9. fejezet

Nathan szemszöge

- Nathan! - markolta a pólómat. - Mit akar ez tőlünk? - kérdezte kétségbeesetten.

- Nem tudom...

Majd hátra néztem és láttam, hogy az alak egyre jobban távolodik el tőlünk. Majd pár perc múlva megérkeztünk Chelseaékhez... És a fickó is eltűnt...

- Huu! - fújtam ki a levegőt. - Leráztuk. Most már megnyugodhatsz.

- Sziasztok! - mondta egy mély férfihang bal oldalról.

Chels pedig egyből megijedt és hozzám bújt. Olyan szorosan ölelt, hogy szinte már alig kaptam levegőt.

- Húzzál már innen! Mással szórakozz! - rivalltam rá.

- Nathan! - vette le magáról a kapucnit és a napszemüveget.

Egyből felismertem ki az. A szívem kihagyott egy ütemet a meglepődöttségtől. Évek óta nem láttam őt. Most meg ide tolja a pofáját.

- Mit akarsz? - szűrtem ki a fogaim közül.

- Beszélni veled. Négyszemközt - mondta és láttam, hogy tényleg komoly dologról van szó, de engem ez nem érdekel.

- Nekünk nincs miről beszélni! Gondolkodtál volna akkor, mikor cserbenhagytál! - vágtam a fejéhez a hibáját.

- Tudom, hogy hiba volt téged cserben hagyni. Már az óta vagy 1000x megbántam. De szerintem ezt mégse a lány előtt kéne megbeszélnünk. Ez csak kettőnkre tartozik - nézett mélyen a szemembe.

- Most akkor mennyek? - nézett rám csapzottan Chels, de annyira cuki volt így.

- Dehogy kell! Maradj! - mondtam és magamhoz öleltem. - Jay, ha a múlt miatt jöttél, akkor mehetsz is, mert engem az már nem érdekel!

- Tényleg nem a lány előtt kéne ezt megbeszélnünk! - nézett rá Chelseare félelmetesen.

- Ha még egyszer ilyen hangnemben beszélsz vele és így nézel rá annak nem lesz jó vége! - engedtem el Chelst és odaléptem Jay elé.

Igaz, hogy magasabb nálam és fel kell néznem rá, de ez nem tartott vissza. Senki nem beszélhet így vele!

- Nath! - fogta meg a kezem Chelsea és maga felé fordított. - Én bemegyek. Ti addig nyugodtan beszéljétek meg a dolgokat - mondta és egy apró puszit nyomott a számra és bement.

A szememmel végig kísértem, míg be nem csukta maga mögött az ajtót.

- Nagyon szép barátnőd van - nézett ő is az ajtó irányába.

- Elérted, amit akartál! Na, mondd, mit akarsz! - tettem karba a kezem és vártam.

- Meg tudtam, hogy nem volt semmilyen válogatás anno. Scooter egyből Christ választotta... Mostanra meg már szinte mindenki megváltozott mióta elmentél... Hiányzol nekem, habár a többiek nem tudom, hogy vannak ezzel... De jó lenne, ha visszajönnél - mondta Jay.

Ez most mit képzel magáról? Idejön, elmondja ezt, amiből azt se tudom mi igaz és én egyből visszaállok? Na, azt már biztos nem!

- Soha! - mondtam és indultam el az ajtó felé.

- De Nath, gondold végig. Szükségem van rád meg a bandának is. Csak te segíthetsz!

Persze... Pont én? Hagyjuk már! Biztos Scooter küldte ide, hogy megalázzanak! De én átlátok a szitán ez nem fog megtörténni!

- Eddig is elvoltatok nélkülem. Oldjátok meg ti és engem meg hagyjatok a francba! - mondtam és becsöngettem.

- Kösz haver! Azt hittem legalább rád számíthatok - forgatta a szemeit és sarkon fordult.

Ha azt gondolta, hogy ezzel a mondatával meg tud hatni és lelkiismeret furdalást tud okozni akkor tévedett! Nem érdekel se ő se a banda! Éljék csak a saját kis életüket és engem meg hagyjanak békén!

