiről...

Vettem a bátorságot és még közelebb mentem hozzájuk hátha kihallok valamit... Ahogy közelebb értem akkor vettem észre, hogy én még ismerem is a srácot... Az egyik exem pasija, Jai Brooks... Pont belőle nem néztem ki ezt... De talán Chelseanek azért jön be, mert hasonlít rám.

- Chels, én ezt már nem bírom sokáig. Választanod kell! Én vagy ő? - simitott végig Jai az arcán.

Egy könny futott végig az arcomon, amikor hozzá ért Chelseahez, ahhoz akiről még egy 5 perce azt hittem, hogy az enyém. Ha most véletlenül engem választana én nem tudnám visszafogadni, nem tudnék újra megbízni benne. Egy ilyen dolog után nem.

- Tudod, hogy téged választottalak, csak nehéz szakítani vele, mert fontos helye van a szívemben - nézett rá Jaira és láttam azt a bizonyos csillogást a szemében.

Régen rám is így nézett, nem értem mit rontottam el... Tiszta szívemből szeretem... De, ha fontos helyen vagyok a szívében, mégis hogy bánhatott el így velem? Inkább viseltem volna el a fájdalmat, amikor kimondja, hogy vége, minthogy ezt.

- Megértem, de én se várhatók örökké. A szívem szakad meg, amikor látom a közös képeidet Nathannel - mondta Jai és hallottam a fájdalmat a hangjában.

Legalább kimerte mondani a nevem... Mostmár biztos vagyok benne, hogy tud rólam. Nem tudom, hogy most tényleg szereti Chelseat vagy ez csak bosszú Ariana(ex csaj) miatt.

- Sajnálom - mondta Chels és megcsókolta őt.

Ekkor elfordítottam a fejem. Ezt a látványt nem bírtam volna elviselni. A szívem már így is darabokban van, de ha arra gondolok, hogy ezek itt csókolóznak a szívem mégjobban össztörik. Egyetlen lány se bántott meg így, mivel egyikőjük se jelentett ennyit számomra. Azt hittem Chelsea a nagy Ő, de egy hatalmasat tévedtem ezzel kapcsolatban. Ő is csak egy lány, aki átvágott... Mikor újra megpróbáltam rájuk nézni, már nem voltak ott...

Sziasztok! Tudom, hogy késtem a résszel, de csak azért, mert sajnos ez az befejező fejezet... Nehezen, de le kellett zárnom ezt a blogot is, pedig nagyon élveztem az írását. Azt is tudom, hogy eléggé végetlen lett, de én direkt így szerettem volna. Köszönöm nektek, hogy végig velem voltatok és olvastátok a blogomat :D Nem lett olyan sikeres, mint az előző, de nem érdekel, mert nekem tetszik és remélem, hogy nektek is :) És még egyszer köszi mindenkinek, aki olvassa/olvasta a blogomat :P 

32. fejezet

2013. június 14.

Nathan Sykes otthagyta a The Wantedot!

...A banda mostantól 4 taggal folytatja tovább az útját. Előbb Max kerül börtönbe és új tag lesz, most meg Nathan lép ki a bandából. A belső információk szerint nem bírta tovább a hírnév súlyát és muszáj volt meghoznia ezt a döntést. Mások szerint pedig teljesen más van a háttérben. Nem volt minden rendben a srácok között az elmúlt időkben. Sokan azt gondolják, hogy talán nem is Nathan hagyta ott a bandát, hanem egyszerűen csak kirúgták... Viszont szerintünk ez nem így van, de azért ne hagyjuk ki, hogy még a menedzsment is megerősítette, hogy Nathan önszántából távozott...

2015. szeptember 1.

Tom Parker eljegyezte kedvesét!

A minap Kelsey Hardwick egy hatalmas gyémánt gyűrűt villantott és mint kiderült igazak a pletykák, eljegyezték. Nem más, mint a The Wanted legőrültebb tagja, Tom Parker. A banda terén ebben az évben ez a második lánykérés. 5 hónappal ezelőtt arról számoltunk be, Siva Kaneswaran jegyezte el barátnőjét, talán ez sarkallta Tomot is a nagy kérdés feltevésére. Igazán kíváncsiak vagyunk, milyen esküvőjük is lesz, hisz mind a kettőjükről tudniillik, hogy eléggé örültek... De egy biztos, felejthetetlen lesz!

2016. június 22.

Elfeledett sztárok/Nathan Sykes/

...Nathan Sykes mióta otthagyta a The Wantedot nyugalmas életet el, távol a médiától. Glouchesterben tanít egy iskolában, szóval fel a fejjel, ha látni szeretnéd őt csak menj el oda és ha szerencséd van, talán összefutsz vele. A cuki kis barátnőjéről pedig ne is beszéljünk, olyan kis édesek együtt. A becses neve pedig Chelsea Lawson, a híres Simon Jack Lawson kicsilánya. Igaz még csak 18 éves, de szerintünk pont Nathanhöz való. Igazán boldognak tűnnek együtt!

Az esély, hogy Nathan újra híres legyen: 20%...

2016. július 14.

Nathan Sykes és Harry Styles közös dallal drukkolt elő!

...A leghíresebb videó megosztó portálra, a youtubera ma felkerült egy igazi különlegesség. Mindenkit sokkolt ez, hisz a legmerészebb álmába se gondolhatta volna senki se, hogy pont Nathan Sykes és Harry Styles fog összeállni. Hisz nem mondhatjuk a viszonyukat fényesnek, mivel a régi bandájuk nem igazán volt jóban egymással. Részletekkel nem tudunk szolgálni, hogy is lettek ők jóban, de az igazat bevallva nagyon jól cseng a hangjuk együtt. Szóval kattints a videóra és érezd magad a leggyönyörűbb lánynak a világon...

2016. július 20.

Nathan Sykes és Harry Styles hivatalosan is együtt zenél!

Ma este egy bárban volt egy sikeres fellépésük. Több dalt is előadtak, többek között a híres One Direction dalt a Little things-t is. Ezzel a fellépéssel bebizonyították, hogy tényleg komolyan gondolják az együtt dolgozást. Eléggé érdekes páros, de nagy jövőt jósolunk nekik, hisz az alap már meg van. 2 helyes srác, tökéletes hanggal, akik több millió lány szívét rabolták el egyetlen egy mosollyal. Szóval mi drukkolunk nekik és várjuk már a következő lépésüket. Nagyon reméljük, hogy minél hamarabb tudunk nektek írni róluk.

2016. augusztus 25.

Feloszlott a híres brit fiú banda!

2016. augusztus 25-én hivatalosan is feloszlott a The Wanted. Tom Parker, Max George, Siva Kaneswaran és Chris Blake a banda tagjai ettől a naptól fogva külön úton folytatják az életüket. A madridi koncertjük végén jelentették be, ezt a tragikus hírt. "Köszönjük srácok, hogy mindvégig mellettünk voltatok! De ez volt az utolsó fellépésük. Feloszlottunk! - mondta ki az utolsó mondatokat a színpadon Tom." Mindenki tudta, hogy ez egyszer befog következni, de senki se számított arra, hogy ilyen hamar. Egyetlen egy mozdulat, megszólalás se volt arra utaló, hogy nem lenne minden rendben köztük. Igaz, hogy nem rég megkellett válniuk a banda egyik régi tagjától Jay McGuinesstől, de ez akkor se egy nagy tragédia, sok bandával fordult már elő ilyen... Arról viszont semmilyen infónk sincs, hogy mi is volt a különválás legfőbb oka, így csak találgatni tudunk. Lehet, hogy tényleg Jay kilépése juttatta őket erre a döntésre. Lehet, hogy az egész még évekkel ezelőttig húzódik vissza, itt gondolunk Nathan Sykesra az egykori bandatagra, aki most Harry Sytlesszal zenél vagy Max nem példamutatót múltjára. Vagy egyszerűen csak belefáradtak ebbe az egészbe és normális életet akarnak. Családot szeretnének, utazgatni és pihenni. Mindezek mellett reméljük, hogy hamarosan valamelyikőjük vagy a menedzserük nyilatkozni fog erről az egészről és akkor már biztos információkkal tudunk szolgálni nektek. Addig is kitartást Wanted fanok, lehet, hogy van még remény!

2016. augusztus 27.

Nathan Sykes és Harry Styles nem zenél többet együtt!

Úgy tűnik ez a hét tele van rossz hírekkel: Katy Perry autóbalesete, Liam Payne megdobálása, a The Wanted feloszlása most, meg ez. Nem régiben még arról számoltunk be, hogy a két srác karrierje egyre jobban ível fel fele. Most meg Harry twitteren jelentette be, hogy elválltak az útjaik Nathannel: "Sajnálom srácok, de Nathan és én többet már nem dolgozunk együtt" - írta röviden-tömören. Váratlan fordulat, senki se gondolta volna, hogy ez fog történni, mivel nagyon jók voltak és még csak pár hónapja zenéltek együtt. Ez elég rövid idő. Úgy tűnik még se volt köztük minden rendben, csak kifelé mutatták ezt. Mi azért sajnáljuk, hogy ez történt igazán jó karrierjük lehetett volna...

2016. október 10.

Scooter Braun akár több év börtönt is kaphat!

A híres Los Angeles-i managert súlyos vádakkal vádolják! Többek között sikkasztással, adócsalással, zsarolással. Több embert megfenyegetett és olyan dolgokra kényszerítette őket, amiket nem akartak megtenni. Ezt az egészet egy rendőrségre beküldött névtelen levélből tudjuk. "Tegnap olyan délután 3 fele kaptunk egy levelet egy névtelen személytől. Elolvastuk és elemeztük a bizonyítékokat és arra jutottunk, amit írt benne mind igaz. Minden papír ami benne volt, valódi, egyik se hamisítvány. Így megtettük a lépést és azonnal az örsre hoztuk Scooter Braunt. Persze tagadott mindent, de egy biztos egy jó ügyvédre lesz szüksége, de még akkor is kapni fog jó pár évet!" - számoltbe az ügyet vezető rendőrfőnök. Szóval soha ne ítéljünk elsőre, bárkinek lehetnek mocskos ügyei... Tehát mindig nézz körül milyen emberek vesznek körül.

2016. november 29.

A híres brit fiúbanda újra együtt!

