15. fejezet

Nathan szemszöge

- Nathan! - kezdte el a pólómat rángatni Harry.

Chelseavel elválltak ajkaink és ránéztem.

- Mi van Harry? - kérdeztem kicsit bunkón.

De egyből választ kaptam a kérdésemre. Egy öltönyös férfi, őszes hajjal áll egy taxi mellet egy barna hajú, velem egy magas sráccal.

- Ajaj! - nézett rám kétségbeesetten Chels.

- Én beültem a kocsiba - mondta Hazz és hiper gyorsan már bent is volt.

Ha jól következtetek, akkor ez itt Chelsea apukája és bátyja. Remélem ők jobban el fognak fogadni, mint anyuci. Ha meg nem akkor meg bele se merek gondolni mi lesz. A szülőknek fontos az első benyomás, mert ez hatással van arra, hogy milyen képet alakítanak ki magukban rólam.

- Nem lesz semmi baj - mosolygott rám megnyugtatóan és összekulcsolta a kezünket.

- De attól még félek - mondtam az igazat, mert nem igen tudom, mire számítsak az anya után.

Majd elindult felénk a bátyja maga mögött húzva a bőröndjét. Elég furán méregetett minket. Remélem jó fej lesz és nem az a tipikus srác, aki védi mindentől a kishúgát.

- Sziasztok! - ült rá a bőröndjére és engem nézett karba tett kézzel. - Inkább óvszert hoztam volna ajándékba.

- Te barom! - lépett hozzá Chelsea és belebokszolt egyet a vállába. - Hiányoztál! - ölelte meg.

Igazi testvéri szeretet. Látszik, hogy jó a kapcsolatuk a távolság ellenére is.

- Dylan be szeretném mutatni a pasimat - húzta fel a bőröndről. - Dylan ő itt Nathan. Nathan ő itt Dylan - mutatott be egymásnak.

- Hello! - nyújtottam a kezem.

- Csá! - ráztunk kezet. - Chelsea, nem csalódtam benned - nyomott egy puszit az arcára és indult be a házba.

Ezzel most mire akart kilyukadni Dylan? Arra célzott, hogy Chelsea milyen jó pasit talált magának? Vagy talán ismer engem? Vagy egyszerűen látszik rajtam, hogy sok pénzem van? Vagy talán... Áhh az biztos nem... Biztos nem arra gondolt, hogy sikerült Chelseanek behálóznia engem. Ez képtelenség Chels nem lenne ilyenre képes vagy én legalább is nem ilyennek ismertem meg és inkább elfojtottam magamban ezeket a gondolatokat. Majd az apukája is elkezdett felénk sétálni. Hazudnék, ha azt mondanám, kicsit se izgulok, mert eléggé határozott kiállású az apja és szigorúnak tűnik. De jó már elkezdett izzadni a tenyerem is...

- Szia, apa! - ugrott Chelsea a nyakába.

- Chelsea drágám! - ölelték meg egymást.

- Úgy örülök, hogy hazajöttél - mondta még mindig ölelve az apját. - De be szeretnék mutatni valakit - bontakozott ki az ölelésből és rám nézett.

Majd az apukája is érzelemmentesen rám. Ajaj! Most mit kéne tennem? Állják itt, mint egy idióta? De az nem lenne jó, mert akkor Mr. Lawson azt hiszi, hogy egy beszari alak vagyok. Gyerünk Nathan menni fog! Odamész, hozzá bemutatkozol szépen és ennyi az egész. Nem kell ettől félni. Bátorságot vettem és határozottan közelebb léptem.

- Jó napot, uram! Nathan Sykes vagyok - nyújtottam felé a kezem.

- Szia! Simon Jack Lawson. De nyugodtan tegezz és hívj csak Simonnak - ráztunk kezet.

Huuu! De megkönnyebbültem. Azt hittem rosszabb lesz. De szerencsére tévedtem. Még azt is kérte, hogy tegezzem.

- Ő a barátod? - nézett rá Chelseare.

- Igen - kulcsolta össze a kezünket.

- És Jennifer hogy viselni? - kérdezte Simon.

Áhh most már tudom, hogy Jennifernek hívják anyucit.

- Hát, ami azt illeti, nem nagyon kedvel - túrtam bele a szabad kezemmel a hajamba.

- És miért? Valami rosszat mondtál neki? Eddig Chelsea minden pasiját bírta - mondta meglepődve az apja.

- Dehogy is! Nathan nagyon kedves anyával egy árva rossz szót nem mondott róla - bújt hozzám.

Nem nyugodtam meg egyáltalán attól, hogy az exekkel kedvesebb volt, mint velem. De legalább tudnám, miért nem kell. Tennék ellene. De azért jól esett, hogy Chels kiállt mellettem és, hogy ilyen kedves szavakkal illetett engem.

- Akkor meg nem tudom mi baja, de nem is zavarok tovább. Sziasztok! - köszönt el és indult be.

/hétfő/

Itt ülök a kanapén Harryvel félmeztelenül, mert már eléggé melegünk volt és autó versenyzünk a PSP-n. Nem tudom hány óra lehet, mert már nem most kezdtük a játékot.

