Nathan szemszöge
/2016. június 8./
Az én elbaszott életemből csak egy haverom maradt, Dave.
Most is elrángatott egy házibuliba. Pedig semmi kedvem nem volt eljönni. De ő
azt mondta nem ülhetek egész életemben a négy fal között. Részben igaza van.
Túl kell lépnem a múlt fájdalmain. De még mindig nem megy, hiába telt el 3 év
azóta. Nem tudom egy pillanat alatt kitörölni azokat az emlékeket, amik idáig
juttattak. Ide, az elfeledett sztárok világba. Már szinte az egész világ
elfelejtette a nevemet, nem emlékeznek rám. Csak egy holmi popsztár vagyok az
emberek szemében, aki nem bírt élni a népszerűség súlyával. Pedig ez nem
igaz...
- Föld hívja Nathan-t! - lebegtette Dave a kezét a szemem
előtt.
- Igen? - ráztam meg a fejem és rá néztem.
- Már megint elbambultál! - cseszegetett a szemeit forgatva.
- Aham - bólogattam tátott szájjal.
- A konyhába csaj bunyó. Ashley vs. Chelsea! - kiabálta ki a
konyhából egy srác.
Chelsea! Ismerős ez a név... Ugyanez volt a neve annak a
lánynak is... De esélytelen, hogy ő legyen...
- Menjünk már, nézzük meg. Ilyet nem láthat minden nap az
ember! - húzott a konyhaajtóba Dave.
Egy világos barna, göndör hajú lány állt háttal nekem. A
hosszú haja rendezetlenül omlott a vállára. Talán nem is világos barna volt a
haja, hanem szőke. Nem tudtam eldönteni a fényviszonyok miatt. A kezével
hevesen hadonászott és magyarázott a másik lánynak.
- Miért piszkálsz engem, mi bajod van velem? - kérdezte meglehetősen higgadtan.
- Miért piszkálsz engem, mi bajod van velem? - kérdezte meglehetősen higgadtan.
- Mégis mi bajom van? Nézz magadra szánalmas kis szűz kurva
vagy. Teszed-veszed magad, mikor még senki se járt a bugyidban. Talán, mert
senkinek se volt gusztusa hozzád nyúlni, holott már 18 éves vagy. Apád helyében
tagadnálak, mindenki előtt! - mondott a másik csaj elég durva dolgokat.
Szerintem ez túlzás volt. Senki se érdemli meg, hogy így
beszéljenek vele. Szegény lány.
- Tu...dod... Tu..dod... Mit...? - dadogta sírva a lány.
Megfordult. Sietős léptékkel elindult felém. Arrébb lökött a
konyhaajtóból... Egy pillanatra a szemembe nézett... Majd elment... A szeme
könnyekkel volt teli, de még így is emlékeztem rá. Ő volt az... Chelsea! A
vasútállomásos csajszi, akire heteken át vártam, hogy újra találkozzunk. Nem
gondoltam volna, hogy pont most fogok vele összefutni, annyi idő elteltével.
- Dögölj meg te rohadt kurva! - markolt bele a hajába egy
fekete hajú csaj és a hajánál fogva kiráncigálta a házból.
- Mindjárt jövök! - mondtam Davenek.
Egy kis hang a fejembe azt sugallja, menjek Chelsea után.
Nem tudom miért, de hallgattam rá és elindultam abba az irányba amerre ő
távozott. Kimentem a terasz ajtón keresztül a kertbe. A szememmel kerestem a
sötétben, csak a Hold természetes fénye világította meg a kertet. Majd egy halk
zokogást hallottam és elindultam a hang irányába. Pár lépést tettem és meg is
pillantottam, ahogy felhúzott lábakkal ül a kerti patak mellett. Odamenjek
mellé vagy...? Nem tudom itt hagyni olyan kis védtelen és ártatlan, ahogy ott
ül. Elővettem egy zsebkendőt és leültem mellé. Majd nyújtottam neki a zsepit, ő
elvette és megtörölte vele könnyes szemét.
- Ne sírj! - húztam magamhoz közelebb és megöleltem. -
Apukád biztos büszke rád. Egy ilyen lányra mindenki az lenne - próbáltam
megnyugtatni a szép szavaimmal.
- De hisz nem is ismersz - mondta egy picit szipogva.
- Chelsea! - fordítottam a fejét magam felé.
Még a félhomályban is láttam gyönyörű szép szemeit.
- Nathan? - kérdezte bátortalanul.
- Igen - eresztettem egy halvány mosolyt. - Soha nem
gondoltam, hogy még újra látni foglak. Pont itt, pont ilyen helyzetben.
- Hát én se gondoltam, hogy újra fogunk találkozni - mondta
és hanyatt feküdt a fűben.
Én is követtem példáját, hanyatt feküdtem a fűben. A fű
kellemesen puha volt. Mi meg csak feküdtünk egymás mellett a csillagokat
bámulva.
- Ez a dal az egyik kedvencem - mondta Chelsea és elkezdte
dúdolni Bruno Marstól a Grenadet.
- Igen, ezt én is szeretem - mondtam és hallgattam a zenét.
- Szeretnél táncolni velem? De, ha nem akarsz nem muszáj.
- Végül is miért ne? - fordult felém.
