16. fejezet

Nathan szemszöge

- Engem nem akarsz megmasszírozni? Fáj a hátam - nyávogott Hazz.

- Nem. Nincs kedvem - mondta Chelsea kicsit bágyadtan.

- Most szomcsi lettem - görbült le a szája és nézett szomorúan Harry.

- Engem nem érdekel - mondta Chels nagyon halkan, de én hallottam.

Jaj, szegénykém biztos azért lett ilyen durci, mert nem nagyon foglalkoztam vele az elmúlt pár órában pedig csak miattam jött át. Most én érzem magam szarul emiatt.

- Harry, kettesben hagynál minket? - próbáltam minél kedvesebb lenni.

- Persze, úgyis pakolnom kell. Aztán csak halkan - mosolygott és kiment a szobámból.

- Chelsea! - fordultam hátra hozzá. - Nagyon sajnálom. Tudom, hogy nem azért jöttél át, hogy hallgasd Harry meg az én beszélgetésem. Hanem miattam. Én meg nem is foglalkoztam veled - mondtam szomorúan és megöleltem.

Istenem, de szörnyű pasi vagyok, hogy nem foglalkozok a barátnőmmel.

- Nincs semmi baj. De végre jó kettesben lenni - lehelt egy puszit a nyakamra. - És döntöttél már mit kérsz? - húzódott el és a szemembe nézett.

- Hogy éljek, a te szavaiddal már mindenem megvan, de nagyon szeretnék melletted ébredni. Reggel elsőnek a te arcodat meglátni és így biztos lehetek benne, hogy jól indult a napom - mondtam végig a szemébe nézve és a mondat véget egy puszival pecsételtem meg.

- Te aztán tudod, hogy vegyél le egy lányt a lábáról. Csak meg kell szólalnod. Minden, amit mondasz olyan mintha nem is a valóság lenne - nézett lefele és a takarómmal babrált.

- Pedig az hidd csak el. Ez mind neked szól hercegnőm - mondtam és végig simítottam arcélén.

Állánál fogva magamhoz húztam. Majd az ajkamat az övéire tapasztottam. Először gyöngéden majd szenvedélyesen csókoltam és Chelsea ugyanolyan hevesen viszonozta ezt. Csók közben az ölembe húztam és bársonyos combját simogattam. A szenvedély hullámai járták át a testem. Chelsea az ujjaival a hajamba túrt. Aztán elválltak ajkaink és szorosan ölelve tartottuk egymást.

- Imádlak! - simogattam fedetlen derekát, mivel egy ing volt rajta a melle alatt megkötve.

- Még ha ezt csinálom, akkor is? - húzta végig a karmait a hátamon.

Még a nem létező szőr is felállt a hátamon, de azért jó érzés volt. Szeretem, ha karmolásznak.

- Csak finoman, ne látszódjon meg - hintettem apró puszikkal a nyakát.

Chelsea pedig tovább folytatta. Később viszont áttért a nyakamra. Ezt nem kellett volna. Nem tudja mit indított el bennem.

- Chelsea! - szóltam rá.

- Igen? - nézett rám érdeklődően.

- Ezt most hagyd abba, kérlek! - néztem rá kérlelően.

- Miért? Zavar? - folytatta ugyanúgy tovább.

Mit gondoltam én? Azt, hogy rászólok és abbahagyja? Pedig jó lenne, ha befejezné, mert nem tudom, meddig tudok bírni magammal. Nem jó piszkálni az erogénzonámat... Még nem akarom, hogy az megtörténjen, de Chels feszegeti a határaimat. Valamivel le kell állítanom. Ekkor ránéztem a fölsőjéért. Csak egy görcs. Csak egy húzás. Egy mozdulattal kioldottam... Ajaj! Már megint nem gondolkodtam ez nekem is rossz. Rálátást nyertem telt melleire. Csak egy apró, csipkés, lila anyag takarta őket. Beharaptam az alsó ajkam és úgy szuggeráltam. Nem bírtam levenni róluk a tekintetem.

- Nathan! - szólt le és elkezdte visszakötni a görcsöt.

Ez az hagyjad! Neked is jobb lesz! Nem! - kezdtem el rázni a fejemet is. Most már mindegy! Állítsd meg!

