2. fejezet

Nathan szemszöge

/2016. június 9. vasárnap/

Járom Gloucester utcáit, este 7 fele lehet... Szeretek ilyenkor sétálni olyan kellemes a levegő és nem olyan zsúfoltak az utcák sem. Csak egy valaki hiányzik mellőlem, egy barátnő. Akivel mindenről tudnék beszélni, akit tudnék szeretni mindenegyes hibájával együtt. Megcsókolhatnám bárhol, bármikor. Foghatnám a kezét és átsegíteném az akadályokon. Egy lányra van szükségem, aki erőt ad, mellettem áll, velem marad jóban-rosszban és ráadásul tiszta szívvel szeret engem. De ilyen lányt nehéz találni a világon... Majd befordultam az ismerős utcába, ahol a takaros kis házunk található... Innen már nincs sok és otthon vagyok. Bementem a kapunkon, ehhez is mennyi emlék fűz... Kivettem a kulcsot a zsebemből és kinyitottam az ajtót...

- Megjöttem! - csuktam be magam mögött az ajtót és lerúgtam a lábamról a cipőt.

- Rendben. A konyhában vagyok, ha valami kell! - kiabálta anyukám.

Nem tudom, mi lenne velem nélküle... Annyi mindenben segített már. Én meg nem tudom ezt viszonozni, semmivel se...

- Szia, Phil! - köszöntem be anya élettársának a nappaliba.

Ő meg elintézett engem egy integetéssel és tovább nézte a focit. És benéztem anyához a konyhába.

- Mi lesz a kaja? - mentem oda és elvettem egy sütit.

- Azért hagyjál Jessicanak is, nehogy felzabáld az egészet! - szólt rám anya.

- De hát csak egyet eszek - mondtam teli szájjal.

- Egyél a mosogató felett, most takarítottam föl! - tolt a mosogató felé.

Hogy én sose vagyok jó helyen... Majd elmajszoltam a sütim...

- Nath, kell ebbe még só? - nyomott egy kanalat a számba anyuci.

Azt hiszem ez leves, nyeltem le...

- Nem kell... - mondtam. - Anya én most nem vagyok éhes. Vacsorázzatok nélkülem - nyomtam egy puszit a homlokára.

A kezembe vettem még 2 sütit és gyors kimentem a konyhából. Felbaktattam a lépcsőn és bementem a szobámba. Értetlenül álltam az ajtóban... Mit keres a régi naplóm kinyitva az ágyamon?! Eddig el volt dugva a ruháim alá.

- Anya, ti jártatok a szobámba? - kiabáltam le az emeletről.

- Nem! - jött vissza a válasz.

Akkor mégis hogy került ide? Biztos, hogy nem én voltam. Arról csak tudnék. Leültem az ágyamra és csak néztem... hogy ez a kis könyv mennyi mindent átélt velem, szinte minden benne van arról, hogyan jutottam el egészen idáig... Kezembe vettem... Milyen véletlen pont ott van kinyitva, ahol minden elromlott... Ez fura...

"Kedves Naplóm!

Ha egy nap lehet borzalmas, akkor ez az volt. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen dolog fog bekövetkezni az életembe. Egyik pillanatban nevetgéltünk a srácokkal ebéd közben a másik pillanatban jöttek a rendőrök és bilincsben vitték el Max-et. Mindannyian csak értetlenül néztünk, majd Scooter felhívott. Felvilágosított, hogy mi is történt valójában. Egy csaj bement a rendőrségre és feljelentette Max-et nemi erőszak vádjával, de ez nem volt elég. Mivel mikor Max-et bevitték a zsaruk, drog volt nála és a hatása alatt állt. Tudtuk, hogy baj lesz egyszer abból, hogy Max drogozik, dehogy ekkora?! Álmaimban se mertem gondolni... Legalább gondolhatott volna a rajongóinkra és ránk! Mi lesz ezután a bandával? Mi lesz, ha a rajongóink elpártolnak tőlünk emiatt? Mert egyáltalán nem mutatunk jó példát. Ebbe bele se merek gondolni, mert engem ők éltetnek. Pár perc alatt a banda sorsa megpecsételődött... Sokan azt állították, hogy a bandának vége! De ez nem történhet meg! Nem fogjuk cserbenhagyni a fanjainkat! Nem fogjuk ilyen könnyen feladni! Biztos találunk valami megoldást... Ha kell, Max nélkül folytatjuk tovább.