- Gyere be! - fogta meg a kezem Chels és behúzott.

Nem tudom mit hallott a beszélgetésünkből, de előbb vagy utóbb úgyis hallani fogja az egész sztorit. Úgyis el fogom mondani, de most még nem érzem magam elég erősnek, hogy elmondjam a teljes sztorit.

- Akarsz beszélni róla? - kérdezte.

Ráztam a fejem, hogy nem. Chelsea pedig együtt érzően megölelt. Nagyon jól esett, de most perpillanat nem bírtam ezt élvezni.

- Én most hazamegyek! - toltam el magamtól.

- Rendben - mondta és odaadta a cuccaimat.

Majd Chels kiengedett az ajtón.

- Jó éjszakát! - mondta a gyönyörű mosolyával az ajtónak támaszkodva.

- Neked is! - nyomtam egy puszit az arcára és elindultam.

- Majd hívj! - szólt utánam.

- Rendben! - mondtam és elindultam hazafele.

/2 nap múlva, június 20. szerda/

- Jessica! Csöngettek, nyisd ki! - kiabáltam a kanapén elterpeszkedve.

Már megint biztos Louis (Jess pasija) jött át hozzá. Akkor megint itt fognak enyelegni előttem, jobb lesz, ha inkább felmegyek a szobámba.

- Nath, hozzád jöttek! - kiabálta.

Hozzám? Kaptam fel a fejem. Hozzám soha senki nem jön, persze Daven kívül... Feltápászkodtam kényelmes ülőhelyzetemből és az ajtóhoz sétáltam. Csak ledermedve álltam és néztem őt. Pont rá nem számítottam... Nem is voltam vele jóban, 10 mondatnák többet nem is váltottunk.

- Szia, Nathan! Bemehetnék? - kérdezte Harry és pillantgatott jobbra-balra.

- Hello! Gyere be! - invitáltam be.

Harry azonnal belépett a házba. Fura teljesen úgy viselkedik, mintha menekülne valaki elől. Remélem, engem nem akar belekeverni holmi piszkos ügyekbe. Már csak az hiányozna, ha valami fazon idejönne és megverne. Majd becsuktam az ajtót és bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.

- Bocs, hogy így rád törtem, de fontos dolgokról kéne beszélgetnünk - mondta Harry és rám emelte a tekintetét.

Fogalmam sincs, hogy mit akar. Kíváncsivá tett ezzel a mondatával...

- Miféle dolgokról? - ráncoltam a homlokom.

- Rólad. Rólam. Rólunk.

- Rólunk? - kérdeztem meglepődve.

Mégis miféle dolgunk lenne együtt? Nem is ismerem...

- Igen. Van egy ötletem, ami mind a kettőnk számára jó. Arra gondoltam, hogy mi lenne ha ketten alapítanánk egy bandát? - mondta Harry egy halvány mosoly keretében.

A szemében a remény tükröződött. Teljességgel sokkolt ez a kérése, hogy én és ő. A legvadabb álmaimba se gondoltam volna, hogy ma ezzel fog engem felkeresni Harry Styles. Képtelenségnek tűnik, hogy én egy színpadon énekeljek vele. És egyáltalán lenne valaki, aki hallgatná a zenénket?

- Pfff - fújtam ki a levegőt. - Hát... - kezdtem el vakarni a fejem.

- De tudod mit nem muszáj most azonnal válaszolnod. Gondold át, kérlek - mondta és az asztalra rakott egy papír fecnit. - Tudom, hogy sok mindent kell még tennünk, de én kockáztatok. Gondolj bele, hogy te és én. Mekkora nagy siker lennénk. Hányan hiányolnak minket. És legfőképpen visszavághatnák a The Wantednak. Hívj, ha döntöttél - állt fel és kisétált a házból.