- Jó lökdösni hátulról? Nem engem kéne, hanem Chelseat - szólalt meg Harry.

Jól van Hazz te akartad és úgy belementem hátulról, hogy kipördült és neki ütközött a gumifalnak.

- Baszódj meg! - káromkodott.

Én csak vállat rándítottam és szépen beértem a célba.

- Még egyet. Visszavágót akarok! - mondta Harry.

- Rendben - mondtam.

És egy újabb kör vette kezdetét. Nem hiszem, el Harry most ugyan azt csinálja, mint amit én előbb vele.

- Harry! - mordultam rá, de ugyanúgy folytatta.

Most már tudom mit érezhetett, amikor én csináltam. Nagyon idegesítő. Görcsösen szorongatom a kontrollert, mikor egy lágy érintést éreztem a kezemen és egy puha puszit az arcomon.

- Szia! - suttogta a fülembe Chelsea.

Gondoltam le akar ülni így arrébb csusszantam tovább koncentrálva a játékra. Valószínűleg helyet foglalt, mert éreztem, hogy besüppedt mellettem a kanapé. Nem sok kellet és megint nyertem. Leraktam a kontrollert és egyből Chelseahez fordultam.

- Szia! - mosolyogtam rá.

Majd egy apró puszit nyomtam csókolni való ajkaira.

- Hogy-hogy átjöttél? - vettem a kezembe az egyik kezét és elkezdtem simogatni.

- Már agyamra ment Dylan a hülyeségeivel és gondoltam ti jobb társaság vagytok - válaszolt a kérdésemre.

- Úgy ni nézzétek levegőnek, mintha itt se lennék - mondta szarkasztikusan Hazza.

- Szia, Harry! - köszönt neki Chels.

- Én nem vagyok itt, szellem vagyok. De amúgy, szia - mondta durcásan és elnézett a másik irányba.

- Ez most megsértődött? - kérdezte suttogva Chelsea tőlem.

- Nem tudom. Talán - válaszoltam.

- Most haragszol? - kérdezte Chelsea.

Harry csak vállat rándított és elővette a telefonját. Ezen besértődni? Szerintem direkt csinálja.

- Harry! - szólongatta Chels.

- Hagyjad. Gyere, menjünk ki a konyhába - suttogtam a fülébe.

Majd felálltunk a kanapéról. Megfogtam a kezét és elkezdtem húzni magam mögött. Viszont Chels rántott egyet a kezemen. Én hátranéztem és értetlenül meredtem rá. Ő lenézett. Én is így tettem és azt láttam, hogy a jobb bokája be van fáslizva.

- Mit csináltál? - néztem fel rá.

- Leestem a lépcsőről - mondta majdnem nevetve.

- Jaj, de kis béna vagy. Még jó, hogy nem esett nagyobb bajod - öleltem meg.

Majd egy mozdulattal felkaptam. Pehelykönnyű volt. Összekulcsolta a kezét a nyakam körül és kivittem a konyhába és felültettem a pultra.

- Ugye nem fáj? - simítottam meg az arcát.

- Nem - rázta a fejét.

- Ha bármikor elkezd fájni vagy szükséged van, valamire csak szólj nekem - öleltem magamhoz és egy apró puszit leheltem nyakára.

Az érintésemtől Chelsea libabőrös lett. Ő meg viszonzás képpen végig húzta a körmeit a hátamon.

- Hát most lenne egy kívánságom - suttogta a fülembe.

- És mit szeretne a hercegnőm? - mosolyogtam rá.

- Már mindenem meg van, de jól esne egy kis süti - fonta át a karját a nyakam körül.

- Rendben és milyet óhajtasz? - kérdeztem.

- Muffint - harapta be az alsó ajkát.

Előkészítettünk mindent hozzá és neki láttunk. Harry is kijött, úgy mintha misem történt volna és segített nekünk. Chelsea kihívott egy versenyre, aminek az volt a lényege, hogy csináltunk egy wasabis, csilis muffint. Azt kellett megtalálni 9 muffinból és teljes egészében megenni. Amelyikünk hamarabb megtalálja, az a másiktól kérhet bármit.

- Készen álltok? - beszélt a mikrofont helyettesítő fakanálba Harry.

- Igen, kezdjük! - nézett rám kihívóan.

- 3... 2... 1... Éves! - számolt vissza Hazza
.

Nyúltam az első darabért óvatosan beleharapta és csalódottan tapasztaltam, hogy ez nem az. Ránéztem Chelseare és láttam, hogy ő se fogta ki. Ennek örültem, én akarok nyerni. Nyúltam a másodikért, beleharaptam. Ez se volt az. Melyik lehet az? - vizslattam őket. Mind egyforma nem tudom eldönteni. Majd a szemem sarkából ránéztem Harryre, hogy segítsen. Mert ő tudja melyik a csilis, ő kavarta össze a muffinokat.

- Mindjárt jövök, csak elmegyek mosdóba. Addig csak egyetek - indult el Harry viszont az ajtóban megállt.