2013. február 15."

Tisztán emlékszem arra a napra... Örökké beleégett a fejembe, minden egyes pillanata. De mégse tartottam meg a szavam cserbenhagytam a rajongóimat. Viszont muszáj volt, nem bírtam tovább abba a közegbe lenni. Ott, ahol szinte mindenki elhanyagolt. Csak egy púp voltam a hátukon... Nem tudom miért, de tovább kezdtem olvasni a naplóm, egy fajtakésztetés éreztem, hogy ezt tegyem.

"Kedves Naplóm!

Ez volt az első nap Max nélkül. Nem volt a legjobb, de el lehetett viselni. Scooter behívatott minket az irodájába. Alig bírtam eljutni a sok újságírótól a házam előtt. Majd az irodában Scooter elkezdett dumálni. Elmondta, hogy lemondott pár koncertet addig amíg nem szedjük egy kicsit össze magunkat. Ami annyit jelent, hogy egy hét szabi. Sco 2 lehetőséget felajánlott nekünk. Vagy folytatjuk négyen vagy egy új tagot szerződtettünk. Bízom magunkban, szerintem négyen is tudjuk folytatni. Viszont a többiek fején nem ezt láttam. Siva teljesen kétségbe volt esve. Tom meg szerintem megijedt azon, hogy esetleg lecseréljük Max-et. Jay arcáról pedig nem bírtam leszűrni semmit. De egy biztos a banda nem oszlik fel! Muszáj együtt maradnunk a TWFanmilyk miatt. Nekik köszönhetünk mindent. Ha ők nem lennének, mi sem tartanánk itt, ahol most. Nem hagyhatjuk őket cserben ilyen helyzetben. Talán nekik nehezebb, mint nekünk.

2013. február 16."

"Kedves Naplóm!

Ma a srácokkal összeültünk megbeszélni a dolgokat. Siva szerint kéne még egy tag, mert egyikünknek sincs olyan hangja, mint Maxnek és ez által nem is tudnánk helyettesíteni őt. De ha viszont új tagot választanánk be kéne illeszkednie, meg kéne tanulni a dalokat stb... Szerintem egyáltalán nem jó ötlet és ezt el is mondtam a srácoknak. Jay egyértelműen mellettem állt, ő is bízik bennünk. Tom elmondta, hogy ő még nem tudja, mi legyen. Szerinte mind a két lehetősége jó, de ott van mind a kettőnél a DE! Ezzel az összeülősdivel nem jutottunk semmivel se előbbre. Ha már kaptunk egy hét szabit eldöntöttük, hogy hazamegyünk és egy hét múlva újra összeülünk - Igen, azaz egy hét alatt sok minden történt.

2013. február 17.

Utóbejegyzés: Sivaban nagyot csalódtam. Nem igaz, hogy nem táplál egy kicsike kis reményt ahhoz, hogy négyen folytassuk. Pedig én biztos vagyok benne, hogy sikerülne. Mi vagyunk a The WANTED, mi mindent megteszünk a céljaink elérésért"

"Kedves Naplóm!

De gyorsan eltelt ez az egy hét pihenő. Írtam volna a naplómba, de itt hagytalak - Hogy lettem ennyire hülye? - Azt hittem elvesztettelek, de megtaláltalak, az ágyon voltál. Nem tudom miért, de én úgy emlékeztem, hogy a fiókban hagytalak... Na, szóval a fiúkkal újra összeültünk ma. És arra a döntésre jutottunk... Dobpergés... Egy új banda tag lesz - Ez volt életünk legrosszabb döntése. Egész életembe bánni fogom, mert ez a döntés miatt jutottam el ide. A népszerűségből a népszerűtlenségbe. - Ennek 'kurvára' örültem. Csak én voltam egyedül, aki arra szavazott, hogy tudjuk vinni négyen. Még Jay is azt mondta, hogy új tag kell. Nem értem, hogy tudott megváltozni a véleménye ilyen rövid idő alatt - A mai napig nem értem Jay-t. - Sivat meg Tomot megértem, na de Jayt?! Benne legalább bíztam, de úgy látszik, manapság senkiben se lehet. Kénytelen vagyok ebbe az egészbe bele törődni, mert a többség döntött. Kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Hogy fogja bírni az új srác a mi tempónkat. De azért a mai nap nem csak rossz dolog történt. Lekéstem a vonatot, de viszont találkoztam egy nagyon inspiráló lánnyal. Szép, nagy, barna szemei és hosszú, világos barna haja volt, ami göndören hullott a vállára. Alig lehetett 15 éves. Chelsea-nek hívták, olyan elbűvölő volt szinte elvarázsolt a szemeivel. Viszont mit felejtettem el? Elkérni a számát. Ilyen az én szerencsém is, de reménykedek benne, hogy egy nap újra találkozok vele.