- Ne! - fogtam meg a kezeit.

Most miért mondtam ki? De most már mindegy, nagyon mindegy... Tétovázva megérintettem ujjaimmal az ajkait. Az érintésemre Chelsea megremegett. Majd egy lágy csókot leheltem ajkára viszont ő meg se moccant. Kérdőn rápillantottam, hogy ezt most miért? Ő csak viszonozta a pillantásom és felénken, de biztatóan elmosolyodott. Majd mélyet sóhajtottam. Tudom, hogy elbasztam. De mégis olyan közel hajoltam hozzá, hogy a leheletünk szinte már összekeveredett. Chelsea átölelte a nyakam és magához vont. A mellével teljesen hozzásimult a meztelen felsőtestemhez. A nyelvével szép lassan végigsiklott az ajkamon. Ettől az érintéstől a testem minden izma megfeszült. De az ajkam nem árulta el az izzó vágyat, mely belülről csaknem szétfeszített. Már nagyon nem bírtam magammal. Lassan kezdem elveszíteni az önuralmamat. És egy mozdulattal hevesen ajkára tapadtam. Majd óvatosan hátra dőltem. Egy örökkévalóság telt el, míg ajkunk végre elvállt egymástól. Mélyet sóhajtva fogtam Chelsea arcát két tenyerem közé és egy ideig így maradtunk mozdulatlanul. Eléggé kényelmetlen volt már a nadrág nekem. Chels arckifejezéséből ítélve ő is észrevette. Mit meg nem adnék azért, hogy segítsen rajtam. Majd Chels elfordította a fejét és belecsókolt a tenyerembe. Én rögtön reagáltam rá. Ajkunk ismét összeolvadt. A kezem lassan a mellére csúsztattam és óvatosan masszíroztam. Milyen jó melle van Chelseanek pont marokra való. Majd egy mozdulattal alulra küldtem. De ajkunk nem vált el egymástól ugyanolyan szenvedéllyel csókoltam tovább. A kezem fel-le siklott Chels testén míg meg nem állapodott a nadrágja szélénél. Egy mozdulattal kigomboltam...

- Szeretkezni akarok veled - mondtam miközben puszilgattam a nyakát.

Majd Chels a kezét a mellkasomra tette és eltolt magától.

- Hazudnék, ha azt mondanám, én nem akarom, de nekem ez így túl gyors - nézett rám bocsánatkérően.

Amíg eljutottak a tudatomig Chelsea szavai akkor fogtam fel, hogy mi is történt majdnem. Lemásztam róla és az ágy szélére ültem. Egy barom vagyok, hogy idáig hagytam elfajulni a dolgokat - temettem a kezembe az arcom. Chelsea minden nap egyre fontosabb nekem én meg majdnem elrontottam ezzel.

- Igazad van. Nyugodtan fürödj le. Póló a szekrénybe - fordultam hátra és rá mosolyogtam.

Chelsea törökülésben ült az ágyon és ide-oda pillantgatott. Majd a tekintette megállapodott egy ponton és megszólalt.

- Szerintem én most inkább hazamegyek - szállt le az ágyamról.

Basszus! Tényleg elrontottam mindent. Miért nem tudtam uralkodni magamon? Én vagyok a főnök és nem ő. Nem hagyhatom, hogy elmenjem, ez nem mehet a kapcsolatunk rovására.

- Chels, kérlek ne menny el - felállni mégse állhattam fel így arrébb csusszantam az ágyon.

- De... De most jutott az eszembe, hogy megígértem valamit apának és még nem csináltam meg - mondta Chelsea és csavargatta közben a haját.

Majd sarkon fordult és kiment a szobámból. Utána mennék, ha nem ilyen állapotban lennék... Én hülye elkövettem azt, amit a legtöbb pasi. Szégyellem magam emiatt... Megrémít, hogy Chelseavel a kapcsolatunk már nem lesz a régi, miattam...

/4 nap múlva, július 13. péntek/

Tudom, hogy egy idióta vagyok, de Chelseat a mai napig nem hívtam fel. Nincs hozzá merszem. Egyszerűen még mindig szégyellem magam azért a dologért. Harry kedd délelőtt hazament, viszont most megint itt van. De nem lakik itt, csak átjött, hogy végre kezdetét vegye a közös munka. Most is itt ülünk a szobámba...