Azt már észrevehettük, hogy igazán jóban vannak, ezt bizonyítják a képek és a twitter bejegyzések is. Többször is lencsevégre kapták őket miközben épp együtt buliznak vagy csak épp mennek valahova. Erre viszont senki se számított, hogy pont ma fognak visszatérni. A Coca Cola Fest extra fellépői voltak. Látványos volt a színpadra érkezésük. Elsötétült minden és felcsendült a régi nagy slágerük az I found you. Majd Nathan elkezdett énekelni, de még mindig nem oltódtak fel a lámpák csak a refrén elején. Ekkor mindenki nagy sikoltásban tört ki. A fél órás koncetjüket a közönséggel együtt énekelték és nem változtak semmit, ugyanolyanok voltak, mint régen, meghagyták a régi szokásaikat is. Tehát ettől a naptól fogva várhatunk tőlük egy új lemezre, újabb dalokra, újabb WantedWednesday-re és a többi régi dologra. És ennek az egésznek a hátterében Simon Lawson áll, a híres menedzser. Ő tuti befogja indítani a Wanted karierrjét, nem szoktunk benne csalódni. Vele nem lesz baj ő nem fogja semmivel se korlátozni a fiúk életét, nem úgy mint az előző menedzserük. Tehát Siva boldogan sétálgathat a gyönyörű feleségével, Nareeshaval. Tom is nyugodtan bulizhat az ugyanolyan örült jegyesével, Kelseyvel. Max is randizgathat a híres modellel, Nina Agdalal. Jay is nyugodtan beülhet egy kávéra az elbűvölő Emilyvel. És végül Nathan is mutatkozhat az extra cuki Chelseavel. Tehát a fiúk foglaltak, de boldogak, így nektek is azoknak kell lenni. Szóval fel a fejjel és lessétek a fiúk twitterét, hátha meglepnek minket valamivel.

31. fejezet

Nathan szemszöge

- Chelsea... Ízé... Ööö... Ugye akkor most... Minden rendben van köztünk? Ugye érted mire gondolok? - kérdeztem bátortalanul és az egyik kezemmel a tarkómat vakartam.

- Szeretném, de Scooter - hajtotta le a fejét.

- Ne foglalkozz vele. Nehogy már ő álljon kettőnk közé. Szeretjük egymást és csak ez számít - emeltem fel a fejét az állánál fogva.

- De nem akarom, hogy bajod essen. És ha összejövünk nem akarok attól rettegni minden egyes nap, hogy talán nem látlak többet szóval barátoknál többek nem lehetünk - mondta Chelsea és láttam a fájdalmat a szemeibe.

Tudom, hogy igaza van Chelsnek, de én akkor is nagyon szeretem. Én vállalnám még ezt a kockázatot is, mivel túl sokat jelent számomra. Viszont egyet kell értenem vele, nem akarok meghalni és semmi más bajt nem akarok. Így a legjobb megoldás tényleg az, hogy barátok legyünk... De miután elintéztem Scooter ez egyből meg fog változni... Újra a hercegnőm lesz és boldogok leszünk.

- Oké, de szeretnélek bemutatni valakiknek - mondtam egy mosollyal az arcomon.

- Szerintem én inkább hazamegyek - mondott számomra egy csalódott választ.

- Akkor legalább had vigyelek el - kérleltem.

- Jó - mondta, mint aki "nagyon" örülne a társaságomnak.

Nem tudom mivel válthattam ezt ki belőle, semmi rosszat nem tettem és fáj amikor így beszél hozzám. 

- Gyere menjünk, köszönjük el a srácoktól - mondtam és felé nyújtottam a kezem.

Vártam, hogy a kezünk összeérjen, de helyette mellém lépett. Ismét csalódottan pillantottam magam elé és komótosan megindultam. Remélem a gyors tempómat Chelsea lépéssel tudja tartani és nem fog elveszni, hamár nem fogta meg a kezem. Amikor már elég közel értem az asztalukhoz Jay széles vigyorával találtam szembe magam, majd a többiekével is. Nem tudom minek örülnek, hisz semmi sincs rendben.

- Sziasztok! - köszöntem kedvtelenül. - Mi most elmegyünk - jelentettem ki.

- Nehogy elmenjenek, üljetek le közénk és beszélgessünk - mondta Max kitágult pupillákkal.

- Hagyjad már őket - legyintette le Tom Maxet. - Jó szórakozást fiatalok - kacsintott ránk.

Én lennék a legboldogabb, ha jó szórakozás lenne, de félek, hogy az egész autóút kínos csendben fog telni. Majd kifelé vettük az irányt a szórakozóhelyről. Zsúfolt volt az egész hely épp, hogy utat tudtam törni magunknak. Talán ez volt az oka annak is, hogy Chelsea a tenyerembe csúsztatta a kezét. Majd kilépünk az ajtón és elsétáltunk a kocsimhoz és beültünk és Glouchester felé vettük az irányt. Az út tényleg csendben telt egészen, addig, amíg valamilyen oknál fogva meg nem állt az autó egy hídon. Mentem volna megnézni, hogy mi a baj, de nem értek a kocsikhoz. Így inkább felhívtam Davet, aki azt mondta, hogy egy óra múlva itt lesz.

- Amúgy mikor békültél ki a fiúkkal? - kérdezte Chelsea.

- Nem olyan rég, egy pár órája - válaszoltam.

Egy szabad óra... Úgy gondolom ezt nem kéne elpazarolnunk, ki tudja mikor adódik még egy ilyen lehetőség. Tudom megbeszéltük, hogy barátok leszünk, de nekem nem megy.

- Basszus egy ember baseball ütővel felénk tart - mondtam "pánikolva és még a sötétben is kitudtam venni az alakját."

- Hol? - kérdezte Chelsea rémülten "és az alak egyre jobban közeledett felénk, azt hiszem bántani akar minket."

- Mindjárt ott lesz melletted - tettem a kezem a szám elé és elkerekedett szemekkel néztem Chelsea irányába.

"A sötét alak a kocsi mellett állt a kezében lévő baseball ütőt felemelte és azt hiszem, hogy most befogja törni az üveget... "

- Gyere! - ragadtam meg a karjánál fogva és egy mozdulattal az ölembe húztam.

A tekintete rémülettel teli volt és a sírás határán állt. Nem akartam ennyire megijeszteni csak egy ártalmatlan tréfát akartam

- Most nagyon meg fogsz haragudni rám, de csak vicceltem - mondtam bűnbánóan.

- Rohadj meg! - ütött ököllel egyet a mellkasomra.

Minden fájdalmam arra a pontra összpontosult. Nem hittem, hogy ekkora erő van egy törékeny kis testben, máskor 10-szer is meggondolom mit követek el ellene.

- Ez kurvára rossz vicc volt. Már a legrosszabbra gondoltam - mondta Chelsea és durcásan összefonta a kezeit a melle alatt.

Ezáltal a mellei mégjobban a szemem elé kerültek és nagyon vonzotta a tekintetem. Tudom, hogy most meg kéne szólalnom, de jobban leköt ez a látvány. Nagy önuralomra van most szükségem, hogy vissza tudjam fogni magam és meg ne fogjam őket. Nagy nehezen sikerült kizökkennem a bámulásból és inkább a szemébe gyönyörködtem. Abban a gyönyörű, szép, nagy, barna szempárban, mondhatni abba amibe beleszerettem.  A tenyerembe fogtam az arcát. A puha, selymes haja súrolta a kezem és a szívem vadul kalapálni kezdett. Istenem, mennyire gyönyörű. Hüvelykujjammal megsimogattam az arcát és egy pillanatra törékeny kapcsolat alakult ki köztünk. Sosem találkoztam még senkivel se, aki ennyire nagy hatással volt rám. És nem a remek alakja vagy a ragyogó mosolya révén. Chelsea felemelte a kezét és az enyémre helyezte, mintha meg akarná szilárdítani a köztünk lévő kapcsolatot. Szép lassan közelítettem felé és az ajkára tapasztottam a számat. A testemet a boldogság forró hullámai járták át. Nem helyes, hogy ilyen erőteljesek az érzéseim, nem helyes, hogy ilyen jól érzem magam, ilyen helyzetben. Chelsea azonban olyan szenvedélyesen csókolt, hogy nem tehettem mást:.kitárulkoztam előtte, mint egy bimbó a napfényben. Sóhajtva temettem a kezem a dús hajába és még közelebb húztam magamhoz. A csókom egyre követelezőbb és szenvedélyesebb lett. A nyelvemmel szétnyitottam ajkait, hogy felfedezzem puha száját. Közben a kezem a meztelen vállára fektettem, aztán lejjebb csúsztattam a karján egészen a könyökhajlat puha bőréig. A szájáról létérve apró puszikat hagytam magam után egészen a nyakáig. Majd újra visszatértem a szájára, a csókom egyre vadabb lett, amit Chelsea odaadóan viszonzott. Átölelte a nyakam és úgy szorított, mintha soha többé nem akarna elereszteni. Mikor az ajkam végre elengedte az övét,  apró habkönnyű csókokkal kezdtem simogatni az arcát és a nyakát. 

A fülemet egy hangos motorzúgás csapta meg. Azt hittem, hogy csak egy késő esti autós, aki szépen el fog hajtani mellettünk. Viszont amikor mögénk ért nem került ki, hanem teljes erejéből belénk jött és elkezdett lefelé tolni a hídról. Néhány másodperc kellett míg felfogtam mi is történik valójában. Tudtam, hogy bele fog minket lökni a vízbe, de nem tudtam cselekedni, mert az agyam leblokkolt. Szorosan tartottam Chelseat a karjaimban és csak néztem, ahogy mind ez megtörténik. Egy utolsó lökést adott a mögöttünk lévő jármű és a korlátot átszakítva zuhantunk, zuhantunk le a több méter mélységű folyóba. Nem tudom elhinni, hogy miért pont most, miért pont itt, történik ez velünk. Biztos Scooter keze van a dologban, de legalább akkor Chelsea ne lenne itt. Ha valami baja lesz abba én belepusztulok. Majd egy tompa csobbanással elértük a vizet. Még a legszűkebb réseken keresztül is folyt a víz befelé. Próbáltam kinyitni az ajtót, de a nyomás hatására nem bírtam. A víz már majdnem ellepte az egész kocsit... Vettem egy utolsó nagy levegőt és minden erőmmel azon voltam, hogy a lábammal betörjem az ablak üveget. Mikor sikerült, Chelseat előre küldtem, mivel az ő élete fontosabb, majd én is mentem utána. Megkönnyebbülés volt mikor a víz felszínére értem és újra friss levegőhöz jutottam. Ahogy látom Chelseanek nincs semmi baja, legalább jól van. Majd kiúsztam utána a partra.

- Hála a jó égnek, hogy nem esett semmi bajod - öleltem magamhoz egyből jó szorosan.

- Mondtam, hogy ez lesz - hajtotta a fejét a mellkasomra és ő is szorosan ölelt.

Soha nem gondoltam volna, hogy Scooternek ilyen messzire is elér a keze. Pár órája találkoztunk és egyből kiszúrt minket. És ez lett a vége, majdnem odavesztünk. Csak egyszer kerülj a szemem elé, kíváncsi vagyok az emberei nélkül mire képes.

- Nathan, te is hallottad? - pillantott fel rám rémülten Chelsea.

Egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni, úgy füleltem. A száraz levelek ropogtak az emberi súly alatt, ahogy közeledett felénk. Eközben éreztem, hogy Chelsea olykor-olykor megremeg. 

- Futás - suttogtam a fülébe és szorosan összekulcsoltam a kezünket.

És mind a ketten futottunk az életünkért, myomunkban a üldözővel. Rettegtem attól, hogy bármi bajunk eshet és attól, hogy talán nem jutunk ki élve az erdőből. Amint kiértünk a fák közül, egyből megpillantottam az út szélén parkoló fekete furgont. A kocsi lökhárítója be volt horpadva és akárhogy néztem nem volt rajta rendszám. A pedig szememet pedig majd kiégette egy autó fényszórója. Majd fékcsikorgatva megállt előttünk. Nagy kő esett le a szívemről, mikor megpillantottam Dave kocsiját... Mertem azt gondolni, hogy ennek a fazonnak a társa jön. Egyből kivágtam a hátsó ajtót és Chelseat előre küldve beszálltunk.

- Nyomás! - sürgettem Davet.

Nem kérdezett semmit, csak padlógázzal Glouchester felé vettük az irányt. Szerencse Dave jó időzítésének, ha később jön, ki tudja mi történt volna. Remélem nem fog követni, mert nem szeretnék még egy embert belekeverni az én bajomba. Így is elég, hogy már Chelsea nyakig benne van. Most is csak összekuporogva ül és néz ki az ablakon. Bárcsak tudnám mi játszódik le a fejében, szeretném tudni, hogy most mit gondol rólam. De talán jobb, hogy nem tudom meg...

- Srácok, mi történt? - nézett ránk Dave a visszapillantóból.

- Az egész ott kezdődött, hogy Scooter megfenyegette Chelseat, ha továbbra is együtt van velem, akkor valami bajom lesz. Szóval mikor jöttünk haza leállt a kocsi. Majd belénk jöttek és letoltak a hídról minket. Nagy nehezen kijutottunk a partra, de az üldöző is lejött és végig kergetett minket az erdőn. Majd jöttél te - meséltem el röviden, tömören.

- Te szent szar még jó, hogy éltek. Ez a pasi nem normális, most azonnal a rendőrségre megyünk feljelenteni - mondta Dave és mégjobban beletaposott a gázba.

- Persze és mit mondasz nekik? Biztos hinni fognak nekünk - mondtam felháborodottan.

- Ott a kocsi a vízben és egyébként is az a dolguk kiderítsék, hogy mi van - magyarázta.

- Jah, persze, hú de sokra fogunk menni ezzel. Így is hót ideg vagyok, már csak az hiányzik, hogy mégjobban felbaszd az agyam - emeltem fel egy picit a hangom.

- Jó én csak segíteni akartam, ezért nem kell így beszélni velem - emelte fel ő is a hangját.

- Már csak az hiányzik, hogy ti is összevesszetek. Még több baj - szólt közbe Chelsea.

És már megint igaza van. De nem tehetek róla, hogy ennyire féltem őket. Mindketten a családom részei és bármire képes vagyok értük...

- Bocsi, Dave - kértem bocsánatot. - Chelseahez menjünk.

- Semmi baj - mondta.

Az lesz a legjobb, ha Chelsea hazamegy. Én meg elmegyek innen jó messzire, hogy még véletlenül se sodorjak senkit bajba. Tudom, hogy így lesz a legjobb mindenkinek. Majd Chelsea közelebb húzódott, felemelte a karomat és hozzám bújt.

- Sajnálok mindent - nyomtam egy puszit a feje búbjára és közelebb húztam.

Lehet most ölelem meg utoljára, de soha nem fogom őt elfelejteni. Hatalmas szerepet töltött be az életemben és még mindig tölt be. Emlékezni fogok minden egyes másodpercre amit együtt töltöttünk. Ezeket az emlékeket soha senki nem veheti el tőlem. Ezek örökre az életem részei maradnak. Majd egy kis idő múlva megérkeztünk Chelseahez...

- Próbálj aludni - simítottam végig a Chelsea kézen. - Menjél!

- Veled mi lesz, hova mész? - nézett a szemembe aggódva.

- Nem tudom, csak el innen - néztem ki az ablakon.

- Létszi maradj - fogta meg a kezem.

Csak ráztam a fejem, hogy nem. De még mindig nem tudtam rá nézni, nem szeretném, ha látná a könnyel teli szemeimet. Azt, hogy mennyire is fáj nekem ez.

- Szóval képes lennél engem itt hagyni - mondta és a mondat végén elcsuklott a hangja.

- Én nem akarlak itt hagyni, de muszáj - néztem rá a könnyes szemeimmel.

- Haver tényleg maradj, Scooter más hol is rád fog találni. Légy férfi és ne menekülj. Amúgy is, hogy bírnál itt hagyni egy ilyen lányt? - próbált a lelkembe hatolni Dave.

Majd egy hangos ajtócsapódást hallottam és Chelsea már nem volt mellett. Istenem! - dőltem hátra. De tényleg nem maradhatok itt, bármennyire is szeretnék. Kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Chelsea az autónak támaszkodva állt kint. Odabaktattam hozzá és amint megláttam, hogy már megint sír miattam az én szemem is könnybe lábadt.

- Nathan! - borult a nyakamba Chelsea. - Ne menj el! - kiérlelte remegő hangon.

- Szereltek, hercegnőm! - szorítottam magamhoz.

Itt eltört nálam a mécses és elkezdett patakokban folyni a könnyem. Tényleg nem tudom itt hagyni őt, a szívem nem engedi. Lehet, hogy ez lesz a világon a lehető legrosszabb döntésem, de túlságosan is nehéz elengednem őt.

- Maradok egy feltétellel, ha bármi rossz történik, te egyből elmész és nem nézel vissza - simogattam a hátát.

- Ígérem - nyomott egy puszit a nyakamra.

Nem vagyok 100%-osan biztos, hogy be is fogja tartani, de reménykedek benne. Majd elköszöntünk Davetől és a ház felé vettük az irányt. Kénytelenek voltunk csengetni és ezáltal felkelteni Jenifert,  mert a kulcs ott fekszik a folyó mélyen. Jenifer tuti ki fog akadni, de joga van tudni történtekről és nagyon remélem, hogy nem fog elküldeni engem. Chelseat pedig hátul ölelve vártam, hogy nyitódjon az ajtó. Nem sokkal később felvillanntak a lámpák a házban és szép lassan kinyílt az ajtó. Jenifer álmos tekintete, hamar átváltott éberré. A pillantása ide-oda cikázott, valószínűleg próbált rájönni, hogy mi is történhetett valójában.

- Oh, kicsim - húzta ki Chelseat a karjaim közül és szorosan magamhoz ölelte.

Rossz érzés volt, mikor megint megcsapta a fülemet Chelsea sírásának a hangja. A fülemnek ez a legrosszabb zene, amit eddig hallott az élete során. Pedig számtalan lányt hallottam már sírni, de egyik se fogható ehhez.

- Gyere, Nath! - fogta meg óvatosan a felkarom Jenifer és bementünk a házba.

/2 nap múlva, szeptember 30. hétfő/

- Tessék! - adta a kezembe Chelsea a popcornt majd leült szorosan mellém.

A kezembe vettem a távirányítót és elindítottam a filmet. Az utóbbi napokat Chelseanél töltöttem Jenifer jóváhagyásával. A szombat esti történtek miatt még mindig nem nagyon tudtam aludni. Szinte ébren töltöttem az éjszakákat és csak Chelseat néztem, hogy milyen édesen szuszog rajtam. Nem tudom, hogy fogom elintézni ezt a Scooter dolgot, de Jenifer szólt Simonnak és remélhetőleg ő majd tud nekem ebben segíteni. Nagyon remélem, hogy tud, mert más különben nem tudom, hogy mi lesz. Nem szeretném leélni úgy az életemet, hogy minden nap rettegnem kelljen a haláltól.

- Sziasztok! - jött be a nappaliba Jenifer.

- Szia! - köszöntünk egyszerre Chelseavel.

- Ezt az ajtó előtt találtam! - nyújtott át egy borítékot Jeni nekem.

Nem volt rajta feladó, se semmi csak az én nevem állt rajta. Talán Scooter-től van, talán nem... De ha nem bontom ki soha nem fogok rájönni, így egy mozdulattal kinyitottam. Elég vastag egy boríték volt... És kihúztam egy félbe hajtott A4-es lapott és széjjelnyitottam.

"Szia, Nathan!
Chris vagyok. Először is sajnálok mindent, már rég megbántam azokat a dolgokat, de kellett a pénz. Remélem azért jóvá tettem az ötletemmel, azzal, hogy megjátszottuk a banda feloszlatását és remélem hamarosan lesz újra The Wanted veled együtt. De van még pár dolog a borítékban, amivel ténylegesen elszeretném nyerni a bocsánatod. Scooter-ről találsz egy-két infot, ami segít abban, hogy nyugodt életet élj."

30. fejezet

Nathan szemszöge

- Mikor jönnek? - fordultam Jay felé és mosolyra húzódott a szám.

- Fent vannak az emeleten és arra várnak, hogy szóljak nekik - mondta egy kicsit meglepetten, de örült.

- Srácok, lejöhettek!! - kiabáltam fel az emeletre.

Remélem egy kicsit meglepődtek a hangom hallattán. Majd meghallottam az ajtó nyitódását és a hangos trappolásokat a lépcsőn. Felálltam a kanapéról és a nappali bejárata felé fordultam. Vártam, hogy bejöjjenek. Szinte egyszerre érkeztek meg. Megpillantottam Siva komoly arcát, Tom bűnbánó tekintetét és Max mosolyát... Csak meredtünk egymásra egy ideig... Az érzés, amit éreztem azaz öröm volt. Azt hiszem nagyon is hiányoztak nekem az évek alatt. Sok mindenben segítettek és mikor kiléptem a bandából magamra maradtam és egyedül kellett meghoznom a nehéz döntéseket. Nem voltak mellettem, hogy segítsenek. De elnézem ezt nekik, az a lényeg, hogy most itt vannak.

- Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva.

Nekik is mosolyra húzódott a szájuk. Közelebb jöttek hozzám és csoportosan megöleltek. Igazán hiányzott már ez. Majd mindannyian helyet foglaltunk a kanapén.

- Nagyon sajnáljuk Nathan, nem így kellett volna történnie. Ha visszatudnánk forgatni az időt, minden másképp lenne - kért bocsánatot mindenért Tom.

- Tudom srácok, felejtsük is el - mondtam.

Majd elbeszélgettünk az elmúlt 3 év történéseiről és nagyon élveztem a velük töltött időt, amíg fel nem jött a barátnő téma.