2013. február 24."

Igen, Chelsea! Még mindig olyan gyönyörű csak érettebb lett. És még mindig nincs meg a száma... Csak az első 3 számjegy, utána nem írta tovább... Lehet, van még erőm elolvasni még egy bejegyzést, de már nagyon hívogat az ágy.

"Kedves Naplóm!

Ma elmentünk Scooterhez. Közöltük vele a döntésünket. Ő is azt mondta, hogy ez a legjobb, amit most tehetünk. Jah persze ez a legjobb. Szerintem meg nem. Sco elmondta, hogy fog tartani egy válogatást, amin majd Ő kiválasztja az új tagot. Ezen én nem kicsit felháborodtam. Mi az, hogy Ő? Nem nekünk kéne kiválasztani azt, aki velünk fog dolgozni? De Scooter azt mondta, hogy ő jobban tudna embert választani külső szemlélőként. Erre a mondatára Jay is felkapta a vizet. Egy elég szép megjegyzést tett és egy kisebb vitát is szült. A vita végén Scooter elmondta, hogy akkor is ő fog választani. Nekünk most a rajongóinkra kell figyelnünk és erre egyébként se jutna időnk. De én még mindig nem értettem az egészet. Mindent meg lehet oldani, ha igazán akarnánk. Ezt is megtudnánk. De belenyugodtam abba a döntésbe, hogy Scooter tart egy válogatást és ő dönt. Mást úgyse tehettem volna - Dehogy nem tehettem volna. Csak akkor még nem volt bátorságom szembeszállni Scooterrel. - Viszont most elraklak, mert holnap koncertünk lesz, és nem szeretnék, karikás szemekkel megjelenni. Kívánj sok sikert, hogy minden rendbe legyen.

2013. február 25."

"Kedves Naplóm!

Ma volt az első koncertünk Max nélkül. Én nagyon nagyon izgultam, hogy milyen lesz és hogy, hogy fog tetszeni a rajongóknak. De a félelmem alaptalan volt, hisz egy kibaszott jó koncertet adtunk. Viszont arra nem is számítottam, hogy a közönség vissza fog minket tapsolni. Annyira boldog voltam, hogy az leírhatatlan. Mi meg persze visszamentünk és elénekeltük újra az I found yout. A koncert után Scooter felhívott minket és megdicsért. Azt mondta, hogy ő se csinálhatta volna jobban az egészet. Hát igen négyen is jók vagyunk, de mégis lesz egy új tag. Már nem görcsölök ezen az egészen, belenyugodtam. A dedikáláson, azt hittem már megint azt a lányt látom. Már majdnem odamentem megszólítani, mikor hátra fordult. Nem ő volt az, pedig hátulról nagyon hasonlított rá. Magam se tudom, miért gondolok egyre többet erre a lányra, de el kell felejtenem. Úgyse fogok vele többet találkozni - Látszik, hogy már akkor is milyen kishitű voltam.

2013. február 26."

"Kedves Naplóm!

Ma elvileg szabad napunk lett volna, de Scooter behívott minket, hogy forgassuk le a videót a válogatáshoz. Baromi unalmas volt. Már untam azt, hogy Tom..."


Sziasztok! Köszönöm a pozitív visszajelzéseket az előző részhez és örülök, hogy tetszett :D 8 feliratkozó, 1170 oldal megtekintés, 6 komi az első részhez... WOW! :D Remélem ez a rész is tetszett. Igaz, hogy nem történt benne semmi, inkább a múlt volt előtérbe :DD