20. fejezet

Nathan szemszöge

/másnap július 16, hétfő/

- Ezt látnod kell! - tolta a képembe a telefonját Harry.

Rápillantottam és láttam, hogy a youtubeos videónkon több, mint 90.000 klikk volt. Azért ez nem semmi, nem rég töltöttük fel és már ennyien látták. És ráadásul még 1000 komi is van. Úristenem!

- Ez igen és láttad, hogy menni komi van? - kérdeztem még mindig sokkolva.

- Jaja tök jó, hogy ennyien látták és hogy ilyen sok komment van hozzá. De amúgy te miről is akartál beszélni? - kérdezte.

Jaj igen Harryt azért hívtam át, hogy elmondjam neki Simon ajánlatát.

- Tegnap Chelseaéknél voltam, mikor Simon egy ajánlatott tett nekem. Azt mondta, hogy menedzselni fog, de téged nem. Szóval én azt mondtam, hogy ez nem fog működni. Valamiért nagyon ellenezte, hogy kettőnket menedzselje. Mi történt L.A.-ben? - érdeklődtem.

- Először is köszi, hogy nem hagytál cserben, nem tudom mi lett volna akkor velem.. Hát az úgy történt, hogy Simon elkezdett menedzselni engem. De én hülye voltam és elrontottam mindent. Kihagytam a fellépéseket, késtem... stb. Simonnak elege lett belőlem és kirugott, azóta nem nagyon csípi a búrám - mesélte.

Így már minden világos, hogy Simon miért ellenezte ennyire Harryt.

- De mindegy úgyis lesz egy menedzserünk. Amúgyis van egy jó hírem - mondta vidáman.

- Na és mi az? - érdeklődtem.

- Szombaton este 8-tól van egy fellépésük a helyi Juice bárban - mondta mosolyogva.

Hu ez tényleg jó hír. Végre haladunk előrébb. Főleg, hogy ebbe a bárba pénzes emberek járnak, elég előkelő hely. Anno régen sokat jártam oda családi vacsorákra.

- Na az tök jó. És hány percet adtak? - kérdeztem.

- Fél órát.

- Fél órát? Hisz még csak egy dalunk van - mondtam elkerekedett szemekkel.

- Tudom. Ezért bele kell húznunk. Van is pár ötletem. Például feldolgizhatnánk The Goo Goo Dools - Irisht, Mileytól a Stayt - mondta ötleteit.

Ez mind szép és jó, csak szerintem fél óra kicsit sok nekünk. Eddig van egy dalunk és még körülbelül fel kell dolgoznunk 5-öt. Ez annyit jelent, hogy minden nap munka órákon keresztül. És nekem még azon is kell gondolkodnom, hogy mit csináljak Chelseanek péntekre az egy hónapos fordulónkra. Sajnos a munka átka, hogy így nem láthatom egészen péntekig. Nem tudom, hogy fogom kibírni.

- Jó akkor álljunk neki a munkának, de én pénteken biztos nem dolgozok - jelentettem ki.

- Miért mi lesz akkor? - kérdezte értetlenül.

- Akkor leszünk Chelseavel egy hónaposak - válaszoltam.

/július 18, szerda/

- Hé Nathan! Egy kocsi áll a ház előtt egy jó 10 perce - mondta Harry és a függöny mögül kukkolt.

Felálltam az édes kis kicsike zongorámtól és odabagyogtam az ablakhoz és nem feltűnően kinéztem rajta. Egy fényes fekete Porsche Cayman S állt kint. Erre felé ilyen kocsit még soha nem láttam. Gőzöm sincs kié lehet... Majd nyitódótt az ajtaja és egy szőke, szögegyenes hajú csaj, 10 centis magassarkúban lépett ki belőle és elindult a ház felé.

- Azt a kutyafáját, de jó csaj. Ismered? - fordult felém Harry.

- Dehogy, azt se tudom ki ez - mondtam.