Majd felálltam. Nyújtottam felé a kezem, ő elfogadta a
segítségemet és ő is felállt. A kezét összekulcsolta a nyakam körül. Én meg
óvatosan a csípőjére helyeztem a kezem. És elkezdtünk táncolni. Ha ezt
egyáltalán táncnak lehet nevetni. Lépkedtünk ide-oda. Mázli, hogy nem léptem rá
a lábára.
- Rezegnek a golyóid... - mondta nevetve és eltávolodott
tőlem.
- Ez csak a telefonom - vettem ki a zsebemből.
Egy smst kaptam Davetől: "Csá, haver. Remélem
végeztél a csajjal, mert jönnek a zsaruk."
- Hát - kezdtem el vakarni a fejem - Ami azt illeti, jönnek
a zsaruk.
- Akkor menjünk! - ment el mellettem és kiment a hátsó
kapun.
Én meg utána futottam. Nem hagyhatom egyedül.
- Chelsea! - kiabáltam utána.
Ő megállt. Szép lassan átdobta a haját a válla felett és rám
pillantott.
- Igen? - nézett rám kérdően.
- Zavarna-e, ha csatlakoznék hozzád és hazakísérnélek? Mert
ugye bár későre jár és sötét van...
- Rendben, de nagyon messze lakok - nézett rám komolyan, de
a szemei nem ezt sugallták.
- Miért hol laksz? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Látod a sarkon, azt a narancssárga táblát bal oldalt? -
kérdezte.
Én ráztam a fejem, hogy igen. Tényleg elég észrevehető volt
a tábla.
- Na, a tábla mögötti házba lakok - mondta Chelsea és
elindult.
Én meg követtem őt zsebre dugott kézzel. Sétálok mellette,
olykor-olykor rá pillantgatok. Még mindig alig hiszem el, hogy újra
találkoztunk, felfoghatatlan dolog számomra.
- Te...? Te boldog vagy? - néztem rá.
- Boldog?
- Igen, úgy gondolsz magadra, mint egy meglehetősen boldog
emberre? Elégedett vagy? - fejtettem ki jobban az előző kérdésem.
- Nem, nem mondhatnám. Csak... Csak készen állok elmenni
innen. Annyira elegem van a középiskolából. És te?
- Én mi...?
Nem gondoltam volna, hogy visszakérdez. Erre nem készültem
fel.
- Te egy gondatlan srác vagy? Mert, ha igen itt hagylak.
- Hát nem igazán...
Szar az életem - tettem hozzá magamba.
- Nos, itt lakom én - állt meg.
- Szeretnél valamikor együtt lógni? - kérdeztem
bátortalanul, mert nem tudhattam milyen választ ad rá.
- Eddig mit csináltunk? - kezdte húzni az agyam.
- Nem tudom, úgy értettem, hogy...
- A számomat kéred? - vágott közbe.
- Hát azt próbálom - mosolyogtam rá kínosan.
- Rendben.
- Oké, rendben?
- Persze, gyerünk. Add ide a telefonod!
Belenyúltam a zsebembe és átnyújtottam neki. Ő feloldotta a
képernyőt és elkezdte írni.
- Chelsea az Isten szerelmére már mindenhol kerestelek! -
jött ide az a verekedős fekete hajú lány. - Halálra aggódtam magam, hogy hova
tűntél.
- Jól van Maxine, mindjárt megbeszélünk mindent - fordult
felém. - Tessék - adta a kezembe a telefonom.
- Azt hiszem, én megyek. Sziasztok! - köszöntem el és elindultam hazafele..
Sziasztok!
Hát ez a nap is eljött :) felkerült az első rész. Nagyon örültem a pozitív visszajelzéseknek és a 7 rendszeres olvasónak is <3. Remélem tetszik ez a rész, de ez még semmi a többihez képest, ami még jönni fog :D
Sziasztok!
Hát ez a nap is eljött :) felkerült az első rész. Nagyon örültem a pozitív visszajelzéseknek és a 7 rendszeres olvasónak is <3. Remélem tetszik ez a rész, de ez még semmi a többihez képest, ami még jönni fog :D
én imádom *--* <3 :) mikor jön a kövi?? :))
VálaszTörlésOhh ennek igazán örülök <3 am holnap már fent lest :)
TörlésNagyon jó lett!! *.* Már most imádom!! ^.^ Siess hamar a kövivel! <333
VálaszTörlésKöszönöm <3 akkor jó :) am holnap fent is lesz :D
TörlésEz nagyon joooo! *-* Nagyon siess a kovetkezovel! :D Aaaaaaa imadom! :3
VálaszTörlésÖrülök hogy tetszik ;D <3 szombaton fent lesz már :D
TörlésNagyon jooo!:) mikor jön a kovi?:))
VálaszTörlésKöszi :) holnap :D
TörlésNagyon jóóóóó!!!!!!! :D Már várom a folytatást :D
VálaszTörlésKöszi :D
Törlésáááááá már nagyon nagyon vártam!!:) és iszonyatosan jooo lett!!*-* imádom:33 hamar kövit!!:)
VálaszTörlésOhh :D ennek teljességgel örülök és remélem nem okoztam csalódást :)
TörlésAm már holnap olvashatod is a kövit :)
olyasmi mint a Last First Time..de azért jó.
VálaszTörlés