És elkezdett tátogni valamit. Közértbe? Néztem rá értetlenül majd a sütikre, mert nem akartam lebukni. Újra felnéztem és tátogta megint. Közepén. Áhh és nyúltam a győztes süti felé. Leharaptam egy kis falatot, már ez is égette a számat.

- Meg van - mondtam.

- Akkor edd is meg! - könyökölt fel az asztalon és elkezdett nézni Chels.

Majd Harry is bejött a konyhába. Hajrá Nathan! És leharaptam belőle egy nagyobb darabot. Mindenegyes rágás után egyre jobban égett a szám, de nagy nehezen sikerült lenyelnem. Bekaptam a maradékot és amilyen gyorsan csak tudtam lenyeltem. Már a nyelvemet se éreztem, a könnyem is folyt, de megcsináltam. Egyből felálltam és a csap alá tettem a fejem és a számba folyattam a vizet. Mikor már egy fokkal jobb volt kijöttem a csap alól.

- Amint látom nem volt erős - mondta szarkasztikusan Harry.

- Hagyjad már Harry - nevette el kicsit a végét Chelsea. - Jól vagy? - kérdezte tőlem.

- Jobban lennék, ha ide jönnél és adnál egy csókot - mondtam szélesen mosolyogva.

- Ezt most nekem szántad? Én nem adok neked csókot. Nem vagyok buzi - mondta full komolyan Harry és a végén elkezdett grimaszolni.

Ez nagyon hülye. Még, ha ránéztem volna...

- Te meg akartál csalni egy pasival? - nézett Chels is rám full komolyan.

- Nem. Hülyének nézel? Hetero vagyok. És soha nem csalnálak meg senkivel - mentem oda hozzá.

Megöleltem hátulról és egy puszit nyomtam az arcára.

- Úgy is legyen - mondta Chelsea.

- Ígérem - szorítottam még jobban magamhoz.

Én lennék a világ legidiótább pasija, ha megcsalnám őt. És az a tudat, hogy ezért megutálna engem, felemésztene. Majd tovább beszélgettünk apróságokról és felmentünk a szobámba.

- Látom felkerült a zongora - szólalt meg Chelsea.

- Aham - ráztam a fejem.

Tegnap felhoztuk Harryvel a garázsból. Megszenvedtünk vele, azt hittem könnyebb. De mindegy itt van. Majd bekapcsoltuk a tévét a zenecsatornára. A The Janoskians-tól ment a Best friends... Majd pechemre pont a The Wanted legújabb zenéje jött. 'Break my heart' címmel.

- Ilyen szart nem hallgatunk! - mondta Chelsea és kikapcsolta a tévét. - Inkább hallgatnálak titeket - mosolygott ránk.

Én csak a fejemet vakartam, hisz még ezzel nem is foglalkoztunk.

- Hát, ami azt illeti... - kezdtem bele.

- Azt ne mondjátok, hogy még nem is beszélgetettek arról, hogy melyik számot akarjátok feldolgozni?

- Pedig ez az igazság - mondta Harry.

- Jobb lenne, ha minél hamarabb elkezdenétek - mondta C.

Van benne valami, amit mond tényleg el kéne kezdenünk. De kellett ez a 2 hét ismerkedés. Most már biztos vagyok benne, hogy tudnánk együtt dolgozni.

- Hamarosan neki látunk - mosolyogtam rá.

- Tényleg Nathan mikor is lesz a City vs. United meccs? - kérdezte Harry.

- Szombaton 16-tól - válaszoltam a kérdésére.

- Na az jó. Tuti nyer a United - mosolyodott el a végén.

- Jaja, én is remélem - mondtam.

- De muszáj nyerniük, mert akkor mennek a döntőbe - mondta izgatottan.

- A Cityt tuti elverik, ha meg nem akkor nagyon bénák - jöttem én is izgalomba a meccs miatt.

Majd éreztem Chelsea érintését, amint végig húzta a körmeit a hátamon. Majd éreztem, ahogy puha kezeivel elkezdte masszírozni a hátam.  Erős markaival kényeztetett, egész nap eltudnám ezt viselni.

- Engem nem akarsz megmasszírozni? Fáj a hátam - nyávogott Hazz.

- Nem. Nincs kedvem - mondta Chelsea kicsit bágyadtan.

- Most szomcsi lettem - görbült le a szája és nézett szomorúan H.

- Engem nem érdekel - mondta Chels nagyon halkan, de én hallottam.

Jaj szegénykém biztos azért lett ilyen durci, mert nem nagyon foglalkoztam vele az elmúlt pár órában pedig csak miattam jött át. Most én érzem magam szarul emiatt.

- Harry, kettesben hagynál minket? - próbáltam minél kedvesebb lenni.

- Persze, úgyis pakolnom kell. Aztán csak halkan - mosolygott és kiment a szobámból.



Sziasztok! :D
Íme felkerült a 15. rész és remélem elnyerte a tettszéseteket :P igaz nem lett valami esemény dús, DE a kövi rész az mindent fog vinni :D azt garantálom! :)