- Akkor először is döntsük el, hogy milyen stílusú legyen a dal. Pop, hip-hop, R&B, rock, metal, rap - kezdett hülyébbnél hülyébbeket felsorolni Harry.

- Szerintem inkább valami lassú ballada kéne. Mint például Adele - Someone like you - mondtam az ötletem.
 

- Rendben. Akkor gondolkozzunk - mondta.

Előtte megnyitottam a laptopomon a wordöt, hogy fel tudjuk írni az ötleteinket. Majd elkezdtem gondolkodni, hogy melyik dalt lenne jó feldolgoznunk...

- Valamit Justin Biebertől? - húzta fel a szemöldökét Hazz.

- Áhh inkább ne. Tudod Scooter miatt - mondtam.

Harry bólintott egyet és tovább gondolkoztunk... Egy óra alatt összeszedtünk pár számot: One Direction - Little things, Miley Cyrus - Stay, Demi Lovato - Skyscraper, Olly Murs - Dear darlin... Nehéz a döntés mindegyik jó zene...

- Szerintem énekeljük a Little thingst - ajánlottam fel.

- Ez egy jó ötlet. Mindig is én voltam a legboldogabb, mikor Ed Sheeran nekünk adta ezt a dalt - mondta mosolyogva.

Szerintem jó választás lesz ez a dal. Remélem millió szívet fogunk elrabolni vele. Örülök, hogy Harry egyből belement, mivel a régi bandájáról van szó. Én biztos nem mentem volna bele, hogy a The Wantedtól dolgozzunk fel egy dalt. Majd rá googleztam a dalszövegre és 2 példányban kinyomtattam. És az egyiket odanyújtottam Harrynek. Majd elosztottuk a dalszöveget. 

Harry:

A kezed beleillik a kezembe

Mintha csak nekem lett volna megtervezve

De észben kell tartanom azt

Hogy ennek így kell lennie

Az arcodon lévő szeplőkhöz

Különböző emlékeket kötök

Amiket csak én tudok értelmezni

Tudom, hogy sosem szeretted

Azt, amikor a mosolygás miatt

Ráncocskák jelennek meg a szemeid alatt

Sosem szeretted

A hasadat, vagy a combjaidat

Vagy azt a két kis gödröcskéket

A hátsód felett

De az irántuk érzett szerelmem végtelen

Harry és én:

Nem engedem, hogy ezek az apróságok

Kicsússzanak a számon

De ha mégis megteszem, az azért van

Mert rólad rólad szólnak és én, szeretlek

És azt az összes apróságot is, ami jön veled

Én:

Nem tudsz lefeküdni anélkül

Hogy ne innál előtte egy csésze teát

És talán emiatt van az

Hogy beszélsz az álmod alatt

Azokat a monológokat

Megőrzöm az emlékezetemben

Még akkor is ha értelmetlenek

Harry:

Tudom, hogy sohasem szeretted visszahallgatni a hangodat

Sosem akartad tudni, hogy éppen hány kiló vagy

Mert a farmerodba kell préselned magad

De számomra tökéletes vagy

Harry és én:

Nem engedem, hogy ezek az apróságok

Kicsússzanak a számon

De ha mégis megteszem, az azért van

Mert rólad rólad szólnak és én, szeretlek

És azt az összes apróságot is, ami jön veled

Én:

Sosem fogod fele annyira se szeretni magadat

Mint amennyire én, szeretlek téged

Sosem fogsz jól bánni magaddal

De én szeretném, ha ez nem így lenne

Talán ha tudatom veled

Hogy itt vagyok neked

Akkor lehet, hogy úgy szereted majd magadat, ahogy én szertelek téged

Harry (én meg vokálozok alatta):

Nem engedem, hogy ezek az apróságok

Kicsússzanak a számon

De ha mégis megteszem, az azért van

Mert rólad rólad szólnak és én, szeretlek

És azt az összes apróságot is, ami jön veled.

Miután megbeszéltük a beosztást odaültem a zongorához. Elkezdtem leütni az akkordokat és belevágtunk a munkába.