11. fejezet

Nathan szemszöge

/június 24. vasárnap/

Olyan jó végre Chelseat a barátnőmnek hívni. Tegnap is egy fantasztikus napot töltöttünk együtt. Annyit nevettünk, hogy még most is fáj a hasam... A gondolkozásomat egy fékcsikorgatás zavarta meg. Majd nem sokkal később csengettek az ajtón. Felálltam a székből és elindultam ajtót nyitni. Amint kinyitottam még a vér is megfagyott az ereimbe.

- Hello, Nath! - mondta, azaz ember, akit még a hátam középére se kívánnék.

- Mit akarsz? - tagoltam szép lassan és érezhetően a szavakat.

- Egy ajánlatom van számodra! - mondta komolyan.

Mégis milyen ajánlata lenne? Azok után, ahogy élválltunk, még azon is meglepődtem, hogy idejött.

- Hallgass meg! Gyere, tegyünk egy kört! - mondta feledtén barátságos hangnemben.

Majd Scooter méretes tenyerét a vállamra rakta és elkezdett finoman tolni a limuzin fele. Mit veszíthetek vele, ha meghallgatom? Semmit. Érdemel ennyit, barátok voltunk. És Scooter után beszálltam a limoba és az autó elindult.

- Kér valamit a kedvenc ügyfelem, vagyis volt ügyfelem!? - nyitotta ki a mini hűtőt.

- Nem. Kösz! - válaszoltam.

- Igazad van nem ezért jöttem, hogy igyunk. Mit szólnál ahhoz, ha azt mondom, újra menedzselnélek téged - nézett rám.

Csak meglepve néztem magam elé ezek a szavak hallatán. Soha nem gondoltam volna, hogy azok után ilyet fog mondani nekem.

- Jól hallottam? - kérdeztem, mert még magam se hittem el.

- Igen. Szívesen menedzselnélek akár szólóban akár újra a bandában. Ha...

- Ha? - kérdeztem vissza.

- Ha teljesítesz egy roppant egyszerű feladatot - mondta szélesen vigyorogva.

Tehát ha teljesítek, egy feladatot újra a banda tagja lehetek. De nem biztos, hogy én ezt akarom. Vagy szóló karrierbe is kezdhetek, tudom, hogy Scooter mindent megtenne az érdekembe.

- Mit kéne tennem? - kérdeztem.

Hisz legbelül nagyon akarom a régi életem.

- Először is tudnod kell az előzményeket. Az egyik régi haverom, Simon Jack Lawson a fejébe vette, hogy megkaparint téged. Már lépett is az ügy érdekében. Chelsea Lawson. Bizonyára ismerős ez a név. Rád állította, hogy csavarjon téged az ujjai köré. A feladatod pedig egyszerű. Össze kell törnöd apró szilánkokra a lány szívét. 

Chelsea apja egy menedzser, eddig én erről miért nem tudtam? Ez az egész nem lehet igaz! Chels nem ilyen, legalább is én nem ilyennek ismertem meg. De mi van, ha mégis csak kihasznál? Megingott a bizalmam felé. Még ha átvág, akkor se tudnám összetörni a szívét, már most túl fontos számomra. Meg én nem vagyok olyan srác, aki ilyet tesz egy nővel.

- Ilyen áron nem kell a menedzselésed! Ne keverj bele a személyes ügyeidbe! - mondtam határozottan.

- Dehogy nem szükséged van rám! Össze fogja törni a szíved, hacsak te nem teszed meg hamarabb. De akkor már késő lesz, én nem fogok rád várni. Az idő pénz és az óra ketyeg. Tik-tak! - mondta az egészet rezzenéstelen arccal.

Teljesen össze vagyok, zavarodva már nem tudom, mit higgyek. Nem akarok hinni Scooternek de van igazság abban, amit mond. Az eszem azt mondja, hogy most azonnal szakítsak Chelseavel és szakítsak meg vele minden kapcsolatot. Viszont a szívem azt súgja, hogy hagyjam itt Scootert és menjek azonnal Chelseahez.

- Én ezt a feladatot nem tudom teljesíteni - mondtam és amennyire tudtam a szememet az övébe fúrtam.

- Hát jó Nath! Akkor nézzük a másik oldalról. Ha nemet mondasz, örökre egy kis senki maradsz. Ez se neked se a fanjaidnak nem lenne jó. Eléggé sokan rajonganak még mindig érted. Ha felmész, netre észreveheted, hogy még mindig kerülnek fel rólad képek. Sokakat érdekel a te sorsod. Szeretnek téged még mindig. De ha te nemet mondasz elveszed tőlük azt a lehetőséget, hogy újra énekelni lássanak téged a színpadon. És azt ugye te se akarnád, hogy az emberek csalódjanak benned?! - próbált hatni a lelkemre és a szívemre.