És ekkor megszólalt a csengőnk. Lerobogtam a lépcsőn Harry pedig követett engem. Egy mozdulattal kinyitottam a bejárati ajtót és a szőke csajjal találtam szembe magam. A hosszú lábait nem takarta véka alá, a rövid miniszoknyája alig fedett valamit. Hosszú festett szőke haja a derekáig ért. Akárhogy is nézem Chelsea haja ápoltabb. És azzal a szemüveggel úgy néz ki mint egy titkárnő...

- Szia! Valamiben segíthetek? - néztem fel rá, mert magasabb volt nálam.

- Szia, Emily vagyok - nyújtotta a kezét én meg el fogadtam. - Bizonyára te vagy Nathan - mért végig.

- Igen az vagyok - mondtam bátortalanul.

- Az jó. Üzenetem van számodra vagyis inkább egy levél, neked. Meg persze mondanivalóm is van. Csak nem szeretném itt kint az ajtóban elmondani ezeket. Akárki hallgatózhat és nem lenne ez senkinek se jó, ha ez valaki más fülébe jutna. Szóval bemehetek? - magyarázta el.

Még mindig nem tudom, hogy mit akart. Azt se tudom, hogy ki, de úgy tűnik ő ismer engem.

- Rendben gyere be - tártam kijjebb az ajtót.

Emily belépett a házba. Becsuktam az ajtót és engem követve leültünk a nappaliban.

- Ki vagy te? - emeltem rá a szép zöld szemeimet.

- Ha elmondom elfogsz küldeni - vezette körbe a tekintetét a szobában.

Egyre jobban furdal a kíváncsiság, mégis ki ő, ki küldte? Miért mondta ezt, hogy el fogom küldeni?

- Ígérem nem foglak kidobni, csak mondd el ki vagy - kértem meg.

- Emily McKenzei vagyok. Londonban élek és már évek óta modellkedek. És jelenleg tartós párkapcsolatban élek 2 éve, Jay McGuinessszel. Ebből gondolhatod már, hogy tőle van az üzenet, de mindjárt megkeresem és odaadom - kezdett el kutakodni a táskájában.

Jó Isten! Jay csaja! Már megint fáraszt a hülyeségeivel, ide küldi a barátnőjét, nem mintha az jobb lett volna, ha ő jön... Legszívesebben elküldeném, de megígértem neki, hogy nem teszem.

- Áhh meg - vette ki a táskájából a levelet és a kezembe adta.

Egy A4-es papír volt félbe hajtva...

- De mielőtt elolvasnád tudnod kéne pár dolgot. Nem tudom, hogy benne van-e az üzenetbe, de én jobbnak látom, ha elmondom - tette rá a kezét az enyémre.

Én egyből kirantottam onnan. Mégse fogdosson. Senki ő nekem, hogy hozzám érjen.

- Mondd! - mondtam komolyan.

- Biztos megfordult a fejedben, hogy miért levél formájában akar veled kommunikálni Bird [Hát az igazat megvallva nem éppen, de gondolom most elmondja] Az egész Scooter miatt van. Korlátozza az egész bandát. Megmondja nekik hova mehetnek, kivel mit csinálhatnak és még ráadásul azt is megszabja, hogy milyen kérdésekre válaszolhatnak az interjúkon. Ebből már nagyon elegünk van. [Tudom, hogy bunkón hangzik, de ez most kit érdekel?!] És még a Jayjel való kapcsolatomba is bele akart avatkozni. Legutóbb is amikor eljött hozzád és tudomást szerzett róla Scooter, ne tudd meg mit kapott érte. Sokat kockáztatod azzal, hogy meglátogatott téged te meg elküldted a jó büdös francba.

Ne pampogjon nekem örüljön, hogy legalább meghallgattam Jayt. Meg komolyan kit érdekel mind az amit elmondott? Már semmi közöm nincs hozzájuk, maguknak csinálták az egészet. Oldják meg!

- Ennyit akartál? Mert igazán sok dolgom van még ma - próbáltam kedvesen elzavarni.

- Még szeretném, ha elolvasnád a levelet - nyitotta szét a kezemben a lapot.