- És Nathan, te még mindig azzal a dögös szöszivel vagy? - kérdezett rá Max.

Épp, hogy sikerült nem Chelseare gondolnom pár óráig. Újra az eszembe juttatták... Kimondani azt, hogy nem vagyunk együtt olyan, mintha a szívem szakadna meg. Össze vagyok törve ez pedig rátesz még egy lapáttal.

- Sajnos már nem, vége - mondtam szomorúan és nagy erőfeszítést kellet, hogy ne mutassam ki mennyire fáj.

- Komoly? Szakítottatok Chelseavel? Mi történt? - lepődött meg a hír hallattán Jay.

- Kérlek, ne kérdezősködjetek, mert akkor elő kell állnom válasszokkal, és akkor bele kell gondolnom, akkor pedig elkezdek sírni, és attól tartok, hogy soha nem tudnám abbahagyni - mondtam magam elé bámulva és a szemem megtelt könnyel.

Soha nem hittem volna, hogy egy lány hiánya ilyen érzelmeket tud kiváltani belőlem és hogy ennyire üresnek és gyengének érzem magam nélküle.

- Nagyon szereted őt, igaz? - kérdezte Siva.

- Ühmm - ráztam a fejem.

/3 órával később/

A fiúk rábeszéltek, hogy menjünk el bulizni, így most egy szórakozóhelyen vagyunk. Nincs nagy kedvem partizni, de ők segítenek nekem kikapcsolódni. Nem csajozni jöttem, hanem elterelni a gondolataimat. Egyébként is rá se tudok nézni egy lányra se, mert ez olyan érzés mintha megcsalnám Chelseat. Pedig tudom, hogy nem vagyunk együtt, de mégis úgy érzem, hogy Chels az enyém.

- Az ott nem Chelsea? - kérdezte Jay és rámutatott a lányra.

A szívem összerezzent a neve hallattán és egyből odakaptam a tekintetem. A lány háttal állt nekünk... Igen ő volt... Még 10.000 lány közül is kiszúrnám... Hosszú, göndör, szőkés haja a derekáig ért; egy apró rövid nadrágot viselt sport cipővel... Mindig is szerettem a sportos stílusát. Ő úgy gyönyörű ahogy van. Nem kell hozzá felvennie 20 centis magassarkút, a pasik így is megfordulnak utána, amit én nem igazán díjazok. A féltékenység érzése pedig felemészt belülről... A gyönyörű mosolya, Istenem, ha mégegyszer én lehetnék az oka. Én lennék a világ legboldogabb sráca, de viszont most a legszomorúbb vagyok. Azt se tudom mit érez irántam talán utál vagy talán szeret... De, ha szeretne akkor nem szakított volna velem. De én még mindig hiszem az apró szilánkjaimmal, hogy lehet köztünk valami. Tudom, hogy hetek óta nem beszéltünk, de én nagyon szeretem őt és nem szeretném elveszíteni... Nem érdekel az ok,  hogy miért van itt pont most, talán a sors keze. De beszélnem kell vele, lehet egy soha vissza nem térő alkalomról van szó... Legalább azt megkell tudnom, hogy miért tette ezt...

- Odamegyek - mondtam a srácoknak és felálltam az asztaltól.

Elindultam a tömegen keresztül... A pultnál ült és ahogy egyre jobban közeledtem hozzá. A szívem majd kirúgrott a helyéről, a torkomban gombóc volt és még a tenyerem is elkezdett izzadni... Nagyon féltem a reakciójától, nem tudom mire számítsak. Csak abban tudok reménykedni, hogy legalább meghallgat. És helyet foglaltam mellette a bárpultnál. Olyan régen volt már az, hogy ilyen közel voltam hozzá. A szememmel az arcát fürkésztem, épp a számat szólásra nyitottam volna, mikor Chelsea a szemesarkából rám nézett. Se szó, se beszéd, felállt és elindult. Ahogy ezt a lépést megtette tudtam, hogy nem lesz egyszerű feladatom. Egyből utána eredtem, mert nem hagyhatom ezt ennyiben. Mikor utolértem megfogtam a csuklóját ezáltal megakadályoztam, hogy tovább menjen. Mélyen a szemébe néztem és próbáltam valamit kiolvasni kisebb-nagyobb sikerrel.

- Hagyjál! - rántotta ki a kezét Chelsea a markomból.

Indulni akart, de elkaptam a karját és gyengéd erőszakkal magam felé fordítottam. Nem értem a viselkedését, nem tettem semmi olyat, amiért így kéne bánnia velem.

- Nathan, kérlek! - kiérlelte és lenézett oda, ahol a bőrűnk érintkezett.

Bármilyen másik helyzetben elengedném őt, de most nem... Nem akarom elhinni, hogy nem akar velem beszélni. Pedig csak egy kérdésre kell válaszolni arra, hogy miért tette... Lehet, hogy a válasz mégjobban összetör, de akkor legalább tudni fogom az okot.

- Csak arra válaszolj, hogy miért, mit tettem? - néztem könyörgően a szemébe.

Chelsea nem válaszolt, csak próbált szabadulni... Semmi sikerrel, mivel nem engedtem el...

- Kérlek, mond el, hogy miért és akkor békén hagylak - mondtam szívszorítóan.

- Kérlek, ne kényszeríts arra, hogy válaszoljak erre, mert baj lesz belőle - nézett a szemembe és rémület tükröződött belőle.

Ezt a rémületet, amit kiolvastam a szemeiből utoljára akkor láttam, amikor Jay ránk ijesztett. Szeretném azt hinni, hogy minden rendben, de akkor hazudnék magamnak. Valami nagyon nem stimmel itt...

- Chelsea! - simítottam végig az arcán. - Mit nem mondasz el?

- Én nem akartam ezt - mondta a szemembe nézve és még a félhomályban is láttam, hogy a szemei megteltek könnyel és végig folytak az arcán. - Sajnálom - fogta meg remegve mindkét kezem.

Nem akarta, de mégis megtettek... És hetekig szenvedtem miatta és lemerem fogadni, hogy ő is. Biztos vagyok benne, mert ezek a könnyek azt bizonyítják. Nagyon fáj sírni látni, mert olyan mintha a szívem vérezne. Szeretném magamhoz ölelni és megnyugtatni csak nem tudom, hogy fogadná ezt. Félek, hogy megint eltolna magától és nem tudnék elviselni több elutasítást.

- De akkor miért tetted? - kulcsoltam össze a kezünket.

- Mert azt mondta, hogy bajod fog esni - hajtotta a fejét a vállamra és csöndesen sirdogált.

Nem szóltam semmit csak szorosan átöleltem és gyengéd, körkörös mozdulatokkal simogattam a hátát. Egész végig csak engem védett... Én meg csak magamat okoltam mindenért. Fel se merült bennem az, hogy valaki nem igazán díjazza azt, hogy együtt vagyunk. És ez az illető megfenyegette az én barátnőmet, bele se merek gondolni mit élhetett át Chelsea akkor. Mert félek nem tudnám visszafogni magam attól, hogy most azonnal fel ne keressem a személyt és ne csináljak semmi olyan dolgot amit másnap megbánnék. Tippem sincs, hogy ki lehet az, de ha megtudom ne számítson sok jóra. Már akkor elrontott mindent, amikor megfenyegette Chelseat. Senki se tehet ilyet, főleg nem vele... Érte bármire képes vagyok. Szeretem és ezáltal az életem része és kötelességem megvédeni őt bármi áron.

- Ki? - kérdeztem és az állánál fogva felemeltem a fejét.

Elkenődött sminkkel és feldagadt szemekkel meredt rám, a rémület pedig még mindig tükröződött belőlük és a könnyei még mindig patakokban folytak...

- Scooter - megpróbálta kimondani érthetően.

Az arckifejezésem komor lett. Azaz ember elég bajt okozott már az életemben, de máséban is. Foglalkozna a maga dolgával az a senkiházi. Miért nem tud békén hagyni? Meg neki mi francért jó az, ha szomorú vagyok? Nem érdekel milyen kis tervet talált ki, biztos nem fogja megvalósítani, nem fogom hagyni. Nem fog minket széjjel választani Chelseavel... Tudtam, hogy valami más van a háttérben, de nem gondoltam volna, hogy ez...

- Nyugi, nem fog minket bántani - nyomtam egy puszit a homlokára és az ölelő karjaimba zártam.

Chelsea jelenlétének köszönhetem azt, hogy most rögtön nem megyek el Scooterhez. Nem hagyhatom itt, ilyen állapotban. Bele gondolva ő jobban szenvedett, mint én. Olyan törékeny és ártatlan, fel felfoghatatlan számomra, hogy valaki ilyet tett vele. És ez egy részben az én hibám. Ha nem mentem volna utána a buliban akkor most nem tartanánk itt... Nem kellett volna kitennem ekkora fájdalomnak és azt hiszem Scooter is ezt akarta volna.. De én nem bántam meg semmit, amit tettem. Én nem akarom, hogy ez az egész semmissé váljon... Minden kapcsolatban vannak nehézségek, de túl kell lépni azon és akkor minden rendben lesz... Velünk is így lesz. Hiszen tudom, hogy elég erős a szerelmünk.

- Elmegyek a mosdóba rendbe szedni magam - mondta Chelsea és pólómat, ahol össze szemfestékezte próbálta megtisztítani az apró kezével.

Jaj, de kis kedves, próbál segíteni, de ezzel csak rosszat tesz. Még jobban beledörzsöli az anyagba és ezáltal biztos nem fog kijönni belőle. De mindegy, ez csak egy póló és van ennél nagyobb bajom is.

Majd kibújt védelmező karjaimból és elindult a mosdó irányába. Én, mint egy robot követte őt. Nem szeretném egy pillanatra se szemelől veszíteni. Majd Chelseat elnyelte a női mosdó ajtaja. Legszívesebben utána mennék, de tudom, hogy ez nem lenne tisztességes az ellenkező nemmel szembe. Nagyon mást nem tudok csinálni, mint várni rá az ajtó előtt. Nagy volt itt a nyüzsgés a lányok ki-be járkáltak. Egy platina szőke hajú csaj rafináltan kifestett szeme csábító pillantást lövelt felém. Biztosan azt hiszi, meghódídhat ezzel a jól bevált módszerrel. Sajnos minden próbálkozása lepereg rólam. Tökéletesen hidegen hagy.

- Na, mizuuu? - termett itt a semmiből Tom.

- Nem sok jó - ránzoltam a homlokom.

- Mer' mi van? - tette át a kezét a vállamon.

- Hosszú lenne ezt elmondani. Majd holnap elmesélem nektek, nyugodtabb környezetben - mondtam.

- Ennyire komoly a szitu? - lett komoly Tom.

- Nem is gondolod mennyire, de most menj vissza bulizni a többiekhez - zavartam el kedvesen.

