19. fejezet

Nathan szemszöge

/másnap, június 15. dél fele/

Fekszünk Chelseavel egymás mellett az ágyban. Nem rég keltünk fel arra, hogy Jenifer jött szólni, hogy kész a kaja. Minden reggelemet ha tehetném Chelsea mellett kezdeném, hogy bearanyozza az egész napomat. Most tudatosul igazán bennem, hogy szívből szeretem. Most is ha ránézek a szívem kihagy egy ütemet. És a testemet kellemes melegség árasztja el, ami ebből a kis lüktető izéből jön a bal oldalamon. Reggel is olyan tökéletes legalább is számomra. Nem érdekel ki mit mond és gondol róla, ő az enyém és senki nem veheti el tőlem.

- Nem megyünk enni? Kicsit éhes vagyok - mondta Chels és felült az ágyban.

Az igazat megvallva a kaja illatától én is éhes lettem.

- De mehetünk. Csak előtte kérem a reggeli puszikámat - csücsörítettem neki.
Chelsea rám mosolygott és közelített az ajkaim felé. Én pedig behunytam a szemeimet és vártam, hogy összeforrjanak az ajkaink. De ehelyett a szám sarkában éreztem egy puszit. Kinyitottam a szemem és csalódottan néztem rá, hogy csak ennyi. Többet akartam.

- Ne nézz így rám csak egy puszit kertél - mondta és a szája sarkában egy gonosz mosoly húzódott.

- Bocs rosszul fogalmaztam - ültem fel az ágyban.

A mutatóujjammat végig húztam Chelsea arcélén. Majd közelebb hajoltam hozzá. Ő becsukta a szemét és várt a csókomra. Arra várhatsz hercegnőm. Fordítsuk ellene a játékát. Amikor az ajkunk már majdnem összeért elhúzódtam tőle. És egy apró puszit nyomtam a nyakára, majd finoman megharaptam. És egy mozdulattal kiszálltam az ágyból.

- Utállak! - mondta és a véget elnevette majd hozzám vágott egy párnát.

Én csak megvillantottam neki az 1000W-os mosolyomat és odasétáltam az íróasztalához. Magamra kaptam a nadrágomat és a pólómat. Majd beálltam a tükör elé. Jézusom! Ez volt az első gondolatom mikor megláttam magam a tükörben. Próbáltam valamit kezdeni a hajammal, hogy normálisan álljon, talán sikerült. Mikor végeztem Chelsea felé fordultam. Már fel volt öltözve...

- Mehetünk? - nyújtotta felém a kezét Chels.

- Persze - mondtam féloldalasan mosolyogva és összekulcsoltam a kezünket.

Kimentünk a szobából. Lementünk a lépcsőn, be a konyhába. Simon az asztalnál ült és újságot olvasott. Jenifer pedig mosogattott.

- Sziasztok! - köszönt Chels.

Majd elengedte a kezem és a konyhaszekrényből elővette 2 tányért.

- Jó napot, Mrs. Lawson - mosolyogtam rá a lehető legkedvesebben. - Simon! - köszöntem neki is.

- Szia Nathan - nézett fel az újságból Simon.

Aztán egy tányér csörömpölést hallottam egyből odakaptam a fejem. Jenifer mosogatás közben kiejtett a kezéből egy tányért. Az arckifejezese azt árulta el, hogy igazán megleptem. Nem akartam szegényként megijeszteni. Bele se merek gondolni mi játszódhat le ilyenkor egy anya fejébe. Pedig semmi rossz nem történt, azt hallotta volna. Jenifer pedig mint egy robot folytatta tovább a mosogatást.

- Gyere menjünk be a nappaliba - mondta Chelsea és a kezembe nyomott egy tányért.

Ahogy ránéztem egyből összefutott a nyál a számban. Sültkrumpli rántott hússal, örök kedvenc. Majd Chelseat követtem a nappaliba és leültünk a kanapéra. Mindketten neki láttunk az évesnek. A sültkrumpli pont úgy van elkészítve, ahogy szeretem, kívül ropogós belül omlós. A rántott hús is kellemesen megvolt fűszerezve. Két rágás között rápillantottam az én kis szerelmemre. Épp egy krumplit kapott be a szájába és leharapott belőle egy darabot. Olyan kis édesen nyámnyogott a falaton.

- Jó engem nézni? - mondta miután lenyelte a falatot.

- Igen - mondtam mosolyogva.

Ezer évig is eltudnám nézni ahogy eszik, van benne valami varázslatos. Miután lenyeltem az utolsó falatokat is Chelsea kivette a kezemből a tányért és kivitte a konyhába. De tele vagyok. Túl sok zsíros kaját eszek már megint. Kondizni kéne, mert a végén elhízok és nem fogom tudni tartani Chelseavel az iramot.