Soha nem gondoltam volna, hogy még mindig vannak rajongóim. De Scooter ráébresztett valamire. Igen is énekelni akarok, újra! Viszont az ő feltételeit nem tudom elfogadni.

- Akkor sem! - álltam ki a döntésem mellett.

- Jaj, Nathey, Nathey, Nathey! Ennyire hülye te se lehetsz. Csak össze kell törnöd a lány szívét és újra az álmaidnak élhetsz!

Nem igaz, hogy nem érti meg. Én nem vagyok ilyenre képes. Ha megtenném azzal saját magamnak is fájdalmat okoznék.

- Scooter létszi rakj ki! - mondtam.

- Biztos ezt akarod? Nem fontolod meg az ajánlatom? Itt van a szerződés is, csak alá kell írnunk!

- Azt mondtam, hogy nem! Ezen mit nem lehet fel fogni? - mondtam idegesen.

- Jól van Nathan nyugi! Ha neked ennyire fontos a lány, akkor válaszd őt a rajongóid helyett! - mondta Scooter és szólt a sofőrnek, hogy álljon meg. - Viszlát, Nathan!

- Szia! - nyitottam ki a limuzin ajtaját.

- Még találkozunk! - mosolygott rám gúnyosan.

Kiszálltam a kocsiból és rábasztam az ajtót. Majd elkezdtem hazafelé sétálni... Hogy lehet ilyet kérni egy embertől, hogy törje össze valakinek a szívét? Pont azt, ami a legnehezebben gyógyul be. Egyre volt jó a Scooterrel való beszélgetés. Ráébresztett arra, hogy én nem tanárnak születtem, hanem énekesnek. Elővettem a zsebemből a telefonom és tárcsáztam Harry számát. Pár csöngés után felvette.

- Hallo! Itt Harry Styles! - szólt bele.

- Szia, Harry! Nath vagyok!

- Áhh szia! - mondta már jobb kedvvel.

- Ráérsz valamelyik nap? Össze kéne ülnünk beszélni!

- Ömmmm... Kedd az jó neked?

- Persze. Ráérek.

- Akkor az úgy jó lenne, ha valamikor délután fele mennék hozzád?

- Aham.

- Akkor jó! Tudtam, hogy jól fogsz dönteni! Megbeszélünk mindent a dologgal kapcsolatban.

- Jaja. De most mennem kell. Akkor majd kedden. Szia!

- Rendben. Viszlát! - bontottam a vonalat.

/június 26. kedd délután/

Idegesen ülök a szobámban. A lábammal dobolok a szőnyegen. Várom, Harryt mikor jön. De közben Chelsean is kattog az agyam. Vasárnap óta nem merek vele telefonon beszélni. De azért, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy valami baj van, küldök neki smseket. Nem tudnék a szemébe nézni anélkül, hogy ne hangoznának Scooter szavai a fejembe. Majd meghallottam azt az ismerős dallamot, ami jelzi, hogy jöttek hozzám. Azonnal robogtam le a lépcsőn és kinyitottam a bejárati ajtót.

- Szia, Harry!

- Szia, Nathan! - ráztunk kezet.

Majd beengedtem. És felmentünk a szobámba ott mégis csak nyugodtabban tudunk beszélni.

- Anyás, de jó szobád van! - ámuldozott Harry.

Nem tudom mi olyan különleges benne, ez csak egy szoba.

- Köszi! - mondtam.

- Tényleg örülök, hogy így döntöttél - mondta mosolyogva. - És mégis hogy-hogy belementél? - érdeklődött

.

- Igazad volt nagyot ütnénk ketten és nem akarok örök életemre tanár lenni - eresztettem el egy halvány mosolyt felé.

- De még mekkorát fogunk ütni! Már látom magunkat a címlapokon - mondta csillogó szemekkel.

- Jó dolog, hogy így előre gondolsz. De szerintem töltsünk el együtt pár napot. Ezáltal jobban megismerjük egymást és megbizonyosodunk arról, hogy működni fog-e ez a dolog kettőnk közt - magyaráztam, hisz tudom milyen egy bandában dolgozni, de ezt ő is tudja.