Ő vette a célzást és odébb állt. Nem akartam Tom és a többiek hangulatát elrontani azzal, hogy elmondom mit csinált Scooter. Bulizni jöttünk nem pedig szomorkodni. Elég, ha már az én hangulatom el van basszva. De amint kilépett Chelsea az ajtón egy pillanatra elfelejtettem a gondjaimat... Csak álltunk egymással szembe és én gyönyörködtem benne. Hogy lehet egy emberiteremtés ilyen vonzó? Azt hiszem erre már megkaptam a választ. Itt áll előttem teljes életnagyságban. Mindig is ő rá vártam az életben. Vele vagyok egy egész és ő a mindenem.

- Olyan tündéri vagy, mint egy angyal - tettem egy lépést előre és a köztünk lévő távolságot megszüntettem. - Nem akarok elviselni még egy napot nélküled - simítottam a füle mögé egy kósza tincset. - Mert az elmúlt hetek maga volt a pokol - hajoltam közel hozzá úgy, hogy a szánk már majdnem összeért. - Szeretlek! - suttogtam az ajkaiba.

Majd a számat óvatosan az övére tapasztottam és egy gyengéd, rövid csókot váltottunk. A csók végén egymásnak döntöttük homlokunkat és csak meredtünk a másik szemeibe.

- Sajnálom az egészet, nem volt más választásom. Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy eltudtam volna viselni azt, hogy neked valamilyen bajod esik - simított végig a tenyerével az arcomon. - Remélem megtudsz nekem bocsátani.

- Nem tudok, mert nem is haragudtam rád - szorítottam szorosan magamhoz.

- Jaj, hogy egyem meg a kicsi szíveteket - ölelt meg minket Jay. - Sokáig drágaságaim! Ezért ünnepelünk, gyertek az asztalunkhoz - mondta és mind a kettőnk fejére egy puszit nyomott.

Szerintem ő már ünnepelt, mert érzem a lehelletén az alkohol szagot.

- Jó, majd megyünk - toltam el tőlünk.

- De siessetek - ment el és út közben majdnem elesett.

Jézusom, ilyen idétlent...

- Chelsea... Ízé... Ööö... Ugye akkor most... Minden rendben van köztünk? Ugye érted mire gondolok? - kérdeztem bátortalanul és az egyik kezemmel a tarkómat vakartam.

- Szeretném, de Scooter - hajtotta le a fejét.

29. fejezet

Nathan szemszöge

/szeptember 10. kedd, délután 5 óra/

Épp úton vagyok a parkba, mert Chelsea küldött egy sms-t, hogy azonnal találkoznunk kell. Nem tudom mi lehet olyan fontos, de valami rosszat sejtek. Nem jellemző rá ez, de remélem alaptalan a gyanúm és csak kombinálok. A parkba beérve megpillantottam az egyik padon ülve. Ahogy mentem egyre közelebb hozzá alig vártam, hogy az ölelő karjaimba zárjam és érezhessem bódító illatát. De amikor már csak pár lépés választott el tőle az arcáról egy olyan dolgot olvastam le, amilyet még ezelőtt soha. Fájdalom tükröződött a tekintetéből, amit egy pillanatra kaptam el és jobbnak láttam, ha leülök mellé.

- Szerelmem! - tettem át a kezem a vállán és öleltem volna magamhoz. - Mi a baj? - tolt el magától.

Ez a reakciója igazán megrémített és egyben fájt is, hogy ilyen elutasító velem. A szívem is össze-vissza vert, mert nem tudtam, hogy mire számítsak. Egy lány akkor szokott ilyen elutasító lenni a pasijával, ha... Nem is akarok belegondolni mire készül, mert ez nem történhet meg. 

- Nathan! - ejtette ki remegő hangon a nevemet. - Sajnálom, de...

- Létszi ne azt mond, hogy vége - vágtam közbe a szavába, a tenyerem közé zártam az apró kezeit és könnyes tekintettel ránéztem.

Chels nem mert a szemembe nézni, inkább a földet bámulta. Legalább egy pillanatra nézne rám és akkor talán kitudnám olvasni a szemeiből, hogy tényleg ezt akarj-e. Egy mozdulattal kirántotta a kezét a markom közül, szívfájdítóan engedtem el.

- Nekünk nincs közös jövőnk. Majd jönni fog egy másik lány, hidd el - mondta és hallottam, hogy a könnyeivel küszköd. - Kérlek, ne keress! - állt fel és egy szempillantás alatt eltűnt a látókörömből.

Csak megdermedve ültem a padon és Chelsea hűlt helyét néztem. Sehogyse bírom elfogadni azt a tényt, hogy a mi szerelmünknek ilyen könnyen lett vége. A szívem darabokban és az ezáltal okozott fájdalomtól úgy érzem évekig tudnék sírni. "Nekünk nincs közös jövőnk. Majd jönni fog egy másik lány, hidd el" - visszhangoztak a fejemben Chelsea fájdalmat okozó szavai. De nekem nem kell másik lány csak is Ő. És ezt egész idő alatt míg együtt voltunk megpróbáltam éreztetni vele. De úgy tűnik rosszul csináltam valamit, pedig mindent megtettem érte, a tenyeremen hordoztam és odaadtam neki a szívemet. Amit most ezer darabra tört, de ennek ellenére még mindig szeretem őt az apró darabokkal is. Nem igazán értem mi vezetett el idáig. Talán én vagyok az egészért a hibás, talán nem. Nem tudom... Chelsea nem mondott semmit... Rákérdezni se volt időm, minden olyan gyorsan történt.

- Rohadt élet! - ökölbe szorított kézzel rábasztam a padra.

Elvesztettem azt az embert, aki az életet jelentette számomra... Kész, eddig bírtam erős maradni... Utat engedtem a könnyeimnek és hagytam, hogy szabadon végig folyanak az arcomon. Minden könnycseppemet Chelseaért hullajtottam és az együtt eltöltött boldog percekért. A kapcsolatunk majdnem 3 hónapig tartott, de még ez a rövid idő alatt is sikerült mélyen a szívembe lopnia magát. Még Jenifer se tudott minket széjjel választani, se a távolság azokban az időkben amikor Londonban voltam. Annyi mindent köszönhetek neki, nélküle most nem tudom hol lennék. De hiszem, hogy még van remény kettőnk számára. Mély lélegzeteket véve megpróbáltam lenyugodni, a könnycseppeket meg letöröltem az arcomról. Muszáj beszélnem vele hiszem, hogy jelentek számára legalább annyit, hogy meghallgat. És ha elmondja az okot, akkor a jövőben megpróbálok rajta változtatni és hátha ad még egy esélyt kettőnknek. Felálltam a padról és Chelseaék felé vettem az irányt. Sietős léptekkel haladtam, így csak 10 perc volt mire odaértem. Egyből bementem a kapun és az ujjamat rátapasztottam a csengőre és folyamatosan nyomtam, de semmi... Itthon kell lennie, érzem... Tudom, hogy bent van a házban.

- Chelsea, nyisd ki! - dörömböltem az ajtón.

De még mindig semmi válasz...

- Nem lehet így vége, kérlek beszéljük meg. Tudod, hogy nagyon szeretlek - dörömböltem tovább és a szemem újból meggyűlt könnyel.

Még mindig nem nyitotta ki... Nem értem miért nem akar velem beszélni, de lehet, hogy tényleg nincs itthon... Nem baj, én itt fogok ülni akár egész éjjel és megvárom míg hazajön - támasztottam a hátamat az ajtónak. 3 héttel ezelőtt még minden rendben volt. Most meg romokban vagyok. Elhagyott a barátnőm, Harry is átvágott... Mi jöhet még? Úgy érezem több fájdalmat már nem tudnék elviselni. Ilyen az élet. Egyszer add, máskor meg elvesz... Majd éreztem, hogy nyitódik az ajtó. Felálltam ülő helyzetemből és csalódottan pillantottam meg az ajtóban álló Maxinet.

- Nathan, létszi menj el - kérlelte.

- De nekem beszélnem kell vele - léptem egyet előre.

- Menj el! - tolt hátrébb. - Ne keresd többé Chelseat! - csapta rám az ajtót és hallottam, hogy kattant a zár.

Úgy látom, most nem fogok semmire se menni... Így csalódottan indultam haza, de nem fogom ilyen könnyen feladni a Chelseaért való küzdelemet. Ő nekem annál többet jelent, minthogy ilyen egyszerűen elengedjem.

/másnap, reggel 7:45 óra/

Egész este egy szemhunyásnyit se aludtam, állandóan Chelsea töltötte ki a gondolataimat. Csak egy kérdés járt a fejemben: Miért? Még mindig nem tudom hol ronthattam el... Pedig olyan tökéletesek voltunk együtt, úgy illettünk egymáshoz, mint a kirakó darabjai. Kiegészít engem, ő a másik felem, ő az akit mindig is kerestem az életben... Ezekkel a gondolatokkal léptem be az osztályterembe, ahol helyettesíteni fogok... A diákok, mint általában rendetlenül vártak, viszont mikor megpillantottak mindenki leült a helyére.

- Jó reggelt! - köszöntem kórusban.

- Sziasztok! Tessék oszd ki! - dobtam le az egyik gyerek padjára a lapokat, amiket Mrs. Murs küldött.

Majd helyet foglaltam a tanári asztalnál... Mindig arra tanítottak, hogy a munkát soha ne keverjem a magánélettel, de nekem most ez nagyon nem megy. Nem tudok nem a történtekre gondolni... Újra és újra átéltem azt a fájdalmat, amit Chelsea okozott nekem egy mondatával. Felfoghatatlan számomra, hogy ezt tette, mivel nem volt semmi erre utaló jel. Legszívesebben most is ott ülnék az ajtaja előtt és könyörögnék a szerelméért, de ezt nem tehetem meg, mert dolgoznom kell. Semmi kedvem az iskola falai közt lenni, mert minden olyan rideg és tele van a hely fiatal, szerelmes párokkal, akik Chelsea és rám emlékeztetnek és azokra a boldog pillanatokra, amiket átéltünk.

- Tanár úr, kimehetek dobni egy sárgát? - kérdezte az egyik srác és hanyagul feldobta a kezét.

- Menjél - mondtam "nagy" életkedvvel.

A srác felállt a helyéről és ekkor pillantottam meg, hogy én már láttam őt valahol, majd kiment... Nem ugrik be honnan olyan ismerős... Talán valami buliból?... Ja igen, emlékszem rá, ott volt azon a bulin. Azon, amelyiken újra találkoztam VELE. Emlékszem milyen kis védtelen és ártatlan volt... Hogyan folytak végig a könnycseppek az arcán a bántó szavak miatt. Milyen érzés volt elsőnek magamhoz ölelni és megnyugtatni. Elmondani, hogy milyen csodálatos is... Igazából már akkor tudtam, hogy lesz köztünk valami... De még a legmerészebb álmaimban se gondoltam, hogy ilyen sokat fog nekem jelenteni... Majd megszólalt az óra véget jelző csengő... Felálltam a székből és elsétáltam a tanári szobába...