"Szia, Nathan!
Csak így tudok veled kommunikálni, mert Scooter figyeli a fiókomat és lehallgatja a telefonomat.
Beszélni szeretnék veled. Jövő héten Londonban leszek és összefuthatnánk. Itt van Emily telefonszáma: 06307776669 ha akarsz valamit itt üzenhetsz. "

Ez most komoly, ennyi? Azt hittem regényt fog írni ehelyett pár sorral lerendez. Ezt még a barátnője is elmondhatta volna nekem. De komolyan mit képzel már magáról ír nekem egy ilyen kis ízét és máris találkozni akarok vele? Na arról mondjon le!

- Szeretném, ha most szépen elmennél és kérlek csukd be magad után ajtót - szólaltam meg.

Emily felállt a kanapéról és elment.

/július 19, péntek/

Tegnap felhívtam Simont és megmondtam neki, hogy nem vállalom az ajánlatát. Próbált meggyőzni, hogy másképp döntsek, de nem ment vele semmire. Harryt soha nem hagynám cserben, mégis csak a haverom. Igen kijelentem, hogy igazán jó barátok lettünk ez a pár hét alatt. Fel is dolgoztunk már összesen 6 dalt, ami elég lesz, hogy ki tudjuk tölteni a fél órás fellépésünket. Tehát végre pihenhetnék, de nem fogok, mert ma egy igazán különleges nap van. Ma vagyunk együtt Chelseavel egy hónapja. Ez volt már hosszú idő óta a legjobb pár hetem és ezt nagy részben Chelseanek köszönhetem. Hiányzik már nagyon. Szeretném magamhoz ölelni és elmondani neki milliószor, hogy mennyire szeretem. Hosszú gondolkodás után elterveztem a mai napot is. Remélem tetszeni fog neki, hisz ő minden fáradságot megér. De ahhoz, hogy ezt teljesítsem felkéne kellnem és el kéne mennem vásárolni. Szép lassan kikecmeregtem az ágyból. Felszedtem pár tiszta ruhadarabot a földről és magamra kaptam. Az asztalra kikészített pénzt a zsebembe raktam és elindultam a boltba. Megvettem minden szükséges kelléket, ami mára kellhet. Majd még be néztem egy ékszerbolta is, ott megvettem Chelsea ajándékát. Majd hazamentem... Jessicat szépen megkértem, hogy aludjon Louisnál. Anyámékat is szépen elküldtem egy wellnes hotelba... Mert szeretném, ha ez a nap csakis Chelsearől és rólam szólna. Olyan délután 2 fele lehet, van még pár órám elkészülni, mert aztán megyek Chelsért. 4 óra alatt kitakarítottam, feldíszítettem a nappalit. Mehetett volna gyorsabban is csak nagyon lusta vagyok olykor. A munka után egy kiadós fürdőzéssel jutalmaztam magam. Miután végeztem beállítottam a hajamat és mentem ruhát választani. Egy fehér rövid ujjú inget, fekete gombokkal és egy fekete csőnadrágot vettem fel egy fehér supra cipővel. A kedvenc parfümömmel pedig befújtam magam. Majd kocsival elmentem Chelseahez. Kiszálltam az autómból és becsengettem. Rövid idő múlva nyílt az ajtó. Még a szám is tátva maradt mikor megpillantottam őt. Egyszerűen gyönyörű volt. A kék miniruhája tökéletesen tapadt tökéletes testéhez.

- Szia! - mosolygott rám nagyon bájosan és becsukta maga mögött az ajtót.

- Szia! - öleltem rögtön magamhoz. - Nagyon hiányoztál! - búgtam a fülébe.

- Te is nekem - bújt még jobban hozzám.

Úristen, de jó végre a karjaimban tartani. Olyan örökké valóságnak tűnt ez a pár nap, míg nem láttam őt. Kibontakoztunk az ölelésből, de a kezét nem engedtem el. Kéz a kézben vezettem a kocsimhoz. Úriember modjára kinyitottam neki ajtót és még mielőtt beszállt volna egy apró csókot loptam tőle. A Mercim előtt elkocogtam és én is beültem majd elindultam. Próbáltam az útra koncentrálni, de muszáj volt sokszor Chelseare pillantanom. Egyszerűen mesésen festett. Az a ruha... Huhh...