- Khmmm... Nathan. Beszélhetnénk? - kérdezte tárgyilagosan Simon és leült a kanapéra mellém.

Ezzel a hanglejtéssel kicsit megremitett. Mit akar ez tőlem?

- Persze. Miről? - kérdeztem egy picit felénken, mert féltem hogy mit akar.

- Idefigyelj Nathan nem fogok köntörfalazni. Kerek perec meg mondom mit szeretnék. Szeretném ha menedzselhetnélek, hiszem hogy betudnám indítani újra a karriered. De persze ha te is akarod - mondta el a mondandóját.

Szinte sokkolt az ajánlata. Csak egy kérdés járt a fejemben: miért pont most? Most amikor kezd helyreállni az életem.

- Ez igazán jól hangzik, de Harry Stylesszal egy közös bandát alakítottunk. És nem akarom cserben hagyni - tördeltem a kezeimet.

- Te és Harry? - esett le az álla.

- Igen - mondtam határozottan mégse fogom letagadni.

- Ezzel teljességel megleptél. Soha nem gondoltam volna, hogy idáig fogsz süllyedni, hogy egy ilyen emberrel állsz össze. Hidd el jobb lenne neked nélküle, többre vihetnéd - mondta Simon.

Nem igazán tudhatom, hogy mi történthetett a múltban, ha Simon ilyen véleménnyel van róla. De az emberek változnak és hiszem, hogy Harry is megváltozott. Nagyon elszántak tűnik. Ha nem érdekelné az éneklés akkor engem fel se keresett volna.

- Ebben szerintem nincs igazad, Harryvel jobbak vagyunk együtt - mondtam az őszintét és ránéztem.

- De én csak téged akarlak menedzselni, őt nem. Itt a névjegykártyám - nyújtotta át én meg elraktam a zsebembe. - Gondold át, nincs sok időd. Hamarosan visszamegyek L.A.-be.

- Rendben - mondtam "nagy" beleélessel, mert szerintem úgyse fogok belemenni.

Majd egy érintést éreztem a vállanom és Chelsea belehuppant az ölembe egy tálca sütivel a kezében. A sütit belerakta az ölébe és az egyik kezét átfonta a nyakam körül. Arányosan rám mosolygott majd megszólalt.

- Apa, anya vár, hogy menjetek már vásárolni.

- Jól van nem is zavarok tovább. Majd jövünk. Sziasztok! - állt fel Simon.

- Szia! - köszöntem el.

- Szia, Apa! - köszönt el Chels is és Simon elment.

Chelsea a kezébe vett egy sütit, leharapta a felét. Majd a másik felét, felém nyújtotta. Én meg bekaptam és próbáltam nem rá harapni az apró ujjaira. A süti kellemesen omlott széjjel a számba, nem tudom miért de ez Chels csókjaira emlékeztetett, olyan kis édes volt. Hiányzik már a csókja, tegnap óta nem kaptam. Elvonási tüneteim vannak ezért. Megnyaltam az ajkaimat és huncutúl rámosolyogtam Chelseare. Majd hosszan lepillantottam a szájára és közelebb hajoltam hozzá, de nem csókoltam meg. Várok míg ő nem lép.

- Mit szeretne Mr. Sykes? - mosolyodott el bájosan.

Én nem válaszoltam neki. Csak a mutatóujjammal végig szántottam ívelt ajkain. Sok mindent szeretnék, de főleg azt hogy kimondja szeret engem. Akkor én lennék a világ legboldogabb embere. De talán nekem kéne megtenni az első lépést. Lehet ő is pont így érez csak nem meri kimondani. Akkor se fogok elkeseredni, ha most nem mondja ki, azon leszek, hogy ő is minél hamarabb így érezzen.

- Szeretlek - mondtam tiszta szívből.

Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy ezt az egy szót kiejtsem a számon, ami igazán sokat jelentett nekem.

- Most jól hallottam? - simított végig az arcomon.

- Igen, már rég elakartam mondani csak nem volt hozzá bátorságom - kezdtem el simogatni a combját, de nem néztem a szemébe.

- Én is szeretlek Nathan - fogta az arcom a kezei közé ezzel kényszerítve, hogy a szemébe nézzek.

Alig tudtam elhinni, hogy ő is így érez. Ez az egy szó sokat jelentett számomra. És most érzem igazán azt, hogy teljes az életem. Majd gyengéden megcsókoltam. A csókunkban a szerelem játszott főszerepet. Chelsea az ujjait a hajamba fúrta és percekig nem engedtük el egymást...

Sziasztok! :D Tudom, hogy nem hosszú a rész és alig történt benne valami, de most csak ezzel tudtam szolgálni :) Azért remélem tetszett :)) Még mindig nincs komment határ, de nagoyn örülnék neki, ha egy kicsivel több komi lenne... :D