- Nathan! Vár John(suli igazgató) az irodájában - szólt a igazgató helyettes.

Csak azt ne mondja, hogy túlóráznom kell vagy megint helyettesítenem valahol... Minél hamarabb szeretnék ma végezni és menni Chelseahez... Ahogy odaértem az igazgatói irodához kopogtam 3-mat, majd beléptem.

- Áhh szia, Nathan! Végre, hogy itt vagy - köszönt.

- Szia! - foglaltam helyet a székben.

- Sajnálom, de létszám csökkentés van és nincs tovább szüksége az iskolának a szolgáltatásaidra. Holnaptól ne gyere be - közölte velem semmi értelemmel.

Már csak ez hiányzott az életemből, de őszintén leszarom. Nem kell nekem ez a hülye állás van nagyobb bajom is ennél. Nem, hogy örült volna, hogy itt dolgozok, inkább kirúg, de mindegy... Lesz jobb munka is számomra.

- Oké - mondtam csak ennyit és elhagytam az irodát.

/kb. 2 hét múlva, szeptember 28. szombat/

Jayhez tartok Londonba, mert felhívott, hogy beszélnünk kell. Már ő is kezdi, semmi jóra nem számítok... Kirúgtak az állásomból, Chelsea szakított velem és sehogy se tudok kapcsolatba lépni vele... Nem veszi fel, ha hívom, nem válaszol az sms-eimre... Többször is voltam nála, de vagy nem nyitotta ki az ajtót vagy nem volt otthon... Már vagy 2 hete nem láttam a csodálatos arcát és nagyon hiányzik... Egy űr van a szívemben, amit csakis Chelsea tudna kitölteni. Már az is boldogsággal töltene el, ha egy pillanatra látnám. És ha ő neki jó ez a helyzet, akkor én is megpróbálnék beletörődni a szakításunkba, mert nekem egyedül, csak az ő boldogsága a fontos. Remélem azért nem szenved úgy, mint én... Hetek óta nem alszom és voltak napok, amiket szobámban töltöttem... Sírtam és csak magamat okoltam mindenért... Felakarok ébredni ebből a szörnyű álomból és Chelsea mellett szeretnék lenni... Hihetetlenül szeretem őt és ha nincs mellettem szinte belehalok a fájdalomba. Érezni akaram az érintését, a szerelmét, szeretném ha a kezünk újra összeérne és akarom az édes csókjait... Sok mindent akar az ember, ebből viszont csak elég kevés dolgot adatik meg... Én is így vagyok ezzel... Egyedül Chelsea szerelmére vágyok, de azt se kaphatom meg... De most inkább Jayre kellene koncentrálnom. Fogalmam sincs mit akar, amit telefonon nem tudtunk megbeszélni... Félek, hogy ő is csak rossz hírrel tud majd nekem szolgálni...

Majd nem sokkal később leparkoltam a háza előtt és kiszálltam a kocsiból. Odamentem az ajtóhoz és becsöngettem. Nem kellett sokat várnom már nyílt is a bejárati ajtó.

- Szia! - köszönt mosolyogva Jay.

- Szia! - erőltettem egy mosolyt az arcomra és megöleltük egymást.

Majd bementünk a házba és leültünk a nappaliba. Jaynek még nem mondtam el, hogy szakítottunk Chelseavel és remélem most se kell róla beszélnem... Mivel fűzök még reményeket a kapcsolatunkhoz...

- Mit akartál mondani? - kérdeztem.

Mert jobb erről beszélni, mint másról és egyébként is érdekel, hogy mit szeretne mondani.

- Ami azt illeti csak annyi az egész, hogy... Tom, Max és Siva békülni szeretne - vakarta a tarkóját, de közben mosolygott.

A szívem összerezzent a nevük hallatán. Vegyes érzelmek kerítettek hatalmába. Egyszerre voltam dühös és boldog is egyszerre. Dühös azért, mert évekig nem kerestek. Boldog pedig azért, mert az emlékeimben még mindig megvannak az együtt eltöltött percek, a sok hülyeség... De szóval ma békülni szeretnének, megtették az első lépést, amire vártam. Meg egyébként is az embernek szüksége van barátokra, akik mellette állnak a nehéz időkben... És én épp ilyen helyzetben vagyok.

- Mikor jönnek? - fordultam Jay felé és mosolyra húzódott a szám.

- Fent vannak az emeleten és arra várnak, hogy szóljak nekik - mondta egy kicsit meglepetten, de örült.

- Srácok, lejöhettek!! - kiabáltam fel az emeletre. 

28. fejezet (+18)

Nathan szemszöge

/augusztus 26. hétfő/

Egy kellemes hétfő délután sétálok a szerelmemhez. Az életem közel se egyszerű, az emberek azt hiszik, hogy felhőtlenül boldog vagyok, de ez nem így van. A nyár alatt rájöttem, hogy kik is az igaz barátaim és kik azok akik csak kihasználnak. Sok minden történt a közel 3 hónap alatt. Életem legnagyobb hibája mégis ott kezdődött, amikor beengedtem Harryt a lakásomba. Ha ezt nem teszem meg, talán tényleg felhőtlenül boldog lennék Chelseavel. De a jó oldala mégis az, hogy tudtam reménykedni abban, hogy lehetek még valaki az életben. Túlságosan is megbíztam benne annyira, hogy nem vettem észre az én érdekeimet, azokat a dolgokat amik nekem jók. Hiba volt visszautasítanom Simont, pedig ő normális karriert tudod volna nekem csinálni. Ott van példaként Liam, aki mióta feloszlott a One Direction, sikeres szóló karriert kezdett.

Színtisztán emlékszem még arra a napra, amikor Jay ránk ijesztett és hogy mennyire ellenszenves voltam vele. Mostmár ez teljesen másképp van, újra a barátomnak mondhatom. Igaz, hogy én Glouchesterben élek ő meg Londonban, de még így is tartjuk a kapcsolatot.

2016. június 8-a... Ez a dátum örökké beleégette magát a szívembe. Ekkor találkoztam újra Chelseavel, nem a legjobb körülmények között, de legalább újra láthattam őt. Az életem ettől a ponttól fogva teljesen megváltozott, jó irányban. Minden nap mosolyogva keltem ki az ágyból és alig vártam, hogy lássam a gyönyörű mosolyát. Az a sok boldog perc amit együtt töltöttünk felejthetetlen,  mellette mindenről megfeledkezek és azokban a pillanatokban csak ő létezik számomra. Tudom, Chelsea az a lány, akire mindig is vártam és örökké nála lesz a kulcs a szívemhez. Mindennél jobban szeretem őt, akár az életemet is adnám érte.

Teljességgel a gondolataimba voltam merülve észre se vettem, hogy majdnem elhagytam Chelseaék házát. Az ajtó előtt állva becsöngettem hozzájuk. Alig kellett várnom már nyílt is az ajtó és megpillantottam az én kicsi szerelmemet. Most is csodálatosan festett, mint mindig. Imádom, ha szoknyát vesz föl, olyan kis sexi benne. Többször is hordhatna.

- Szia! - mondta füligérő mosollyal Chelsea.

- Szia! - léptem egyet előre és az ajtóban megöleltem.

Miután kibontakoztunk az ölelésből bementünk a nappaliba. Majd leültem a kanapéra, Chelsea pedig féloldalasan belült az ölembe.

- Milyen volt az iskolai megbeszélés? - kérdezte Chels és átkarolta a nyakamat.

- Unalmas, ne is kérdezd. Alig vártam, hogy vége legyen és veled legyek - simítottam végig a bal kezemmel a combján. - És nagyon, nagyon hiányoztál - csúszott feljebb a kezem a derekára.

- Te is nekem - nyomott egy puszit a számra. - Mit csináljunk? - kérdezte.

- Nekem van egy-két ötletem - húztam féloldalas mosolyra a szám.

- Szóval ezt akarod? - húzta végig a karmait a nyakamon.

Ahogy ezt tette az egész testemet kirázta a hideg. Utálom, hogy tudja a gyenge pontomat és mindig kihasználja.

- Chelsea! - ragadtam meg finoman a kezét. - Nem tudom te mire gondoltál, de én filmezni akarok - füllentettem egy kicsit, mivel pont ellenkezőleg nagyon is szeretném, azt.

- Hát, jó - mondta csalódottan Chels és felállt az ölemből.

- Várj! - mondtam sexin, az izgalomtól rekettes hangomon  és elkaptam a kezét majd visszarántottam magamra.