Csak magam elé meredve bámultam és Harry szavai vízhangoztak a fejembe 'És legfőképpen visszavághatnák a The Wantednak'. Ez szépnek és jónak tűnik, de nem látok benne nagy esélyt. Még ha bele is mennék, senki se akar pont minket menedzselni. Fogalmam sincs, hogy jutott Harrynek ez az eszébe pont most. Felálltam elraktam a papírdarabot a zsebembe. Leakasztottam a kocsi kulcsomat. Kimentem a házból. Majd elkocsikáztam Chelseaékhez, mert valakinek el kell ezt mondanom. És úgy érzem, hogy most ő a megfelelő ember erre. Kiszálltam az autómból és becsöngettem. De senki nem nyitott ajtót. Elővettem a zsebemből a telefonomat és hívtam Chelst. Pár csöngés után felvette.

- Szia! - szólt bele.

- Szia! Merre jársz? - kérdeztem.

- Maxinenel a plázába vagyok. Miért?

- Beszélnünk kéne.

- Hu, ez elég komolyan hangzott. Minden rendben?

- Értetek megyek. Majd csörgök, ha ott vagyok.

- Rendben. Szia!

- Szia! - bontottam a vonalat.

Beraktam a zsebembe a telefonom. Elindultam a kocsimhoz. Beszálltam és kb. 15 perc alatt a plázához értem. Rácsörögtem Chelsre. Kiszálltam a kocsiból és neki támaszkodtam az autómnak. Remélem azért nem ijesztettem rá Chelseare. Nem az volt a célom. Majd megpillantottam őt, amint kilép a plázából. Körbe nézett és amint észrevett engem megvillantotta gyönyörű mosolyát és elindult felém.

- Szia! - köszönt Chels.

Közelebb jött majd ölelő karjaiba zárt.

- Szia! - szorítottam jobban magamhoz, mert szükségem volt erre az ölelésre.

Percekig csak élveztük egymás közelségét.

- Maxine? - kérdeztem rá.

- Bent maradt - válaszolta Chels és kibújt az ölelésemből. - Valami baj van? - fogta meg mindkét kezem és kereste a tekintetemet.

- Nem mondható bajnak, de ezt inkább ne itt beszéljük meg. Menjünk egy nyugodtabb helyre - mondtam.

- Hozzám? - kérdezte.

- Rendben - mondtam és biccentettem Chelsnek, hogy szálljon be.

Én is így tettem és elindultam. Az autóút némán telt. Majd mikor megérkeztünk bementünk a házba és leültünk a nappaliban lévő kanapéra.

- Most már nyugodtan beszélhetünk - kulcsolta össze a kezünket és a hüvelykujjával simogatta kézfejemet.

- Eljött hozzám Harry - fordultam felé.

- Harry? - nézett rám értetlenül.

- Harry Styles.

- Wow! És mit akart? - érdeklődött.

- Az a hülye ötlete támadt, hogy én és ő alapítsunk egy bandát.

- És ez miért hülyeség? Szerintem nagyon jó ötlet - mosolygott rám.

- Mert ez képtelenség. Én és Harry? - ráncoltam a homlokom. - Meg amúgy is nem biztos, hogy újra akarom azt a felhajtást. Jó így az életem, átlagosan.

- Hülye vagy, ha el fogod halasztani ezt a lehetőséget. Én azt mondom, próbáljátok meg veszíteni valód úgy sincs.

- Dehogy nem, TE!

Chelseavel most minden rendben van. De ha én belevágok, ebbe félek, hogy el fogom hanyagolni őt és ezt nem szeretném. Mert már most fontos számomra. Az idő elteltével pedig még fontosabb lesz és nekem lenne a legrosszabb, ha elveszteném őt. Viszont lehet, hogy igaza van. Élnem kéne ezzel a lehetőséggel.

- Még alszok, rá pár napot mielőtt döntenék - mondtam.

- Oké, de én ne tartsalak téged vissza.

Sziasztok! Köszönök minden visszajelzést nagyon jól esnek ezek a dolgok :D És igen most már ebben a részben szerepel Harry is, aki mostantól egyre többet fog :D Mint a trailerből kiderült összefognak állni egy bandába, de addig még hosszú az út... :D