- Igazad van. Ha nem vagyunk barátok, nem vagyunk egy banda!... Lenne egy dolog, amit jó lenne, ha tudnál Scooterről. 1,5 évvel ezelőtt felajánlotta, hogy menedzselni fog egy feltétellel. A feltétel pedig az volt, hogy elő adásban be kellett volna vallanom. Ha a Larry igaz és én féltékeny voltam Eleunorra ezért fektettem meg Louis anyát. Nem tettem meg, mert ez hazugság volt az egész. Louisal mindig is csak barátok voltunk. Ezt pedig azért meséltem el neked, mert tudom a teljes sztorit a múltadról és nem szeretném, ha Scooter felkeresne, tenne neked egy ajánlatot és te igent mondanál - fejezte be a mondandóját Harry.

Milyen ironikus Scooter pár nappal ezelőtt keresett fel és tett egy ajánlatot. ' Rád állította, hogy csavarjon téged az ujjai köré. A feladatod pedig egyszerű. Össze kell törnöd apró szilánkokra a lány szívét - hangoztak Sco szavai a fejembe.'

- Rendben-észben tartom... Amúgy te most hol is élsz, és mit dolgozol? - kérdeztem.

- Los Angelesben élek és gyerekeket tanítok golfozni. Nem a legjobb munka, de néha olyan jót röhögök mennyire bénák - mondta mosolyogva.

- El tudom képzelni - húztam én is mosolyra a szám.

- És mi a helyzet veled? Munka? Barátok? Barátnő? - tett fel kérdéseket.

- Zongorázást meg éneklést tanítok egy suliban. Egy igaz barátom van Davenek hívják. Teljesen különböző a személyiségünk, szinte az ellentétem. Mégis benne bízok meg a legjobban. És jelenleg van barátnőm. Eléggé friss a kapcsolatunk - válaszoltam a kérdéseire.

- Neked legalább van csajod. Nekem sose jön össze tartós kapcsolat. Valamivel mindig elrontom - fogta a fejét.

- Ne szomorkodj. Rád fog találni a szerelem. Ne keresd, az öledbe fog hullani pont, amikor a legkevésbé számítaná rá - mondtam saját tapasztalatból.

- Úgy legyen, tárt karokkal várom a leendő Mrs. Stylest - tárta szét a karjait.

- Az előbb mondtad, hogy tudod a teljes sztorit. Honnan? Kitől? - kérdeztem értetlenül, mert erről a dologról elég kevesen tudunk.

- Pár hete bulizni voltam. Összefutottam Chris Blakekel. Eléggé ittas volt és elkotyogta a sztorit.

De szánalmas ez a Chris. Még jó, hogy nem egy újságírónak pletykálta el. Igaz nekik lenne rossz, nem nekem.

- És igazából akkor kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne, ha összeállnánk... Mert talán te bosszút állhatnál így rajtuk. Én meg csak így énekelhetnék újra nagy közönség előtt - nézett rám.

- Ebből azt nem értem, hogy miért csak igy énekelhetnél újra nagy közönség előtt? Hisz biztos bárki menedzselni akarna egy világhírű banda egyik énekesét...

- Ez nem igaz! Túl sok botrányt halmoztam föl. Senki nem akart ilyen zűrös ügyfelet.

- Tehát igazak voltak azok, amiket az újságok írtak? - kérdeztem.

- Részben. Egyre többet balhéztunk. Egyre többet voltunk címlapon. Túl sokat csajoztam. Niall csak részegen tudott énekelni a színpadon ezért sokszor mást énekelt. Aztán ott volt Louis és Eleunor pornográf képe. A menedzsment teljesen kivolt és mi még csak többet tettünk a lapátra. A legszarabbul az esett mikor Niall megfektette az akkori barátnőmet és erről Louis tudott és nem szólt nekem. Majd csúnyán összevesztem Tommoval. Aminek az lett a vége, hogy meghúztam az anyát. Csak is a bosszú vezérelt. De belátom, hogy akkor hülyeséget csináltam. Ha nem teszem ezt akkor valószínűleg a banda se oszlott volna fel. Az egész az én hibám volt. Fiatal és éretlen voltam.

Nagy részt tényleg Harrynek köszönhető, hogy a One Direction feloszlott. De azért mindenkinek a keze benne van, nem lehet egy emberre fogni egy banda feloszlását.

- Uh, ez így elég komoly. Egyáltalán tartod még velük a kapcsolatot? - kérdeztem meg.

- Csak Liammal. A többiekkel azt se tudom, mi van - láttam a szemében a szomorúságot, hogy megbánta az egészet, igazán.

Majd egyre több mindent tudtam meg róla. Egyre jobban kezdtem megismerni és úgy értem talán menni fog együtt... TALÁN...!

Halika! :D Nagyon köszönöm az előző részhez a 4 komit :D és ígérem nem fogom abba hagyni a blogot :D Nagyon örülök a sok látogatónak és a rendszeres olvasóknak is :D Remélem ez a rész is tetszett :D