Egy röpke másodpercig a szemébe meredtem, majd lecsaptam az ajkaira. Chelseat csókolni olyan volt, mint mindig. Testünk azonnal lángra gyúlt és lehetetlen volt leállítani a futótüzet. Halkan felsóhajtottam és az ajkam szétnyílt. Két kezembe fogtam az arcát és hátrahajtottam a fejét. Zsákmányul ejtettem, és módon ízleltem a száját. A vágyamat még jobban felkorbácsolta Chelsea kezének érintése. Először bizonytalan mozdulattal megfogta az állam, majd vadul beletúrt a hajamba, és magához húzta a fejem. Ezáltal a légzésem kezdett szaggatottá válni és tudtam, hogy Chelsea ezt élvezi. Nem tudja, hogy mit indított el bennem ezzel, mekkora vágyat érzek iránta. Majd megéreztem Chelsea érintését a kockás hasamon. És egyre jobban tűrte feljebb a pólóm. Vettem a célzást egy mozdulattal kibújtam belőle. Az ajkunk csak erre a pár pillanatra vált el egymástól. Számomra Chelsea ülőhelyzete elég kényelmetlen volt, így megfogtam az egyik lábát és átraktam magamon. Így még közelebb éreztem magamhoz és a lovagló ülésnek köszönhetően teljesen fel csúszott a szoknyája. Az én nadrágom pedig egyre jobban feszült, azt hittem ott reped széjjel. Úgy tűnik a polójából egyetlen apró mozdulattal ki lehet bújni, és ha Chelsea visel is alatta valamit, akkor az csakis valami sexi ruhadarab lehet. A pólója szegélyét sodortam egyre feljebb, amíg kinem bújt belőle. Ahogy levette a felsőjét a szemem egy vonalba került a kerek melleivel. A nyelvemmel benedvesítettem az ajkaimat és megcsókoltam a puha völgyet a mellei közt. Majd egyre feljebb haladtam míg el nem értem telt ajkait és vággyaltelien megcsókoltam. A kezem a fenekére csúszott és egyre gátlástalanabb mozdulatokkal vettem birtokomba. Mennyire egyszerű lenne, ha nem lenne rajtam nadrág, gondoltam, mikor megéreztem a várakozásteljes felkészülést az ágyékomban. Mikor Chelsea keze levándorolt a nadrágomhoz és elkezdte kigombolni azt, elöntött a forróság és kezdett összemosódni előttem a világ. Már alig kaptam levegőt. Egy pillanatra azt hittem, hogy a szívem teljesen felmondja a szolgáltatott. És ahogyan a sliccet húzta le, megkönyebbültem... Majd megéreztem a meleg kezét a férfiasságomon. Föl-le kezdte mozgatni a kis kezét rajta. Egyre szaporábban lélegzetem és egyre hevesebben vert a szívem. A számát pedig öblös, férfias nyögések hagyták el az élvezettől, amit Chelsea nyújtott nekem. Mikor már éreztem, mindjárt itt a csúcspont megragadtam finoman Chels kezét és elvettem onnan. Mégse a keze által akarok elmenni. Ismét a karjaimba zártam és úgy csókoltam, mintha soha sem tudnék betelni ajkának ízével. A kezem a hátán fel-le járt, majd megakadt a melltartójánál. Úgy értem teljesen felesleges ez a ruhadarab rajta, ezért egy mozdulattal kikapcsoltam. A szám hirtelen elvállt az övétől, s lassan végigcsúsztattam puha nyakán, egészen a vállgödréig, ahol a pulzusa hevesen vert. Ujjaimat gyöngéden végighúztam az érzékeny bőrön és szeretetteljesen a tenyerembe fogtam a domborulatait. Ahogy hozzá értem Chelsea száját egy apró gyöngés hagyta el. Ezáltal kicsit bátrabb lettem és finoman maszírozni kezdtem. Majd egy kis idő múlva eltoltam magamtól és gyönyörködtem Chelseabe. Ő megragadta a kezem és szavak nélkül a tudtomra adta, hogy közelebb akar érezni magához. Gyors vettem a lapot és a csipőjét takaró csipke fehérnemű alá csúsztattam ujjaim. Egyből 2 ujjal kezdtem el pumpálni és közben a hüvelykujjammal csiklóját ingereltem. Majd egy hirtelen mozdulattal kivettem ujjaimat és erőteljesen beléhatoltam. Chelsea a kemény behatolás, a döfés nyomán felsikoltott. Olyanok voltunk, mint egy kirakós játék két darabja, amelyek tökéletesen illeszkednek egymáshoz. Chelsea lassan mozgott fel és le, én pedig hűségesen követtem az emelkedés-süllyedés ritmusát. Ezekben a percekben a gondolataimat egyes-egyedül Chelsea töltötte be. Csak őt érzékeltem: a szemét,  az ajkát és a vállát, de egyúttal az egyéniségét is, amelyet elbűvölőnek találok. Mikor éreztem, hogy közel van a csúcs, szorosan átöleltem és lehunytam a szemem. Chelsea még utoljára felemelkedett, mielőtt mind a ketten remegő testtel átnem adtuk magunkat a beteljesülés gyönyörének. Szorosan egymásba fonódva ültünk még egy darabig mikor kisímítottam Chelsea arcából az oda nem illő tincseket és megszólaltam.

- Szeretlek, hercegnőm! Mindig is szeretni foglak.

- Én is szeretlek téged, Nathan - súgta Chels boldogan.

Mozdulatlanul néztem őt és mélyet sohajtottam. Valami különös történik velem... Hogy lehet az, hogy Chelsea puszta érintése is boldogsággal töltsön el? Ezen a dolgon gondolkodtam, mig meg nem hallottam, hogy a zárba bele nem dugják a kulcsot.

- A francba, anya! - pattant ki az ölemből Chelsea.

Az alsónadrágomba visszahelyeztem azt és begomboltam a nadrágomat és a sliccemet húztam volna föl, de valamiért nem akart feljönni. Ez is pont a legjobbkor romlik el... Majd Chels leült mellém és kérdően rám nézett... Én csak lepillantottam és mutattam a cipzárt. Chels arrébb hesegette a kezemet és egy mozdulattal felhúzta. Hogy a lányok mikre nem képesek...

- Sziasztok! - köszönt be a nappaliba Jenifer.

- Szia, anya! - mosolygott rá Chels.

- Jó napot, Mrs. Lawson - fordultam hátra és egy halvány mosolyt eresztettem felé.

Jeniferrel a viszonyunk mondhatni javult. Azt hiszem kezd elfogadni és kezdi belátni, hogy boldoggá tudom tenni a lányát.

- Nem is zavarok tovább, a konyhában leszek és csinálok vacsorát - hagyott minket kettesben Chelseavel.

Ezt elég könnyen megúsztuk, nem tudom mi lett volna akkor, ha pár perccel hamarabb jön. Talán nem is akarom tudni.

- Tessék - adta a kezembe Chels a pólómat.

Tényleg még jó, hogy Jenifer nem kérdezett rá, hogy miért nincs rajtam póló... Majd magamra kaptam a felsőm.

- Imádom anya időzítéseit - forgatta a szemeit.

Majd elkezdett rezegni a telefonom a hátsó zsebemben, kivettem onnan. Feloldottam a képernyőt és egy olvasatlan üzenetem volt Jaytől: "Szia! Ezt nézd meg! http://t.co/6v9xusflzm" Én rákattintottam és megvártam míg bejön. Ahogy ez megtörtént és elolvastam a címet intettem Chelseanek, hogy jöjjön közelebb és együtt elkezdtük olvasni:

Feloszlott a híres brit fiú banda!

2016. augusztus 25-én hivatalosan is feloszlott a The Wanted. Tom Parker, Max George, Siva Kaneswaran és Chris Blake a banda tagjai ettől a naptól fogva külön úton folytatják az életüket. A madridi koncertjük végén jelentették be, ezt a tragikus hírt. "Köszönjük srácok, hogy mindvégig mellettünk voltatok! De ez volt az utolsó fellépésük. Feloszlottunk! - mondta ki az utolsó mondatokat a színpadon Tom." Mindenki tudta, hogy ez egyszer befog következni, de senki se számított arra, hogy ilyen hamar. Egyetlen egy mozdulat, megszólalás se volt arra utaló, hogy nem lenne minden rendben köztük. Igaz, hogy nem rég megkellett válniuk a banda egyik régi tagjától Jay McGuinesstől, de ez akkor se egy nagy tragédia, sok bandával fordult már elő ilyen... Arról viszont semmilyen infónk sincs, hogy mi is volt a különválás legfőbb oka, így csak találgatni tudunk. Lehet, hogy tényleg Jay kilépése juttatta őket erre a döntésre. Lehet, hogy az egész még évekkel ezelőttig húzódik vissza, itt gondolunk Nathan Sykesra az egykori bandatagra, aki most Harry Sytlesszal zenél vagy Max nem példamutatót múltjára. Vagy egyszerűen csak belefáradtak ebbe az egészbe és normális életet akarnak. Családot szeretnének, utazgatni és pihenni. Mindezek mellett reméljük, hogy hamarosan valamelyikőjük vagy a menedzserük nyilatkozni fog erről az egészről és akkor már biztos információkkal tudunk szolgálni nektek. Addig is kitartást Wanted fanok, lehet, hogy van még remény!

Feloszlottak... Tudom, hogy nem kéne, hogy ez érdekeljen, de a barátaim voltak. És talán más emberek örülnének ennek az én helyzetemben, de én nem tudok... Mégis csak vége a bandának és csak arra tudok gondolni hány lány szíve tört össze egy szótól. Hány gyönyörű lány fekszik otthon most, ebben a pillanatban papírzsebkendővel körülvéve és próbálja magát megnyugtatni, hogy ez csak egy álom. És másnap mikor felkel minden rendben lesz. Mégis hogy voltak erre képesek, ilyen módon, hogy bírták ezt közölni? Látszik, hogy csak magukra gondoltak és nem vették figyelembe a több millió rajongó érzelmeit... De ez megtörtént és ezen már nem lehet változtatni!

27. fejezet

Harry szemszöge

/másnap, augusztus 14. szerda/

Tegnap egy kicsit goromba voltam Nathannel. Lehet nem kellett volna, de ha már így jött ki az egész legalább csönd van a házban és nyugodtan pihenhetek, nem kell hallgatnom Nath telefonjait Chelsel. De azért remélem ma haza jön és tudunk beszélni a banda sorsáról, mert igazán ránk férne. De úgy látszik nem igen számíthatok rá, ezért is hívtam meg Zaynt magunkhoz. Egy közös esti buli, mint régen. Nem mostanában volt az, hogy egy igazi vad partyt tudhatok magam mögött, mert mit ne mondjak Nathtel nem lehet bulizni. A gondolataimat a csengő zavarta meg, ez biztos Zayn lesz. Kimentem ajtót nyitni és nem lepődtem meg, hogy ő az, egy szatyornyi piával és két dögös pipivel. Hmm, kívánatosan néznek ki. Zayn tuti nekem hozta a fekete hajút. A becses neve Ashley volt, tudnillik a feketék a gyengéim és szerintem ők a legjobbak. Mosolyogva beengedtem őket, ezek a csajok top 10-esek. Ahogy fel voltak öltözve, huu, a miniruha maximálisan a testükhöz simult és a hosszuk épp akkora volt, hogy nem látszott ki a picsájuk. Zayn után bementek a nappaliba, ő tudja hogy mi a járás itt, mert már nem egyszer hívtam át. Én addig bementem a konyhába, gyors kerestem 4 poharat, majd én is bementem a nappaliba. Leültem a két csajszi közé, majd leraktam az asztalra és Zayn már egyből bontotta ki a Jim Beant. Töltött mindannyiunknak egy pohárral, koccintottunk az estére és lehúztuk a pohár tartalmát. Kellemesen marta a torkomat a whisky, régen ittam már ilyen tömény alkoholt. Nathtel nem is lehetne, ő egy igazi antialkoholista... De most tuti jól fogunk szórakozni, főleg e két gyönyörűség társaságban.

- Igyunk az estére! - emelte fel Zayn az üveget és bele kortyolt.

Így kell ezt csinálni haver, mutassuk meg a csajoknak, hogy milyen vagány pasik is vagyunk valójában. Miután Zayn abba hagyta, kivettem a kezéből és én jól meghúztam. Nagy kortyokban nyeltem le a whiskyt, szinte már széjjel marta a torkomat, de még mindig nem hagytam abba az ivást egészen addig, míg félre nem nyeltem. Ügyes vagy Harry jól beégedted magad a csajok előtt. Zayn természetesen egyből kinevetett, nem is vártam tőle többet, de ami meglepett, hogy Ashley nem tette ezt. Pedig belőle is kinéztem volna... Helyette elkezdte a hátamat veregetni és kérdezgette, hogy 'Jól vagyok?'. Nagyon rendes volt ez tőle, kezd még jobban tetszeni.

- Ohh, ez elfogyott - mondta a másik csaj lebiggyesztett ajkakkal.

Látszott rajta, hogy már nem tud tisztán gondolkozni. Szegény csajoknak kisebb a türőképességük... Nem lennék a helyükben. A feketén keresztül elnyúltam a piás zacskóért, de nem számítottam azzal, hogy ilyen közel kerülök a melleihez. Egy szót tudok rá mondani: Wow! Nagyon felkeltette az érdeklődésemet, perverznél perverzebb gondolatok jutottak az eszembe, hogy miket csinálnék velük. Először melltartón keresztül masszíroznám, majd levenném róla és csodálnám őket. Utána az egyiket a számba venném és a nyelvemmel ingerelném a kemény bimbóit a másikat meg a kezemmel tapiznám. Ez a gondolat menet ment le fejembe egészen addig, mig meg nem hallottam egy krákogást. Odanéztem a hangirányába és Ash pajkos tekintetével találkoztam én csak féloldalasan rámosolyogtam és elvettem a szatyrot. Az abszintot vettem ki, te jó ég mi lesz még ebből... Kibontottam és töltöttem mindenkinek.

- Ezt csakis neked - adtam Ash kezébe a poharát és rákacsintottam.

Ő elégedetten visszamosolygott rám, majd egy mozdulattal kiitta a pohár tartalmát. Elképedve néztem végig, hogy lehet egy csaj ennyire vonzó. Nem ijed meg egy kis piától.

- Te jössz - mondta és végig nyalta ajkát.

Fuu, ha így folytatja kénytelen leszek megdugni itt helyben. Elegett tettem a kérésének és én is egy húzásra megittam. Még jó, hogy volt bennem már annyi pia hogy nem éreztem az abszint keserű ízét és büszkén leraktam az üres poharamat. Éreztem már a piát magamban, mert már feledtén jó kedvem volt és rohadtul leszarom Nathant. Csináljon, amit akar engem kibaszottul nem izgat, felőlem lehet egész nap a kis Chelseavel most már. Inkább lennék újra a One Directionben, akkor minden jobb volt. Csak az a baj, hogy a banda feloszlott, miattam. De talán nincs minden veszve, nem halt meg egyikünk sem. Talán újra összetudnám kovácsolni a bandát, ha mindenkitől bocsánatot kérek és ha látják rajtam, hogy mennyire akarom ezt az egészet, újra lehetne One Direction. Nagyon tetszik ez az ötlet, Nath meg le van szarva jó magasról.

- Hé, Zayn! - szóltam neki és ő felém fordította a fejét, igaz már a piától csillogott a szeme. - Mi lenne, ha újra lenne 1D? - mosolyogtam szélesen.

Zayn először értetlenül nézett rám, majd elmosolyodott.

- Ez kibaszott jó ötlet! - kiabálta magán kívül. - És a többiek? - kérdezte.

- Majd holnap megbeszéljük - mondtam miközben Ashleynek töltöttem meg egy pohárral.

Ezt is odaadtam a kezébe, megint egyből lehúzta, de a szája sarkából kifolyt az ital, le egészen a nyakáig. Olyan erotikus volt ez az egész számomra, hogy egyből a nyelvemmel kezdtem lenyalni a puha bőréről az abszintot. Haladtam egyre feljebb míg elértem a szájáig, egy pillanatra a szemébe néztem, majd lecsaptam az ajkaira. Szenvedélyesen és vággyaltelien csókoltam, közben a kezem vándor útra tért, mindenhol simogattam...

Nathan szemszöge

/másnap, augusztus 15. csütörtök/

3 napra visszamentem egy kicsit Glouchesterbe és Chelseanél töltöttem el ezt az időt. Rám fért már az otthoni környezet és a kikapcsolódás is. Most jelenleg a Londoni ház előtt parkolok és nagyon remélem, hogy Harry már lenyugodott és tudunk normálisan, higgadtan beszélni. Én képes vagyok elfelejteni azokat a dolgokat amiket mondott, hisz tudom, hogy még a legjobb haverok is összekapnak néha napján és olyan dolgokat vágnak egymás fejéhez, amiket nem gondolnak komolyan. Majd kiszálltam kocsiból és amint beléptem a házba az orromat irgalmatlan büdösség csapta meg. Nem tudom Harry mit csinált, de legalább szellőztethetett volna. Bementem a nappaliba és rögtön kinyitottam az egyik ablakot, felüdülés volt beszippantani a kinti levegőt. Majd amint megfordultam az a látvány fogadott, hogy a kihúzhatós kanapén Harry és Zayn alszik 2 lány társaságában. Valószínűleg tegnap bulizni voltak és egy jó éjszakát töltöttek a csajokkal. Nekem ezzel egyáltalán nincs bajom, legalább jó estéjük volt, ezt bizonyítja a földön heverő óvszer is... És azon se fogom felhúzni magam, hogy Harry Zaynnel bulizott. Ha barátok akkor nyugodtan megtehetik ezt... Attól mert én és Hazza egy bandában vagyunk nem kell állandóan együtt töltenünk a szabadidőnket. Mindkettőnek vannak más barátai is, amit Harrynek is megkellene értenie... És attól tudnia kellene, hogy én még ugyanúgy kitartok mellette. Viszont nem szeretném őket felkelteni így óvatosan kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy bögre teát. Majd leültem az asztalhoz és teázás közben felnéztem twiterre. Egy fél óra múlva mocorgást hallottam a nappaliból, majd Harry hangjára lettem figyelmes.

- Uhh, de fáj a fejem. Zayn te emlékszel valamire a tegnap estéből? - kérdezte rekettes hangon.

- Nem sok mindenre, csak arra, hogy beszéltünk milyen jó lenne újra összehozzni a One Directiont - mondta és a végén elnyomott egy ásítást.

Amikor kimondta, hogy One Direction, majdnem félre nyeltem a teát... Harry csak nem hagyna engem cserbe... Remélem csak részegek voltak és felvetették hülyeségből ezt az ötletet. Remélem!

- Jah az nekem is rémlik. Tényleg hiányoznak azok az évek... Talán mindenkinek jobb lenne, ha újra együtt zenélnénk - mondta Harry.

A lélegzetem is elakadt a meglepődöttségtől. Úgy tűnik nem csak hülyeségből vetették fel ezt az ötletet. Harry képes lenne cserben hagyni... Azok után, hogy szinte könyörgött nekem, hogy alkossunk egy bandát és sokra is vittük elég rövid idő alatt, egészen Colby haláláig... És őt neveztem barátnak! Egy olyan embert, aki ha számára jobb lehetőség adódik odébb áll. Én is kaptam jobb ajánlatokat mégis kiálltam mellette, ő pedig itt hagyna egy olyan ötletért, aminek nem tudja biztosra a kimenetelét. Letettem a kezemből a bögrét és besétáltam a nappaliba.

- Jó reggelt! - köszöntem rájuk.

Ekkor már a lányok nem voltak itt, nem is nagyon érdekelt, hogy hova mentek.

- Nathan! - mondta meglepődve Harry. - Te mit keresel itt? - kérdezte egy mű mosoly keretében.

- Magam se tudom... Azért jöttem, hogy beszéljük. Erre te meg a régi bandád újra összeállításán ötletelsz. Tudod csalódtam benned, azt hittem haverok vagyunk - válaszoltam.

- Ne nevettess, haverok? Ugye ezt te se gondoltad komolyan? Harry egész végig csak kihasznált téged, neki megint csak egy kis hírnév kellett. Mégis, hogy tudtál bedölni neki? Mindig is utáltuk a régi bandád, beleértve téged is - mondta egy gúnyos neveléssel a végén Zayn.

Szóval ilyen naív vagyok... Most nem tudom, hogy ez az egész igaz-e, de azt tuti, hogy én vagyok a világ leghülyébb embere. Én tényleg hittem, hogy Harry jó szándékkal jött hozzám, de most, hogy nem reagál semmit Zayn mondandójára biztos vagyok benne, hogy csak kihasznált. Nem értem a világ minek hord ilyen hazug embereket a hátán, soha nem tudtam rájönni mi abban az élvezet, ha mást kihasználsz vagy fájdalmat okoznak neki... Pedig azt hittem, hogy végre újra énekelhetek majd nagy közönség előtt, de ehelyett szeptembertől újra mehetek vissza tanítani...

Chris szemszöge

/jövő hét vasárnap, augusztus 25. /

Jelenleg Madridban vagyunk az esti fellépés miatt egy szállodában. Épp reggelizek a többiekkel vagyis inkább csak kotorom a kaját, mivel eléggé máshol járnak a gondolataim. Azóta mióta Nathant újra láttam gyötör a bűntudat, a múltbeli tetteim miatt. De rá voltam kényszerülve, hogy ilyen dolgokat tegyek. A családom anyagi gondokkal küzdött és szükségem volt a pénzre. Scooter pedig ajánlott, nem is keveset. És persze plusz pénzt kaptam azért, hogy Nathant elüldözzem a bandából. Nem tudom Scooternek ez miért volt jó, hisz Nathan egy nagyon tehetséges srác és merem azt mondani, hogy neki volt a legkiemelkedőbb hangja a bandában. És hogy most miattam arra kényszerül, hogy Harry Stylesszal összeálljon, ez egyszerűen felfoghatatlan számomra. Tönkre tettem a karrierjét, összetörtem az álmait egy kis pénzért. Már a tükörbe se tudok nézni, mert undorodok magamtól, attól akivé váltam.

- Chris, minden rendben? - kérdezte Siva.

Válaszolhatnám egyszerűen azt hogy semmi, de itt az idő, hogy kitálaljak mindent. Lehet, hogy elfognak zavarni a jó büdös francba, de el kell számolnom a lelkiismeretemmel.

- Nincs, semmi sincs rendben. Egy undorító féreg vagyok - néztem körbe az asztalnál.

- Miről beszélsz? - kérdezte értetlenül Max.

Vettem egy nagy levegőt és elmeséltem Scooter hogyan fizetett le, miket tettem is valójában és hogy mennyire megbántam ezeket a dolgokat...

- Ohh, hogy rohadnál meg! És mi még neked hittünk - jött nekem Tom.

De én ugyanabban a pózban maradtam, nem hátráltam meg. Azt is megérdemelném, ha megütne...

- Haver, nyugi! - fogta le Max.

- De te is hallottad, hogy mit mondott ez a kis taknyos! - háborodott fel Tom.

- Igen, hallottam... - mondta Max.

- De talán rendbe tudom hozni a hibámat - mondtam bűnbánóan.

Sok ötlet kavarog a fejemben, de csak egy megoldás lehet... Ez lesz mindenkinek a legjobb és ha minden a terv szerint sül el, mindenki boldog lesz.